|
|
|
|
A magyar gazdaság helyzete
|
--------------------------
München, 1990. július 19. (SZER, Magyar híradó) - Amit az írek tudnak, azt tudhatják másutt is, a kérdés inkább az: kíváncsiak vagyunk-e valóban a Nyugat tapasztalatára, avagy be akarjuk érni a pénzükkel, a hitelekkel. Minket ne akarjon okítani senki sem felkiáltással Erre utal az MTI-nek egy rövid híre: japán üzletemberek tanulmányozták Magyarországon a gazdasági helyzetet, vajon érdemes-e beruházniuk.
A Gazdasági Kamarában tegnap délutánra kerekasztal-beszélgetésre hívták meg a magyar-japán gazdasági kapcsolatokban érdekelt 40 hazai vállalat szakembereit. Közülük azonban hárman, azaz hárman voltak kíváncsiak arra, mit értek el a japán cégek a termelékenység növelése érdekében, mi jellemzi a munkáltató és alkalmazottja kapcsolatát. Félek, ha ennek a beszélgetésnek a színhelye mondjuk nem Budapest, hanem... De folytassam?
Japán az NSZK mellett a legnagyobb hitelezőnk. A működő tőkéiért sorban állók egyre többen lesznek. Nem luxus elszalasztani az alkalmat, amikor ők jönnek Magyarországra, és nem nekünk kell kilincselni?
Friss az adat: az első félévben fél milliárd dolláros aktívumra tettünk szert külkereskedelmünkben - ez feltétlenül biztató jel, hiszen a német kormány éppen egy évvel ezelőtt a 160 milliós aktívumra volt büszke.
Mielőtt a hurráoptimizmus uralkodna el rajtunk, hallgassuk meg Farkas Pált, aki egy közelmúltban megjelent könyvet ismertet. A Pénzügykutató Részvénytársaság sorozatában adták ki a Jelentések az alagútból című tanulmányt. Ez év első negyedéig adja a gazdasági folyamatok átfogó elemzését a német kormány 1988 novemberi hivatalba lépésétől. (folyt.)
1990. július 19., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság helyzete - 1. folyt.
|
A tanulmány határozott vonalakkal vázolja fel az egyre mélyülő recessziót. A bruttó nemzeti termék 1989-ben mindössze 15 százalékkal haladta meg az 1980-as szintet. 1988-89-ben egyáltalán nem volt növekedés, sőt 1989 második felében az ipari termelés, a bel- és külföldi értékesítés egyaránt visszaesett.
Az okok között gazdasági természetű: a piacok beszűkülése, a korszerűtlen iparszerkezetből adódó rugalmatlanság és alkalmazkodóképtelenség. Politikai természetű: a kevéssé áttekinthető átalakulási folyamatok miatti elbizonytalanodás és kivárás.
Külkapcsolataink alaproblémája a konvertibilis valutában vezetett folyófizetési mérleg lassan elviselhetetlenné váló hiánya, amely 1989-ben két és félszerese volt a Nemzetközi Valutaalap által elfogadott előirányzatnak, és csaknem elérte az 1,4 milliárd dollárt, miközben a konvertibilis valutatartalékok soha nem látott mélypontra zuhantak.
Különösen súlyos ez a hiány, ha összevetjük a transzferábilis rubelben vezetett fizetési mérleg 1,3 milliárd rubeles aktívumával. Magyarország olyan hitelt nyújt így KGST-partnerei, különösen pedig az aktívumból 800 millió rubellel részesedő Szovjetunió számára, amelynek forrása nem kis részben a Nyugatról felvett konvertibilis valutahitel. Ráadásul máig tisztázatlan, hogy mikor és milyen feltételek között juthatunk követeléseinkhez.
Rádiónk kérdésére a kötetet szerkesztő Petsching Mária Zita rámutatott arra, hogy egyáltalán nem ismeretes a magyar részvétel mértéke a szovjetunióbeli beruházásokban, ezek hatalmas (...) olajipari komplexumok esetében. Az viszont egyértelműen kimutatható, hogy első nagy eladósodási hullámunk az orenburgi beruházás megindulása miatt felvett nagyarányú nyugati hitelfelvételünkkel kezdődik. (folyt.)
1990. július 19., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság helyzete - 2. folyt.
|
Ha ehhez hozzátesszük még, hogy beruházói részvételünk ellenére egyre kevésbé látszik biztosítottnak, hogy a Szovjetunió leszállítja a szerződésben vállalt 1990. évi olajmennyiséget, az utóbbi napok eseményei, az egynapos szállításkiesés és a jövő hónapra egyoldalúan elhatározott mennyiségcsökkentés bejelentése ezt támasztja alá. Ha figyelembe vesszük, hogy a fizetési mérleg rubel aktívuma 1989-ben négyszerese volt az előző évinek, megállapíthatjuk, hogy az összeomló KGST-piacról átszármazó terhek jelentős mértékben járulnak hozzá a forintinfláció életben tartásához.
A rubel aktívum konvertibilis valutára átszámításának és visszafizetésének az így keletkező egy-másfél milliárd dolláros teher megosztásának tisztázatlanságai sem sejtetnek gyors és megnyugtató megoldást.
Nem megnyugtatóak a belgazdasági kapcsolatok sem. A fedezetlen fizetési megbízások, azaz a sorban állások összege 1990 áprilisára már 200 milliárd forintra duzzadt, a tavalyi költségvetési hiány 55 milliárd forint volt, a kétszámjegyű infláció tendenciája folytatódott, az inflációs várakozás növekedett. Így a biztató jelek - a privatizáció megindulása, az állami vagyonvédelmi intézmények kiépítése, a dollárelszámolású külkereskedelmi mérleg 540 millió dolláros aktívuma - ellenére az idei év rendkívül bizonytalan, és nemcsak a KGST-szerződések és a tőkés országok támogatása tekintetében.
Várat magára az államháztartás (...) és az átfogó privatizálási koncepció kidolgozása, amely nélkül illuzórikusak a kormány azon kijelentései, hogy a forint konvertibilitása rövid időn belül elérhető, az infláció egyszámjegyűre szorítható, a privatizáció gyorsított ütemben végrehajtható, és az életszínvonal süllyedés is megállítható. A kormány eddigi intézkedései még nem nyújtanak biztosítékot annak optimista feltételezésére, hogy az alagút végén felcsillanó fény csakugyan az alagút végét jelzi, nem pedig a szembejövő gyorsvonat fényszóróját - fejeződik be a Pénzügykutató Részvénytársaság tanulmánya. +++
1990. július 19., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|