|
|
 |
|
 |
A magyar jogrendszer átalakítása
|
(Vadász János)
München, 1989. január 11. (SZER, Mérlegen) - Kedves hallgatóim! Egy
héttel ezelőtt kezdtem meg a Mérleg műsorában a hazai
tulajdonviszonyok kritikus vizsgálatát. Megértésüket kérem azért,
hogy a második, befejező részre ezúttal nem most, hanem mához egy
hétre kerül sor.
A változást indokolja egy időszerű tanulmány, amely a magyar
jogrendszer idén esedékes átalakításával foglalkozik. Azért
időszerű, mert ezen a héten kerül sor az Országgyűlésen ennek első
aktusára: az egyesülési törvényjavaslat tárgyalására.
Mérlegen a jogrendszer átalakítása - buktatók és kérdőjelek között.
Idén új alkotmányon kívül az új törvények, jogszabályok légiója vár
kidolgozásra és parlamenti jóváhagyásra - legalábbis a hatalom
által lefektetett menetrend szerint.
Néhány jogos kérdés merül fel ezzel kapcsolatban:
Kinek használ ez a menetrend, milyen zűrzavar forrása lehet? Hogyan
lehet a zűrzavart megelőzni, a buktatókat elkerülni?
Ezekre a kérdésekre keres választ Demszky Gábor független hazai
lapkiadó, aki jelenleg ösztöndíjjal Amerikában tartózkodik. New
Yorkban készített írását olvassa fel:
- 1989 a politikai döntések éve lesz, és a rendszer egészét érintő
elhatározások a jelek szerint jogi köntösben fognak
megfogalmazódni. Az ok világos: a magyar jogrendszer jogáganként és
egészében véve is recseg-ropog, intézményei az elkerülhetetlen
változások kerékkötőivé váltak. Az alapvető szabadságjogok egy év
óta a politikai viták kereszttűzében állnak, anélkül hogy eddig
bármi változott volna.
A viták kimenetelét az határozza meg, hogy a politikai jogokat
korlátozó törvények még érvényben vannak - az 1936-os szovjet
alkotmány magyar másával együtt. Négy törvénytervezet ceremoniális
felülvizsgálata - a feszültségeket oldó célzattal - ugyan már 88
derekán elkezdődött, de a döntések 89-re halasztódtak.
A vitáknak az adott dinamikát, hogy a résztvevő társadalmi
csoportok hajlandóak voltak a jogi köznyelv használatára: jogban
fejezték ki magukat.
A következő bejelentések- adtak okot a bizalomra:
A szovjet típusú jogrendszer alaptörvénye: az 1949-es alkotmány, s
rövid időn belül a történelmi relikviák közé kerül - hallhattuk
nemrégiben az igazságügyminiszter-helyettestől. Az egyesülési és
gyülekezési törvény elfogadását követően a választójogi
törvénytervezet, a népszavazásról, a nemzetiségek jogairól szóló
tervezetek, és az új sajtótörvény kerül a képviselők elé.
Az államminiszter által beterjesztett csomagterv nem kevesebb, mint
20 új törvényt sorol fel.
Az elmúlt év tapasztalatai bennem aggályokat ébresztettek. A
felgyorsított törvénykezési menetrend szakszerűségi szempontból sem
lehet megnyugtató, az igazi problémát nem az elvégzendő munka
mennyisége okozza. Baj van magával a törvényhozóval: a
parlamenttel, mert nem alkalmas a valódi képviseleti munkára és baj
van a menetrenddel, mert a részfeladatokat, a politikai jogok
szabályozását, az új alkotmány elfogadása előtt kívánja megoldani.
Ennek pedig az az oka, hogy a politikai és alkotmányjogi kérdések
állandóan összekeverednek, nincsenek kellőképpen különválasztva
ebben a menetrendben.
A megfelelő sorrend a politikai alapelvekben való megegyezés, ennek
alapján az új alkotmány kidolgozása, és azt követően az egyes
törvények kidolgozása lehetne.
De vegyük sorra az államminiszter hosszú listájával szembeni
kifogásokat.
A parlamenti munka a legutóbbi választások óta reflektorfényben
folyik. Hozzájárult ehhez legújabban az Elnöki Tanács helyettesítő
jogkörének megszűnése, és az ülések nyilvánossá tétele is. De már
nemcsak az Országgyűlés kirakatba állításának, hanem a
közvéleménnyel való éles konfrontálódásnak is tanúi lehetünk.
Világossá vált, hogy ez nem a modern reformkor parlamentje, hanem
az ancien régime intézménye.
Már születésekor, az 1985-ös választások során kialakult egy súlyos
bizalmi válság vele szemben, de a független jelöltek kiszorítása
akkor még nem mozgósította a szélesebb közvéleményt.
A vízlépcső ügyében folytatott sikertelen kampány és a szégyenletes
szavazási eredmény viszont megtette a magáét. Sikeres
aláírásgyűjtési akció indult két képviselő visszahívásáért, és
óriási lökést kapott az Országgyűlés döntését felülvizsgálni
hivatott, népszavazást követelő mozgalom. A magyar parlamenttel
kapcsolatban egyre kevésbé lehet a méltóságteli, népképviseletre
hivatott intézmény látszatát kelteni.
De baj van ezzel a zsúfolt törvényhozási menetrenddel más
tekintetben is. A törvények előkészítése és a viták lebonyolítása
szempontjából az 1988-as tapasztalatok kiábrándítóak. Az év végére
zavaros és ellentmondásos helyzet alakult ki. Az igen konzervatív,
az egypártrendszerű diktatúra követelményeihez igazított, s még az
1983-as törvényhez képest is visszalépést tartalmazó választójogi
törvény vitái még javában folytak, amikor az igazságügy-miniszter
már a többpártrendszert kilátásba helyező egyesülési törvény
beterjesztéséről nyilatkozott. Ez a november 11-i bejelentés, -
amely a Politikai Bizottság és a kormány álláspontjának
megváltozását tükrözte - megkérdőjelezte az egész választójogi
tervezet - és főképpen a róla folytatott vita értelmét.
(folyt.)
1989. január 11., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|