|
|
|
|
Berlin - kicsit másként (1.rész)
|
1990. július 18. (MTI-Panoróma) - Változnak az idők, és az
idővel mi is változunk. Az ókori bölcs mondás igencsak illik
napjaink Berlinére, amely az utóbbi félesztendőben olyan
változásokon ment keresztül, hogy a tavaly itt járt látogató egyik
ámulatból a másikba esik.
Az utcán járva nyomban szembeötlenek a buszok, villamosok oldalán víritó reklámok. Ilyenek tavaly is akadtak elvétve - például a berliniek ,,kedvenc lapját,,a Berliner Zeitungot reklámozva -, ám ma az őles betűk és harsogó színek szinte kizárólag nyugati terméket, céget, szolgáltatást hírdetnek. Amint az Alexanderplatzon álló hatalmas épületbe - az elektrotechnikai minisztérium egykori székházába - is új bérlő költözött: a Rajna partján honos Deutsche Bank Részvénytársaság...
Az útakon gördülő nyugati autók közül feltűnően megszaporodtak a keletnémet rendszámot viselő példányok. Mint az várható volt, a valutaunió után a legtöbb NDK-beli család első nagy beruházása egy ,,igazi kocsi,, lett. A Wartburgok, Trabantok jószerivel már csak KGST-exportra készülnek, miközben a fővárosi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályán naponta 800-1000 hazai polgár igényel rendszámot ,,odaátról,, behozott új szerzeményének. Dörzsölik is a kezüket a nyugat-berlini kereskedők: áraik 30-40 százalékkal magasabbak, mint tavaly ilyenkor, a keletnémetek mégis viszik a használt autókat, mint a cukrot.
Az üzletekbe, árúházakba bekukkantó idegen - tavalyi emlékeit fölidézve - azt hiheti, hogy áttévedt a berlini fal túloldalára. Pedig szó sincs erről - csupán a nyugatnémet márkával együtt július másodikától a nyugati választék, árúbőség is betette a lábát az NDK-ba. Keletnémet portékát szinte nagyítóval kell keresni. Jellemző adalék, hogy a volt centrum áruház (új neve: Stop am Alex) sportosztályán egyetlen darab made in GDR feliratú terméket sem lehet látni. A választék kizárólag a partner cég, a kölni Kaufhof által szállított sportcikkekből áll. Pedig ha másban nem is, ezen a téren a keletnémet termékek igazán állták az összehasonlítást a nyugati portékákkal.
Persze az árak sem nevezhetőek immár békebelinek. Az egykor 5 pfenniges zsömle (,,brőtchen,,) ma 20 pfennigbe kerül, a 66 pfenniges liter tejért 1,49 márkát, az 58 pfenniges kenyérért egyenesen 3,60 márkát kell fizetni. A tömegközlekedés - egyelőre - nem lett drágább, de például a taxi viteldíja több mint a kétszeresére emelkedett. (folyt.)
1990. július 18., szerda 11:02
|
Vissza »
|
|
Berlin - kicsit másként (2.rész)
|
A nyugat-berlini taxitarifa átvétele nyomán fordított helyzet alakult ki a kelet-berlini drósztokon: míg eddig a sorbanállók képét csak félóránként zavarta meg egy befutó kóbor taxi, addig ma 5-10 kocsi is várakozik utasra - többnyire hiába. Az emberek meggondolják, hogy változatlan jövedelmükből milyen luxust engednek meg maguknak. Útóbbiak közé tartozik lassanként a mozi, a színház is. Hol vannak már a 3-4 márkás mozibelépők, a 7-10 márkás színházjegyek? A központi helyen fekvő International filmszínházban egységárat vezettek be - minden hely 7 márka (Dem). A színházakban pedig egy jobb helyért bizony 20-25 márkát kell leszurkolni.
A látogatót a drágulás után újabb sokkhatás éri, ha kezébe vesz egy idei kiadású várostérképet. A régieken a Kelet- és Nyugat-Berlint elválasztó szektorhatár - a térképszerkesztők akaratának megfelelően - a világ végét jelentette. A vastag piros vonaltól nyugatra ,,fehér folt,, terpeszkedett, amelyen az illetékesek kizárólag a brandenburgi kaputól 300 méterre levő szovjet hősi emlékművet tartották szükségesnek feltüntetni. Az új térképen viszont - csodák csodája - láthatóak a nyugat-berlini utcák, sugárútak, gyorsvasúti és földalatti állomások.
A gyalog vagy autóval várost néző idegennek tanácsos vigyáznia, mert egy óvatlan pillanatban áttévedhet Keletből Nyugat-Berinbe... Nem tréfa, magam is így jártam július első hetében, mikor az Otto Grotewohl utcán hajtva elbámészkodtam - és egyszer csak a Wilhelmstrassen találtam magamat, anélkül, hogy megálltam vagy befordultam volna bárhol is. A valutaunió napján 40 utcát tettek szabaddá és nyitották meg a forgalom előtt az NDK hatóságai, és persze a korábban használt tucatnyi átkelőhely - így az egykori Checkpoint Charlie - is használható. A korábbi állapothoz képest annyi a különbség, hogy eltűntek a határorok, a sorompók, az őrbódék, megszűnt minden ellenőrzés. Végetért a hidegháború okozta embertelen megosztottság, 29 évi idegfeszültség után Berlin ,,frontvárosból,, ismét normális, lüktető ritmusú metropolissá válik. (folyt.)
1990. július 18., szerda 11:03
|
Vissza »
|
|
Berlin - kicsit másként (3.rész)
|
A korábban szellemvasútként emlegetett 8-as számú földalatti, amelynek mindkét végállomása Nyugat-Berlinben van, de áthalad Kelet-Berlin egy része alatt is, július 1. óta megáll az Alexanderplatzon is. A 29 éven át befalazott állomás még festékszagot áraszt, a szerelvényre várakozó utasok kíváncsian nézegetik a peront, a falakon vírító hatalmas reklámplakátokat. A Marlboro, a Citroen és az Adidas szomszédságában Manfred Krug jellegzetes fizimiskája a Schultheiss sörnek csinál reklámot. Az NDK-ból 13 évvel ezelőtt kiszekírozott, önkéntes emigrációba kényszerített, ám ma is roppant népszerű filmszíneéz a habzó söröspohár után nyúl, intően emelve föl bal kezét: ,,Ich kommemimmer zu meinem Recht,, - azaz ,,mindíg megkapom a jussomat,,. A fal leomlása, a kettészakítottság felszámolása után ez a szlogen jól illik Berlinre, a berliniekre is. +++
Dorogman László (Berlin) MTI-Panoráma
1990. július 18., szerda 11:04
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|