Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › július 18.
1989  1990
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
1990. július
HKSzeCsPSzoV
2526272829301
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
303112345
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

A Hungaroton dolgozóinak levele Andrásfalvy Bertalanhoz

"... megdöbbenéssel értesültünk róla, hogy Bors Jenő vezérigazgató munkaviszonyát a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felmondta oly módon, hogy munkájára már másnap sem tartanak igényt. Az intézkedést antidemokratikusnak és elhibázottnak tekintjük, mivel: ..."
BBC, Panoráma:

Európai közösségi tagság?

"Kevesebb mint három hánappal ezelőtt Antall miniszterelnök közeli tanácsadója, Jeszenszky Géza, jelenlegi külügyminiszter azt mondta: Magyarország tagsága az Európai Közösségben akadémikus kérdés."

Válasz hallgatóknak

(Lángh Júlia)
München, 1989. január 21. (SZER, A hallgatók fóruma) - A "Főhadnagy
Úr" jeligével elhangzott rendőrségi beszámolóról, amelyben egy volt
rendőrfőhadnagy részletezte tapasztalatai alapján a rendőrségi
túlkapásokat és visszaéléseket - egyik hallgatónk felhívta a
figyelmünket - azaz pontosabban rajtunk keresztül hallgatótársai
figyelmét a cikkre a Reform ez évi első számában. Ebben A rendőr is
állampolgár címmel kilenc rendőrségi alkalmazott tiltakozik a
rendőrök külföldi utazásának korlátozásai ellen, és kifejezi
reményét, hogy a tiltakozás miatt nem éri őket retorzió a
parancsnokok részéről.
    
    Örvendetes, hogy az MSZMP színes bulvárlapjában szót kapnak az
állampolgári jogokért kiálló rendőrök. Úgy hozta a véletlen, hogy
ismét van egy BM-es témánk. A "postai cenzúra változatlan" címmel a
következő levelet kaptuk:
Ámulok azon, hogy Önök szinte sohasem teszik szóvá azt a sztálini
intézményt, amely még mindig virágzik hazánkban: a postai cenzúrát.
    
    Rádiózavarás már nincs. Egyre szabadabban ír a sajtó. De más
jelekből is láthatóan: a BM nem adta fel. Éjjel-nappal három
műszakban folyik munka a Keleti pályaudvar melletti központi
postaszervnél. Itt megy át az összes bel- és külföldi postaanyag.
    
    Úgy hívják a cenzúra-tisztviselőket, hogy "mindenesek", amint
hivatalos nevük: minőségellenőrzés. Szellemes név. A levelek
minőségét ellenőrzik? Persze nem az összesét bontják, fotózzák stb.
    
    Arra még ez a sok ávós is kevés volna: 80 fő. Átszűrik az anyagot,
bizonyos kategóriákat - mindig másokat - szúrópróbaszerűen néznek
meg, és a kiválogatott gyanús anyagot naponta külön postakocsi
viszi a Harmat utcai BM-részlegbe további feldolgozásra.
    
    Nemegyszer fordult már elő, hogy benne felejtették a szigorúan
titkos ügyiratot a feldolgozott levél mellett. Persze lezárt
borítékban. Vannak, akiket megadott lista szerint mindig figyelnek.
    
    A postás gúnyneve ennek az intézménynek "savanyító". Mert itt van a
magyar posta lassúságának a fő oka. Amikor nem ávós postások szóvá
merik tenni ezt a savanyító munkát a hivatal többi részétől
vasajtókkal elzárt helységekben, a hivatal nagyeszű vezetője
elmagyarázza szegény és lenézett munkatársának, hogy ez mindig így
volt, és Nyugaton is van cenzúra.
    
    Azt hiszi: az egyszerű postás buta, és beveszi ezt. Pedig ezzel
csak a saját butaságát árulja el. "Sajtóvám" az elnevezése a postán
érkező külföldi sajtótermékek cenzúrájának. Ennek egy része nem a
Keletinél, hanem a Parlament épületében dolgozik. Ennek a
sajtóvámnak volt a vezetője Kádár János felesége. A kiszűrt
sajtóanyagot mindjárt géppel összevágják, úgy viszik a zúzdába.
    
    Kérem foglalkozzanak ezzel a témával, ne vegyék le a napirendről,
amíg a magyarországi sajtó nem tűzi napirendre a kérdést.
Készül az új alkotmány, Pozsgay jogállamot ígér. Kérdezem: a
majdani jogállamban is tovább fog működni a cenzúra? Ha
megszüntetik, az fontosabb lépés lesz Helsinki érvényesítése terén,
mint a rádiózavarás megszüntetése. De amíg van addig tiltakozzanak,
hisz nemzetközi egyezményekbe ütközik. Körülbelül 80 ávós éjjel-
nappal csinálja.
    
    - Köszönjük a beszámolót. A savanyító létezését alapos gyanúval
sejti ugyan az állampolgár, de ilyen konkrét részleteket ritkán
hallhat.
    
    Pesten egyébként azt mondják, ha biztos akarsz lenni abban, hogy
felbontják a leveledet, add fel express ajánlva, mert akkor úgy
gondolják: valami fontos van benne és ezért kinyitják. Legalábbis
ez a pesti móka.
    
    "Egy érdekes megfigyelésemet szeretném Önökkel megosztani. Egy
ismerősömről van szó, aki határozatlan, tétova ember volt
mindeddig. Nemrégen belépett egy újonnan alakult demokratikus
szervezetbe, és szinte új ember vált belőle. Határozott,
intelligens, magabiztos, felvilágosult világnézetű ember. Ekkor
jöttem rá, hogy ezeknek nem is a kékcédulás választás a legnagyobb
bűnük, nem is a csőd, nem is a megaláztatás, amit el kellett
viselni tőlük - hanem az oly sok értelmes emberrel szemben
elkövetett bűnük, hogy sikerült az emberekkel elhitetniük, hogy
hülyék, hogy sikerült elvenniük az önbizalmukat. Még elgondolni is
félelmetes, mi történik majd, ha ezeket az igazságokat egyszerre,
egy időben fogják sokan észrevenni.
    
    Szeretném megkérdezni azoktól, akik pillanatnyilag saját hatalmuk
és befolyásuk féltése miatt támogatják a Grósz-féle kormányt:
gondolják meg szükségük van-e nekik olyan perspektívára, amikor
majd egy megemelt fejadagért és 20 dkg sajtért kell haptákba
állniuk egy ember előtt, akinek a kioktató száraz hangjában én
legalábbis Gerő Ernő kioktató száraz hangját hallom viszont.
    
    Figyeljenek oda Grósz Károly hangjára, hordozására, fejtartására,
tekintetére. Figyeljenek oda, és gondolkozzanak el rajta.
    
    Egyik hallgatónkat megihlette az interjú, amelyet a Reform című
hetilap tett közé Rákosi unokahúgával, aki nem árulta el a nevét.
    
    Hallgatónk idézi az unokahúg szavait: "ha a 10 milliós
Magyarországon elviszik valakinek a rokonát, azt sokan megérzik. Ha
a Szovjetunióban megnyirbálják a felső réteget, egy-két milliót
kivégeznek -, azt nem érzi meg a nép, és megmarad a lelkesedése" -
véli Rákosi unokahúga. Szóval, ha egy-két milliót kivégeznek,
csekély elszólás lenne. Potom egy-két millió hulla? Semmiség annak,
aki életben marad. Beszél, mert egyben van. Élni!
    
    Rákosi unokahúga háromszobás, szépen berendezett lakásban él. Már
van egy kis bökkenő, hallgassuk: "8 évvel ezelőtt megszüntették
nekünk az üdülést a pártüdülőben. Legfeljebb a Honvédba mehetnék. A
Szocialista Hazáért jár kétezer forint a nyugdíj mellé, és lehet
egy kórházat választani. Nehezményezi. A lap másik oldalán az
interjútól függetlenül olvashatók a következők:
"A Szocialista Hazáért Érdemérem biztosítja a legnagyobb
kiváltságokat, ebben a körben 2000 forint a nyugdíj-kiegészítés,
félárú vasúti kedvezmény jár, évente pedig kéthetes SZOT-beutalót
kapnak a szoc. hazások - szakszervezeti áron."
Hát igen. Bizony nagy lecsúszás Rákosi unokahúgának. Csak a
Honvédban. Mármint a Honvéd Üdülőben, ne adj isten SZOT-üdülőben
eltöltene két hetet. Csak kétezer forint nyugdíj-kiegészítést kapni
- és állítólag már nincsen módja kórházat választani. De vajon
azok, akik tényleg a létminimum határán, parányi nyugdíjból
küszködnek, akik soha egyetlen beutalót nem kaptak vagy nem vettek
igénybe, akik a kórházi folyosókon elhelyezett betegágyakon
gyógyulnak - kinek nyújtsák be a számlát? És mindazok, akik
ugyanúgy 60 éven felüliek mint az unokahúg, az élettől
lestrapáltan, vonzónak semmiképp sem nevezhető combokkal, nem
vehetnek fel teenagerhez illő miniszoknyát, sem tigriscsíkos ruhát,
mint az unokahúg - azok mit éreznek? Ők, akiknek valóban nem
voltak, és mindmáig sincsenek kiváltságaik. Igaza volt Rákosi
unokahúgának, hogy ragaszkodott a névtelenséghez.
    
    - Jó napot kívánok! A romániai menekültek ügyében szeretnék
olyasmit kérdezni, amiről eddig sohasem volt szó: hogy mit szólnak
mindehhez a románok? Hogyan reagálnak a tömeges menekülésre?
    
    - A romániai sajtóban természetesen sehogy - mondta román kollégám,
akinek továbbítottam a kérdést. íme a válasza:
"Nehéz megállapítani Münchenből, mi a romániai lakosság álláspontja
azon honfitársai iránt, akik - magyarok és románok egyaránt -
Magyarországon maradtak, akár ideiglenesen, akár pedig véglegesen.
    
    A Szabad Európa Rádió román osztálya gyakran kap leveleket,
amelyeknek írói árulóknak bélyegzik a Magyarországon maradottakat,
akik eladták az országot, ellenségévé váltak a népnek, és se vége-
se hossza az ilyen jelzőknek, amelyek Sztálin apánk idején jöttek
divatba, és ma is tartják magukat bukaresti titán korszakában.
    
    A levélírók szerint mindazok, akik Magyarországra távoztak,
eltévelyedett románok vagy magyarok, akik egy követ fújnak a
budapestiekkel. Vagy pedig azok a furcsa, árulásra igen hajlamos
románokhoz tartoznak, akiket magyar anya szült. E levelek írói
általában megmaradnak az ismeretlenség homályában, de ha leírják a
nevüket, akkor sem biztos, hogy saját nevüket közölték, mert - ezt
elmulasztottam említeni: mindezek a levelek Romániából érkeznek a
román posta közvetítésével - és mivel manapság a levéltitok
egyáltalán nem sokat jelent a Securitate számára, feltételezhető,
hogy az országból csak azok a levelek jutnak ki, amelyek a
hatóságok nézeteit tartalmazzák. Különben az igazi álláspontok és
vélemények vegyesek. De senki nem ítéli el azokat, akik elmentek
Magyarországra. Hátrahagyták családjukat, amelyet szeretnének
viszontlátni, de nem Magyarországon, hanem - ha lehet - Nyugaton.
    
    Van még egy rétege a lakosságnak, amelyik azt képzeli, hogy
megoldódott a kint maradottak minden problémája. Ezek sem mondanak
elítélő véleményt. Ellenkezőleg: legtöbben irigységet éreznek, és
nem tudják hogy Magyarországon is vannak nehézségek, mégpedig
tömegével, és igen nehéz onnan továbbjutni Nyugatra. Összegezve: a
romániai lakosság több megértéssel és jóindulattal viseltetik az
elmenekültek iránt, mint amennyit el tud képzelni a képzelőerőben
szűkölködő Ceausescu-rendszer.
    
    Dr. Pákh Tibor német nyelvű levélben kérte tőlünk annak a
közleményünknek helyesbítését, hogy a július 19-e és 27-e közötti
éhségsztrájk valamennyi résztvevője megkapta volna az útlevelet.
    
    Pákh Tibor hangsúlyozza, hogy az ő ide vonatkozó tiltakozását újból
elutasították. Sajnáljuk a tévedést, ami pontatlan értesülésen
alapult. +++


1989. január 21., szombat


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD