Rendszerváltás és az MTI

	- A parlament működése - 1. folyt.
Demokráciával viszont az ellenzéknek - tehát legtöbb esetben a kisebbségnek - nagyon fontos véleményformáló szerepe van, kell, hogy legyen, kellene, hogy legyen. Ahhoz viszont, hogy egy kisebbség érvényesíteni tudja véleményét, az erősebb fél toleranciájára, valamint mindkét oldal kompromisszumkészségére lenne szükség. Az az érzésem, hogy ez az, ami hiányzik, vagy legalábbis nincs megfelelő mértékben jelen csírázó demokráciánk valamennyi szereplőjében. Persze az ellenzék érzi ezt a legjobban, azért javasolja, hogy ne a parlamenti erőaránynak megfelelően alakítsák a bizottságok összetételét, hanem minden párt egy-egy, de mindenesetre egyenlő számú jelöltet delegáljon. Megoldást persze ez is csak első pillantásra jelentene. Ugyanis az a furcsa helyzet állna elő, hogy nemcsak az számítana, hogy többséggel rendelkezzék egy kormánykoalíció, hanem az is, hogy hány pártból áll - minél többől, annál jobb. Ha viszont az egyik párt abszolút többségre tesz szert, számíthat arra, hogy a bizottságokban mindig leszavazza a többpárti ellenzék. Másrészt pedig csupán formai szerep jutna a bizottságoknak, hiszen csak javaslattevő joguk lévén a plénumon - ahol az igazi erőviszony számít - úgyis visszautasítják a javaslatukat. Nem, a toleranciát, a kompromisszumkészséget nem lehet megkerülni, ez a nehezebb, de az egyedül továbbvezető út. Demokratikus mentalitást nem lehet csak házirendi fogásokkal helyettesíteni - de persze azokra is szükség van. Tudom, dolgoznak az új házirenden, reméljük, mielőbb elkészül és elfogadják, akkor kiküszöbölik talán azt a mai áldatlan gyakorlatot is, hogy egyszerre négy-öt témáról vitatkozik az Országgyűlés anélkül, hogy egyikben is döntést tudna hozni. A tévénéző csak kapkodja a fejét, és nem érti, miért beszél az egyik képivelő az állami vagyonkezelés problémájáról és a közvetlen utána felszólaló a sajtófelügyeletről. Döntés nincs, vissza az egész a bizottságokhoz, amelyek már korábban sem tudtak közös véleményt kialakítani, minden nyúlik, mint a rétestészta, csak az állampolgár türelme változik ellentétes irányba. (folyt.) 1990. július 19., csütörtök
Vissza » Folytatásokkal »