|
|
 |
|
 |
A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (1. rész)
|
1989. június 21., szerda - A politikai egyeztető tárgyalások második plenáris ülését szerdán tartották meg a Parlament Vadász-termében, egy héttel az első fordulót követően. A tárgyaláson egyenrangú és egyenjogú félként résztvevőket - az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal, valamint az úgynevezett harmadik oldal delegációját - Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a tanácskozás elnöke köszöntötte.
A tárgyalóasztalnál az MSZMP részéről Pozsgay Imre, Iványi Pál,
Berecz János és Fejti György, az Ellenzéki Kerekasztal oldalán a
Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságtól Vígh Károly, Morvai
László, Zétényi Zsolt, Domokos István, a Fiatal Demokraták
Szövetsége képviseletében Kövér László, Orbán Viktor, Fodor Gábor, a
Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párttól Prepeliczay
István, Boross Imre, Hardi Péter, a Keresztény Demokrata Néppárttól
Keresztes Sándor, Füzessy Tibor, Szakolczay György, a Magyar
Demokrata Fórumtól Für Lajos, Sólyom László, Szabad György, a Magyar
Néppárttól Márton János, Kónya László, Varga Csaba, a Magyarországi
Szociáldemokrata Párttól Révész András, Takács Imre, a Szabad
Demokraták Szövetségétől Mécs Imre, Pető Iván, Magyar Bálint, a
Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájától Bruszt László,
Kerényi Imre, Fonyódi Ilona foglalt helyet. Az úgynevezett harmadik
oldal delegátusai a Baloldali Alternatíva Egyesüléstől Kemény Csaba,
Drucker György, Varjas András, a Hazafias Népfronttól Huszár István,
István Lajos, Kukorelli István, a Magyar Demokratikus Ifjúsági
Szövetségtől Nagy Imre, Boldvai László, Rabi Béla, a Magyar
Ellenállók, Antifasiszták Szövetségétől Sárközi Sándor, Ispánovics
Márton, Csillag László, a Magyar Nők Országos Tanácsától Duschek
Lajosné, Fazekas Sándorné, Soósné dr. Dobos Mária, a Münnich Ferenc
Társaságtól Berényi Ferenc, Aggod József, Széchy András, a
Szakszervezetek Országos Tanácsától Kósáné Kovács Magda, Bálint
Attila és Hajdú Attila voltak jelen. (folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 19:23
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (2. rész)
|
Szűrös Mátyás elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az elmult
héten az egész ország nagy figyelemmel kisérte az Ellenzéki
Kerekasztal, az MSZMP és a különböző szervezetek és mozgalmak
alkotta harmadik tárgyalócsoport első plenáris ülését és a további
szakértői megbeszélésekről szóló hireket. Utalt arra is, hogy a
nemzeti megbékélés jegyében temettük el Nagy Imrét és sorstársait.
Politikánk, de főleg nemzetünk erkölcsileg erősödött - állapitotta
meg, majd igy folytatta:
- Az a tény, hogy a három tárgyaló fél ma nyilvános plenáris
ülésen folytatja munkáját, valamint az, hogy a megfigyelők
státuszába jelentkezők száma is megnőtt, azt bizonyitja: mindenki
tudatában van annak, hogy milyen nagy felelősséggel tartozik az
országnak, a nemzetnek.
- Köztudomásu, hogy az országgyülés ülésszakát junius 27-re - az
előkészitett törvényjavaslatok és más előterjesztések
megtárgyalására és természetesen döntéshozatalra - összehívtam. A
napokban zajló képviselői csoportülések és bizottsági ülések kapcsán
jelezni kívánom a tárgyaló feleknek, hogy az országgyülési
képviselők ugyancsak igen nagy figyelmet szentelnek az önök
tárgyalásainak. Úgy gondolom, a tárgyalófelektől is elvárható, hogy
a képviselőket időben és kellő mélységben megismertessék a
tárgyalások eredményeivel, felvetéseivel, hogy azokkal kapcsolatban
véleményüket kialakithassák. Mindenki számára alapvető fontosságu a
politikai egyeztető tárgyalások és az országgyülési munka
összehangolása. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 19:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (3. rész)
|
Az országgyűlési képviselők tudatában vannak annak, hogy döntéseik
társadalmi és politikai hátterét nagy mértékben a három fél
tárgyalásai adhatják meg. A mai helyzetben nincs vesztegetni való
időnk, de a kapkodás, a sietség, a végiggondolatlanság sem lehet
vezérlő elvünk. Éppen ezért, amikor arra kérem önöket, hogy a
tárgyalások eredményes folytatása és mielőbbi sikeres befejezése
legyen a cél, egyetértek azokkal, akik azt jelzik, hogy a
társadalomban összegyűlt feszültségek, gondok olyan sokrétűek,
bonyolultak, hogy megoldásuk nemcsak közös erőt, hanem alkalomadtán
sok időt és türelmet is igényel. A sürgető idő és a megalapozott
döntéshozatal látszólag egymásnak ellentmondó követelménye úgy tűnik
feloldhatónak, ha a tárgyalások a bizottságokban, a szakértői
megbeszéléseken rendkívüli intenzitással folytatódnak.
