Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › július 19.
1989  1990
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Vasárnap:

lakitelki falunap

" A politikai és a különféle szórakoztató programok reggel hat órától estig a község piacterén és a tőserdei Holt-Tisza partján zajlanak. "
BBC, Panoráma:

Moszkva adósságai

"Gorbacsov egy nyilatkozatát többen úgy értelmezték, hogy Moszkva bizonyos adósságainak törlesztését talán átütemezik. De miért lenne szüksége viszonylag kevés egy főre jutó adósságállománnyal rendelkező Szovjetuniónak átütemezni a visszafizetést?"

Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (1. rész)

1990. január 23., kedd - Kedden délelőtt, néhány perccel 10 óra után megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka. Az elnök először a plénum határozatképességét állapította meg, s mint némi technikai zavar után kiderült: a teremben 291 képviselő foglalt helyet.


Ezt követően képviselői igazolásokra került sor. A plénum
határozathozatal nélkül tudomásul vette Bognár Rezsőnek, Hajdú-Bihar
megye 6. választókerülete országgyűlési képviselőjének lemondását.
Tudomásul vette, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6.
választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Hegedűsné
Hargitai Ágnes - akit 1985-ben választottak pótképviselővé -; és
Budapest 14. választókerületének törvényesen megválasztott
képviselője Tamás Gáspár Miklós.

    Lassacskán már megszokottá válik, hogy az Országgyűlés előre
meghirdetett napirendje - különböző okok miatt - minduntalan
felborul. Így történt ez most is. Ismeretes, hogy a parlament
jelenlegi ülésszakát nagy várakozás előzte meg az úgynevezett
lehallgatási botrány miatt. Tudvalévő volt, hogy a kormány
sürgősségi tárgyalást kérve benyújtotta az Országgyűlésnek a nemzet
biztonsága érdekében alkalmazható különleges titkosszolgálati
eszközök és módszerek átmeneti szabályozásáról szóló
törvényjavaslatot. Az elmúlt napokban - hetekben számos szervezet
követelte, mások pedig ellenezték Horváth István belügyminiszter
lemondását. A kormány hétvégi ülését követően a hírek arról szóltak,
hogy a belügyminiszter ezen az ülésszakon lemond. S ez - még
napirend előtt - meg is történt.

    Horváth István soron kívül kért szót. Mint mondotta:
funkciójából és politikai meggyőződéséből eredő kötelességének érzi,
hogy a hangulatkeltéssel, a félremagyarázással, a közvélemény
sokkolásával, és hovatovább az egész államapparátust is egyre inkább
szétziláló fenyegettetés áradásával szemben józanságra,
megfontoltságra, realitásra intsen. Felidézte a Belügyminisztérium,
az állambiztonsági szolgálat és a személye ellen indított kampányt,
amelynek során a Szabad Demokraták Szövetsége, valamint a Fiatal
Demokraták Szövetsége törvénysértéssel vádolta meg a BM belső
biztonsági szolgálatát, és feljelentését eljuttatta az ügyészséghez.
Ezzel összefüggésben kifejtette: a Belügyminisztérium
állambiztonsági szolgálatának belső elhárító részlege kétségtelenül
a pártállam egyik terméke, és egyben tartóoszlopa volt.
(folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 12:03


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (2. rész)


Lényegében közvetlen pártirányítás alatt, a pártvezetéstől kapott
politikai direktívák, esetenként közvetlen utasítások szerint
végezte a tevékenységét, amelyet alapvető belső, nem publikus
rendelkezések és parancsok szabályoztak. Talán nem nehéz belátni -
mondotta -, hogy az állambiztonsági munkatársak többségének jó
szándéka ellenére is azok közé a testületek közé tartozott,
amelyekről a pártállami struktúra jegyei a legnehezebben tüntethetők
el. Az elmúlt hetekben, a kelet-európai változások tükrében
világossá vált, s látványosan bebizonyosodott, hogy ennek a
struktúrának a belülről és békés úton történő lebontása igen
bonyolult politikai feladat, s ugyanakkor e békés lebontás lényeges
feltétele annak, hogy az átmenet valóban békés legyen.

    Horváth István röviden ismertette az állambiztonsági munka
átalakításának folyamatát, amely 1989 elején kezdődött meg, s - a
politikai egyeztető tárgyalások megállapodása alapján - a biztonsági
terület átszervezésével, a nemzetbiztonsági törvény megalkotásával
zárult volna, már az új parlament plénumán. A miniszter sajnálattal
állapította meg, hogy elfogadta ezt a helyzetet, és saját
mulasztásaként csupán azt rótta fel, hogy nem követelte meg
erőteljesebben e törvény mielőbbi megalkotását, és nem ellenőrizte
kellőképpen a pártállam idejéből eredő szabályok hatályon kívül
helyezését.

    Ezután arra a kérdésre keresett választ: vajon az ellenzék ma
oly hangos szervezeteinek miért állt érdekében e téma tárgyalásának
elhalasztása, amit most rajta kérnek számon. Véleménye szerint az
egész ügy politikai kérdéssé vált, a gondosan megkomponált támadások
arra irányulnak, hogy egyes politikai erők még a választások előtt
döntésre vigyék a hatalom kérdését. Annak a meggyőződésének adott
hangot, hogy a kormány egyes tagjainak lejáratása és lehetetlen
helyzetbe hozása az egész kormányzati és államigazgatási tevékenység
megbénítását célozza. Mint mondotta: a BM - különösen
állambiztonsági tevékenysége, a múltból hozott öröksége miatt is -
rendkívül alkalmas arra, hogy a politikai támadások közvetlen
céltáblája legyen. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 12:05


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (3. rész)


Horváth István szerint ahelyett, hogy a békés átmenet az európai
normák szerint, toleranciával, bosszúállás és leszámolás nélkül
folytatódna, az általános anarchia veszedelmes jelei láthatók,
amikor a nemzet újabb balsorsa fenyeget, s választási programmá
válik milliók boszorkányüldözése. Ahogyan fogalmazott: lassan itt
állunk egy olyan áttekinthetetlen helyzetben, amiben már nem
pillanatnyi dráma, hanem egy nagy történelmi veszedelem fenyeget: a
nemzet - ,,mint oldott kéve,, - szétesik. Az igazi kérdés tehát az -
hangsúlyozta -, hogy értelmetlen pártharcok áldozata lesz-e
Magyarország, vagy azok, akik csakugyan békésen akarják az
átmenetet, képesek-e ezt megvalósítani?

    Horváth István annak a félelmének adott hangot, hogy a jelenlegi
kampány újabb ,,inkvizíció,, nyitánya, éppen akkor, amikor az
internálások, a kitelepítések, a koncepciós perek, a recski ügyek,
az 1956 utáni tragédiák jóvátétele zajlik.

    Végezetül - saját szerepéről is szólva - hangoztatta: akik a
távozását követelik, nyíltan kimondják: zavarja őket, hogy az
egykori MSZMP tagjai, vezetői, akik a fordulatot Magyarországon
elindították és ma a Szocialista Pártban vagy a kormányban
tevékenykednek, éppen korábbi teljesítményük és a jövőre vonatkozó
terveik révén az új magyar demokráciának is hiteles szereplői
lehetnek. S mindegy, hogy milyen eszközzel, milyen áron, de ezt
akarják megakadályozni. Horváth István - mérlegelve eddigi
tevékenysége és ,,a most kierőszakolt botrány,, súlyának arányát -,
arra az elhatározásra jutott, hogy lemond miniszteri megbízatásáról,
mert egy jogállamban, egy demokráciában ez így szokás.

    Horváth István leköszönő beszédét követően Fodor István
bejelentette, hogy a plénum a második napirendi pontként tárgyalja a
miniszteri tájékoztatót a lehallgatási botránnyal kapcsolatban.
Ezért arra kérte az Országgyűlést: a belügyminiszter lemondását
azzal vegye tudomásul, hogy az üggyel összefüggő hozzászólásokra e
napirend tárgyalásakor kerül sor. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 12:06


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (4. rész) - Tárgysorozat-1.


Az Országgyűlés előbb képviselői önálló indítványok
megtárgyalásáról, majd az ülésszak tárgysorozatáról döntött.
Tizenhat törvényjavaslatot, három országgyűlési határozattervezetet,
két népi kezdeményezés megtárgyalását, személyi javaslatokat,
valamint interpellációkat és kérdéseket tűzött napirendjére.

    1. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az
egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat.

    2. A nemzet biztonsága érdekében alkalmazható különleges
titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti
szabályozásáról szóló törvényjavaslat.

    3. A sajtóról szóló 1986. évi II. törvény módosításáról szóló
törvényjavaslat.

    4. Az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló
törvényjavaslat.

    5. A Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon
kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalása.

    6. A földről szóló 1987. évi I. törvény és a
termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény egyes
rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslat.

    7. Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat.

    8. Az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és
forgalmazásáról, valamint az értékpapír-tőzsdéről szóló
törvényjavaslat.

    9. Az országgyűlési képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról,
költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló alkotmányerejű
törvényjavaslat.

    10. A hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló törvényjavaslat.

    11. A családjogi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat.

    12. Az alkoholisták bíróság által elrendelt intézeti
gyógykezelésének megszüntetéséről szóló törvényjavaslat.

    13. A Kossuth-díjról szóló törvényjavaslat.

    14. A gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok
átalakulásáról szóló törvényjavaslat.

    15. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról
szóló törvényjavaslat.

    16. Az Állami Számvevőszék létszámáról és éves költségvetéséről
szóló törvényjavaslat.

    17. Az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti
finanszírozásáról szóló országgyűlési határozattervezet.

    18. Az országgyűlési képviselőjelöltek állami költségvetési
támogatásáról szóló országgyűlési határozattervezet.
(folyt.)



1990. január 23., kedd 12:40


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (5. rész) - Tárgysorozat-2.


19. A Nagykanizsai Sörgyár államigazgatási felügyelet alatt álló
vállalattá történő minősítéséről szóló országgyűlési
határozattervezet megtárgyalása.

    20. Népi kezdeményezés megtárgyalása.

    a/ országgyűlési határozattervezet az érdekképviseleti törvény
megalkotására,

    b/ országgyűlési határozattervezet a magánszemélyek
jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvény, valamint a
vállalkozási nyereségadóról szóló 1989. évi XLIV. törvény
módosításáról.

    21. Király Zoltán, dr. Raffay Ernő és Hámori Csaba önálló
indítványa egy országgyűlési különbizottság létrehozására.

    22. Személyi javaslatok megtárgyalása.

    23. Interpellációk, kérdések.

    x x x

    Ezt követően Roszik Gábor (Pest megye 4. vk.) bejelentette, hogy
a demokratikus ellenzék parlamenti csoportja ezentúl mint a Magyar
Demokrata Fórum parlamenti csoportja kíván működni. Dr. Balla Éva
(Budapest 46. vk.) elmondta, hogy megalakult a Szabad Demokraták
Szövetségének parlamenti frakciója, miután Tamás Gáspár Miklós
megválasztásával duplájára nőtt - vagyis kettőre emelkedett - az
SZDSZ képviselőinek száma a parlamentben. Bánffy György (Budapest 4.
vk.) örömmel szólt arról, hogy január 22-e, Kölcsey Ferenc
Himnusz-ának születésnapja végre a magyar kultúra napja lett.
(folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 12:41


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (6. rész) - Németh 1.


Az első napirendi pont előtt Németh Miklós kért szót. A
Minisztertanács elnöke beszédében közvetlenül az ország népéhez is
szólva hangsúlyozta:

    - Nemcsak az utóbbi időszak eseményei, hanem még inkább az
előttünk álló hetek megjövendölhető fejleményei indítanak arra, hogy
felszólítsam az ország lakosságát: közös cselekvéssel kerüljük el
azt, ami a legközelebbi múltunk alapján keserűen megjövendölhető.

    Utalt arra, hogy napra pontosan három hónapja, hogy a Parlament
törvényalkotása alapján e ház erkélyéről kikiáltatott a Magyar
Köztársaság. Ezt a téren és szerte az országban felhőtlen örömmel
ünnepelte a nép. Örömmel és jogos büszkeséggel, akkor joggal
remélve, hogy gondos törvényelőkészítő munkával, okos pártközi
megállapodásokkal, békésen és demokratikus úton sikerül
megvalósítani egy bravúros történelmi vállalkozást.

    - Közelinek és könnyen elérhetőnek látszottak a szabad
választások, több volt a bizakodás és kevesebb a kétely -
hangsúlyozta a miniszterelnök. - Láttuk a célt, és járhatónak láttuk
az utat. Nem simának, de járhatónak. Aztán került rá néhány váratlan
göröngy és támadt rajta néhány alattomos kátyú. És nem csak úgy
magától. Az energiából tehát, amit a haladásra kellett volna
fordítani, sokat felemésztett az út egyengetése. Mégis változatlanul
hittem abban, hogy mindenki hiszi: csak együtt és együttes erővel
haladhatunk
A kormány talán mindenkinél jobban látta, milyen nehéz
úton járunk és milyen súlyos terheket kell cipelnünk. És azt
akartuk, hogy ezt mindenki lássa. Kiméletlen őszinteséggel
megmutattuk tehát mindenkinek. Azt mondtuk: a kormány a nemzet
kormányának tekinti magát, s tevékenységével nem egy vagy néhány
párt érdekét, hanem a nemzet érdekét kívánja szolgálni. Nem szolgál
és nem követ pártérdeket, de felhívott minden pártot az eszmecserére
és az együttműködésre. Vállalta, hogy a szabad választásokig úgy
kormányozza az országot, hogy a rendkívül súlyos helyzet ellenére a
gazdaság műküdőképes maradjon, a plurális demokrácia pedig békés
úton, jogi garanciákkal védve létrejöhessen. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 13:29


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (7. rész) - Németh 2.


- A gazdaság helyzete kemény, súlyos terheket jelentő,
népszerűtlen, de halaszthatatlan lépéseket követelt - emlékeztetett
a továbbiakban. - A kormány kész volt ezeket megtenni, s
elszántságát csak növelte, hogy a pártok többsége kifejezetten
szorgalmazta is: a kormány ne hagyja a kellemetlen operációkat
utódjára, vállalja el azokat, s cserébe a pártok nem használják fel
pártpolitikai célokra a gazdasági, szociális feszültségeket. A
kormány ennek a háttérnek a tudatában is vállalta az előbb vagy
utóbb óhatatlanul megteendő fájdalmas operációt. Egyidejűleg óriási
erőfeszítéseket tett a diplomáciai kapcsolatokban, hogy megfelelő
támogatást szerezzen, nem magának, hanem az ország gazdaságának és
leendő kormányának. Ezt a támogatást a lehető legnagyobb mértékben
megszerezte, nem kis mértékben éppen azzal, hogy bizonyította: nem
saját népszerűségére, túlélésére játszik, hanem az ország
gazdaságának rendbetétele érdekében vállal szinte politikai
öngyilkossággal felérő döntéseket.

    A nemzetközi bizalmat az is táplálta, hogy a kormány ehhez a
tevékenységéhez partnerre talált az önérdekein ugyancsak messze
felülemelkedő Parlamentben. Ez a Parlament ugyanis nem állt meg
csodálni saját történelmi jelentőségű törvényeit, hanem a
magaslatokról kész volt lebukni a mélybe, hogy az örvényből segítsen
felszínre hozni a süllyedő gazdaságot. Bátor tett volt és szép
példája annak, hogy e Parlament és kormánya érti egymást, bízik
egymásban, s nemcsak szárnyalni tud együtt, hanem követ törni is.
Ami kell az útépítéshez
Ahhoz az útépítéshez kell, amit a
választásokig az ország érdekében közösen vállaltunk.

    - A három hónap előtti ünnep felhőtlenségéből mára nem sok
maradt. Manapság ködös napokra ébredünk, és a légkör erősen
szennyezett. Kapkodva szedjük a levegőt, és riadtan nézegetünk
körbe: ki működteti itt a ködgépet, és ki fújja ránk a
mérgesgázokat? És vajon miért? Csak nem azért, hogy elgyengülve ne
jussunk el a tiszta képet mutató s teremtő szabad választásokig?

Csak nem azért, hogy elhitessék: a demokrácia anarchia és
rendetlenség, s aki rendet akar, válasszon más utat?
Vajon miért
akarják az emberekbe szuggerálni, hogy a rendszerváltás általunk
választott békés, konszenzusokra épülő, jogi garanciákkal
alátámasztott módszere miatt a reformok élvonalából a hátsó sorokba
kerültünk? (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 13:34


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (8. rész) - Németh 3.


- Mit jelent ma élenhaladni? Százezres utcai tüntetéseket,
összecsapás, intézmények megtámadását és véres leszámolásokat? Ebben
kellene talán élenhaladni? Minek tekintik ezt? Versenyfutásnak? S
csak nem abban a reményben, hogy a valamilyen szempontból
élenjárókat nagyobb jutalom várja a célban? Nem az-e a legnagyobb
jutalma e népnek, ha szabad akaratából, véráldozat és vérbosszú
nélkül, vetélkedve, de nem viszálykodva eljuthat egy civilizált
társadalmi rendbe, ami működőképes, és őriz értékeket a múltjából
is?

    A lemaradásunkat panaszolók ne feledjék, hogy mi jártunk elöl az
aknamezőn, életösztön diktálta óvatossággal derítve fel és
hatástalanítva az aknákat, s a többiek aztán átrohantak a
megtisztított folyosón
Mi úgy látjuk, hogy rohanás közben nehéz
építeni, és félő, hogy ezért időnként vissza is kell fordulni,
bepótolni az elmulasztottakat.

    Én tehát úgy vélem, igaztalan és kishitűséget tükröző az a
szemrehányás, hogy Magyarországon megtorpant az átmenet folyamata,
és felelőtlen az a törekvés, mely a tömegek indulatának
felszításával akarja rohanóvá tenni az eseményeket, szétverni múltat
és jelent, gyalázva boldog-boldogtalant.

    Ezt tenni persze könnyü, mert ok vagy ürügy van rengeteg. Ki
tagadná, hogy az emberek élete nehéz, és egy darabig még nehéz lesz?
Ki tagadná, hogy a pártállam építményét ledöntöttük ugyan, de sajnos
romjai alatt maradványai még tovább élnek? Ki tagadná, hogy vannak
visszahúzó erők, és léteznek társadalmi igazságtalanságok? Én nem
tagadom és kormányom sem tagad el semmit azok elöl, akikért dolgozik
- az emberek elől.

(folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 14:00


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (9. rész) - Németh 4.


De tagadom azt, hogy ezeken a gondokon úgy lehet úrrá lenni, ha
fokozzák a feszültséget, ha tovább szítják az elégedetlenséget, ha
megingatják a működő intézmények iránti bizalmat, azaz szétzilálják
a demokratikus átalakulás esélyeit. Mi azon dolgozunk, hogy ezeket
az esélyeket megőrizzük, és ezekből mind többet valóra váltsunk.

    A Parlament előző ülésszakán egy képviselőtársunk azt mondta, az
emberek szívesen dolgoznának, de félkézzel nem lehet; ugyanis a
másik kézzel a lecsúszó nadrágot kell tartani. Hadd mondjam ehhez,
hogy kormányozni sem lehet - de legalábbis nagyon nehéz - félkézzel,
ha a másik kezünkkel állandóan a szemünk közé vágott sarat kell
törölgetni. És tudom, törvényt hozni is nehéz így.

    Azt mondják, de hát rengeteg a sár, ami összegyűlt
Ez igaz. De
kérdezem: muszáj érte folyton-folyvást lehajolni és egymás arcába
vágni? Ez lenne az eltakarítás egyetlen módja? Én nem hiszem, és
szerencsére a nép többsége sem hiszi ezt.

    A miniszterelnök a továbbiakban leszögezte: - Kormányom két
dolgot vállalt, és tudta, hogy az nem kevés: a gazdaság
működőképességének megőrzését, és az átmenet, a rendszerváltás békés
jellegének biztosítását. Arra számítottunk - mégpedig sokoldalú
konzultációk alapján -, hogy a hatalomért kezüket kinyújtó pártok és
más társadalmi szervezetek ehhez partnerek lesznek és nem
ellenségek.

    Keveseket leszámítva, ebben csalatkoznunk kellett, de
gazdagabbak lettünk egy felismeréssel: ma Magyarországon a pártok
nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel
versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elleni
kíméletlen támadásokkal. S legtöbbjük ezt azzal kíséri, hogy persze
nem akarják megbuktatni a kormányt, mert az az érdekük, hogy a
halaszthatatlan és az emberekre valóban súlyos terheket hárító
intézkedéseket ez a kormány tegye meg. A kormány - mint tudják - ezt
elvállalta, de megkérdem: komolyan gondolják, hogy eközben
szemrebbenés nélkül tűrni fogja tisztességének, őszinteségének,
szakértelmének kétségbe vonását, sokszor tagjai emberi méltóságának
megtiprását, a gusztustalan gyalázkodást?


    - Őszintén örülök, hogy az ellenzék leghangosabb és eszközökkel
legjobban ellátott erői már képesnek érzik magukat a kormányzásra.
Mert egyre rövidebb az idő, amin belül ezt igazolniuk kell, ha
bizalmat kapnak a választóktól. S nyilván nem fognak majd azzal
érvelni, amit ettől a kormánytól nem fogadtak el, hogy évtizedek
alatt felgyülemlett problémákat nem lehet egyik napról a másikra
megoldani. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 14:03


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (10. rész) - Németh 5.


Azt mondom tehát: előre a szabad választások utáni koalíciós
kormányzásért
Csak minek ez a nagy sietség? Nem tudják kivárni,
hogy normális mederben és ütemben jusson el az ország a szabad
választásokig, s ott higgadtan, hisztéria és pánik nélkül fejezze ki
szavazatával akaratát? El kellene kerülnünk, hogy felülkerekedjenek
bizonyos öngyilkos ösztönök
Mert öngyilkos hajlamra vall, hogy
minden területen mesterségesen szítják a bizonytalanságot és
bizalmatlanságot, hisztérikus hangulatot keltenek, és minden, még
működő intézmény működésképtelenségét sugallmazzák, így akarva
valóban működésképtelenné tenni azokat
Alkotmányosságról,
jogrendről, tisztességről, stabilitásról, békés, nyugodt átmenetről
szónokolva törekvéseikkel és akcióikkal pontosan ezeket az értékeket
megingatva törnek kíméletlenül céljaik felé. Nem a kormány vagy
magam számára kérek kíméletet
Az ország és népének érdeke a
kímélet, hogy ne sodorják felelőtlenül kormányozhatatlan állapotba a
társadalmat.

    - Naponta harsogják a nép fülébe, hogy az összeomlás küszöbén
áll az ország, hadd féljenek, idegeskedjenek az emberek, akiknek
éppen önbizalomra és nyugalomra lenne szükségük. Szinte csodálni
kell, hogy e művi úton is keltett pánikhangulatban, de sajnos
teljesen valós terheket cipelve az emberek döntő többsége a munkára
összpontosítja figyelmét, és összeszorított fogakkal keményen és
becsületesen dolgozik. Elismerést és megbecsülést érdemelnek, és
persze jobb életet, aminek közeli esélyét nem ők játszották el. Nem
gazdasági összeomlás, hanem idegösszeomlás jelei tapasztalhatók
többeknél, akik nem tudják szándékaikat a saját forgatókönyvük
szerint átverni a politikai küzdelemben. Az kell felelősen
végiggondolni mindenkinek, hogy sem ultimátumokkal, sem támadásokkal
nem lehetett és nem lehet előre haladni. Olyan korrekt
együttműködésre van szükség, amikor a politikailag jelentős tényezők
a nehéz lépések felelősségéből is vállalják a rájuk eső terhet.

    Németh Miklós arról szólva, hogy zaklatott viszonyok között mit
kell tenni a gazdaság működőképessége érdekében, kifejtette:
valójában azt a kérdést kell feltenni, mi az alapfeltétele a
működőképességnek, s akkor a válasz egyszerű: a fizetőképesség,
illetve a külső finanszírozás folyamatossága. Helyzetünk pedig
olyan, hogy ehhez ma nélkülözhetetlen a Nemzetközi Valutaalappal
megállapodásra jutni. Nincs mit tagadni, a feltételeket nem mi
határozzuk meg, hanem azok helyzetünkből és a feltétlenül követendő
célokból fakadnak. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 14:08


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (11. rész) - Németh 6.


- A helyzet igen súlyos, és a kormány azt egyáltalán nem
dramatizálta túl a decemberi költségvetési vita során, vagy azt
megelőzően. Aki ezt állítja, az valamilyen okból nem mond igazat. Ez
nem csak morálisan kifogásolható, hanem azért is, mert azt a
képzetet kelti, hogy csak követelni kell, mert van még miből
bővíteni a szociális kiadásokat, vagy teljesítmény növelése nélkül
emelni a béreket. Ha pedig ezt tennénk, önmagunk alól húznánk ki a
szőnyeget. Kormányom erre nem fog vállalkozni, mint ahogy a gazdaság
működését lehetetlenné tevő, vagy a szociális robbanást kiváltó
feltételek teljesítésére sem.

    A működőképességhez hozzátartozik egy szakmailag felkészült,
erkölcsileg szilárd, a mindenkori kormányhoz lojális, és magát
biztonságban érző államigazgatási, közigazgatási szakembergárda.
Ennek léte nemcsak a mai, hanem a mindenkori kormányzás eredményes
működésének is alapfeltétele. Ezért nem csak amiatt emelek
ismételten szót a B listázás felmerülő kísértete ellen, mert
igazságtalanul és oktalanul kergeti bizonytalanságba a mai
szakembergárdát, hanem azért is, mert a jövőt veszélyezteti, aki itt
leszámolásra és nem tisztességes elszámoltatásra készül. De a
választásokat is veszélyezteti, ha a lebonyolításában fontos
szerepet betöltő tanácsi apparátus bizonytalan jövője miatt
demoralizálódik és szétszéled.

    - Ha valaki moralizálásnak érzi megjegyzéseimet, vállalom,
hiszen olyan időszakban vagyunk, amikor az erkölcsi és emberi tartás
egész jövendő sorsunk alakulása szempontjából perdöntő jelentőségű.

    Átéltem ennek súlyos ellentmondásait az úgynevezett lehallgatási
ügy kapcsán. Hiszen hiába változik az értékrend, ha a régi
technológia megváltoztatását nem teszi kötelező belső paranccsá a
benne dolgozók erkölcsi tartása és felismerése. Ha nem belülről
születik a felismerés és kezdeményezés, a késlekedés vádlottá tesz
egyébként vitathatatlanul szükséges funkciókat, és utat nyit a
személyi támadások és vádaskodások parttalan eszkalációjának. Ezért
is szólni szeretnék néhány szót a belbiztonsági munka válságáról, és
ezzel összefüggésben a titkosszolgálat helyzetéről.

    Igazán csak a magyar állam növekvő függetlensége és a kormány
növekvő önállósága, a pártállam lebontása tette lehetővé, hogy a
kormányzat érdemben foglalkozzon a belügyi munka koncepcionális
kérdéseivel. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 14:12


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (12. rész) - Németh 7.


A kormány abból indult ki: a titkosszolgálatok elsődleges feladata,
nemzeti kötelessége, hogy szolgáltassa azokat az információkat,
amelyek szükségesek, de az élet nyitott szféráiban nem
hozzáférhetők. Ez magas fokú intelligenciát, társadalmi
érzékenységet és a mindenkori kormány iránti feltétlen lojalitást
követel a szolgálat munkatársaitól. Vitathatatlan, hogy
kémelhárításunk és katonai elhárításunk működőképességének
fenntartása az egész nemzet érdekében áll. Különös jelentősége van
ennek az instabillá vált magyar belső helyzetben. Hasonló a helyzet
a polgári és a katonai hírszerzéssel. A viharosan változó nemzetközi
helyzetben létfontosságú ugyanis, hogy a kormány és annak egyes
tagjai megbízható információhoz jussanak a hazánkkal kapcsolatos
politikai, gazdasági elképzelésekről, valamint a bennünket érintő
katonai, katonapolitikai szándékokról és törekvésekről. A
belbiztonság területén kialakult válság természetesen hozzájárult
ahhoz, hogy a tervezett és nagyrészt kidolgozott lépéseket az
átszervezésben gyors ütemben megtegyük.

    - A legkézenfekvőbb cél az, hogy véglegesen múljon el a félelem
korszaka, vagyis titkosszolgálati eszközöktől többé ne féljen a
törvénytisztelő állampolgár e hazában - szögezte le. - Mindazoknak a
személyes indulata emberileg érthető, akiket a korábbi években a
belső elhárító szolgálat megfigyelt, esetenként zaklatott. Ezt az
indulatot azonban nem szabad átvinni a szélesebb ívű
nemzetbiztonsági tevékenységgel szembeni magatartásra. A
titkosszolgálati szervezeteket természetesen depolitizálni kell. A
pártirányítás megszüntetése, a párt kivonulása ezen helyekről teljes
egészében megtörtént. Meggyőződtem arról, hogy ezen szolgálatok úton
vannak afelé, hogy politikamentes, funkcionális szakszolgálatokká
váljanak, amelyek a törvényességi előírások szerint parlamenti
ellenőrzés mellett, a mindenkori legitim magyar kormány közvetlen
irányítása alapján működnek.

