|
|
 |
|
 |
Mégis elbocsátják a nagykanizsai tanácselnököt
|
1989. április 26., szerda - Rendkívüli ülést tartott szerdán
Zala Megye Tanácsa. A soron kívüli tanácskozásra azért volt szükség,
mert a megyei főügyész megóvta a testület március 31-ei határozatát
Mózes Pál, Nagykanizsa tanácselnökének ügyében. Az óvást ,,érdemi
döntésre kiható eljárásjogi törvénysértés,, címén nyújtotta be
Fendrik Gyula. Konkrét oka, hogy az ominózus ügyben nem a jelenlévő,
hanem a megválasztott tanácstagok többségének voksával lehetett
volna csak ,,szigorú megrovásra,, enyhíteni a végrehajtó bizottság
által kiszabott ,,fegyelmi elbocsátás,, büntetést. Ez a feltétel nem
volt meg, ráadásul a titkos szavazáson, amely először döntetlen (
)
eredményt hozott, részt vett az érintett is, ami szintén
jogszabálysértés volt.
A megyei tanács - a vb javaslatának megfelelően - egy
tartózkodással helyt adott a főügyészi óvásnak, és egyúttal hatályon
kívül helyezte törvénysértő határozatát. Ezután arról döntött a
testület nyílt szavazással, hogy ismét elfogadja-e a hivatali
beosztásával visszaélve különböző lakásügyletekbe bonyolódott
kanizsai tanácselnök fellebbezését, vagy mégis jóváhagyja a vb
február 7-ei határozatát, amely szerint fegyelmivel elbocsátják
Mózes Pált. Nos, ezúttal minősített többséggel (49:9 arányban, 7
tartózkodással) az utóbbi emelkedett jogerős határozattá. Ezután
egyhangúlag tudomásul vették Mózes Pál írásban benyújtott lemondását
megyei tanácstagságáról.
A lassan fél éve húzódó ügy azonban ezzel még nem zárult le.
Ugyanis Nagykanizsa város tanácsának, amely keddi rendkívüli ülésén
azonnali hatállyal, de 6 hónapos felmondási idővel elfogadta
elnökének lemondását, a tanácstörvény értelmében vissza kell hívnia
posztjáról Mózes Pált. (MTI)
1989. április 26., szerda 12:58
|
Vissza »
|
|
Május 1-jén nyitnak a strandok (2. rész)
|
Az igazgató nehéz megélhetésük okát egyebek között abban látta,
hogy az idegenforgalom - bár rendkívüli mértékben kihasználja a
főváros gyógyvíz-adottságait - a fürdők fejlesztéséért nem hajlandó
áldozni. A Gellért szálló például csupán kétmillió forintot fizet a
fürdő használatáért, ez azonban összbevételeinek csak 1 százalékát
teszi ki. Az igazgató e helyzetben már azt is sikerként könyvelte
el, hogy négy hónapos tárgyalás-sorozat után a térítés 1.5
százalékra emelkedett, jóllehet, a fürdőigazgatóság ennek
háromszorosát szerette volna megkapni. A gondok közé sorolta azt is,
hogy az SZTK - monopolhelyzete miatt - megteheti, hogy az 1981-es
áraknak megfelelően fizet a fürdőigazgatóság szolgáltatásaiért.
Az igazgató a létesítmények felújítására, bővítésére a kiutat a
külföldi működőtőke bevonásában látta. Ennek egyik első jele a
magyar-finn közös beruházásban épülő gyógyszálló, amely hosszú évek
után az első vegyesvállalati konstrukcióban készülő szálloda. A
nyugati tőkés cégek érdeklődnek a régi, patinás fürdők
megújításáról. Ezek között említette a Széchenyi, illetve a Lukács
fürdőt. (MTI)
1989. április 27., csütörtök 00:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|