|
|
 |
|
 |
Nagy Imre és társai temetése
|
(Elizabeth Thomas)
Köln, 1989. február 17. (Deutschlandfunk) - Nagy Imre volt
miniszterelnöknek, az 1956-os forradalom kiemelkedő egyéniségének
holttestét exhumálják, majd ezt követően nyilvános temetés
keretében helyezik immáron örök nyugalomra. Vésziné Nagy Erzsébet,
az 1958. június 16-án kivégzett politikus lánya kapta ezt az
ígéretet az Igazságügyi Minisztérium illetékeseitől.
Az exhumálásra márciusban vagy áprilisban kerül sor. Munkatársunk
Budapesten kereste fel Nagy Imre lányát és Gyenes Juditot, Maléter
Pál özvegyét:
- A ma 62 éves Vésziné Nagy Erzsébet 30 éven keresztül mély
hallgatásba burkolódzott. A törékeny, elegáns asszony Budapesten
egy munkásnegyedben lakik. A kicsiny lakás szinte minden
szegletében egy-egy fénykép, könyv és személyes tárgy őrzi Nagy
Imre emlékét.
Erzsébet 1956. november 23-án látta utoljára édesapját, amikor a
jugoszláv nagykövetségről a szovjet parancsnokságra vitték a
politikust. Szót váltani már nem tudtak. Nagy Imrét harcostársaival
és a hozzátartozókkal Romániába deportálták. Erzsébet is köztük
volt. A politikai foglyokat külön szállásolták el. Nagy Imre csupán
egyszer találkozhatott unokájával, Erzsébet fiával. A sors nem adta
meg, hogy az apa fogságában találkozhasson a lányával.
A Budapesten lefolytatott per, majd a kivégzés után - Nagy Imrét
1958. június 16-án akasztották fel - súlyos nélkülözések időszaka
következett. Erzsébet újságíró volt, férje történész. Mindketten
elvesztették állásukat. Vészi János gyári munkásként kereste meg
kenyerét, és tartotta el családját.
1962-ben véget ért a családok kollektív büntetésének időszaka.
Erzsébet férje a Pedagógiai Intézet tanácsadója lett. Munkatársunk
a beszélgetés során megkérdezte, hogy Nagy Erzsébet lánykorában
miért nem szorgalmazta édesapjának exhumálásat, illetve méltó
körülmények között történő eltemetését. Erzsébet a következő
választ adta:
- Édesapám halála előtt nem nyújtott be kegyelmi kérvényt. A
végsőkig kitartott meggyőződése mellett, és ennek szellemében
akartam cselekedni. Éppen ezért sohasem követeltem, hogy a
hatóságok tudomásomra hozzák nyugvóhelyét, vagy hogy exhumálják és
temessék el újra édesapámat. Mindamellett ezeket alapvető emberi
'jognak tartom - emelte ki Nagy Imre lánya.
A budapesti Igazságügyi Minisztérium illetékesei két nappal ezelőtt
léptek érintkezésbe Erzsébettel, hogy az exhumálás és a temetés
részleteiről tárgyaljanak. A kivégzett politikus lánya decemberben
tudta meg hivatalosan - amit már eddig is sejtett -, hogy édesapját
harcostársaival együtt a rákoskeresztúri Újköztemető 301-es számú
parcellájában földelték el. A hatóságok azt is megígérték, hogy az
ötezer négyzetméter nagyságú parcellát rendbe hozzák, és az ott
nyugvókat polgári temetés keretében helyezik örök nyugalomra.
Ez a bizonyos 301-es parcella a hatalmas temető legtávolabbi részén
található teljesen elhanyagolt állapotban. Szinte járhatatlan út
vezet ide, ahol az állatkertben elpusztult állatokat is elásták,
legalábbis ezt állítja dr. Tari Ferenc, a magyar börtönök
főigazgatója.
Az exhumálásra márciusban vagy áprilisban kerül sor. A szakértők
ekkor fogják azonosítani az elhunytak földi maradványait. A
szakembereken kívül csak a legközelebbi hozzátartozók lesznek
jelen, így Nagy Erzsébet és rajta kívül Maléter Pálnak, Nagy Imre
honvédelmi miniszterének, Gimes Miklós újságírónak, Losonczy Géza
államminiszternek és Szilágyi Józsefnek, a volt miniszterelnök
tanácsadójának közvetlen családtagjai. Losonczy és Szilágyi a
börtönben halt meg, az államminiszter 1957 decemberében, a
tanácsadó 1958 áprilisában.
A hátramaradottak kérésére a temetéssel egy időben helyezik el az
ötvenhatos forradalom áldozatai emlékművének alapkövét. A temetés
időpontja még bizonytalan. Nagy Erzsébet kérését - hogy a temetést
édesapja kivégzésének 31. évfordulóján tartsák - az illetékesek -
elutasították.
Munkatársunk azt is szerette volna megtudni, hogy Nagy Erzsébet
szorgalmazza-e édesapja rehabilitálását. - Nem - hangzott a
kategorikus válasz. Erzsébet utalt arra, hogy nyugati történészek
szerint Nagy Imre kivégzése előtt kijelentette: azok, akik
kivégezték, ne rehabilitálják őt.
Most fordulat van - mondta Erzsébet -, véget ért a Kádár-korszak.
Ez a fordulat édesapjának és harcostársainak történelmi
elismeréséhez fog vezetni. Ha a változások során a nép által is
elismert legitim erők gyakorolják a hatalmat, akkor el tudja
képzelni a rehabilitálást. Majd hozzátette: Akkor ez már nem
rehabilitáció, hanem történelmi elismerés. Az a meggyőződésem, hogy
az újratemetés az első lépés, egy jelentős politikai lépés, ami
ötvenhat újraértékeléséhez fog vezetni - hangsúlyozta Nagy
Erzsébet.
Gyenes Judit, Maléter Pál özvegye teljesen másként reagált, mint
Nagy Imre lyánya. A ma 55 éves asszony is súlyos nélkülözéseken
ment keresztül. 1962-ig alkalmi munkákból tartotta el magát. Ma
könyvtárosként dolgozik Budapesten. Gyakorló katolikus lévén
egyházi temetést szeretett volna férje számára. Kétszer is - 1963-
ban és 1983-ban - kérvényezte az exhumálást és a temetést, de
mindkét alkalommal visszautasították kérését.
Sokáig nem is hitte el, hogy kivégezték a férjét. Aztán a szörnyű
gondolat kínozta, hogy nem tudja, hol van a sír. Éppen ezért a
hatóságokhoz fordult. Maléter Pál Nagy Imrével ellentétben
kivégzése előtt kegyelemért folyamodott. Gyenes Judit meg van arról
győződve, hogy férje erre a lépésre csupán az iránta való
szeretetből szánta el magát.
Gyenes Judit a 301-es parcella másik három halottjának
hozzátartozóival együtt azt szeretné, ha a temetés június 16-án
lenne. Maléter Pál özvegyének az a kívánsága, hogy mindenkit ezen a
napon temessenek újra, akit 1956 után végeztek ki, akik a 301-es
parcellában nyugodnak, és akiknek családja is ezt kívánja. Minden
valószínűség szerint háromszáznyolcvan 1956 után kivégzett
politikai fogoly ideiglenes nyugvóhelye lett ez a 301-es parcella.
Gyenes Judit számára a Nagy Imre-féle kormány rehabilitálásának
első lépése lenne az újratemetés. Az ő véleménye szerint a
hatóságok ezt nem meggyőződésből engedélyezték, hanem csupán azért,
hogy hírüket növeljék Nyugaton.
Gyenes Judit számára mindenesetre mellékes a rehabilitálás kérdése.
"Magyarország már elismerte, hogy férjem hős volt. Nekem elég az,
hogy a nép ezt gondolja" - tette hozzá. +++
1989. február 17., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|