    - A régi belbiztonsági szolgálat elvesztette funkcióját, és már
korábban elvesztette a társadalom bizalmát. Megszüntettük. De el
kell ismerni, hogy 1989-ben az átmenet békés jellegének
biztosításában pozitív szerepet játszott. Nincs kétségem aziránt,
hogy az új nemzetbiztonsági hivatal sem kapja meg automatikusan a
társadalom bizalmát. Ezért úgy gondolom, hogy az új szervezetnek az
eddigi belbiztonsági funkciókból - legalábbis az átmenet idejére -
csak az elengedhetetlenül szükséges feladatot, a legszűkebben vett
alkotmányvédelmet szabad és kell átvenni. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 14:16


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (13. rész) - Németh 8.


- A vonatkozó jogszabályok mielőbbi kidolgozása és a parlamenti
felügyelet felállítása mellett is nagyon fontos, hogy az újonnan
létesítendő speciális szervek elvégezzék az elkerülhetetlen belső
önvizsgálatot munkájuk tartalmát, eszközrendszerét és állományuk
beállítottságát illetően. Elengedhetetlennek tartom, hogy - ahol még
ez nem történt meg - demokratikus szellemű, nemzeti érzelmű vezetők
kerüljenek a kulcspozíciókba, az állományt pedig tehetséges és
tisztességes fiatalokkal frissítsék fel, függetlenül azok
pártállásától.

    A kirobbant botrány egyik tanulsága: abban szerepet játszott az
is, hogy a koncepcióváltás gyakorlati végrehajtása az indokoltnál
lassabban haladt. Ebben a magam felelősségét is érzem. A pártállam
struktúráját itt is hamarabb le kellett volna bontani. Ezt viszont
most késedelem nélkül megtettük. Várjuk a különböző vizsgálatok
eredményeit, amelyekből a további következtetéseket haladéktalanul
levonjuk.

    Horváth István belügyminiszter lemondását érintve a kormányfő
kijelentette: az adott helyzetben elkerülhetetlen volt.
Mondanivalójához hozzáfűzte, hogy mint reformpolitikus, jelentős
szerepet töltött be abban, hogy hazánkban az alkotmányos rend
alapján békés úton megy végbe a demokratikus átmenet. Érdemeiért
köszönet illeti. Mint ahogy azért is, hogy a belbiztonsági válságból
fakadó következtetéseket személyére vonatkozóan is levonta.

    A továbbiakban bejelentette: a Minisztertanács - a kialakult
helyzetre is tekintettel - egyetért azzal, ha az állambiztonsági
szervek tevékenységének vizsgálatára az Országgyűlés
különbizottságot hoz létre. Célszerűnek tartaná, ha a bizottság
vezetője független képviselő lenne, és a bizottság tükrözné az
Országgyűlés politikai összetételét. Természetesen a bizottságnak a
vizsgált téma különleges voltához igazodóan kell majd végeznie
munkáját.

    A közvéleményt és a parlamentet is foglalkoztató kérdésre, a
hazánkban tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos
kormányzati álláspontra térve rámutatott: a kormány - a közvélemény
és a parlament támogatását élvezve - aktívan szorgalmazza a
Magyarországon állomásozó szovjet csapatok teljes kivonását. Rizskov
miniszterelnökkel tárgyalva egyetértettek abban, hogy a szovjet
csapatok magyarországi állomásoztatása egy korábbi, ma már minden
tekintetben meghaladott politikai és katonai koncepció
következménye, s ma már sem politikai, sem katonai szempontból nem
indokolt. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 14:23


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (14. rész) - Németh 9.


A Magyar Néphadsereg - tervezett átalakítását is figyelembe véve -
képes és kész a haza védelmére, szuverenitásunk és területi
integritásunk szavatolására, és képes megfelelő mértékben
hozzájárulni a Varsói Szerződés biztonságának garantálásához.
Magyarország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete lehetővé teszi,
hogy biztonságunk bármiféle veszélyeztetése nélkül a lehető
legrövidebb időn belül teljes mértékben kivonják hazánkból a szovjet
csapatokat.

    A kivonás menetrendjének kidolgozása és az üggyel kapcsolatos
további kérdések rendezése céljából a közeli napokban szakértői
szintű magyar-szovjet tárgyalások kezdődnek Budapesten. Tegnap
kaptam meg Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök üzenetét, melyben
már a szovjet tárgyaló delegáció összetételét is kijelölte. A
szándékaink szerint nyilvánosságra kerülő, megbízhatóan
ellenőrizhető ütemterv összeállításánál a kiindulópontot a rendezett
kivonáshoz technikailag szükséges időtartam jelenti. Ebbe
beleértendő az az idő is, ami alatt a Magyar Néphadsereg fel tud
készülni a szovjet csapatok kivonása következtében kialakuló új
helyzetre.

    Természetesen körültekintően mérlegelni kell a kérdés nemzetközi
feltételeit és valamennyi összefüggését is. A realitások figyelmen
kívül hagyása ugyanis könnyen szándékainkkal ellenkező hatású lehet.
A tervezett szovjet csapatkivonás nemzetközi feltételei kedvezően
alakulnak: az elmúlt egy-két évben pozitív fejlemények tanúi
lehettünk a szovjet-amerikai és általában a kelet-nyugati viszonyban
és az európai folyamatokban is. Csökkent a katonai szembenállás,
megváltozott az ellenségkép. Biztatóan haladnak a hagyományos
leszerelésről és korlátozásról, a bizalom erősítéséről Bécsben folyó
tárgyalások. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 14:25


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (15. rész) - Németh 10.


Mivel a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállama közötti bécsi
tárgyalások sikere nekünk is érdekünk, célszerűnek látszik a szovjet
csapatkivonás menetrendjének kidolgozásánál ezt az összefüggést is
figyelembe venni. Ennek megfelelően igyekszünk kezdettől fogva -
nemzeti érdekeinket és törekvéseinket következetesen képviselve -
Bécsben pozitív szerepet játszani és konstruktív módon hozzájárulni
a tárgyalások érdemi előrehaladásához. A csapatkivonással
kapcsolatos feleményekről a Parlamentet és a közvéleményt megfelelő
formában tájékoztatjuk.

    - Remélem, hogy egy különös korszakot zárva ez év márciusában
eljutunk a szabad választásokhoz Magyarországon - mondta Németh
Miklós. - A második világháború után mi, magyarok a történelem
megrágalmazottjai lehettünk. Ócsároltak bennünket, kishitűséget,
kisebbrendűségi érzést próbáltak belénk táplálni.

    Az elmúlt évben megmutattuk Európának és a világnak, hogy nehéz
helyzetben is tudunk úgy cselekedni, hogy megbecsülést szerezzünk
megunknak. Én ezt tartom óriási eredménynek, ami fordulópontként
kerülhet be a magyar történelembe. De ez az eredmény is semmissé
válhat, ha nem tudjuk megakadályozni, hogy ami több mint 40 évvel
ezelőtt erőszakban fogant, most ugyanúgy múljon el.

    Jó párszor előfordult már a magyar törénelem során, hogy a
magyar hazát magyar emberek belülről verték szét - ellentétet,
gyűlölködést szítva az emberek között. Most is fennáll ez a veszély.
A választási kampány még meg sem kezdődött, de már fehérizzásos a
készülődő politikai erők hangulata. Igaz, hogy a most színre lépő
pártok a múltért nem felelősek. De létük pillanatától kezdve már
felelősek szavaikért és tetteikért, az ország sorsának alakulásáért.

    Itt most úgy tűnik, semmi sem drága. Ezért szeretném mindnyájunk
figyelmébe ajánlani - ha valóban demokratikus átmenetet akarunk -,
akkor ezt úgy tegyük, hogy eközben a politikai erők és pártok ne
távolítsák el az országot Európától.

    Könnyen nemzeti tragédiába forduló önsors-rombolás forrása lehet
a sokféle anti-irányzat elszaporodása. Ezekkel az indulatokkal nincs
helyünk a megújuló Európában, és ezek idegenek a magyar politikai
kultúra legjobb hagyományaitól is. Magunknak az országnak árthatunk,
ha az indulatok elszabadulásának nem szabunk gátat.

    Az ember sorsa elől menekülve a végzetébe rohan - így tartották
ezt az ókori Rómában. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 14:30


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (16. rész) - Németh 11.


Ez a kormány nem akar menekülni a sorsa elől. Nem maga választotta
ugyan, de vállalta. Szándéka - hogy kitartson és mindent megtegyen,
amit tehet - szilárd. Nem a hatalom, hanem a feladat igézetében
dolgozik. Hivatásának tekinti, hogy a nép eljusson a szabad
választásokig, ahol majd új parlamentet választ, és új kormányt
nevez ki. Akkor kormányom úgy távozik, hogy ideje kitelt, történelmi
szerepét betöltötte.

    Kormányom tagjait és engem belső indíttatáson túl eskü is
kötelez a nép szolgálatára. Mindvégig eskünkhöz híven kívánunk
tevékenykedni. De adunk a becsületünkre
És ahhoz inkább
ragaszkodunk, mint a hatalomhoz
(folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 14:32


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (17. rész)


A miniszterelnök felszólalását követően Kulcsár Kálmán
igazságügyminiszter emelkedett szólásra. A miniszter a lelkiismereti
és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló
törvényjavaslatot ismertette a képviselőkkel. Történeti bevezetőjét
követően hangoztatta, hogy a törvényjavaslat meglehetősen későn
kerülhetett a plénum elé. Anélkül, hogy ennek ismert indokait
részletezte volna, röviden vázolta - a hatályos rendelkezések
kritikai értékelésével - a jelenleg fennálló ellentmondásokat és
hiányosságokat, amelyek mind az állampolgárok és az egyházak, mind
pedig a jogalkalmazók számára teljes bizonytalanságot teremtenek.