Az első plenáris ülés óta eltelt néhány hét alatt a
tárgyalófelek szakértői megállapodtak a pontos tematikáról, a
tárgyalási szintekről, a munkabizottságok kiküldéséről, valamint a
megfigyelők meghívásáról. Ezt részletesen ismertetve elmondta:
Az első témakörben az érdemi politikai tárgyalások keretében a
demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és
szabályok meghatározása a feladat. Elsőként: az alkotmány-módosítás
időszerű tételei, a köztársasági elnöki intézmény és az
alkotmánybíróság kérdései. Másodszor: a politikai pártok működésének
jogi szabályozása. Harmadszor: a választásokkal kapcsolatos
kérdések, a választójogi törvények. Negyedszer: a Büntető
Törvénykönyv és a Büntetőeljárási Törvénykönyv módosításának elvei.
Ötödször: a tájékoztatás és az információ kérdései, az új
tájékoztatási törvény. Hatodszor: az erőszakos megoldásokat kizáró
jogi garanciák megteremtése.
A gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai
feladatai tekintetében, először: a gazdasági válság, az eladósodás,
szerkezetátalakítás, az infláció stb. kezelésének stratégiai
kérdései. Másodszor: a gazdasági válság szociális következményei és
kezelésének módjai. Harmadszor: a tulajdonreform - különös
tekintettel az állami vagyon átalakulására. Negyedszer: a
földtulajdon és a szövetkezeti törvény kérdései. Ötödször: a
költségvetési reform és az államháztartási törvény. Hatodszor: a
versenyjog és a monopolellenes szabályozás, a vállalkozások jogi
akadályainak lebontása. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 19:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (4. rész)
|
Az egyes témakörökön belüli további alkérdések meghatározása, a
már elfogadottak pontosítása - ha a tárgyalások menete ezt igényli -
a bizottságok feladata. A felsorolt témák érdemi tárgyalása a soros
plenáris ülést követően haladéktalanul megkezdődik. Tekintettel a
politikai átmenethez tartozó első, második és harmadik téma
sürgősségére mindhárom fél indokoltnak tartja ezekben a gyorsított
ütemű munka vállalását.
A tárgyalások három szinten folynak: a plenáris ülésen, amely
általában deklaratív politikai funkciókat tölt be. A témaköröknek
megfelelően létrehozott két bizottságban, ahol lehetőség nyílik a
szakértői munka koordinálására és a felmerülő vitás kérdések
politikai eszközökkel történő feloldására. A témák szerint
kialakított munkabizottságokban, amelyek a szakértői munka keretéül
szolgálnak. A két bizottságot a tárgyalóküldöttségek a mai napon
kiküldik, és egyben felhatalmazzák őket a munkabizottságok
megalakítására.
A megállapodásban a felek megerősítik, hogy a plenáris üléseket
nyitottá kívánják tenni a megfigyelők számára. Ugyanakkor fontosnak
tartják, hogy a megfigyelők meghívásakor a következő szempontok
érvényesüljenek: ténylegesen működő, nyilvánosságra hozott politikai
platformmal rendelkező, továbbá országos szervezetként tevékenykedő
- ha a tárgyalófelek valamelyike által nem képviselt szervezetek
jelentkezését fogadja el a plenáris ülés elnöke.
Szűrös Mátyás megnyitó szavait követően a demokratikus politikai
átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározásával
kapcsolatos felszólalások, nyilatkozattételek hangzottak el.
Elsőként Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt e kérdésben
kijelölt szóvivője kapott szó.
