|
|
 |
|
 |
Demszky Gábor a szamizdat-irodalomról
|
-------------------------------------
München, 1990. október 9. (SZER, Magyar híradó) - Bizony nem
volt mindig az az érzése a magyar állampolgárnak, hogy a rendőrség
az ő ügyét szolgálja. Nem is olyan régen a BM jelentős része még
azzal volt elfoglalva, hogy egy maroknyi kis csoportot kísért, vett
őriztbe, kobozta el tőlük mindazt, amit nagy munka árán
előállítottak: a szamizdat irodalmat.
Néhány napja kapható Budapesten a könyvkereskedésekben egy
kötet: válogatás az AB szamizdat kiadó termékeiből. Baráth Edina
készített ebből alkalomból interjút Demszky Gáborral, az AB kiadó -
nyugodtan mondhatjuk: legendás hírű vezetőjével, aki azóta
parlamenti képviselő, a nemzetvédelmi bizottság elnöke, és Budapest
főpolgármester-jelöltje.
- Milyen érzés ez most?
- Ez azt jelzi, hogy itt, ebben a könyvesboltban letehettük a
könyveinket és ez a kötet megszülethetett, hogy végleg,
végérvényesen lezárult egy korszak, ami remélhetőleg soha vissza nem
jön Magyarországon, tehát nem lesz szükség szamizdatra.
- Nem jelent-e ez most valamilyen fájdalmas nosztalgiát,
sóvárgást a múlt után?
- Nagyon furcsa érzés ez, igen -, de azt mondanám inkább, hogy
nemcsak nehézségekkel és megpróbáltatásokkal jár ez, hanem nagyon
sok örömmel is. Nekem nagy öröm a kezembe venni egy kötetet. Most is
ezt a szamizdat kötetet úgy tartom a kezemben, mint annak idején.
Minden egyes kötetnek a megjelenése nagyon nagy öröm volt, nagyon
nagy győzelem volt, egy újabb tett volt. Azt lehet mondani, hogy
ilyen fajta tiszta örömeink mostanában nagyon ritkán vannak. Valami
hiányzik ebből a politikai légkörből körülöttünk - és ez az a
tiszta, felszabadult öröm. Nyitottabb politizálásra gondolok. Arra,
hogy végül is át kellene élnie az embereknek azt, hogy egy
rendszerváltás történik, és ezzel együtt az életkörülményeik
javulnak. (folyt.)
1990. október 9., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Demszky Gábor - szamizdat irodalom - 1. folyt.
|
Elnézést, hogy politikáról beszélek, de elsősorban most már ez
foglalkoztat nem a szamizdat. Nem a múlt, és ezért az a jövő, amit
itt együtt ebből a múltból teremthetünk meg, az az, ami elsősorban
érdekel.
Talán ha elmondhatnám ennek kapcsán a politikai ars poeticámat,
amelynek az a lényege, hogy a politikát emberarcúvá kell tenni. Meg
kell személyesíteni, és emberivé tenni abban az értelemben, hogy
őszintévé kell tenni. Az embereknek pontosan el kell mondani, hogy
mi az, ahol mi a közvetlen jövőben gyorsan javulást érhetünk el.
Melyek azok a területek, ahol ez nem lehetséges, őszintén vállalni
kell népszerűtlen dolgokat, őszintén vállalni kell konfliktusokat is
és még valamit: azt gondolom, hogy annak a politikai életnek, amely
tavasz óta, a választások óta Magyarországon zajlik, az a legnagyobb
problémája, hogy nem érzik az emberek sajátjukénak.
Úgy gondolják, hogy valami olyasmi történik, aminek ők nem a
részei. Az: hogy én nem hiszek abban, hogy lehetséges közvetlen
demokrácia, de abban igen, hogy a politikusoknak szolgálni kell az
embereknek, szolgálójuk kell lenni bizonyos értelemben, és azt
reméljük, hogy a szamizdat erkölcse, amely nagyon tiszta erkölcs
volt, nagyon tiszta, a szabadság eposza volt a zsarnoksággal szemben
- ezt az erkölcsöt tudjuk bevinni a nagypolitikába is. +++
1990. október 9., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|