    Kulcsár Kálmán a beterjesztett törvényjavaslat alapelveit
hangsúlyozva rámutatott: a javaslat átfogóan szabályozza a
lelkiismereti és vallásszabadsággal, valamint az egyházakkal
kapcsolatos kérdéseket, meghatározza a jog tartalmát, jogi
szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését. Rendezi az
állam és az egyház egymáshoz való viszonyát, rendelkezik az egyházi
gazdálkodás legfontosabb témáiról. Jellege és tartalma összhangban
áll az alkotmánnyal, az emberi szabadságjogokat érintő más
törvényekkel, így például az egyesülési jogról szóló törvénnyel, a
készülő új sajtótörvénnyel, valamint egyéb, az egyházak működését
érintő magas szintű jogszabályok - az oktatási törvény, a Polgári
Törvénykönyv, az államháztartással és az adókkal kapcsolatos
jogszabályok - rendelkezéseivel.

    A kodifikációs munka megalapozása érdekében számba kellett venni
nemzetközi kötelezettség-vállalásainkat is. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 15:56


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (18. rész)


Ilyenek: az 1947. évi XVIII. törvényben foglalt párizsi
békeszerződés; az ENSZ 1948. évi Nyilatkozata az emberi jogokról; az
1976. évi VIII. törvényben kihirdetett ENSZ Egyezségokmány a polgári
és politikai jogokról; az 1976. évi IX. törvényben kihirdetett ENSZ
Egyezségokmány a gazdasági, szociális és kulturális jogokról és a
helsinki, illetőleg a bécsi zárónyilatkozat. A törvényjavaslat e
nemzetközi megállapodásokkal is minden tekintetben teljes
összhangban áll - jelentette ki Kulcsár Kálmán.

    A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat széles körű
politikai és szakmai vélemény-egyeztetés eredményeként jött létre.
Az előkészítésben részt vettek, illetőleg azt háromoldalú egyeztető
tárgyaláson megvitatták a magyarországi egyházak, a pártok és a
társadalmi szervezetek, illetve a tudományos élet képviselői. A
törvényjavaslatban foglaltak tekintetében gyakorlatilag teljes
tartalmi konszenzus mutatkozik - tette hozzá.

    Kulcsár Kálmán a továbbiakban a törvényjavaslat néhány alapvető
rendelkezését ismertette, jelezve egyúttal azokat a vitás kérdéseket
is, amelyek az egyházakkal és a politikai szervezetekkel történt
megbeszélések során felmerültek, s amelyek az egyeztetések alapján
megoldódtak, de ismeretük a Tisztelt Ház számára is fontos lehet.

    A törvényjavaslat rögzíti: a lelkiismereti és vallásszabadság az
embert születésétől fogva megillető, alapvető szabadságjog, amelyet
nem az állam vagy más hatalom adományoz. Ezektől senki nem fosztható
meg, és mindenkit - bármilyen feltétel és jogi, nemzetiségi, nyelvi
vagy más megkülönböztetés nélkül - megillet. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 15:58


Vissza »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (19. rész)


A javaslat meghatározza a lelkiismereti és vallásszabadság tartalmát
is, amikor kimondja: e jogok gyakorlásának keretében mindenkinek
joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiismereti meggyőződését
szabadon, minden kényszer nélkül megválaszthassa, ateista vagy hívő
lehessen, utóbbi esetben pedig szabadon követhesse bármely vallás
előírásait. Emellett mindaddig, amíg az nem jár mások jogainak vagy
szabadságának sérelmével, bárki bírálhatja mások meggyőződését,
ilyen értelmű propagandát folytathat, és összefüggésben a
véleménynyilvánítás szabadságával, illetve a tanszabadsággal ateista
vagy vallásos nevelésben, oktatásban részesíthet másokat.

    A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása,
illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet, és
semmiféle előny nem illet meg. Ha valakit e szabály megszegése miatt
ér jogsérelem, az orvoslásra a konkrét ügyre vonatkozó jogszabály
alapján - például államigazgatási, munkaügyi, büntetőeljárásban -
kerül sor. Ehhez kapcsolódó nagyon fontos előírás az is, hogy
állami, hatósági nyilvántartásba, vallási és más meggyőződésre
vonatkozó adatot nem szabad felvenni.

    Garanciális szabály - szögezte le a miniszter -, hogy a
lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad
akadályozni. A jog gyakorlásával kapcsolatban rögzíti a javaslat,
hogy az - ha törvény másként nem rendelkezik - nem mentesít az
állampolgári kötelezettségek teljesítése alól. Ez természetesen nem
azt jelenti - tette hozzá Kulcsár Kálmán -, hogy a szabadságjogok
gyakorlásának feltétele az állampolgári kötelezettségek teljesítése
lenne. Azt viszont jelenti, hogy a lelkiismereti szabadságra
hivatkozással - törvényi kivétel hiányában - nem lehet megtagadni az
állampolgári kötelezettségek - például a honvédelmi
munkakötelezettség, a közteherviselési kötelezettség - teljesítését.

    Kulcsár Kálmán szólt arról, hogy a közjogi alanyi jog
tartalmának meghatározásakor több egyház képviselője célszerűnek
tartotta annak kimondását, hogy a vallás szabad gyakorlását lehetővé
kell tenni a szociális, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi
intézményekben gondozottak, a büntetésvégrehajtási intézetben fogva
tartottak és a hadkötelezettség alapján katonai szolgálatot
teljesítők számára. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 15:59


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (20. rész)


A kényszertartózkodási helyeken történő vallásgyakorlat
,,alárendelt,, azonban az említett intézmények, szervezetek működési
rendjének, mert az kizárólag azzal összhangban, illetve annak
sérelme nélkül történhet. A javaslat a szociális, egészségügyi,
gyermek- és ifjúságvédelmi intézményekben, büntetésvégrehajtási
intézetben az egyéni és a közösségi vallásgyakorlat, a katonai
létesítményben pedig az egyéni vallásgyakorlás lehetőségét rögzíti,
emellett azonban kimondja: a katonai létesítményen kívül a katona
vallásgyakorlásában nem korlátozható. Hangsúlyozni kell - mutatott
rá a miniszter -, hogy az egyéni joggyakorlat kategóriájába
beletartozik: a katonák, ha azonos hitelveket vallanak,
összegyűlhetnek, de szervezett közösségi vallásgyakorlatot nem
folytathatnak. Az viszont, hogy a jog gyakorlását a javaslat
lehetővé teszi a fenti intézményekben, nem azt jelenti, hogy az
intézményeknek gondoskodniuk kell a joggyakorlat tárgyi, személyi és
egyéb feltételeiről is.

    A javaslatban foglaltakat tovább részletezve Kulcsár Kálmán
rámutatott: a tervezet a lelkiismereti és vallásszabadság jogának
részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Meghatározza az
alapítás (a nyilvántartásba vétel), a működés és a - meghatározott
törvényi feltételek fennállta esetén biztosított - nyilvántartásból
való törlés szabályait. A szabályozás-előkészítés során felmerült,
hogy a nyilvántartásba vételről az Alkotmánybíróság, avagy - a
társadalmi szervezetekre vonatkozó szabályok analógiájára - a megyei
bíróság, illetve a fővárosi bíróság gondoskodjék. A törvénytervezet
alapján az egyházak nyilvántartásba vétele a megyei (fővárosi)
bíróság feladat- és hatáskörébe tartozik - szögezte le az
igazságügyminiszter.

    Az állam és az egyházak kapcsolatára vonatkozóan Kulcsár Kálmán
kifejtette: az egyházak olyan autonóm szervezetek, amelyek ügyeibe
az állam nem avatkozik - azok belső törvényei sem szorulnak állami
megerősítésre -, a különböző egyházakat azonos jogok illetik és
kötelezettségek terhelik, azaz egyenjogúak; és az állam semmilyen
belső egyházi szabály végrehajtásához nem nyújt segítséget
kényszerítő eszközeivel. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 16:01


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (21. rész)


A miniszter ezután kitért arra is, hogy azesetben, ha az
egyház olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály rendez, rá
ugyanazon szabályok vonatkoznak, mint más szervezetekre. Az állami
szervek az ilyen tevékenységekkel kapcsolatban ugyanazokat a jogokat
és kötelességeket gyakorolják, mint más szervezeteknél, így például
hatósági ellenőrzést végezhetnek.

    A javaslat széleskörűen határozza meg az egyházak nem hitéleti
tevékenységei közül a leginkább jelentős oktatási és szociális
tevékenység végzésére vonatkozó szabályokat. Megállapítja: az egyház
minden olyan nevelési-oktatási, kulturális, szociális, egészségügyi,
gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet elláthat, amelyet magas
szintű jogszabály nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy annak
szerve, intézménye számára.

    A javaslat azt is rögzíti, hogy bármely egyház a tanulók, a
hallgatók és a szülők kezdeményezésére az állam által fenntartott
nevelési és oktatási intézményekben vallásoktatást tarthat, az az
oktatás azonban nem kötelező jellegű, és értelemszerűen a
vallásoktatáson nyújtott teljesítmény a tanuló, hallgató tanulmányi
eredményébe sem számítható be. A miniszter véleménye szerint a
törvényjavaslat - fontosságánál fogva - az egyházak e tevékenységeit
kiemelten kezeli. Ezt támasztja alá az a rendelkezés is, hogy az
említett egyházi tevékenységeket az állam normatív módon
meghatározott költségvetési támogatással segíti.

    A miniszter expozéjának bevezetőjére utalva, amikor a
törvényjavaslat megkésettségéről szólt, rámutatott: e késedelem a
törvényjavaslat előnyére vált. A valamennyiünk által ismert
társadalmi-politikai változások ugyanis ezt a szabadságjogot,
illetve a jog gyakorlásának lehetőségét alapvetően meghatározták. A
folyamat egyik állomásaként említette, hogy a sokféle adminisztratív
kötöttség - például a templomépítést, az egyházi iskolák, tanárok
működését korlátozó előírások - megszüntetése már 1988-tól
folyamatos volt. E folyamat végeredménye az egyházak autonómiájának
teljessé válása, akként, hogy e törvényjavaslat szerint már csak egy
politikailag semleges, kizárólag a törvényességhez kötött állami
nyilvántartásba vétel szükséges az egyházak működéséhez.
(folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 16:16


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (22. rész)


Kulcsár Kálmán kiemelte: az egyházak működésének speciális jogi,
állami korlátait e törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés
végképp le fogja bontani. Tevékenységük megítélése közvetlenül a
társadalom, az egyes emberek, közösségek által történik majd.
Minthogy azonban az országban legnagyobb szerepet betöltő egyházak
munkájának anyagi feltételeit a négy évtizeddel ezelőtti állami
intézkedések szétrombolták, a társadalom kötelessége, hogy minden
lehetséges módon segítse ennek az igazságtalan és hibás
intézkedésnek az orvoslását, s ezzel az egyházak működőképessé
váljanak.

    A miniszter végezetül hangoztatta: lehetővé kell tenni, hogy a
kártalanítás nélkül állami tulajdonba vett, egykor egyházi
tulajdonú oktatási, egészségügyi, szociális és hitéleti célt
szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egyházak használhassák
ilyen jellegű tevékenységre. A probléma rendezéséhez szükséges
jogszabály előkészítés alatt áll, az Országos Vallásügyi Tanács már
tárgyalt a rendezés elvi kérdéseiről, az érintett egyházaknak e
hónap végéig kell közölniük igényeiket. A rendezéskor figyelembe
kell venni, hogy az érintett ingatlanok többsége ma is oktatási vagy
szociális, egészségügyi célt szolgál, illetve más jellegű
közintézmény kapott benne helyet, s azok elhelyezéséről,
kihelyezéséről gondoskodni kell. Ez azonban a költségvetési
pénzeszközök nélkül többnyire nem oldható meg. Azt is el kell érni -
mondta Kulcsár Kálmán -, hogy az így átadott épületek célszerű
hasznosításához az egyházaknak személyi és pénzügyi tekintetben
legyen erejük. Ez pedig számukra sem kis feladat. Mindezekre
figyelemmel - a kormány megítélése szerint - az ingatlanrendezésnek,
-visszaadásnak fokozatosan kell megtörténnie, jogszabály alapján az
egyes konkrét ügyekben való külön megállapodással. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 16:17


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (23. rész)


Kulcsár Kálmán expozéjához a jogi, igazgatási és igazságügyi
bizottság képviseletében Czoma László fűzött kiegészítést. Az előadó
     --------------
hangoztatta: a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az
egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat korszakos
jelentőségű a társadalom egésze, ezen belül az egyházak számára is.
Megteremti a lelkiismereti szabadság maradéktalan érvényesítésének,
az egyházak működésének törvényes kereteit. Egyben biztosítja a
rendszerváltás békés átmenetét is. A törvény megalkotásával végre
minden ember magánügyévé válhat hite, vallása, amivel méltóságát
nyerheti vissza, vállalhatóan, minden félelemtől, előítélettől
mentesen. A tervezet magában hordja azt a nagy történelmi
lehetőséget, hogy ki-ki békét kössön múltjával, jelenével,
jövőjével.

    A törvényjavaslat abból a felismerésből indul ki, hogy a
lelkiismereti és vallásszabadság az ember természetes és
elidegeníthetetlen joga, nem pedig valamiféle adomány. Eddig az volt
a gyakorlat, hogy a szabályozás a korlátozások, a tiltások oldaláról
közelítette meg az egyházakat. A leendő törvény most a szabad
lehetőségek, az emberi jogok oldaláról nézi a lelkiismereti és
vallásszabadságot. A törvényjavaslat ennek szellemében új alapokra
kívánja helyezni az egyház és az állam viszonyát. Az ezeréves
magyar történelem során - mutatott rá Czoma László - a
felvilágosultság szellemében először mond le az állam a
,,főkegyúri,, jog gyakorlásáról. Hiszen az államnak még tegnap is
döntő beleszólási joga volt például a különféle egyházi vezetők
kinevezésébe. Az állam mostantól fogva csak annyit kíván meg az
egyházaktól, mint bármely polgárától: tevékenysége alkotmányba,
törvénybe ne ütközzék.

    A jogi bizottság vitája során egyhangú véleményként
fogalmazódott meg, hogy a törvényjavaslat jól szolgálja a
lelkiismereti és vallásszabadság érvényesülését. Mindamellett a
jövőben még számos ,,finomításra,, nyílhat alkalom. A jogi bizottság
ugyancsak egyetért az állam és az egyházak közötti megállapodások
felülvizsgálatáról szóló országgyűlési határozat-tervezettel, s
elfogadásra ajánlja azt. A tervezet értelmében a Minisztertanácsnak
az egyházakkal karöltve 1990. december 31-ig kellene felülvizsgálnia
mindazokat a megállapodásokat, amelyeket a mostani törvény
megalkotása előtt kötöttek a lelkiismereti és vallásszabadságról.
(folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 16:19


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (24. rész)


Az elnöklő Jakab Róbertné ezt követően bejelentette, hogy -
tekintettel a benyújtott módosító indítványokra - általános és
részletes vitára bocsátja a törvénytervezetet.

    Először Bíró Imre (országos lista) kapta meg a szót, aki
     ---------
elöljáróban azt fejtegette, hogy a demokratizálódási folyamatban
mekkora jelentőségű ez a törvényjavaslat. Szólt arról is, hogy
előkészítésében részt vettek a katolikus egyház képviselői, vezetői
is, s állásfoglalásukat felterjesztették a Szentszékhez, a
legfelsőbb egyházi fórumhoz, ahol tetszéssel fogadták azt. Ennek
különösen nagy a jelentősége most, amikor küszöbön áll a diplomáciai
kapcsolatok felvétele hazánk és a Vatikán között. Végül a képviselő
tolmácsolta Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek
egyetértését a törvényjavaslattal, majd elfogadásra ajánlotta azt.

    Nagy József (Baranya megye 6. vk.) a maga és a Magyar
    -----------
Szocialista Párt parlamenti frakciója nevében ajánlotta elfogadásra
e törvényt. Mint mondotta: e törvény megszületése több puszta
jogalkotási tevékenységnél, hiszen egy egész nemzet lelkiismeretének
megnyugtatását szolgálja, emberek sokaságát szabadítja meg attól,
hogy belső meggyőződésükkel, lelkiismeretükkel ellentétes módon, az
úgynevezett hivatalos politikához alkalmazkodva, alakoskodva
éljenek.

    Az egyházak társadalmi szerepéről szólva egyebek között
kiemelte: az, hogy e törvény elismeri az egyházaknak az egyetemes
magyar kultúra kialakításában és művelésében játszott szerepét -
történelmi igazságtétel. Példázataiban nem csupán az egyházaknak az
évszázadok során létrejött maradandó építészeti értékeit, művészeti
alkotásait és iskoláit sorolta, hanem azt az erőt is, amely mindig
hatással volt a magyar szellemiségre. Hangsúlyozta: Pannonhalma vagy
Debrecen, Esztergom vagy Pápa a magyar történelem és kultúra olyan
emlékhelyei, amelyek méltán erősíthetik a nemzet önbecsülését.
(folty.köv.)



1990. január 23., kedd 16:26


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (25. rész)


Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) kiemelte: az egyház olyan lelki
-----------
közösség, amelyet a jog sem megszüntetni, sem létrehozni nem tud.
Belső erejét hívei összetartása adja, saját önértelmezése van, amely
több mint egy egyesület, ezért ígéretesebb, ha - sajátos jellegét
jobban figyelembevevő - egységes törvényben sikerül rendezni
működésük garanciáit. Mint mondotta, választókerületének lakói
örömmel üdvözlik, hogy - a törvény értelmében - az egyház kezelői
jogot kaphat korábbi, vagy jelenleg is használt épületeire.

    Véleménye szerint indokolatlan a megkülönböztetés az állami
fenntartású, főleg nevelési, oktatási intézmények és az egyházi
fenntartásúak támogatása között. Hiszen azt a kulturális hasznot,
amit az egyházi intézmény eredményez, azok is élvezik, akik nem
tartoznak az egyházi intézményekhez. Sajnálatosnak minősítette a
Pénzügyminisztérium vezető munkatársainak egyes sajtónyilatkozatait,
miszerint még mindig kiállnak az 50 százalékos, hátrányos, korántsem
normatív támogatás mellett, a maguk módján leértékelik, ,,félpénzre
méltatják,, az egyházi iskolákat, és ezzel az állam hitelét is
rontják. Pedig az egyház erős szál - mondotta -, amely a maga
erkölcsi rendjével, etikai súlyával Európához köt, az európai
kultúra egyik alapja földrészünk történetében, és szomszédainkkal is
összekapcsol.

    Valamennyien érezzük lelkünk mélyén, hogy erkölcsi, etikai
megújulásra van szükség. A vallásos és a nem vallásos emberek
kinyújthatják egymás felé kezüket, segíthetnek megőrizni az ember
tisztességét és méltóságát - mondotta, s elfogadásra ajánlotta a
törvényjavaslatot. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 16:27


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (25. rész)


Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) kiemelte: az egyház olyan lelki
-----------
közösség, amelyet a jog sem megszüntetni, sem létrehozni nem tud.
Belső erejét hívei összetartása adja, saját önértelmezése van, amely
több mint egy egyesület, ezért ígéretesebb, ha - sajátos jellegét
jobban figyelembevevő - egységes törvényben sikerül rendezni
működésük garanciáit. Mint mondotta, választókerületének lakói
örömmel üdvözlik, hogy - a törvény értelmében - az egyház kezelői
jogot kaphat korábbi, vagy jelenleg is használt épületeire.

    Véleménye szerint indokolatlan a megkülönböztetés az állami
fenntartású, főleg nevelési, oktatási intézmények és az egyházi
fenntartásúak támogatása között. Hiszen azt a kulturális hasznot,
amit az egyházi intézmény eredményez, azok is élvezik, akik nem
tartoznak az egyházi intézményekhez. Sajnálatosnak minősítette a
Pénzügyminisztérium vezető munkatársainak egyes sajtónyilatkozatait,
miszerint még mindig kiállnak az 50 százalékos, hátrányos, korántsem
normatív támogatás mellett, a maguk módján leértékelik, ,,félpénzre
méltatják,, az egyházi iskolákat, és ezzel az állam hitelét is
rontják. Pedig az egyház erős szál - mondotta -, amely a maga
erkölcsi rendjével, etikai súlyával Európához köt, az európai
kultúra egyik alapja földrészünk történetében, és szomszédainkkal is
összekapcsol.

    Valamennyien érezzük lelkünk mélyén, hogy erkölcsi, etikai
megújulásra van szükség. A vallásos és a nem vallásos emberek
kinyújthatják egymás felé kezüket, segíthetnek megőrizni az ember
tisztességét és méltóságát - mondotta, s elfogadásra ajánlotta a
törvényjavaslatot. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 16:30


Vissza »


Javítás mtib2030-ra


A mai mtib2030 számú, Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári
ülésszaka (24. rész) c. hírünk 2. bek. 1. sorában a funkció
helyesen:


    Először Bíró Imre (országos lista) kanonok kapta meg a szót...
     -------


(MTI)



1990. január 23., kedd 17:10


Vissza »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (26. rész)


Tóth Károly (országos lista) református püspök hangsúlyozta:
-----------
igaz, hogy a törvénytervezet az egyházak bevonásával készült, s azok
éltek is a lehetőséggel, ám javaslataiknak csak egy része került be
a törvénytervezetbe. A széles körű egyházi eszmecserék során
világossá vált, hogy nem mindenki tartja egyértelműen szükségesnek
egy ilyen törvény megalkotását. Az e véleményt vallók szerint
elégséges lenne az alkotmány ide vonatkozó garanciája. Tóth Károly
ezzel szemben azt hangoztatta, hogy a jelenlegi társadalmi
helyzetben a törvényre mégis szükség van - ha csak átmeneti
jelleggel is - a demokrácia teljes kibontakozásáig. E törvény
remélhetőleg részévé válik a békés átmenetnek, a demokrácia jogi
garanciáinak.

    A református egyház a törvényjavaslatot előremutatónak tartja,
mert sok jogos sérelmet orvosol. Szükséges és jó, mert kimondja,
hogy a vallásszabadság alapvető emberi jog, az egyházak működése a
társadalom számára hasznos. Kimondja továbbá, hogy az egyházak jogi
személyek, és az egyházakat védeni fogja mindennemű állami
beavatkozástól és felügyelettől.

    Tóth Károly az előterjesztés egyes pontjait kifogásolva
megfogalmazta kritikai észrevételeit is. Szerinte az egyház
alapításához legalább száz nagykorú magyar állampolgár
kezdeményezésére lenne szükség, a tervezetben szereplő nagyságrend,
a tízszemélyes alapítói jog sérti az egyházak méltóságát,
lehetőséget ad a visszaélésekre is. Az egyházi iskolák állami
támogatásával kapcsolatban röviden szólt Glatz Ferenc művelődési
miniszter érdemeiről, amelyet e folyamat elindításáért tett.
Ugyanakkor szorgalmazta, hogy az egyházak olymértékben részesüljenek
állami támogatásban, amilyenben a hasonló szolgáltatást végző más
intézmények részesülnek a költségvetési juttatásból. Végezetül
javasolta, hogy a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot
teljesítők ne csak egyénileg, hanem közösségileg is szabadon
gyakorolhassák vallásukat. A püspök a törvénytervezet ilyen értelmű
kiegészítését szorgalmazta. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 17:11


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (27. rész)


Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.) a törvényjavaslat
----------
legfontosabb funkciói közé sorolta, hogy annak alapvető emberi jogok
szabad gyakorlását is garantálnia kell. Az állampolgári jog
deklarálása - mutatott rá - egyben a közhatalom korlátozását is
jelenti. Ennek megfelelően az államnak kell önmagát korlátoznia, s
kívánatos lenne, hogy az adományozó állam felfogása legyen végre a
múlté. A képviselőnő emlékeztetett arra, hogy a törvénytervezet
sürgősségi tárgyalását a kormány jórészt diplomáciai kapcsolataink
fejlesztésével indokolta. Rózsa Edit ennek kapcsán feltette a
kérdést: elfogadható-e az a hozzáállás, amely a külpolitika
szolgálatába állítja a lelkiismereti és vallásszabadságról, illetve az
egyházakról alkotandó törvényt. A képviselőnő véleménye szerint a
válasz erre: nem, hiszen a tervezetnek az egyházakat, ezen keresztül
a hívő emberek sokaságát kell elsősorban szolgálnia. A képviselőnő a
törvénytervezettel kapcsolatban - egyházi vezetőkkel folytatott
konzultációi után - számos korrekciós jellegű módosító javaslatot
nyújtott be írásban. Indítványainak indoklását a tervezet részletes
vitájában kívánta kifejteni.

    A Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja nevében felszólaló
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész kijelentette: az
------------
MDF nincs meggyőződve a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló
törvény szükségességéről, s a kormány erről szóló magyarázatát is
erős fenntartásokkal fogadja. Minden felesleges szabályozás ugyanis
csorbítja az egyházak szabadságát is. A képviselő utalt arra, hogy a
hívek és egyes szervezeteik állást foglaltak abban, hogy nincs
szükség egyházi törvényre. Úgy ítélik meg, hogy valódi jogállamban
az alkotmányban biztosított lelkiismereti és vallásszabadság
elegendő. Ennek ellenére nem kívánják megakadályozni a törvény
meghozatalát, s elismerik a kormány jószándékát is ebben a
kérdésben.

    A továbbiakban a törvénytervezet legfőbb pozitívumaként ítélte,
hogy az összhangban van a háromoldalú tárgyalásokon megalapozott
alkotmánymódosításnak a lelkiismereti és vallásszabadságot, valamint
az egyházak szabad működését garantáló rendelkezéseivel. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 17:32


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (28. rész)


Hangoztatta azonban: ha a törvény meg is születik, a törvényjavaslat
nem szabályozza minden vonatkozásban az egyházak jogállását, számos
kérdésben nyitott marad, illetve csak vázlatosan szabályozott. Ezért
a törvényt csak az átmenet idejére szolgáló ideiglenes
szabályozásnak tekinti, és javasolja, hogy az Országgyűlés ilyen
minőségben fogadja el. Kijelentette: célszerű lenne a törvény teljes
újratárgyalását, átdolgozását a szabad választásokon kialakítandó
parlamentnek ajánlani. Roszik Gábor szükségesnek tartotta, hogy az
Országgyűlés hatálytalanítsa az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke
1987 decemberében elhangzott beszámolójának elfogadását.
Megfogalmazta azt a kívánságát is, hogy a miniszterelnök vonja
vissza Miklós Imre kitüntetését.

    Szentágothai János (országos lista) teljes mértékben osztotta
    ------------------
Roszik Gábor képviselőtársa véleményét, hozzátéve, hogy szerinte a
kevesebb több lett volna, az Alkotmánynak ugyanis garantálnia kell
mindazt, ami ebben a törvényjavaslatban foglaltatik. Mint mondotta:
a Magyar Demokrata Fórumnak van egy olyan javaslata, amely röviden
tartalmazza a törvény lényegét, s ez bőségesen elegendő lett volna.

    Mindezeket figyelembe véve kifejtette, hogy ő is csupán átmeneti
törvényként tudná elfogadni ezt a tervezetet. Hangsúlyozta azonban,
hogy e törvénybe szerinte mindenképpen bele kell foglalni az
egyházi, illetve felekezeti ingatlanok visszaadásával kapcsolatos
eljárás fő elveit. Kiemelte, hogy nem az 1945 előtti nagy vagyonú és
nagy politikai súlyú egyházakat kívánja vissza, ám a jelenlegi és a
leendő egyházaknak szükségük van ingatlantulajdonra, amelyek nélkül
nem vagy csak nagy nehézségek árán végezhetik a társadalom számára
is nélkülözhetetlen erkölcsi nevelő, oktatási, szociális,
egészségügyi tevékenységüket. És ezekről sem a mai, sem a leendő
jogállam sem tud lemondani. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 17:33


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (29. rész)


Eke Károly (Csongrád, 10.vk.) úgy vélte: feleslegs lenne ez a
----------
törvény, ha Magyarországon teljes lenne a vallás- és lelkiismereti
szabadság. De mivel bevallottan nem az, szükség van rá, hogy
garanciákat biztosítson e szabadságjogok gyakorlásához.

    A képviselő ezután a törvényjavaslathoz csak áttételesen
kapcsolódó gondolatait fejtette ki. Azt hangoztatta, hogy ez a nép a
teherbíró képessége határán jóval túljutott. Utalt a miniszterelnök
aznapi kijelentésére, miszerint a történelem megrágalmazottjai
vagyunk, kishitűséget tápláltak belénk. Mint mondotta, ebben nagy
a felelőssége azoknak a bíráknak, akik annak idején Jaltában és
Potsdamban 40 év ,,Ázsiára,, ítélték a magyar népet, amely mindig is
Európához tartozott.

    Eke Károly szerint itt van az idő, hogy felvessük az ítélkezők
felelősségét. Nem szabad, hogy azok a népek, amelyeknek a vezetői
minket elítéltek, magára hagyják Magyarországot, s tűrjék, hogy
pusztuljon a magyar nép a csendes forradalomban. Rendkívül súlyos a
gazdasági helyzet, úgymond a végzet előtti állapot, szükség van
arra, hogy szégyenkezés nélkül kérjük a világ segítségét. Az
egyházak képviselőinek is csatlakozniuk kellene a nemzetközi
tárgyalásokat folytató delegációkhoz, már csak azért is, mert ők
azok, akiket nem terhelnek a múlt bűnei. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 17:53


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (30. rész)


Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.) kifejtette: nagy kárt okozott,
-----------
hogy negyven éven át egyetlen világmegváltó ideológia próbálta
boldogítani az embereket. Ez a kizárólagosságra törekvés azt
jelentette, hogy az egyedül üdvözítő tan fényében a vallások
elavult, nevetséges, sőt anakronisztikus eszméknek tűntek fel,
amelyek hamis válaszokat adnak az emberek problémáira. Éppen ezért
előbb üldözte, majd kényszerűen eltűrte a hatalom a vallást, bízva
abban, hogy hamarosan eltűnik az emberek életéből. A mai magyar
társadalom erkölcsi állapota összefügg a vallások nyílt vagy burkolt
üldözésével, az egyházak tevékenységének visszaszorításával is -
mondotta -, hiszen a társadalom évtizedekre hátrakötötte egyik
segítő kezét: megszüntette a tanító és karitatív szerzetesrendeket,
elűzte a kórházakból, árvaházakból az apácákat, és végzetesen
legyengítette az embereknek nélkülözhetetlen lelki vigaszt és
életviteli normákat adó egyházakat. Most ezzel a törvénnyel
visszakapják - talán csorbítatlanul - a lelkiismereti és
vallásszabadság jogát, az egyházaknak újra joguk lesz segíteni az
embereket és a társadalmat: megengedjük, hogy segítsenek.

    Ha elismerjük, hogy az egyházak nélkülözhetetlen társadalmi
funkciót töltenek be az oktatásban, a művelődési életben, a
caritasban és a gyógyításban - emelte ki -, akkor nemcsak engedni
kell a részvételüket, hanem egyenrangúan támogatni és elősegíteni
is. Ezeknek a tevékenységeknek a gazdasági alapját nem lehet az
adománygyűjtés megengedésével elintézni, illetve később
meghatározandó támogatást kilátásba helyezni. Elemi követelmény,
hogy az egyházak az állami intézményekkel azonos mértékű támogatást
kapjanak, és ezt ebben a törvényben rögzíteni is kell. Végezetül
javasolta az egyházak öröklési jogának tisztázását, valamint hogy a
katonai intézményekben ne csak az egyéni, hanem a közösségi
vallásgyakorlás lehetőségét is biztosítsa a törvény, akárcsak a
kórházakban és a börtönökben. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 17:55


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (31. rész)


Az ezt követő részletes vitában Pregun István
     -------------
(Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 1. vk.), a nyiregyházi Görög Katolikus
Hittudományi Főiskola rektora egyebek között azt hangsúlyozta, hogy
a törvény megszületését szükségesnek és fontosnak tartja; az
hátteret és védelmet nyújt az egyházak működéséhez. Szerinte a
társadalmi élet nyugalmának, további fejlődésének egyik biztosítéka
lesz. Több módosító javaslatot terjesztett elő. Szerinte a
vallásoktatás súlya indokolja a hitoktatás fakultatív tantárggyá
tételét. Kérte Glatz Ferenc segítségét ahhoz, hogy a törvény
életbe lépésével egyidejűleg a Művelődési Minisztérium dolgozza ki a
fakultatív vallásoktatás módjára vonatkozó utasítást. A gyakorlati
tudnivalók tartalmazzák, hogy milyen módon lehet bevenni a
vallásoktatást órarendbe. A tantestületeknek lehetnek-e lelkész
tagjai, s milyen óradíj illeti meg őket? Szükségesnek tartotta azt
is, hogy azon diákok számára, akik nem választják a fakultatív
hitoktatást, állítsák tanrendbe az erkölcsi, etikai ismereteket.
Szorgalmazta, hogy ahol az egyház állami feladatokat vállal át és
teljesít, ezen tevékenységek ne minősüljenek gazdasági, vállalkozási
tevékenységnek, illetve az állami intézményekével azonos mértékű
költségvetési támogatásban részesüljenek. Emlékeztette
képviselőtársait arra, hogy az elmúlt év márciusában az akkori
pénzügyminisztertől, Villányi Miklóstól ígéretet kapott erre, s
novemberben a pénzügyi tárca új vezetője, Békesi László is
megerősítette, hogy a költségvetési támogatás azonos mértékű lesz.
Pregun István kifejezte abbéli reményét, hogy az ígéreteket a
törvény betűjével is hitelesítik. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 18:07


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (32. rész)


Tamás Gáspár Miklós (Budapest 14. vk.) számos módosító
--------------------
indítványt terjesztett elő a törvénytervezettel kapcsolatban.
Írásban benyújtott javaslatai közül a képviselő kiemelt néhányat az
általa legfontosabbnak ítéltek közül. Mindenekelőtt azt
hangoztatta, hogy a törvénynek határozottan el kell választania az
államot az egyháztól, nem pusztán a deklaráció szintjén. Meg kell
teremteni azokat a körülményeket, amelyek biztosítják a lelkiismeret
szabadságának maradéktalan érvényesítését. Olyan helyzetet kell
teremteni, amikor az állam a lehető legcsekélyebb mértékben
avatkozik be az egyének, illetve az egyének csoportjainak belső
ügyeibe. Ebből kiindulva a képviselő javasolta, a
törvénytervezet módosítását: az eredeti megfogalmazás szerint
egyház minden olyan vallási tevékenység végzése céljából alapítható,
amely az alkotmánnyal nem ellentétes, és amely törvénybe nem
ütközik. Tamás Gáspár Miklós véleménye szerint viszont tudomásul
kell venni, hogy egy demokráciában olyan politikai és intellektuális
tevékenységek is törvényesek lehetnek, amelyek békés úton az
alkotmány megváltoztatását kívánják. Nézete szerint ezért csupán a
törvényességet kell védeni. Módosító javaslatában ezért úgy
fogalmazott: egyház minden olyan vallási tevékenység végzése
céljából alapítható, amely bűncselekményt nem valósít meg, vagy
annak elkövetésére nem hív fel.

    A képviselő javasolta továbbá, hogy a tervezetből hagyják el azt
a kitételt, amely a szülőket arra kötelezné: gyermeküket egészséges,
művelt, erkölcsös, hazáját, népét szerető emberré neveljék. Tamás
Gáspár Miklós álláspontja szerint ezek nemes célok ugyan, de a
gyermekek nevelését a családokra kell bízni, s ebbe az államnak nem
kellene beavatkoznia.

    Összefoglalva módosító javaslatainak lényegét hangoztatta: ezen
a területen is csökkenteni kell az emberek magánéletére, hitére
vonatkozó állami beavatkozást. (folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 18:09


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (33. rész)


Ezután az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy a vitában
elhangzott módosító javaslatokat véleményezésre kiadja a jogi,
igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Glatz Ferenc művelődési
miniszter ezzel összefüggésben kért szót, s javasolta, hogy a
bizottság ne foglalkozzék a Pregun István képviselő által felvetett
kérdésekkel, mert saját hatáskörében rendelkezik azokról, mint ahogy
a törvénytől függetlenül már tett is ilyen utasításokat. Reményét
fejezte ki: az oktatás-neveléssel kapcsolatban megfogalmazottak
alkalmat adnak arra, hogy az oktatási törvény módosításakor olyan
jogszabályok szülessenek, amelyek lehetővé teszik, hogy majd
szeptembertől ezen alapelveknek megfelelően történjék Magyarországon
a beiskolázás.

    Az ülés elnöke délután háromnegyed 5-kor berekesztette az
Országgyűlés januári ülésszakának első munkanapját. (folyt.köv.)



1990. január 23., kedd 18:15


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (34. rész) - Dió 1.


Az Országgyűlés januári ülésszaka első munkanapjának eseményei
dióhéjban:

    Kedden délelőtt, néhány perccel 10 óra után megkezdte munkáját
az Országgyűlés januári ülésszaka. Az elnök először a plénum
határozatképességét állapította meg. A teremben 291 képviselő
foglalt helyet.

    Ezt követően képviselői igazolásokra került sor. A plénum
határozathozatal nélkül tudomásul vette Bognár Rezsőnek, Hajdú-Bihar
megye 6. választókerülete országgyűlési képviselőjének lemondását.
Tudomásul vette, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6.
választókerületének törvényesen megválasztott képviselője Hegedűsné
Hargitai Ágnes - akit 1985-ben választottak pótképviselővé -, és
hogy Budapest 14. választókerületének törvényesen megválasztott
képviselője Tamás Gáspár Miklós.

    Napirend előtt soron kívül szót kért Horváth István
belügyminiszter, aki mérlegelve eddigi tevékenysége és a ,,most
kierőszakolt botrány,, súlyának arányát, lemondott megbizatásáról.

    A Parlament ezt követően előbb képviselői önálló indítványok
megtárgyalásáról döntött - eközben szót kért Király Zoltán (Csongrád
m. 5.vk.) - majd az ülésszak tárgysorozatáról határozott: tizenhat
törvényjavaslatot, három országgyűlési határozat-tervezetet, két
népi kezdeményezés megtárgyalását, személyi javaslatokat, valamint
interpellációkat és kérdéseket tűzött napirendjére.

    Az első napirendi pont előtt Németh Miklós, a Minisztertanács
elnöke kért szót.

    Beszédét követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter
terjesztette elő a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az
egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslatot; amelyhez a jogi,
igazgatási és igazságügyi bizottság képviseletében Czoma László
fűzött szóbeli kiegészítést. Az általános, illetve részletes vitában
felszólalt:

    Bíró Imre (országos lista) kanonok;

    Nagy József (Baranya m., 6. vk.);

    Biacs Péter (Budapest, 30. vk.);

    Tóth Károly (országos lista) református püspök;

    Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.)

(folyt. köv.)



1990. január 23., kedd 18:20


Vissza » A hírhez kapcsolódik »


Megkezdte munkáját az Országgyűlés januári ülésszaka (35. rész) - Dió 2.


Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) evangélikus lelkész;

Szentágothai János (országos lista);

Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.);

Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.);

Pregun István (Szabolcs-Szatmár-Bereg m., 1. vk.), a Görög
Katolikus Hittudományi Főiskola rektora;

    Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.);

    Glatz Ferenc művelődési miniszter.

    Az elnöklő Jakab Róbertné délután háromnegyed ötkor
berekesztette az Országgyűlés januári ülésszakának első munkanapját.
(MTI)



1990. január 23., kedd 18:22


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD