Rendszerváltás és az MTI

	Átadták a Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéseket (1. rész)
1989. április 1., szombat - A Magyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes Művésze kitüntetéseket, amelyeket a Minisztertanács adományozott hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából, szombaton a Parlament kupolacsarnokában megrendezett ünnepségen nyújtották át. Az eseményen megjelent Straub F. Brunó, az Elnöki Tanács elnöke, Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Czibere Tibor művelődési miniszter. Németh Miklós miniszterelnök, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében köszöntötte a kitüntetetteket, valamint az ünnepi rendezvényen megjelent közéleti vezetőket és vendégeket. Hangsúlyozta: örömmel tesz eleget kötelességének, hogy a kormány elismerését és megbecsülését tolmácsolja a kultúrát teremtő, alkotó embereknek azon a napon, amely történelmi erővel vésődött népünk tudatába, és emlékeztet minket a világháború borzalmai alóli felszabadulásra, az új világhoz fűződő, a nemzet legjobbjait is magával ragadó reménységekre. Ezt követően így folytatta: - Ilyen ünnepélyes, valóban felemelő pillanatokban gyakran megkérdezzük: tulajdonképpen mi is rejlik a protokolláris formák mögött? Csak az érték és az értékteremtő munka elismerése? Vagy valami más is? Azt hiszem igen. A kitüntetés az elismerés mellett a szövetség erősítésére és új szövetség alakítására irányul azok között, akik a kitüntetéseket adják, és akik megkapják, elfogadják azokat. Mi e szövetség tartalma? Ez nem lehet más, mint a nemzet történelmi értékeit kifejező kapcsolatok szilárdítása; szövetség a nemzet szolgálatában. Sorsfordító időkben nemcsak a szavak, hanem a szándékok, a tettek is szigorú mérlegre kerülnek és ez érvényes a művészi kifejezésre, a művész szándékára is. Most a művészt saját küldetésének tudata új utat kereső-kutató, a távlatokat fürkésző társadalom segítésére kötelezi. (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 14:37
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	Átadták a Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéseket (2. rész)
Hazánk új helyét keressük az európai népek között. Világosan látjuk: a siker elengedhetetlen feltétele, hogy kiméletlen őszinteséggel megismerjük önmagunkat: erényeinket, fogyatékosságainkat, a múltunkban rejlő és a jövőben kibontható értékeinket. Egyszerre vagyunk önbizalmában megrendült és megbecsülését újrateremtő nemzet. Pedig önmagunkat hitelesen kell tudnunk elfogadni, mert mások értékeinek befogadására csak ekkor leszünk képesek. Ebben kérek Önöktől a kormány elnökeként és a nemzet nevében is segítséget. Segítsenek minél tisztábban önmagunkra ismernünk. S egyúttal segítsenek megtalált önmagunkat a világnak felmutatni. Ezt Önök nélkül nem tudjuk véghez vinni. Ez fontos számunkra, mert nehéz, néha szinte teljesíthetetlennek tűnő történelmi feladataink megoldása függ attól a külvilágtól is, amelynek cselekedetei, véleménye, segítő szándéka, vagy segítségének elmaradása éppen azzal a képpel függ össze, amit rólunk magyarokról kialakítanak. Jelenleg ez a kép - ezt nemcsak tudjuk, hanem érezzük is - kedvező. De vigyázzunk Nehogy megcsaljon bennünket a mindig múlékony történelmi pillanat. A kedvező megítélés nemegyszer csak kontraszthatás. Annak a következménye, hogy magatartásunkat, megnyilvánulásainkat másokhoz, vagy éppen korábbi szavainkhoz és tetteinkhez mérik. Ez az értékelés, miként saját önbecsülésünk is - csak akkor lesz szilárd, ha megtaláljuk az új Magyarország időtálló értékeit. Önöknek, a szellem és a művészet kiválóságainak ebben döntő szerepe lehet. Ezzel szolgálják legjobban nemzetüket és ez lehet szilárd alapja a szövetségnek, aminek kötésében élni célunk és hitvallásunk. Kérem Önöket: segítsenek abban, hogy sokszínű, sokhangú nép maradjunk. Úgy, ahogy az történelmünk évszázadain át végig erősségünk volt, és záloga fennmaradásunknak. Ne engedjünk az egyformaság csábításának Az új értékek ne törjenek egyeduralomra, ne a többi érték kiszorítása, megsemmisítése legyen a céljuk. Ha valahol, akkor a művészetekben tényleg csak a pluralizmus lehet az értékteremtés forrása. De segítsenek, hogy a színek és hangok sokfélesége harmóniát teremtsen. - Sokat és joggal beszélünk manapság a tudás felértékelődéséről. Magam is a kormányzati tevékenység egyik mércéjének tekintem, hogy sikerül-e minden nehézséget számba véve most már ténylegesen elmozdulni abba az irányba, hogy a tudás érvényesülési lehetőségei javuljanak, megbecsültsége erősödjön. Ebben is felmérhetetlen hatású lehet az Önök segítsége. (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 14:40
Vissza »

	Átadták a Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéseket (3. rész)
Engedjék meg azonban, hogy a meglévő tehetség és a megteremtendő tudás mellé felsorakoztassak egy másik tényezőt: az akaratot is. Az előzők mit sem érnek, ha azokat nem mozgósítja a siker vágya, az egészséges becsvágy, ami legyőzi az esendő tunyaságot, az önbizalom hiányát, vagy a teljesítmények rajtunk kívüli akadályait. A művész legjobban önmagát adva segítheti a magyar embert a tettvágy, az önbecsülés, az erő felkeltésében, a nemzet előtt álló nehézségek leküzdésében. Ha ebben segíteni tudnak - s ezt igazán hitelesen csak mindenki maga mérheti le -, akkor elmondható, hogy a művészetek és a hatalom új szövetsége kiállta a próbát, eredményesnek bizonyult. - A kormány a kialakult nehéz helyzetben is a művészetek támogatására törekszik. A korábbi mulasztások pótlására nem képes és el kell ismerni, hogy minden ezzel kapcsolatos elmarasztalás jogos. A politika korábban nem mindig figyelt oda a művészet szavára és előfordult az is, hogy nem értette meg: a művésznek ,,másképp fáj az élet,,, a művészi érzékenység prizmáján a problémák olyan embrionális állapotban is láthatók, amelyet a hétköznapi ember még észre sem vesz. Én abból indulok ki, hogy a nemzet nem fejlődhet a kultúra nélkül, még kevésbé a kultúra kárára. Az új szövetség lényege, hogy a kormányzat a kultúrpolitika területén is fordulatot kezdeményez. Gyakorlati lépésekkel fel kell értékelnünk a kultúrát, a művészetet, az alkotó- és előadóművész tevékenységét; mégpedig a teljesítmény és a minőség igényével, a demoratikus nyilvánosság ösztönzésével. Támogatásunk azonban nem vállalhat mindent egyformán magára, amint az - legalábbis a deklarációk szintjén - korábban történt. Irány és hangsúlyváltás szükséges, amely nem intézhető el azzal a szólammal, hogy ,,az állam kivonul a kultúrából,,. Olyan mecenatura és egyéb segítség szükséges, amely a művészi autonómiát, az alkotóképesség kibontakozását ösztönzi és nemcsak tudomásul veszi, hanem igényli is a művészek önszerveződését, szolidaritását és érdekvédelmi tevékenységét. Ebben a nehéz sorsú országban a művészetek és a politika közös céljává kell tennünk a népi életképesség és megújulási készség felkeltését. Nem a magyarság számaránya, hanem belső erkölcsi ereje és kulturális minősége az előrehaladás feltétele. Ezért olyan kulturális építkezés szükséges - és ez megint közös feladatunk - amelyben - a kultúra közösséget alakító és megtartó erő, - a magas kultúra a népi értékek természetes kibontakoztatásában segít és nem más kultúra erőszakolásával nyomja el a magyar kultúra gyökereit. (folyt.köv.) 1989. április 1., szombat 14:41
Vissza »

	Átadták a Kiváló és Érdemes Művész kitüntetéseket (4. rész)
A magyar kultúráról elmondható, hogy mérheti magát a mindenséggel. Nálunk nemcsak megjelentek az európai szellemi áramlatok, hanem magyar formanyelven - ahogy Márton Áron írja: ,,magyar dialektusban,, meg is szólaltak. A magyar kultúra történetére nem az elzárkózás, a provincializmus a jellemző, hanem az, hogy más népek által is becsült kulturális értékeket teremtett. Nemcsak átvettünk a világtól kulturális értékeket, hanem adtunk is számukra saját értékeinkből. Önök olyan tudás birtosokai, amely csak úgy igazi érték, ha a néppel megosztják. És úgy vélem, hogy nemcsak a művészekre, hanem a politikusokra nézve is igaz, hogy a népért végzett munka nem külön foglalkozási ág, hanem mindenfajta hivatással együttjáró kötelesség. A kormányzat és a művészetek új viszonyát kívánjuk felépíteni, amelyet legtalálóban mégis régi szavakkal tudok jellemezni. Eötvös Józsefet idézem: ,,A népnek csak magának lehet önmagát művelnie. Egyedül ott fejlődhet ki életrevaló, önálló, maradandó és az ember polgáriasodására valóban gyümölcsöző műveltség, hol a művelődés szükségének érzete a nemzet lelkületében felébredvén, a polgárok minden osztályának vállvetett közreműködése által magából az összes nép életéből képződik ki. És épp annyira az állami közhatalom csak segélyezni és gyámolítani képes az egyeseknek és testületeknek ide vonatkozó törekvéseit, - mint viszont a kormánynak minden legüdvösebb intézkedései is óhajtott siker nélkül maradnak, ha a társadalom közreműködése által nem támogattatik.,, E támogatás reményében, amelyre a művészeknek és a kormánynak egyaránt szüksége van, őszintén gratulálok a kitüntetetteknek. Egyúttal további kiemelkedő művészi sikereket kívánok valamennyiüknek mindnyájunk örömére, ugyanakkor nemzetünk felemelkedésére is gondolva - mondotta Németh Miklós, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. x x x A kitüntetettek névsorát mai, MTIB1001-1006 sz. híreinkben közöltük. (MTI) 1989. április 1., szombat 14:43
Vissza »