Rendszerváltás és az MTI

	Aszály 2.
A mostanihoz hasonló esetekre szokták mondani a parasztemberek: Isten kezében vagyunk. A fejlődő vetéseknek és a tavaszi magvaknak szükségük lenne az esőre, s kiváltképpen a májusi-júniusi hűvösebb, csapadékosabb időjárásra. Ha a május kedvez a mezőgazdaságnak, még rekordtermések is születhetnek. Ennek igazolására jó példa a múlt év, amikor szinte hetente esett, fáztak a júniusban nyaralók, s gabonából az utóbbi évek egyik legjobb termését takarították be a gazdaságok. Ellenpéldája az 1983-as esztendő; télen kevés csapadék hullott, a tavasz és a koranyár meleg volt, s megtizedelődött a termés is. Mindezekből következik, hogy ma még nem szabad becsülni a terméseket, a szeszélyes időjárás májusban helyrehozhatja eddigi mulasztását. Persze a jó gazda előrelátó, s nem karba tett kézzel várja az égiek segítségét, hanem a földön is mindent megtesz az időjárási hiányosságok pótlására. Igaz, nem nagy a ráhatás, de annál több a teendője. Régi szabály, hogy a jó erőben lévő földek jobban elviselik a szárazságot, így a tavaszi műtrágyázás elmaradhatatlan része lesz az ésszerű gazdálkodásnak. A szakemberek még a precíz növényvédelemre intenek. A gondos gyomirtás kétszeresen is jótékony hatású, hiszen a fejlett gaz árnyékolja, elszívja a nedvességet a kultúrnövények elől. Ilyenkor szokták hangoztatni az öntözést, ami nem szakmai tévedés, csupán szerény lehetősége a nedvességhiány pótlásának. Az öntözhető terület ugyanis csupán 300 ezer hektár, néhány százaléka a megművelt földeknek. Persze e területeken célszerű az öntözés, de a gazdaságok szakemberei ehhez nem külső buzdítást várnak, hanem olyan vízdíjakat, amelyek gazdaságossá teszik az öntözést. (MTI-Press) ág/ V. F. J. 1990. április 12., csütörtök 13:42
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »