|
|
 |
|
 |
Kinek boruljunk a keblére?
|
(Kármentő Imre)
München, 1989. január 12. (SZER, Világhíradó) - Attól lehet
tartani, hogy hamarosan elkövetkezik a nagy kebelre borulások
ideje. Az összeboruló férfikebleket alighanem széles nemzetiszínű
szalagok ékesítik majd, akár az anyakönyvvezetőkét. A
felpántlikázott urak azonban ezúttal nem másokat esketnek össze. Ők
maguk fognak majd többé-kevésbé örök hűséget ígérni egymásnak.
Természetesen a haza javára, mert a haza ugyebár: mindenekelőtt
vala. Az esküvőn nem nászinduló szól, hanem inkább gyászinduló.
Gyászos, komor jóslatok hangzanak el a társadalmat fenyegető
robbanásról, kataklizmáról, a nemzet világtörténelmi mértékű
lemaradásáról - és nem is ok nélkül.
Ezt a sötét rémszólamot hol a gúnyolódás és röhincsélés, hol meg a
siránkozás aláfestő zene-bonája kíséri, mondván, hogy mire jó az a
sok új meg új egyesület, társaság, kör? Mivé leszünk, ha egyre
inkább szétaprózódunk és vádaskodunk? Fogjunk hát össze Teremtsünk
új közmegegyezést, hiszen mind magyarok vagyunk, és mind jót
akarunk - ugye?
Eközben a kelleténél kisebb hangsúlyt kap néhány elemi igazság.
1.) A jóakarat kevés. Jó szándékkal van kikövezve a pokolba vezető
út is. Világos programok kellenek, és ezeknek politikai mozgalmak
által kell megmérkőzniök.
2.) Új közmegegyezés azért is lehetetlen, mert régi sem volt. Más
szóval csak úgy jöhet létre most először valóságos közmegegyezés,
ha a felek nyíltan kimondják: eddig ilyen nem létezett. Ami ugyanis
volt, az egy hatalmi csoport diktátuma volt.
3.) Ennélfogva a diktatúra személy szerinti főszereplőinek el kell
tűnniök a színről. Hatalmi szervezeteinek pedig át kell alakulniok.
Mi volt 40 éven át a diktatúra fő politikai szervezete? A
kommunista párt. Amíg ez át nem alakul, amíg világosan ki nem
rajzolódnak benne a különböző koncepciókat hordozó csoportok,
platformok, frakciók, és amíg ez a párt nem deklarálja, hogy
hajlandó egyenjogúnak és egyenrangúnak elismerni más politikai
koncepciókat - és ennek hordozóiként más politikai szervezeteket,
pártokat is -, addig valóságos kiegyezés helyett csak a diktatúra
kozmetikázásáról, álcázásáról van szó.
A kommunista pártban megindult az erjedés. Minőségi változást ez
csakis a társadalom nyomása alatt, a független politikai csoportok
bátor fellépése folytán, és az ellenzéki erők kirajzolódó
egységének a hatására hozhat.
Pusztán a maga belső erejéből képtelen megújulni a diktatúra
pártja. Egy új, úgynevezett történelmi kiegyezéshez megújult
kommunista párt kell. A gyámsága alól emancipálódó társadalom
független erőinek ezzel a párttal kell, és csakis ezzel lehet a
kompromisszumot megkötnie. Evégett egyértelmű színvallásra kell
késztetni, ugyanakkor konzervatív ellenfeleikkel szemben fölénybe
kell juttatni ebben a pártban a tényleges demokrácia őszinte
barátait.
Tárgyalni tehát velük kell, nem a segédeik segédeivel. És velük,
mint a párt képviselőivel, de legalábbis mint a párt egy
frakciójával kell tárgyalni.
Haszontalannak és veszélyesnek tartom, ha alternatív szervezetek
tárgyalópartnernek fogadják el a Hazafias Népfrontot. Ez nem
valóságos, és nem önálló politikai erő. ígéretei nem kötelezik a
pártot. A népfronttal folytatott alkudozások nem annyira az
ellenzéki erőknek, mint inkább a párt-diktatúra névtelenségben
meghúzódó arcátlan fenntartóinak kínálnak manőverezési és
manipulációs lehetőséget.
Hibáznak a demokrácia és a társadalmi megújulás azon független
csoportjai, amelyek az alternatív és ellenzéki erők egységénél
előbbre valónak tartják az egységet a hatalom bizonyos köreivel; a
hatalom olyan kiszolgáló szervezeteivel, mint a népfront.
Ahhoz, hogy a népfront keretei közt kétségkívül jelenlévő igaz
demokratákkal össze lehessen fogni, azoknak előbb egyértelműleg
szembe kell fordulniok e mozgalom illetve szervezet eddigi
gyakorlatával és bizonyos elveivel. Szervezeti különválásuk is
kívánatos lenne.
Amikor a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság vezetői január 5-én a
népfront vezetőivel tárgyaltak, ilyen előfeltételek nélkül fogadták
el a közös platform lehetőségét. Az együttműködés alapjául a
szocializmust jelölték meg, ez pedig a fogalom mai
tisztázatlanságára tekintettel, csak politikai visszaélések forrása
lehet.
Feltételként fogadták el továbbá az érvényes alkotmányt - ami
kétszeres képtelenség. Egyrészt azért, mert az alkotmány
túlhaladott volta már általánosan elismert tény. Másrészt azért,
mert a kidolgozandó új alkotmány sem lehet érinthetetlen szentség.
Együttműködésük harmadik alapelveként azt mondták ki, hogy a
nemzetközi érdekeket nem érheti sérelem. Ha ez a zavaros
megfogalmazás az ország nemzetközi kötelezettségeinek feltétlen
tiszteletben tartását akarja, úgy ez az alapelv is elfogadhatatlan.
A Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság és a népfront közti tárgyalások
jól szemléltetik: mire vezet, ha a demokratikus erők a belső egység
helyett a hatalom kreatúráival keresik az egységet.
Nemzetiszín szalagos összeborulásból nem születhet reális, és az
ország számára hasznos kompromisszum. Eredményes tárgyalásokhoz
szilárd partnerek kellenek. Ellenzéki blokkra van szükség: csak ez
vívhat ki ilyen kompromisszumot - vagyis viszonylatos nemzeti
egységet. +++
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|