|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (1. rész)
|
1989. július 14., péntek -
A Szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Nyers Rezső
búcsúbeszédét, amely a Kerepesi temetőben hangzott el. Keretet
később adunk.
x x x
Tisztelt Gyászolók
Elvtársak
Honfitársaim
Búcsúznunk kell Kádár Jánostól.
A magyar nemzet kiváló, nemzetközileg elismert államférfiától
szakít el bennünket a kérlelhetetlen sors. A szocializmus
eszméjéért, a demokráciáért küzdők sorából hiányozni fog egy
nagyszerű küzdőtárs. Hiányozni fog a politikai élet élvonalából egy
csendes szavú, meggondoltan beszélő, egyszerű életet élő vezető, aki
az emberekért élt, akinek gondolkodásában a nagybetűvel kezdődő
,,Ember,, fogalma uralkodott.
Korszakos jelentőségű emberek ritkán születnek. Kádár János
közéjük tartozott. Neve elválaszthatatlanul összefonódott a
magyarság ügyének és a nemzetközi haladásnak a szolgálatával. A
gyász pillanatában mély fájdalommal és őszinte tisztelettel hajtunk
fejet emléke előtt. Porai hamarosan a sírba szállnak, lénye azonban
kitörölhetetlenül megmarad nemzeti emlékezetünkben.
Teljes életet élt, életének 77 esztendejébe sok minden
zsúfolódik össze: életre szóló találkozások és fájdalmas elválások;
kiemelkedő sikerek, látványos eredmények és zátonyra futott
próbálkozások; élete nélkülözéssel kezdődött, üldöztetéssel
folytatódott, majd eljutott a társadalmi felemelkedésig, a
nemzetközi nagyrabecsülésig. Sokakhoz hasonlóan mélyről érkezett a
társadalomformáló, politikusi életpályára. A gyökereket, az akaratát
sok minden tette sok alkalommal próbára, de nem szakadt el elveitől,
éltető erőként őrizte magában.
Az egykori Csermanek János nyíladozó értelmű gyerekként is
mindig a jót igyekezett kiválogatni a világ dolgaiból. A
nevelőszülőknél az egyszerű emberséget a nehézség prizmáján át is
optimistán felfogó bölcsességet, a munkában megkérgesedett tenyér
simogatásának gyöngédségét leste el, és fogadta magába. Humánus
gondolkodása, világlátása, az egyszerű embert mindenek fölé emelő
tisztelete egy Somogy megyei kis faluban ivódott porcikáiba. Később
felnőtt fejjel visszatekintve az emberré válásról így emlékezett:
,,Hatéves koromig egy kis Somogy megyei faluban nevelkedtem, amely
petróleumlámpával világított, szalmatetős, zsupfedeles házakból
állott. Sárba ragadt fészek volt, de ez volt az én világom, ott
minden teremtett lelket, minden fát, bokrot, dombot és patakot
ismertem. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 18:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (2. rész)
|
Számomra Somogy, s az ismerős tájak szinten szülőföldemnek
számítanak, mert a világra eszmélés, az emberek és környezetük, a
haza megismerésének döntő idejét töltöttem ott.,,
Az emberiesség lényegének e korai felismerésében rejtőzött a
Kádár Jánost haláláig elkísérő, töretlen életfilozófia. A tanoncévek
alatt, majd később a munkáséletben a megélhetésért küszködés idején
is tisztában volt azzal, hogy az ember sorsa a madáchi értelemben
vett küzdelem, a szüntelen harc a sors kihívásai ellen. Ám a
nélkülözés legnehezebb pillanataiban is ott pislákolt a láng a
szívében. A gyökereket a tanonctársak, a sportban a
labdarúgómeccseken és sakkcsatákon vetélkedő barátok segítették
szárba szökkenni. De mindenekelőtt és kiváltképpen egy jobb világért
egyesülő mozgalom, amelyről élete végéig vallotta: ,,a mozgalom
nevelt, formált engemet,,.
Az ifjúmunkások mozgalmában indult hosszú politikai pályája
1931-ben. Hamar a saját bőrén megtanulta, milyen szívós kitartást,
egyenes gerincet és fegyelmet kíván az illegális kommunista
mozgalom. Egy hónappal később letartóztatta a politikai rendőrség,
nem utoljára. A börtönből 1932-ben szabadult, de 1935-ben ismét
letartóztatták. Két évre ítélték.
A negyvenes évek elejétől a legális Szociáldemokrata Pártban is
működött, miközben részt vett az illegalitásban lévő Kommunisták
Magyarországi Pártjának az újjászervezésében; 1942-től a párt
Központi Bizottságának tagja, 1943-tól titkára. Még abban az évben
megalakította a Békepártot, amely a második világháború elvadult
közegében fontos kommunista kísérlet volt a nemzeti összefogást
szolgáló népfront megteremtésére.
