|
|
 |
|
 |
A testnevelés váljon életformává ... (2. rész)
|
Az egyfajta ,,rendcsinálás,, első lépése, hogy visszaadjuk a
testnevelőtanári állás méltóságát. Biztosítani kell az erkölcsi és
anyagi elismerést
Ha a tanár az iskolában is megtalálja
számításait, azaz a különböző sportfoglalkozások megtartáát jól
megfizetik, akkor a tanítás után is a gyerekekkel tölti idejét. A
testnevelés legyen több, mint tantárgy, váljon életformává
Erre
kell megnyerni a pedagógusokat. El kell érnünk, hogy az ugynevezett
meghatározó életkorban, az óvodások és a kisiskolások számára csakis
szakképzett tanárok oktassák a testnevelést. Ezért munkájukat
szakfelügyelői hálózat ellenőrzi, és értékeli majd.
Az akarat kevés, a sportoláshoz létesítmények is kellenek
- Ez igaz. Sajnos, nem dicsekedhetünk létesítmény-helyzetünkkel.
Szerencsére azonban ma már nem épülhetnek tornaterem nélküli
iskolák, mint eddig. Tudom, az új csarnokok építéséhez hatalmas
összegekre lenne szükség, ezért nem is az a célunk, hogy óriási
termeket alkossunk. A már meglévőket kell teljes mértékben
kihasználni. Hétvégére sem szabad bezárni a pályákat, hiszen az
emberek többsége akkor ér rá igazán a mozgásra. Úgy érzem, nálunk
elsősorban szemléletváltásra van szükség. Ha megnyerjük a szülőket
is, értelmes programokat ajánlunk a családoknak, megmozdul az
ország. Minden korosztályt be kell kapcsolnunk a sportolásba.
Azokról sem szabad megfeledkeznünk, akiknek az iskola már nem nyujt
lehetőséget a mozgásra.
Nem tart attól, hogy ezek a ,,megmozdulások,, ugyanolyan
kampányszerűek lesznek, mint eddig? Az országot lázba hozta már az
aerobic, az erdei tornászás - aztán a lendület alábbhagyott.
- Ennek az volt az oka, hogy hiányzott a már említett első
lépcső. Az átlagos adottságú gyerekek nem szerették meg a sportot,
így amikor felnőttek, csak ,,belekóstoltak,, az éppen ,,menő,,
sportba, a karatéba, az aerobicba, vagy ami éppen divatos volt. A
vágyaim szerint a jövőben ez másképp lesz. Először a mozgást szereti
meg a gyerek, utána szakosodhat a sportágra. Ez az elmélet nálunk
még nem ment át gyakorlatba, remélem, ezután igen. Mindenesetre én
az életemet tettem az ügyre. Nem félek az akadályoktól, a
kudarcoktól, mert eddig is sok nehézségen mentem keresztül. Sokan
kérdezték, hogyan lettem a hivatal elnökhelyettese? Versenyzői
múltam, az élsportban és az iskolai sportban eltöltött több évtized
adott bátorítást akkor, amikor igent mondtam a felkérésre. Tele
vagyok lelkesedéssel, s remélem, terveimhez partnereket is találok -
fejezte be dr. Jakabházy László.+++
1990. július 19., csütörtök 13:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|