|
|
 |
|
 |
Antall-kormány - ügyetlenül, de jó irányban - SZER 1.
|
München, 1990. szeptember 19. szerda (MTI) - A Szabad Európa
Rádió kommentárban foglalkozott a magyar kormány külpolitikájával.
Miután emlékeztetett a közeli napok magyar külpolitikájának főbb
eseményeire - Göncz Árpád köztársasági elnök útja az Egyesült
Államokban, Antall József miniszterelnök római tárgyalásai, Margaret
Thatcher brit miniszterelnök, Enrique Baron Crespo, az Európa
Parlament elnöke, valamint az Európa Parlament magyar kapcsolatokkal
foglalkozó delegációjának budapesti látogatása -, feltette a
kérdést: Vajon továbbra is sikerágazatnak tekinthető-e a magyar
külpolitika? Avagy - miként ezt az ellenzék, vagy annak egyes tagjai
állítják - az Antall-kormányzat még azt is elrontotta, amit elődei a
külpolitikában létrehoztak? Igaz-e - Tamás Gáspár Miklós állításának
megfelelően -, hogy Kádár és Grósz sikeresebb volt a külpolitikában,
mint Antall József és munkatársai? - folytatódott a kérdések sora.
A kommentár szerint az ellenzék egyesített sortüze Jeszenszky
Géza külügyminiszterre és rajta keresztül a mai magyar külpolitikára
indokolatlan. Nem látszik indokoltnak az az érv, miszerint a
kormányzat kizárólag kihasználja a külpolitikában rejlő előnyöket, s
nem igaz az, amit Tamás Gáspár Miklós állít, nevezetesen, hogy az új
kormányzat csak elrontja elődei tevékenységét.
- Szerintem egészen másról van szó - szögezte le a kommentár
irója, Hamburger MIhály. - Ha lassan és ellentmondásosan is,
valójában egy új külpolitikai koncepció körvonalai bontakoznak ki a
kormányzat tevékenysége nyomán .
- Igaz, már korábban megtörtént a nyitás Nyugat felé, de a
nyugati nyitás ma prioritást élvez. Egyszerre kényszer ez és józan
belátás. Kényszer annyiban, hogy kiderült: a Közép-Európáról, az
Osztrák-Magyar Monarchiáról, vagy a cseh-lengyel-magyar
testvériségről szőtt vágyképek illúziók. És nemcsak azért, mert
Romániával nem jók Magyarország kapcsolatai, sőt még
Csehszlovákiával sem felhőtlen a viszony, hanem azért is, mert
gazdaságilag ennyire visszamaradott országok összefogásából,
integrációjából egyértelmű felemelkedés aligha következhet be
bármelyikük számára. (folyt.)
1990. szeptember 19., szerda 11:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Antall- kormány - ügyetlenül, de jó irányban - SZER 2.
|
- A nyugati nyitás persze a Német Szövetségi Köztársaságon
keresztül történt - emlékeztet a továbbiakban. Így volt ez már Kádár
idején, amikor Bonn első számú kereskedelmi partnerré lépett elő,
majd a szociáldemokraták keleti politikája a jó viszonyt
politikailag is megváltoztatta, de adódott ez a Horn Gyula-féle
határmegnyitásból is.
Ezt szolgálta az a korábbi magyar külpolitika, amely a nyugati
nyitás mellett mindvégig és elsősorban a szovjet érdekeket vette
figyelembe. Kényszerpálya és adottság tehát a német orientáció, de
korántsem egyoldalú, bár kétségtelenül erős gazdasági és politikai
értelemben egyaránt. Ez ugyanis nem a magyar óhajokon múlik. Az
egyesült Németország Európa gazdaságilag legerősebb és
Magyarországhoz közel fekvő hatalma; olyan, amely hajlandó anyagi
áldozatokra, és ha csak óvatos formában is, a leginkább érti meg a
magyar kormányzat kisebbségekkel kapcsolatos aggodalmait és
törekvéseit - tartalmazza a kommentár.
- Ettől függetlenül a magyar kormányzat igen fontosnak tekinti a
francia, az osztrák, az olasz, az angol és az amerikai kapcsolatok
kiépítését. Ilymódon próbálja elkerülni, hogy egyoldalúvá váljék a
német orientáció - állapítja meg.
- A Szovjetunió kivonulása a térségből egyfajta űrt hagyott
hátra, és ezt az űrt csak független külpolitikával lehet betölteni.
Lehet, hogy az Antall-kormányzat elkövet ügyetlenségeket ebben, nem
minden javaslata vagy elképzelése helytálló, de mindenképpen jó
irányban keresi a külpolitikai kérdések megoldását - vélekedett a
SZER kommentátora. +++
1990. szeptember 19., szerda 11:33
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|