Az ország német megszállása után - 1944 áprilisában -
megkísérelte, hogy a határon illegálisan átjutva, a jugoszláv népi
hadsereg segítségével kapcsolatot teremtsen a Szovjetunióban élő
magyar kommunista vezetők és az itthon működő Központi Bizottság
között. A magyar-jugoszláv határon elfogták, s bár kilétét sikerült
eltitkolnia, kétévi fegyházbüntetésre ítélték. Onnan megszökött,
majd Budapesten folytatta az illegális munkát, az antifasiszta
ellenállási mozgalom egyik irányítójaként.
A háború vérzivatara után megvalósíthatónak látta azt a világot,
amelyért küzdött. A népi demokrácia esztendeiben, az újjáépítés
idején irányító, vezető posztokon tapasztalta, micsoda hatalmas,
gigantikus alkotó erő rejlik az emberekben. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 18:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (3. rész)
|
Tudta, hogy a gyengeség, a gyarlóság, az önzés hajlama, a
kicsinyesség ördöge is bennünk rejtőzik, s ha engedünk neki, az
bizony előjön. De bármennyire is gyarló az ember, a közösségi eszme
a kezdetektől benne van gondolatvilágában. Halálig vallotta
létjogosultságát, szükségességét annak, hogy a szocializmus
emberarcú, a lehetőségekhez képest igazságos és szabad társadalom
legyen, amelyben a legkülönbözőbb világnézetű emberek otthonra
találnak.
Bizakodó, a küzdelmet soha fel nem adó ember volt Kádár János.
Alig több mint két esztendeje, a 75. születésnapján alkalmából
rendezett parlamenti fogadáson mondta válaszbeszédében:
,,Javíthatatlan optimista vagyok, mondják rólam. Igen, ilyen vagyok,
ilyen a világnézetem, ezt diktálják az élettapasztalataim. Mindig,
minden helyzetben bizakodtam, hogy lesz ez még másképp, jobban is. S
ezen nem változtatok a jövőben sem.,, De ezt a jövőt akkor már
szűkre szabta számára a sors.
Mi mindnyájan, akik gyászolni gyűltünk egybe, valljuk, hogy
Kádár János egyszerre volt a XX. század második felének jelentős
magyar politikusa, évtizedekig kiemelkedő államférfi, az eszméjéhez
mindhalálig hű pártvezető, aki szolgálatként fogta fel munkáját.
Szolgálatként az emberért, a népért, a pártért. Amikor 1951-ben
hamis vádakkal letartóztatták, személyében is érzékelte a
sztálinizmus torz valóságát, embertelenségét, szívében örökre
elfordult attól.
Pontosan tudta, hogy a világ összetetten bonyolult. Három
esztendővel ezelőtt az NBC News televíziós társaság riporterének
kérdéseire az 1956-os tragikus eseményekről mondta: ,,Magyarországon
akkor anarchikus viszonyok voltak, amelyekben sok elem keveredett.,,
,,Mi a korábbi visszaélések ellen is voltunk, a fegyveres fellépés
ellen is, olyan küzdelmet kellett indítanunk, hogy a korábban
előfordult visszásságok ne térjenek vissza és a rendszer szocialista
maradjon.,,
Kádár János az 1956-os tragikus események után a kompromisszumok
robotosaként hirdette meg: ,,Aki nincs ellenünk, az velünk van.,,
Ezzel a bibliai utalással fejezte ki, hogy politikai fordulatot
indít el. A konszolidáció sikerei révén olyan személyiséggé
növekedett a nemzetközi politikában, s korántsem kizárólag a
munkásmozgalomban, akinek a véleményét nem lehetett figyelmen kívül
hagyni.
Illyés Gyula közelmúltban közzétett naplójegyzetében ezt írta
egy baráti találkozásról: Lent a fordulónál megáll a kocsi; Kádár
lép ki belőle, jön felém integetve. Hová fordult a világ? (folyt.)
1989. július 14., péntek 18:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (4. rész)
|
S a nemzeti vetélkedés? Kádár azt válaszolja: ,,Megtesszük, amit
lehet.,, Azután nyomatékkal: ,,S ahogy lehet.,, Rákosiék korában a
kötelező vezéri szó így hangzott: ,,nekünk mindent lehet; minden úgy
lesz, ahogy mi akarjuk.,, S az a mi - ki volt? Egy isten ködkép egy
csupa köd Sínai-hegyen. Kádáréknál a közhangulat: a földön járnak,
ahogy lehet. Ezek Illyés akkori keresetlen szavai.
Jól tudjuk, hogy az új létrehozása együtt jár a régi, az elavult
lebontásával. És a régiben sok a tabuként tisztelt, a
megváltoztathatatlan dogmának hitt. Sokat kell megszüntetni ahhoz,
hogy sok újat teremthessünk. A sokféleség elismerése nem gátja,
inkább garanciája annak, hogy az új jó lesz. Kádár János a párbeszéd
híveként igyekezett megnyerni a társadalom különböző rétegeit. Az
állam és az egyház közötti viszony rendezése vagy a művészeti
alkotószabadság hatvanas évekbeli ívelése igazolta: mindenkinek van
helye ebben a hazában, s mindenki alkotó energiájára szükség van a
jövő társadalmának építésében.
Most amikor meghalt, a hivatalokban, a külképviseleteinken
képeket kerestünk róla. Nem találtunk. Kádár János irtózott
személyisége előtérbe tolásától, mindvégig szerény, egyszerű ember
maradt. Ilyennek tisztelte, ezért is tisztelte az ország. 1986
nyarán a külföldi sajtó kérdésére ezt válaszolta: ,,Engem soha sem
érdekelt a rang, bizonyos értelemben a népszerűség sem. Véleményem
szerint bárki, aki azt gondolja, hogy történelmet csinál, ostoba
ember. Mindenkinek el kell végeznie a saját feladatát. Ha ez a
történelem része lesz, hát legyen.,,
Kádár Jánosban a hazai és a nemzetközi közvélemény azt a
politikust tisztelte, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a
helsinki folyamat elindításában és következetes képviseletében, a
kelet-nyugati párbeszéd kibontakoztatásában. Értékes, gyümölcsöző
kapcsolatokat épített Magyarország számára a hazánktól keletre és
nyugatra, északra és délre fekvő földi tájakon, ezt nem lehet eléggé
nagyra értékelni.
A magyar kommunisták úgy emlékeznek Kádár Jánosra, mint aki a
nemzeti megbékélés érdekében mindig kész volt a megegyezésre. Nem
feledkeznek meg a hatvanas, hetvenes évek Magyarországáról, amikor
hazánkat - lehetőségeinkkel és korlátainkkal együtt is - a megújulás
előfutáraként tartotta számon a nemzetközi és a honi közvélemény.
Küzdelmes élete számunkra intelem is egyben: ismernünk kell
történelmünket és tisztelnünk kell értékeinket, mert enélkül nem
őrizhetjük meg önbecsülésünket. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 18:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (5. rész)
|
Igaz ez akkor is, ha ma az ország nehéz helyzetben van. Mai
problémáink jórésze a múltban gyökerezik, kevéssé kidolgozott
koncepciókhoz, félig megvalósított elképzelésekhez, néha
tévhitekhez, néha féligazságokhoz és félelmekhez kötődik. A
korszaknak azt a részét téves ítéletek, kurdarcok is tarkították. A
hibákat beismernünk, a tanulságokat megszívlelnünk kell. Minden új
dolog születése nehéz és felelősségteljes dolog. Magyarország
elindult egy úton még Kádár János idejében és korszakában. Olyan
úton, amelyen előtte senki sem járt, s amelynek kitaposása
egyáltalán nem könnyű, áldozatokkal is járó küzdelem.
Most párbeszédben áll az egész ország. A jövőért aggódó
eszmecseréket vitákat fel kell hogy tudjuk váltani a személyes
ambícióktól függetlenül, a közös sors vállalásán alapuló, a nemzet
felemelését szolgáló összefogással.
Tisztelt Gyászolók
Személyemben is búcsúzom Kádár Jánostól, meghatottan, szomorúan.
Több mint negyven esztendeig voltunk politikai fegyvertársak a
társadalmi haladásért folyt küzdelemben. Együtt vettünk részt a
kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésében Nagybudapesten.
Együtt küzdöttünk a kritikus időszakban a Rákosi vezetés és a
dogmatizmus ellen. Együtt dolgoztunk sokáig a reformokért. Egy
bizonyos ponton különváltunk a változások méreteinek, módszereinek
és ütemének kérdésében, de sohasem az eszmében és a fő irányban.
Meditálva, sokszor vitázva, de mindig egymásra is figyelve jártuk
ugyanazt az utat. Most érzem mennyire igaz: ha hozzánk közel álló
társunkat veszítjuk el, saját énünkből is hiányozni fog valami.
De vallom, hogy nemcsak nekem, hanem az egész országnak
hiányozni fog. Korszakos munkásságával olyan politikát képviselt,
amely az embereket a haza felemelkedése érdekében nem elválasztani,
hanem összefűzni akarta. Olyan nemzeti közmegegyezésre törekedett,
ami termékenyítő energiát adó, a gyümölcsöző együttműködést, a
számára mindenekfelett tisztelt egyszerű, dolgos embert, a munkást,
a parasztot, a művészt, az értelmiségit, a politikust szolgálta.
Rokonszenves, bölcs, szerény egyéniségére nagy szükség lenne ma is.
Az életben már nem, de emlékezetünkben és szívünkben még sokszor
leszünk együtt halott barátunkkal, elvtársunkkal.
Kádár János barátunk, elvtársunk, honfitársunk, búcsúzik tőled a
párt, búcsúzik tőled a nép
Nyugodjál békességben
Isten veled,
János
(MTI)
1989. július 14., péntek 18:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|