Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › július 18.
1989  1990
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Hungaroton dolgozóinak levele Andrásfalvy Bertalanhoz

"... megdöbbenéssel értesültünk róla, hogy Bors Jenő vezérigazgató munkaviszonyát a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felmondta oly módon, hogy munkájára már másnap sem tartanak igényt. Az intézkedést antidemokratikusnak és elhibázottnak tekintjük, mivel: ..."
BBC, Panoráma:

Európai közösségi tagság?

"Kevesebb mint három hánappal ezelőtt Antall miniszterelnök közeli tanácsadója, Jeszenszky Géza, jelenlegi külügyminiszter azt mondta: Magyarország tagsága az Európai Közösségben akadémikus kérdés."

Március 15 - MSZMP - Bizalmatlanság

(Antal János)
München, 1989. március 19. (SZER, Zene-szó) - Tisztultabb, szebb
ünnepet ritkán látott Magyarország, mint az idei március 15-ikén,
ahogy ezt az egyik unokájával ünneplő nagypapa megfogalmazta az
utcán. És valóban. Az utcákról ezúttal hiányoztak a marcona
egyenruhás rohamrendőrök, az ünnep előtt sem hangzottak el a
korábban szokásos fenyegetőzések, egyszóval szabadon ünnepelt az
ország. Ezelőtt egy esztendővel valószínűleg senki nem gondolt erre
az eshetőségre, és sokan éppen ezért ezt a március 15-ikét hozzák
fel érvként, amikor a hazai változások horderejét elemzik.
    
    Nyilvánvalóan letagadhatatlan változások ezek.
    
    A múlt év végén Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának
tagja Újpesten például még azt mondta, a kiutat ő személyesen abban
látja, hogy ez a párt szedje össze magát és gyakorolja vezető
szerepét. Ha ezt nem teszi meg, akkor elsöpörnek bennünket, de
mindnyájunkat - mondotta Berecz János.
    
    Most fél év után már nem sok szó esik az MSZMP vezető szerepéről és
vannak, akiket éppen ez aggaszt a legjobban. Ők úgy gondolják, hogy
meglehetősen gyanús az, amikor a szaunuszok hada paunuszok hadává
lesz. Egy-egy pálfordulást mégcsak meg tud emészteni a magyar
közélet de amikor egy egész párt lép fel a korábbitól teljesen
eltérő retorikával, a korábbitól teljesen eltérő érvrendszerrel, az
nagyon sokakból hitetlenkedést válthat ki.
    
    Íqy van és így volt ez az idei március 15-e megünneplésével is. A
Múzeum előtti hivatalos ünnepség Hegedűs D. Géza túlrecitált Talpra
magyar-jától volt hangos, fanfár harsogástól, az épületet óriási
kokárda fedte el, a lépcsőkön a Magyar Néphadsereg 48-as honvéd
egyenruhába öltözött katonái álltak, és mindez persze nem a
forradalmi ifjúsági napok keretében zajlott le. Nem. Ez a párt most
megbékélést hangoztat, demokratikus ölelésre tárja karjait, és most
már nemcsak a szociáldemokrácia örökösének, de az 1848-as
forradalom örökösének is tartja magát.
    
    Hazádnak rendületlenül légy híve, ó magyar - énekelték a párt
megjelent képviselői a Nemzeti dal után, ami persze nem baj. Sőt!
    
    Csak az az érdekes, hogy többségük korábban valahol a belső
zsebében hordozta magyarságát. Korábban, amikor még kockázatos volt
március 15-én kokárdát tűzni, és éppen azért volt kockázatos,
mert mai nemzeti pártvezetőink valahol ott ültek, ahonnan a
gumibotos rendőröket az utcára vezényelni volt szokás.
    
    Elsősorban ez az oka annak, hogy a nemzet nagyobbik fele még mindig
nem, bízik az MSZMP jó szándékaiban. Túl közeli még a múlt, amikor
ugyanez a párt még rendőrkordonok közé szorította az ünnepelni és
nem rombolni, törni, zúzni vágyó felvonulókat, közeli még a múlt,
amikor már a megemlékezés virágaitól is ingerült lett a hatalom
gyeplőit szorosan markában tartó kiváltságos vétek.
    
    Ahogy Mécs Imre a Petőfi szobornál rendezett független
megemlékezésen mondotta, a csendes többség nem hisz, nem bízik. Túl
sok fegyver van kint Magyarországon a sztálinisták kezében.
    
    Én persze - ha szabad itt személyes véleményemmel előhozakodnom -,
nem hiszem, hogy elsősorban a fegyverektől kellene félni. Az okos
ember, az előrelátó ember nyilván mindenre felkészül. A
legrosszabbra és a legjobbra is. Hogy Magyarországon a borúlátók
vannak többségben, az nem a nemzet hibája, nem a szükséges remény
hiányzik belőlünk magyarokból, csupán gyakori megcsalattatásunk
tett aggodalmassá bennünket. Az, hogy cserbenhagyásos gázolások
sorát szenvedte el a magyarság. 1948-ban, 1956-ban is így volt.
    
    Magyarország még nem heverhette ki ennek következményeit.
    
    Változatlanul fél a mindig bizton bekövetkező megtorlástól, és nem
tud megszabadulni bagolyhuhogástól terhes jövő képétől.
    
    Mielőtt én is túl sötét képet festenék a nemzet magáraeszmélésének,
belső felszabadulásának esélyeiről, hozzá teszem, valami mégis
változott. 1956 óta ugyanis felnőtt egy újabb nemzedék, amelyik
elfelejtett, mert meg sem tanult igazán félni. És, ha hiszünk Bibó
Istvánnak, aki azt mondta, Mécs Imre is idézte beszédében, hogy
demokratának lenni annyi, mint nem félni, akkor van remény.
    
    Van remény arra, hogy a magyarság kioldozza magát belülről magára
csatolt kalodáiból, van remény, hogy leveti a ráerőszakolt csikós
darócot, hogy kinyitja a sok lelki óvóhely berozsdásodott ajtaját,
és vaksin, hunyorogva bár, de kitámolyog a napfényre. Végre
vállalni meri önmagát, magyarságával, demokrataságával, örökségbe
kapott, megszenvedett európaiságával együtt.
    
    Ez a március 15-e mégcsak a kezdet. Az a több mint százezer
ember, aki hosszú idő óta először fellélegezve, félelem nélkül ülte
meg legszebb emlékünnepünket, bizonyára sokáig, őrzi majd
emlékezetében ezt a napot. Valószínűleg nem túlzok, ha azt mondom,
hogy sokak számára újjászületésük dátumát jelzi majd ez a nap.
    
    De megint hadd idézzek valakit, Csengey Dénest, aki a Magyar
Televízió előtt tartott beszédében az összegyűlt óriási tömeg előtt
a következőket mondotta: - És most induljunk tovább, ne tagadjunk
ki senkit a szívéből, mert mindannyiunkké a nemzet. Vigyük
magunkkal az emelkedett méltóságot. Szabad március 15-ét, 16-át,
17-ét és így tovább, az öröknaptár utolsó napjáig.
    
    Ne haragudjatok rám, ha túlságosan is patetikusra sikeredtek volna
márciusi 15-i ünnepünk kapcsán kiötlött mondataim. +++
    


1989. március 19., vasárnap


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD