Rendszerváltás és az MTI

	- Kádár János életútja - 1. folyt.
Nem mondhatnánk, hogy elfeledve halt meg, de mindenesetre nimbuszától megfosztva. Politikai szerepének meglehetősen merev kontúrjai elhomályosultak, mintahogy Kádár maga is a homályból bukkant elő. A huszas években kitanulta a szerszámgép-lakatosi szakmát, és belépett a kommunista pártba. "Barna" fedőnév alatt funkcionárius lett, és hamarosan megismerkedhetett a Horthy-korszak Magyarországának börtöneivel. Ezekben az években kötött szoros barátságot Rajk Lászlóval, akinek 20 esztendővel későbbi kirakatperét és kivégzését már mint felelős politikus élte meg. Kádár szerepe e sötét tragédiában mindmáig tisztázatlan, csakúgy néma csend uralkodik abban a kérdésben is, hogy Rákosi börtönében valóban kínozták-e őt. Homály fedi annak okát is, hogy Kádár a népfelkelés drámai napjai után miért hagyta cserben Nagy Imrét, miért minősítette a kezdetben dicsőséges forradalomnak kikiáltott 1956 októberét, később sötét és reakciós ellenforradalomnak. Kádár János egy életen át vakbuzgó katonaként követte a párt vélt parancsát, tartotta magát a fegyelemhez, bárki is képviselte a hatalmat. Moszkva nyomásának valamelyes lazulása után sok gyakorlati leleményességgel kiépítette az egyensúlyt a merev ideológia és a nép reális létszükséglete között, és - bár katasztrófális eladósodás árán - utat nyitott egy szerény politikai és gazdasági csoda számára a létező szocializmus keretein belül, sőt gyakran közvetítő szerepet töltött be a Nyugat és a Kelet között. A Gorbacsov-korszak azonban Kádárnak már épp oly kevéssé biztosított helyet, mint a Sztálin utáni korszak Rákosinak. Kádár János világképétől a glasznoszty és peresztrojka már igen távol esett, attól a jelentől, ahol a munkások újra legálisan sztrájkolhatnak, és ismét hivatalosan megünnepelhetik március 15-ikét. (folyt.) 1989. július 6., csütörtök
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »