|
|
 |
|
 |
A KB-ülés
|
München, 1989. március 30. (SZER, Magyar híradó) - Éledezik a
többpártrendszer, de ha a Központi Bizottság ülésezik, ez alatt a
pártot, az MSZMP-t értjük. Illetve nem értjük. Túl sok
ellentmondás, nem tudjuk kit, mikor kell komolyan venni.
A KB üléséhez Pécsi Vilmos fűz megjegyzéseket:
A KB-ülésen - mondhatnám: műsoron kívül - Grósz Károly számolt be
moszkvai tárgyalásairól. Gorbacsovval egyetértettek, hogy a
szocialista országok belső ügyeinek megoldásában semmiképpen ne
kerüljön sor a külső erő alkalmazására. Ez a mondat sokkal jobban
hangzott volna óhajtó helyett kijelentő formában - amint nyilván
annak is jobban örültünk volna, ha a magyar-román viszony napirendi
pont lett volna, nem tárgyaláson kívül vetődött volna fel. Aztán
azt sem tudjuk, mit mondott privátin Gorbacsov erről a témáról,
amelyet Moszkva és a szocialista testvér országok oly óvatosan
kerülgetnek, mint a forró kását. Gorbacsov helyesli és támogatja a
KGST megreformálását - persze kérdés, hogy érintettek akarják-e,
tudják-e. Szóval marad itt kérdés elég.
A KB-ülés központjában Berecz János beszéde állt, aki - a párt
szemszögéből nézve - a hazai tömegtájékoztatás kérdéseiről beszélt.
Az újságról, a sajtószabadság következményeiről, és az ezzel
összefüggő párt-teendőkről. A pártnak szembe kell néznie a ténnyel,
hogy a jövőben önálló sajtóorgánumok is lesznek, a párt politikai
harcot folytat - jelentette ki Berecz - az a teendő, hogy
legfontosabb nemzeti orgánumaink vezető posztjain a párt megfelelő
súllyal legyen képviselve.
Szóval azokat a bizonyos lenini parancsnoki magaslatokat a
tájékoztatásban is meg kellene őrizni, hogy pártosan szóljunk.
Persze a sajtóval most már az a helyzet, hogy elmúltak az idők,
amikor parancsokat lehetett osztogatni a pártzsurnalisztáknak,
megjelölve azokat a bizonyos célfeladatokat. A pártnak sürgősen
rendeznie kell a viszonyát az újságíró-társadalommal - ajánlotta a
KB titkár.
A további észrevételek közül említést érdemel az a kitétel,
amelyben Berecz politikai tárgyilagosságra intette a hazai
tömegkommunikációt, nem lehet helye köznapi politikai
csatározásoknak, és a mindenkori kormányzat általános vonala elleni
folyamatos felül bírálatnak.
Ez a megállapítás nagyon helyénvaló olyan funkcionárius szájából,
akinek a pártja - mint többen emlékeznek - egy időben nem
törekedett olyan kemény eltökéltséggel a politikai tárgyilagosságra
- ahogyan ezt most Berecz elvárja. A mindenkori kormányzat alatt
Berecz alighanem a jelenlegi kormányt, illetve a vonalát ért
bírálatot érti, pontosabban sérelmezi. De hát úgy kellett volna
politizálni, hogy ne gyűlt volna össze ennyi bírálni való.
Berecz a bírálgató sajtóorgánumok kritikus szószátyárkodása ellen
ismerősen hangzó megoldást ajánl. Tudatos káderpolitikát, az
ellenőrzés és irányítás eszközeit. így a mindenkori - pontosabban a
jelenkori - kormány majd érvényesíteni tudja az akaratát.
A pártsajtó teendői közt a KB-titkár a konstruktív bírálatot
jelölte meg. Ne legyen frakciózás, de a platformszabadságot azért
biztosítani kell.
Pozsgay Imre úgy vélte, nem az a cél, hogy csak a kormány
álláspontja kapjon nyilvánosságot az állami tömegtájékoztatásban.
Nem kell kézben tartani a sajtót - mondotta egy ingerült
közbeszólónak. Pozsgay kijelentéseit különféle politikai jellegű
háttérzajok kísérték az ülésteremben, de az a lényeg, hogy a
határozatokat azért egyhangúan elfogadták.
Pozsgay most ért haza Olaszországból, és az ottani nyílt
tájékoztatási viszonyokat emlegette.
Lukács János KB-titkár a politikai rendszer reformjáról szólva
elmondotta, hogy már a párttagság többsége is felismerte és
elfogadja, hogy társadalmunk a többpártrendszer irányába halad.
- Csak aztán tényleg arrafelé haladjon - tehetjük hozzá halkan,
remélve, hogy az ugyancsak beszélő Nyers Rezsőre hallgat a
pártvezetőség: levonja a tanulságot arról a korról, amely
remélhetően gyorsan és végleg eltűnik a múlt mindent elfedő
ködében. +++
1989. március 30., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|