|
|
 |
|
 |
- Demszky Gábor - szamizdat irodalom - 1. folyt.
|
Elnézést, hogy politikáról beszélek, de elsősorban most már ez
foglalkoztat nem a szamizdat. Nem a múlt, és ezért az a jövő, amit
itt együtt ebből a múltból teremthetünk meg, az az, ami elsősorban
érdekel.
Talán ha elmondhatnám ennek kapcsán a politikai ars poeticámat,
amelynek az a lényege, hogy a politikát emberarcúvá kell tenni. Meg
kell személyesíteni, és emberivé tenni abban az értelemben, hogy
őszintévé kell tenni. Az embereknek pontosan el kell mondani, hogy
mi az, ahol mi a közvetlen jövőben gyorsan javulást érhetünk el.
Melyek azok a területek, ahol ez nem lehetséges, őszintén vállalni
kell népszerűtlen dolgokat, őszintén vállalni kell konfliktusokat is
és még valamit: azt gondolom, hogy annak a politikai életnek, amely
tavasz óta, a választások óta Magyarországon zajlik, az a legnagyobb
problémája, hogy nem érzik az emberek sajátjukénak.
Úgy gondolják, hogy valami olyasmi történik, aminek ők nem a
részei. Az: hogy én nem hiszek abban, hogy lehetséges közvetlen
demokrácia, de abban igen, hogy a politikusoknak szolgálni kell az
embereknek, szolgálójuk kell lenni bizonyos értelemben, és azt
reméljük, hogy a szamizdat erkölcse, amely nagyon tiszta erkölcs
volt, nagyon tiszta, a szabadság eposza volt a zsarnoksággal szemben
- ezt az erkölcsöt tudjuk bevinni a nagypolitikába is. +++
1990. október 9., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|