|
|
 |
|
 |
A hazai mezőgazdaság
|
--------------------
München, 1990. július 18. (SZER, Magyar híradó) - A hazai
mezőgazdaság helyzetére pillantsunk. Az, hogy ennyit foglalkozunk
ezzel a kérdéssel, az nem véletlen, hiszen nem állok egyedül azzal a
véleménnyel, hogy a hazai gazdasági nehézségek legyőzéséhez még a
különféle európai importkorlátozó rendelkezések ellenére is, nagyban
hozzájárulhat a magyar földműves. És ne feledjük, amikor a földről
beszélünk, akkor a magyar paraszt munkahelyéről is szó van. Rajki
László kommentárjában a magyar mezőgazdaság esélyeivel foglalkozik:
- A mezőgazdaságban az elbizonytalanodás, a tehetetlenség számos
jele tapasztalható. A régi keretek már nem, vagy csak alig működnek,
az újak pedig még nem, illetve a törvények, feltételek kidolgozósa
elhúzódik, bevezetésükről nem is beszélve.
Ebben az átmeneti állapotban két táborra látszik szakadni az
agrártermelésben dolgozók és az abból megélni szándékozók rétege. A
nagyüzemi vezetők és a téesztagság egy része abban bízik, hogy
belebuknak a földreformba a kisgazdák, és gyökeres változások
helyett majd minden szép lassan, szinte magától átalakul.
A másik, szerintem a népesebb hányad - ne feledjük, hogy a
falvakban a szavazók 57 százaléka a kisgazdákat választotta - hiszi,
hogy a vidék pártjának sikerül megvalósítania programját és
egyénileg, valamint egyszerű együttmőködésekben gazdálkodva
megtalálja számítását.
Ami mindkét csoportnál közös, az a jelenlegi helyzet, az
agrárolló szétnyílásának tarthatatlansága, valamint a várakozási
álláspont, és az ellenfél győzelmétől való félelem. Mindez pedig
rendkívül rossz tanácsadá, és kedvezőtlen kihatásai a mezőgazdaság
szinte minden területén jelentkeznek: hús-, meg gabonacsata, málna,
bor és gyapjúháború, valamint számos más csetepaté világosan
érzékelteti, hogy ennek a hadakozásnak csak vesztesi vannak, termelő
és fogyasztó egyaránt jogosan elégedetlen. (folyt.)
1990. július 18., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|