|
|
 |
|
 |
Kínai hadsereg
|
A kínai hadsereg szerepe BBC
------------------------ London, 1989. május 21.
(Simon Lang) Panoráma
Pekingben rendkívüli állapotot hírdettek ki. Ez a döntés most a
kínai fegyveres erőkre vagyis a Népi Felszabadító Hadseregre
irányította a figyelmet. Hogyan tudja betölteni a hadsereg a rá váró
szerepet, illetve mennyire áll készen arra, hogy elfojtsa az
elfojthatatlannak tűnő lázadást?
- Mao Ce-tung szerint a hatalom a puskacsőből nő ki. A kínai
kommunista forradalom katonai győzelem volt, és 1949 - vagyis a
népköztársaság megalakulása óta - a hadsereg döntő fontosságú
szerepet játszott nemcsak az ország, hanem a kommunista hatalom
megvédésében is. A kulturális forradalom első néhány napja után,
1967 elején Kínában anarchia lett urrá. Mao Ce-tung a Népi
Felszabadító Hadsereggel csináltatott rendet. Uralma ezzel katonai
diktaturává vált, és amikor 1976 szeptemberében meghalt, a hadsereg
támogatása segítette győzelemre azt a frakciót, amely aztán börtönbe
vetette Mao özvegyét és a szélsőbaloldali - úgynevezett - négyek
bandáját.
Mao idején a hadsereg nemcsak honvédelem és a belső biztonság
fenntartásának eszköze volt. A diktátor az egyelőségen alapuló
társadalmi rend példaképének is tekintette. 1965-ben eltörölte a
rangokat, és a gerillahagyományok alapján fontosabbnak tartotta a
harci szellemet és a nép támogatását, mint a modern fegyvereket. A
Kínai Néphadsereg a világ második legnagyobb hadseregévé fejlődött,
és mintegy 4 millió embert tartott fegyverben. Nagy tisztelet övezte
és a kulturális forradalom idején a fiatalemberek legszívesebben
katonai pályára akartak lépni.
Teng Hsziao-ping azonban mindent megváltoztatott. Az úgynevezett
négy korszerűsítés közül, amelyet Kínában meg akart valósítani a
honvédelem korszerűsítése volt az egyik - de sorrendben az utolsó.
(folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kínai hadsereg szerepe - 1. folyt.
|
Egyre csökkent a honvédelem részesedése a költségvetésből.
Tavaly újra bevzették a rendfokozatokat. Teng egymillió katonát
leszerelt. Mao idejében a néphadseregtől azt várta Kína, hogy
létszámfölényével még a nukleáris háborút is megnyerje. Teng a
hadsereget továbbszolgálók jól képzett és jól felszerelt harci
erejévé próbálta tenni. Közben csökkentette a hadsereg politikai
befolyását is.
A változások alapjában rendítették meg a hadsereget. A sajtó a
közelmúltban gyakran közölt híreket zabolátlan, fosztogató, olykor
szabotáló katonákról. A toborzótisztek állítólag nem tudtak jobb
minőségű emberanyagot szerezni, ezért egyes helyeken túl fiatal, nem
eléggé itelligens és fegyelmezetlen fiatalembereket vettek fel
katonának.
A hírek szerint a Kínai Néphadsereg készenlétben áll, hogy
elkergesse Peking utcáiról a tüntető tömegeket - és ezzel
kapcsolatban legalább három kérdés merül fel, amelyre a következő
napok vagy talán órák fogják megadni a választ. Kérdés, hogy a
Néphadsereg parancsnoksága aláveti-e magát egy megosztott
pártvezetőségnek, amelyben legalábbis a legközelebbi múltig szemben
állt egymással a keményutas Li Peng miniszterelnök és a megbékélésre
hajló Csao Ce-jang pártfőtitkár -, és ha igen, engedelmeskednek-e a
katonák tisztjeiknek ha azt rendelik, hogy honfitársaikra lőjenek?
És ha még erre a kérdésre is igen a válasz -, vajon az egész
Néphadsereg támogatja-e majd Li Penget? Máris hírek keringenek, hogy
ellentétek merültek fel a hadsereg soraiban, és hogy egyes vidékeken
a helyi parancsnokok nem állnak Li Peng oldalán. Ez a megosztottság
azonban azt is jelenti, hogy a hatalmas és nagyjából jól kiképzett,
és fegyelmezett hadseregben valahol csak akadnak majd egységek,
amelyek teljesítik a parancsot. Lehet, hogy vidékről kell Pekingbe
hozni katonákat - de Kína elég nagy és valahonnan majd csak
előkerülnek. (folyt.)
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A kínai hadsereg szerepe - 2. folyt.
|
A párt a fegyveres erők fölötti hatalmát az úgynevezett Központi
Honvédelmi Bizottságon keresztül gyakorolja. Ennek elnöke maga Teng
Hsziao-ping, és ennek a bizottságnak az elnöksége az utolsó
tisztség, amelyet Teng még megtartott magának. Az elmúlt napokban
Teng nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Úgy tudják azonban, hogy
támogatja Li Penget, aki erélyes eszközöket akar alkalmazni a
tiltakozó mozgalom ellen.
Teng hatalmának eddig legfőbb biztosítéka a hadsereg támogatása
volt. De talán éppen saját reformjaival fosztotta meg magát a
lehetőségtől, hogy kedvére használja céljai elérésére az egységes
néphadsereget. Már a kulturális forradalom idején egymással
szembenálló táborokra szakadt a néphadsereg. Helyi parancsnokok
más-más frakciót támogattak a politikai vezetőségben. Legalábbis nem
lehetetlen, hogy amennyiben a csapatokat bevetik a tüntetők ellen, a
Kína egész történelmében hagyományos regionális ellentét ismét
felszínre kerül. Ez esetben a fegyveres erők épp úgy megoszolhatnak
mint maga a vezetőség.
- Hogy ismét Maot idézzük: "a hadsereg kezében a fegyver". Mao
nem hitte, hogy forradalmakat a nép a erejével lehet megnyerni.
Annál is kevésbé, mert Mao szavai szerint: "a forradalom nem
majális, hanem az erőszak alkalmazása, amellyel egy társadalmi
osztály megdönti egy másiknak a hatalmát." +++
1989. május 21., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|