Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › július 19.
1989  1990
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Vasárnap:

lakitelki falunap

" A politikai és a különféle szórakoztató programok reggel hat órától estig a község piacterén és a tőserdei Holt-Tisza partján zajlanak. "
BBC, Panoráma:

Moszkva adósságai

"Gorbacsov egy nyilatkozatát többen úgy értelmezték, hogy Moszkva bizonyos adósságainak törlesztését talán átütemezik. De miért lenne szüksége viszonylag kevés egy főre jutó adósságállománnyal rendelkező Szovjetuniónak átütemezni a visszafizetést?"

Választási összefóglaló


-----------------------


München, 1990. április 4. (SZER, Választás előtt) - Két
választási forduló között. Kedves Hallgatóink
A Mérleg
műsoridejében több mint 2 hónapon keresztül hétről-hétre elemző
kommentárban követtük nyomon a választási kampány eseményeit. Most
az első forduló után a pártok már a célegyenesben futnak,
pontosabban az a 6 párt, amely az első forduló eredményei alapján és
a választási rendszer szabályai szerint parlamenti képviseletre
számíthat. Vadász János egy héttel ezelőtt már foglalkozott a két
forduló közötti választási küzdelem sajátos körülményeivel. Most
ismét erről van további mondanivalója.

    - Már sok szó esett a magyar választási rendszer bonyolult
voltáról. Szabályainak szinte áttekinthetetlen szövevényéről,
amelyben valóban nem könnyű eligazodnia még annak sem, aki veszi az
időt és fáradtságot, hogy ezeket a szabályokat alaposan
tanulmányozza. Én most arra keresem a választ, hogy vajon miért
annyira bonyolult ez a választási rendszer.

    Végeredményben nem elefántcsonttoronyban ülő jogászok és
matematikusok alakították ilyenné, akik csupán egy választási
szisztéma elvont tökéletességében kívántak gyönyörködni, hanem olyan
emberek, akiket konkrét politikai érdekek vezettek, akik ezzel a
választási rendszerrel valamilyen politikai célt elősegíteni
kívántak.

    Ha figyelembe vesszük, hogy az úgynevezett sarkallatos
törvényeket és köztük az új választójogi törvényt még a tavaly nyári
kerekasztal tárgyalásokon alakították ki, amikor a még nagyon is
létező állampárt, az MSZMP viszonylag még nagyon erős pozícióban
volt valamennyi ellenzéki párttal szemben, akkor nyugodtan
feltételezhetjük, hogy az MSZMP képes volt jelentős mértékben
befolyásolni, hogy miféle választójogi törvényt fogalmazzanak meg a
kerekasztal tárgyalások résztvevői. (folyt.)



1990. április 4., szerda


Vissza »


- Választási összefoglaló - 1. folyt.


Arra már nem volt az állampártnak sem ereje, sem lehetősége,
hogy antidemokratikus, manipulált választási rendszert próbáljon
életre hívni, ez a kísérlet mindenképpen megbukott volna az
Ellenzéki Kerekasztal pártjainak ellenállásán. De az állampárt
reformok mellett elkötelezett vezetői valószínűleg tápláltak olyan
illúziókat, hogy egy teljesen demokratikus választási rendszert is
össze lehet egyeztetni, ha nem is korlátlan hatalmuk, de legalább
domináns erejük megőrzésével - például egy koalíciós kormány
irányításával.

    Feltételezem, hogy ezeket az illúziókat megerősítették az egy
évvel, tíz hónappal ezelőtti közvéleménykutatási felmérések, amelyek
akkor azt látszottak jelezni, hogy a lakosság több mint egyharmada
36-38 százaléka az MSZMP jelöltjeire szavazna. Persze ma már eléggé
nyilvánvaló, hogy ezek az akkori felmérések mennyire függvényei
voltak az akkori helyzetnek. Az MSZMP akkori túlsúlyának, az
ellenzéki pártok akkori gyengeségének és szervezetlenségének, az
emberek félelmeinek, a következetes rendszerváltáshoz fűzött akkori
kételyeinek. De utólag könnyű okosnak lenni.

    A lényeg szerintem az, hogy az MSZMP akkori illúziói alapján egy
olyan választási rendszer volt kívánatos, amely a parlamenti
mandátumok többségét legalábbis valószínűsíti egy olyan párt
számára, amely a szavazatok 36-38 százalékát megszerzi és vele
szemben szétaprózódnak az ellenzéki pártokra jutó szavazatok. És
tény, hogy a törvénybe foglalt választási rendszer kielégíti ezt a
követelményt. Hála a 4 százalékos szabálynak - az MSZMP eredetileg 5
százalékos határt szeretett volna törvénybe foglalni -, minden
nagyobb párt magasabb arányban részesedik a területi és az országos
listákról biztosított 210 mandátumból, mint amennyire kapott
szavazataránya feljogosítaná. (folyt.)



1990. április 4., szerda


Vissza »


- Választási összefoglaló - 2. folyt.


Így az a párt, amely történetesen a szavazatok 36-38 százalékát
megszerzi - ez lett volna az MSZMP a tavaly nyári illúziók szerint -
máris hozzájutna az említett 210 listás mandátum 43-45 százalékához.
Az a körülmény pedig, hogy a második fordulóban az egyéni
választókerületekben 3-3 jelölt indul, az esetek többségében megint
csak valószínűsíti, hogy a 36-38 százalékos átlagos támogatást
élvező párt jelöltjei kapnak relatív többséget, ami parlamenti
mandátumukat biztosítja.

    Szerintem éppen ez a meggondolás teszi érthetővé a 3 jelölt
indítását a második fordulóban, aminek máskülönben nincs logikai
értelme. A választást rendkívül bonyolító második fordulónak ugyanis
éppen az adhatna jogosultságot, hogy érvényt kell szerezni az
abszolút többség elvének. Tehát annak az elvnek, hogy egyéni
választókerületben csak abszolút többséggel lehessen mandátumot
szerezni. Ha tehát az első fordulóban senkinek sincs abszolút
többsége, a második fordulóban ezen elv alapján csak két jelöltnek
kellene maradnia, az első fordulóban a két legtöbb szavazatot
szerzett jelöltnek. Ha ugyanis csak két jelölt marad, az egyiknek
abszolút többséget kell kapnia a második fordulóban. Ezen elv
alapján a 3 jelöltnek nincs értelme, mert a második menetben sem
biztosítja az abszolút többség elérését.

    Viszont nagyon is van értelme egy olyan feltételezett párt
számára, amely jóval erősebb mint bármelyik más párt, tehát nagyon
valószínű, hogy a háromjelöltes versenyek zömében az első helyre
kerül és ezzel megszerzi a parlamenti mandátumok többségét is.
(folyt.)



1990. április 4., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


- Választási összefoglaló - 3. folyt.


A magyar demokrácia szerencséjére ez a számítás nem vált be. Nem
vált be egyszerűen azért, mert az állampárt feltételezett 36-38
százalékos támogatása illúziónak bizonyult, mert az elmúlt fél
esztendő során az állampárt maradványainak tényleges támogatása a
feltételezettnek töredékére zsugorodott, mert mindezt megerősítette
a március 25-iki első forduló kimenetele, a választók egyértelmű
döntése, amely az egyik utódpártot a politikai pálya szélére, a
másikat a taccsvonalon kívülre helyezte. És éppen azért, mert ez
bekövetkezett, a jelenlegi választási rendszer már nem a hajdani
állampárt érdekeit, hanem egyértelműen a magyar demokráciát
szolgálja.

    Lehet, hogy túlságosan bonyolult, lehet, hogy a jövőben az
egyszerűsítése lesz indokolt, de ez a mai helyzetben már nem
változtat azon, hogy ez egy demokratikus választási rendszer, amely
- nehézkessége ellenére is - alkalmas keret a politikai
rendszerváltás lebonyolítására.

    Az viszont valóban figyelemre méltó, hogy a választóknak az első
fordulóban hozott döntése mennyire kiegyensúlyozott erőviszonyokat
teremtett a második fordulóra, ami egyúttal érzékelteti, hogy a
társadalom kiegyensúlyozott erőviszonyokat szeretne látni az új
Országgyűlés összetételében is.

    A szavazatok nem aprózódtak szét túlságosan sok párt között. Az
első forduló csupán hatnak biztosított parlamenti képviseletet.
Ugyanakkor a társadalom egyetlen pártnak sem biztosított olyan
méretű kiemelkedő támogatást, amely mellett az összes többié
eltörpül, vagyis: egyetlen párt sem profitálhat egyoldalúan a
jelenlegi választási rendszerből az összes többi rovására. (folyt.)



1990. április 4., szerda


Vissza »


- Választási összefoglaló - 4. folyt.


A kibontakozó politikai skálán nincs kiemelkedő nagy párt,
csupán két erős középpárt van, amelyek közül az egyik csak egy
kicsit erősebb mint a másik, továbbá létezik 4, mondjuk így:
kis-középpárt, amelyek közül 3 kulcsszerepet játszhat mind a
vasárnapi második forulóban, mind az eljövendő parlament
erőviszonyainak meghatározásában.

    A negyedik kis-középpárt pedig - az állampárt egyik utódja -, az
MSZP, feltétlenül ellenzéki szerepre kényszerül és ebben a szerepben
kell majd bebizonyítania állítólagos képességét a demokratikus
rendbe való beilleszkedésre. Ez is félreérthetetlenül a választók
döntése volt az első fordulóban.

    A társadalom feltétlenül a damokratikus pártok koalíciós
kormányzását kívánaja. Hogy milyen kombinációban, ezt hivatott
eldönteni a második forduló. De az az alapfelállás, ami már eldőlt,
a választók nagyfokú politikai érettségéről tanuskodik. +++



1990. április 4., szerda


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD