|
|
 |
|
 |
Fónay Jenő heidelbergi nyilatkozata
|
London, 1989. június 26. (SZER, Magyar híradó) - A hét végén az
NSZK-beli Heidelberg mellett tartotta közgyűlésüket a Magyar
Szabadságharcos Szövetség és a volt Politikai Foglyok Szövetsége
európai szervezetei, amelyek az emigrációban évtizedek óta őrizték
az 1956-os forradalom lángját, küzdött céljainak megvalósításáért, a
szabad, független Magyarországért.
Először hívtak meg hazai vendégeket, és az egység, a közös
cselekvés abban is kifejezésre jutott, hogy a februárban Budapesten
megalakult Politikai Foglyok Szövetségét testvérszervezetként,
elnökét, Fónay Jenőt pedig társelnökként ismerték el.
Fónay Jenő a tanácskozáson beszámolt az eddigi munkáról, különös
tekintettel a június 16-iki nemzeti gyásznapról, amelynek
előkészítésében, szervezésében tevékenyen részt vettek. Arra kértem,
hogy előszőr erről szóljon.
- Február 19-ikén alakult meg a Politikai Foglyok Szövetsége
Magyarországon. Úgy gondolom, természetes, hogy az első és
legnagyobb feladatunk az a bizonyos 16-iki kegyeletadás volt. Erre
összpontosítottunk szinte mindent. A tagdíjaktól kezdve az emberek
érzésein keresztül szinte mindent. Úgy gondolom, hogy jól sikerült,
részben a szervezés, részben a gyakorlati kivitelezés. Talán azt
mondhatnám, hogy a szervezési munkák során voltak nézeteltérések.
Ezek a nézeteltérések a végén kisimultak.
Most, ebben a pillanatban úgy érzem, hogy mind a két szervezet,
az otthoni két társszervezet - a Történelmi Igazságtétel Bizottság
és a Politikai Foglyok Szövetsége - is megnyugodva könyveli el, hogy
a közbeni idegességek, a közbeni hangulat a végére lecsillapodott.
- Hány tagotok van jelenleg? (folyt.)
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Fónay Jenő - 1. folyt.
|
- Bár megfogadtam, hogy erről nem beszélek, de megmondhatom. A
tagkönyv kiosztásának napján 1318 tagunk volt. És most talán egy
érdekeset mondok: a kiosztás napján 157 új tag jelentkezett.
- Említetted már, hogy 1945 után minden politikai üldözöttért
síkraszálltok. Eddig közülük nagyon keveset rehabilitáltak
erkölcsileg. Jogilag még senkit szinte.
- Mondok egy érdekes példát. Ahogy Kádár Jánosnak az ítéletét
egyik napról a másikra eltörölték, hát töröljék el a miénket is, már
csak azért is, mert ha megállapítjuk azt, hogy koncepciós per volt,
akkor nem követhetett el bűnt, akit lecsuktak miatta. Ha
megállapítjuk azt, hogy 1956 népfelkelés volt, a nép akarata
érvényesült, akkor nem követhettünk el bűnt. Ennélfogva ne
rehabilitáljanak bennünket, hanem jogilag, erkölcsileg és mondhatnám
azt is, hogy talán anyagilag tegyék helyre a kérdést és intézzék el.
Felmerül aztán az a gondolat is, hogy ebben a nehéz helyzetben
kérni anyagi rehabilitációt, nem valószínű, hogy erkölcsösnek
minősítenek bennünket. Viszont egy másik oldal is van: mindaddig,
amíg az egy párt ilyen pazarlásokkal bizonyít, addig nekünk is
lehetnek anyagi követeléseink.
- És különösen addig, amíg kiemelt anyagi juttatást, nyugdíjat
biztosít a hóhéroknak.
- Mindenkinek. Akik, ha én nem vagyok hibás, akkor biztos, hogy
őnekik kell hibásnak lenni, mert hiszen nem hiba volt, ez bűn volt,
a leggyalázatosabb bűn volt. +++
1989. június 26., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|