Rendszerváltás és az MTI

	A parlament működése
-------------------- München, 1990. július 19. (SZER, Magyar híradó) - Döbbenjünk rá, hogy néhány hónap alatt nem lehet évtizedeket jóvátenni. A szabad választásokkal mégcsak beiratkoztunk a demokrácia iskolájába, ha eredményt akarunk, akkor azt ki is kell járni. Így van ezzel az Országgyűlés is: nem elég rögzíteni a múlt hibáit, egy új politika, egy új rendszer alapjait kell lerakni. Kasza László kommentárja a képviselők munkahelyével, a parlamenttel foglalkozik: - Ünnepeltünk, amikor az új, szabad Országgyűlés napokon belül rádöbbent: a régi házirend használhatatlan - és átszervezte. Gyorsan megegyeztek a frakcióvezetők abban, hogy a hétfőt és keddet plenáris üléseknek szentelik, szerdán, csütörtökön és pénteken pedig a bizottságok tanácskoznak. Fontos ez a felosztás - hallottuk akkor -, mert a bizottságokban, ahol a kis létszám miatt gyorsabban megy a munka, jól előkészítik a törvényjavaslatot, és így a közgyűlés gyorsabban tud majd dönteni. Ez a logikus megfontolás azóta kezdi érvényét veszíteni. Szerda délután már ismét plenáris ülést tartanak és ki tudja, lezárult-e ezzel a bizottságok munkaidejének megnyirbálása. Az első reakció az lehetne: jól van ez így, legyen rugalmas az Országgyűlés, alakítsa úgy a munkarendjét, ahogy azt a körülmények megkövetelik. Attól tartok, hogy itt nem erről van szó. Sokkal inkább az a gond, hogy a bizottságok nem tudnak olyan törvényjavaslatokat asztalra tenni, amelyeket a közgyűlés rövid vita után, vagy azonnal elfogadhatna. Újra vitatja a témákat, az esetek nagy részében ugyanazokkal az érvekkel, amelyek már a bizottságokban is elhangzottak, aztán sok-sok, zömében visszautasított módosítójavaslat, forduló után, elfogadja, mégpedig a koalíció és az ellenzék erőviszonya arányában. Van igazság abban, hogy ez a természetes, hiszen ezt akarta, ezt az erőarányt a nép, ennek kell érvényesülnie - de ez az, hogy csak van igazság benne, mert hiszen ha igaz lenne, akkor a kormányalapítás után nem lenne szükség parlamentre, mert mindent a többséggel rendelkező kormány dönt el saját felfogása szerint. (folyt.) 1990. július 19., csütörtök
Vissza »

	- A parlament működése - 1. folyt.
Demokráciával viszont az ellenzéknek - tehát legtöbb esetben a kisebbségnek - nagyon fontos véleményformáló szerepe van, kell, hogy legyen, kellene, hogy legyen. Ahhoz viszont, hogy egy kisebbség érvényesíteni tudja véleményét, az erősebb fél toleranciájára, valamint mindkét oldal kompromisszumkészségére lenne szükség. Az az érzésem, hogy ez az, ami hiányzik, vagy legalábbis nincs megfelelő mértékben jelen csírázó demokráciánk valamennyi szereplőjében. Persze az ellenzék érzi ezt a legjobban, azért javasolja, hogy ne a parlamenti erőaránynak megfelelően alakítsák a bizottságok összetételét, hanem minden párt egy-egy, de mindenesetre egyenlő számú jelöltet delegáljon. Megoldást persze ez is csak első pillantásra jelentene. Ugyanis az a furcsa helyzet állna elő, hogy nemcsak az számítana, hogy többséggel rendelkezzék egy kormánykoalíció, hanem az is, hogy hány pártból áll - minél többől, annál jobb. Ha viszont az egyik párt abszolút többségre tesz szert, számíthat arra, hogy a bizottságokban mindig leszavazza a többpárti ellenzék. Másrészt pedig csupán formai szerep jutna a bizottságoknak, hiszen csak javaslattevő joguk lévén a plénumon - ahol az igazi erőviszony számít - úgyis visszautasítják a javaslatukat. Nem, a toleranciát, a kompromisszumkészséget nem lehet megkerülni, ez a nehezebb, de az egyedül továbbvezető út. Demokratikus mentalitást nem lehet csak házirendi fogásokkal helyettesíteni - de persze azokra is szükség van. Tudom, dolgoznak az új házirenden, reméljük, mielőbb elkészül és elfogadják, akkor kiküszöbölik talán azt a mai áldatlan gyakorlatot is, hogy egyszerre négy-öt témáról vitatkozik az Országgyűlés anélkül, hogy egyikben is döntést tudna hozni. A tévénéző csak kapkodja a fejét, és nem érti, miért beszél az egyik képivelő az állami vagyonkezelés problémájáról és a közvetlen utána felszólaló a sajtófelügyeletről. Döntés nincs, vissza az egész a bizottságokhoz, amelyek már korábban sem tudtak közös véleményt kialakítani, minden nyúlik, mint a rétestészta, csak az állampolgár türelme változik ellentétes irányba. (folyt.) 1990. július 19., csütörtök
Vissza »

	- A parlament működése - 2. folyt.
Meg kellene találni - példa van elég Nyugaton - a parlamenti munka hatékonysága növelésének módját. Csak azt kérem, most ne mondja ellenérvként senki, hogy 40 évig olyan parlamentünk volt, amelyik... Tudjuk, én is tudom, de azt is, hogy az alternatíva nem a diktatórikus, vagy az impotens parlament. +++ 1990. július 19., csütörtök
Vissza »