|
|
 |
|
 |
Német-lengyel határegyezség
|
---------------------------
München, 1990. július 18. (SZER, Világhíradó) - Lengyelország
belement abba, hogy az egyesített Németország szerződésben
garantálja a II. világháború után kialakult lengyel-német határt, és
mint külügyminisztere nyilatkozta: teljesen elégedett a megegyezés
eredményével, amelyet most Román István kommentál:
- A lengyelek idegessége nyugati határuk végső érvényessége és
általános elismerése miatt nemzetközi jogilag érthető volt. A
politikai realitásokat tekintve azonban félelmük eltúlzottnak
látszott. Az Odera-Neisse határvonalat ugyanis egyetlen német
kormány sem akarta megváltoztatni és nem is lehetne megváltoztatni,
európai háborús katasztrófa nélkül. Bármilyen keserű, mert olyan
területekről van szó, amelyek 1938-ig Németországhoz tartoztak, a
németeknek a keserű poharat fel kell hörpinteniük. Most ez könnyebb
lesz, mert megédesíti a német újraegyesítéssel.
A térképeken hiába rajzolták meg ez ideig Lengyelország állami
területét egységesen az Odera-Neisse folyóig, a vonatkozó potsdami
háromhatalmi megállapodás szó szerint azt mondja: Lengyelország
nyugati határainak végleges meghatározásáig az egykori német
területek a lengyel állam igazgatása alá helyezendők.
Tehát ezeket a területeket Varsó nem tekintette bekebelezett
vidékeknek. A potsdami konferencia közleményéből még egy mondat,
amely aláhúzta a lengyel birtoklás ideiglenességét: a három
kormányfő megerősítette azt a véleményt, hogy Lengyelország nyugati
határainak végleges meghatározását a békekonferenciáig el kell
halasztani. (folyt.)
1990. július 18., szerda
|
Vissza »
|
|
- Német-lengyel határegyezség - 1. folyt.
|
A két német állam létrejöttével viszont megszünt a jogi
lehetősége a békekötésnek, mert nem maradt jogutódja az 1938. évi
Németországnak. Hozzáfűzhetném még: ez a békeszerződés senkinek sem
volt sürgős. Minden oldalról számoltak azzal, minél inkább múlik az
idő, minél újabb generációk nőnek fel, annál inkább feledésbe merül
a köztudatban, hol is volt Németország keleti határa, milyen ősi
német tájak vesztek el, és ha tudni is fogják, nem lesz már hozzá
érzelmi kötődésük.
A bonni kormány a keletre való nyitást már két évtizeddel
ezelőtt megerősítette azzal, hogy 1970 augusztusában Moszkvában,
majd decemberben Varsóban olyan szerződést írt alá, amelyben
kötelezte magát a fennálló európai határok tiszteletben tartására.
Mindez azonban Varsónak nem lehetett elég, mert ha a lengyel
külügyminisztériumban újra és újra elolvasták a vonatkozó, már
általunk idézett szakaszt, mindig beleütközhettek - mint feltételbe
- a békekötés kívánalmába.
Ugyancsak kevésnek ígérkezett a két német állam parlamentjének
nemrég elhangzott ünnepélyes nyilatkozata, hogy végérvényesnek
tekintik az Odera-Neisse határt. A legyel tömegtájékoztatási szervek
örömmel fogadták a tegnap megkötött párizsi megállapodást, hogy az
egyesült Németország ahogy csak lehet, olyan gyorsan, szerződésben
ismerje el Lengyelország nyugati határának véglegességét.
A lengyel külügyminiszter a párizsi megállapodásról így
nyilatkozott: mind a két német állam és Lengyelország egyaránt
elégedett. A területről, amely most véglegesen a lengyel nemzeté
lett, 1944-45 telén és még 1946-ban is millió és millió németet
űztek el tragikus körülmények között, sokan pedig már előbb
elmenekültek az előrenyomuló szovjet csapatok elől. (folyt.)
1990. július 18., szerda
|
Vissza »
|
|
- Német-lengyel határegyezség - 2. folyt.
|
Az országutakon végtelen menetben vonuló, rongyokba bugyolált,
maguk előtt kordélyt toló német parasztok, munkások, iparosok,
egyszerű emberek látványa ma is él az emlékezetben. A náci vezetők
értékekkel megrakott autókon már előbb elviharzottak. A történelmi
sorscsapás a népet sujtotta.
Genscher külügyminiszter azt mondotta több ízben is: a két német
állam egyesülése nemcsak a német népnek áldás, hanem egész Európának
is. Valóban, a háborúnak most lesz majd igazán vége, ha megszűnik
Németország mesterséges kettéosztottsága, ha az Odera folyó mellett
érzelmi feszültségek nélkül tekinthetnek egymásra a németek és a
lengyelek. De azért maradt még Európában rendezni való a népek
között. +++
1990. július 18., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|