|
|
|
|
- Interjú a miniszterjelöltekkel - 6. folyt.
|
- Ennek vannak hivatalos szervei ugye, a Központi Statisztikai Hivatal, de ezt a legkülönfélébb társadalmi szervek és szakszervezetek bevonásával szeretném - hogy úgy mondjam - hitelesíttetni.
- Ennek és a társadalombiztosítási gondok megoldásának is jelentős pénzügyi mozzanatai is lesznek. Hogyan gondolja az együttműködést a pénzügyminiszteri és a munkaügyi tárcával?
- Hát így, hogy együttműködés, hogy az én feladatom a probléma feltárása, az igény megfogalmazása, a pénz az ő kezükben van. Nagyon sokszor eljátszották már itt az elmúlt másfél évben azt, hogy a lakosság elérkezett tűrőképessége végső határáig. Aztán valahogy mégiscsak kibírtuk. Azt hiszem, hogy az a feladatom, hogy a lakosság testi, lelki, szociális egészségén munkálkodjam, ez a népjólét, és fogalmazzam meg azokat az elvárásokat, amelyek ehhez szükségesek. Ugyanakkor nagyon világosan kell látni, hogy a működésemhez rövid távon látványos javulás nem fűződik, nem fog fűződni, hiszen egy olyan örökséget kaptunk - nem mint kormány kaptuk ezt az örökséget, hanem mint nemzet -, amely nagy-nagy negatívum, egy nagy adósság, egy nagy gazdasági krízis.
Valahogy fel kell vállalnunk, közösen kell felvállalnunk az örökséget, rá kell döbbennie a lakosságnak arra, hogy lehet, hogy a régi kormány - régin nem is a most lelépőt, hanem a még régebbieket értem - okozta mindezt a bajt, ami itt van. De nem adtuk meg a lehetőséget a szavazáson arra, hogy ők hozzák helyre. Nekünk kell helyrehozni, de mi mostmár nem az a régi kormány vagyunk, mi mostmár egy legitim, a nép által választott kormány vagyunk, egy vérből valók vagyunk - mondanám a Dzsungel könyve alapján - a lakosság és a kormány összetartozunk, nem idegen test, idegen szerkezet, és egy kicsit együtt fogunk sírni és együtt nevetni a végén. (folyt.)
1990. május 23., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|