A Politikai Bizottság tagja bevezetőjében hangsúlyozta:
- Örömmel állapítom meg az MSZMP képviseletében, hogy a
szakértők körében folytatott tárgyalások eredményeként plenáris
ülést tarthatunk, tanúsítva, hogy közös szándék mutatkozik meg
dolgaink, ügyeink előrevitelére. Az előbb ismertett megállapodások
feljogosítanak erre a kijelentésre. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 19:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (5. rész)
|
- Szeretném azt is elmondani - éppen az idézett pontokhoz
kapcsolódva -, hogy az MSZMP az előzetes megállapodásnak megfelelően
tartja magát ahhoz a megegyezéshez, hogy bizonyos kérdésekben nem
alkotnak törvényt mindaddig, amíg létre nem jön az előzetes
politikai megállapodás. Ennek megfelelően - és ezt egyszersmind
bizonyságul is említve - a bizalom alapjául fölajánlva jegyezem meg,
hogy a június 27-én kezdődő országgyűlési ülésszakon az érintett
törvénytervezeteket nem javasoljuk a kormánynak az Országgyűlés elé
terjeszteni. Ezzel a bejelentéssel tartozom tisztelt
tárgyalópartnereinknek és egyszersmind az együttműködésre felszólító
tételként is szerettem volna előadni.
Ami a demokratikus Magyarország megteremtésében vállalt
szerepeket illeti, az MSZMP álláspontjáról szeretném
tárgyalópartnereinket tájékoztatni. Olyan politikai berendezkedésre
törekszünk, amelyben a politikai akarat az állampolgártól ered, s
ezt az akaratot egy civil társadalom hiteles és alulról jövő
kezdeményezésére épülő intézményei valósítják meg. Az európai
politikai kultúrának és a XX. századi tapasztalatoknak megfelelően
az MSZMP ezen állampolgári akarat kifejezésére egyik alkalmas
formaként elfogadja a szabad választási rendszert, amely pártok
küzdelmében fejezi ki ezt az állampolgári akaratot, szándékot. Ennek
összes konzekvenciáját, saját eddigi politikai gyakorlatára nézve
is, levonja. Legfőképpen azt, ami már az első tárgyaláson is a
szándéknyilatkozatban elhangzott: felhagy a pártállam és az
állampárt összefonódásából származó monopolisztikus
hatalomgyakorlási móddal. Az MSZMP a plurális politikai
berendezkedés szellemében, alkotmányosan intézményesített formái
között vállalja a politikai küzdelmet az állampolgárok jóindulatának
elnyeréséért, - korrekt, a nemzet érdekeit szem előtt tartó program
és ennek megfelelő személyzeti politika alapján. Ez az a
legfontosabb, talán mindannyiunknak közmegegyezésül is szolgálható
politikai szempont, amelynek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt
saját szervezetét is felülvizsgálja, és ezeknek a követelményeknek a
szolgálatába állítja. Ennek a szemléletnek megfelelően és ebből
következően az MSZMP számára a többi párt a programok harcában jelen
lévő versenytárs. Ám ugyanakkor az a helyzet az állampolgárok
számára azért is kedvező, mert ily módon szabadon fejezhetik ki
akaratukat és dönthetnek politikai szándékaikat illetően.
(folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 20:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (6. rész)
|
Ez a berendezkedési forma a közös magatartást illetően csakis a
türelemre, a kölcsönös megértésre épülhet. Ebből a megértésből
következik, hogy az MSZMP nem kívánja saját világnézetét és
politikai törekvéseit kényszer útján, vagy különböző kényszerítő
intézmények alkalmazásával általános társadalmi programmá tenni,
csakis a választási küzdelemben megméretni. Ugyanakkor elvárja és
reméli, hogy ebben a választási küzdelemben saját szociális
programját és világnézeti, politikai elképzeléseit ugyanolyan
szabadon hirdetheti, mint a többi párt és mozgalom.
Ez a politikai szándékok dolgában fontos bejelentés
következményekkel és remélhetően megfelelő következményekkel jár a
törvényalkotásra, az állami berendezkedés megtervezésére. E
tekintetben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen tartva
magát az előbb megfogalmazott elvekhez, az állami berendezkedés
szempontjából az alkotmányos garanciákkal rendelkező jogállamot
tartja a XX. századvégi európai Magyarország számára a
legalkalmasabbnak. Ez a jogállami forma természetesen megköveteli az
itt most halasztást szenvedő törvények meghozatalát.
Alkotmányelőkészítés, választási törvény, az államformáról vagy a
köztársasági elnökről szóló törvény és a pártok működését szabályozó
jogszabályok nélkül ez a jogállami berendezkedés nem valósítható
meg.
A helyzet paradoxonát is érzékeli a Magyar Szocialista
Munkáspárt: olyan feltételek között kell elvégezni ezt a feladatot,
amikor sokan vitatják annak a törvényhozó testületnek a
legitimitását, amely ezen törvények meghozatalára hivatott. E
helyzet feloldása csak itt a tárgyalóasztalnál képzelhető el.
Szeretném kijelenteni, hogy a törvényhozó munkát nem kellene
megakadályoznunk. A törvényhozásnak szabad utat kellene engedni
ahhoz, hogy az ország ne a bénultság és a szétesés
reménytelenségével nézzen a jogállam megteremtése elé. Reményt
kellene adni ahhoz, hogy a nemzetért, az országért felelős, s ezt a
felelősséget - miként az előző tárgyaláson is elhangzott - nem
egyenlő mértékben hordozó tárgyaló felek megállapodásra jutnak a
jogállam megteremtésében és berendezésében. A tárgyalásokon tehát a
konkrét törvénytervezetek dolgában előzetes politikai egyezségre
kell jutnunk, s utána a kormány ezen egyezség szellemében
terjesztheti az Országgyűlés elé a javaslatokat. Bízni kell abban,
hogy a Parlament pontosan érzékeli azt a politikai folyamatot, amely
az országban zajlik és a tárgyalóasztalnál megszületett egyezséget
akceptálja és törvényerőre emeli. (folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 20:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások második fordulója (7. rész)
|
- Végül szeretnék arról szólni: az MSZMP természetesen nem vakon
és nem tájékozatlanul vesz részt ezeken a tárgyalásokon. Tudja, hogy
miközben eltökélten és politikáját remélhetően
visszafordíthatatlanul ebbe az irányba viszi, működnek olyan
politikai erők az országban, amelyek számára ez a folyamat az
anarchia látszatát, a berendezett és képzetüknek megfelelő világ
szétesését jelenti, s ragaszkodnak ahhoz a világhoz, amelyben
nevelkedtek és amelyhez eszméiket, elkötelezettségüket láncolták.
Ezt - a tolerancia jegyében - a nyílt politika egyik elemének kell
tekinteni, ugyanakkor történelmi felelősségénél fogva az MSZMP-nek
kell a leghatározottabban küzdenie azért, hogy ezek az erők ne
nyerhessenek olyanfajta politikai teret, amelyben a politikai
küzdelem károsultja a nép legyen. A szabad választásokon kifejeződő
politikai küzdelmet a nép javárar szeretnénk eldönteni, összes
következményével együtt, a politikai és hatalmi vákuum létrejötte
nélkül, az átmenetet már a tárgyalófelek közös akarata szerint
irányítva, a Parlamentben, a törvényhozáson keresztül.
- Ezeket tartottam fontosnak - a minap elhangzott
szándéknyilatkozaton túlmenően - itt és most, mint előrehaladási
feltételt kijelenteni. Ezeken a pontokon tárgyalópartnereink
remélhetőleg a társulást vállalni tudják - ehhez kérjük az
együttműködést. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 20:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Szabad György (8. rész)
|
Pozsgay Imrének a nyilatkozat-tételét követően Szabad Györgyöt,
az Ellenzéki Kerekasztal szóvivőjét illete a szó.
Tisztelt elnök úr
Tisztelt tanácskozás
- Az Ellenzéki Kerekasztalt alkotó szervezetek a magyar nemzet
felemelésére, a demokratikus jogok biztosítása révén törekszenek
méghozzá annak nagyon őszinte reményében, hogy békés és következetes
küzdelmüket megértéssel fogadják és rokonszenvvel támogatják nemcsak
idehaza, hanem ezt teszi Kelet és Nyugat, mindenekelőtt pedig a
szomszédos Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és a
Szovjetunió népei és kormányai. Ha rajtunk múlik, nem fog senki
csalódni, aki bizalomért bizalmat, barátságért barátságot,
együttműködési készségért együttműködési készséget kér tőlünk, és
ajánl a válságból való kilábalásért küzdő nemzetünknek.
Tisztelt tanácskozás
Az Ellenzéki Kerekasztal június 13-i nyilatkozatában
kijelentettük, hogy a megkezdendő és - Pozsgay Imrével egybehangzó
reménnyel mondom - kívánságunk szerint a megegyezésig folytatandó
pártközi tárgyalások célját a békés átmenet biztosításában látjuk,
mégpedig az egypártrendszerre alapozott jelenlegi uralmi
viszonyokból a megteremtendő jogállam keretei között működő
képviseleti demokráciába. A tárgyalások során mindenekelőtt olyan,
törvényekbe foglalandó megegyezésre törekszünk tehát, ami lehetővé
teszi, hogy az 1848-ban megalapozott és korszerűsítve új életre
keltendő képviseleti demokrácia a valóban szabad választásokon
megnyilatkozó népakarat megtestesítője lehessen és legyen. Az
elnökünk, Szűrös Mátyás által most ismertetett napirendi megegyezés
ilyen irányultságú. Nem tárgyalási sorrendjének, hanem belső
logikájának szálán haladva, fontossági sorrendben mindenekelőtt új
választási rendszer kidolgozását javasoljuk.
Indítványozzuk, miszerint: az elkészítendő törvényjavaslat
egyfelől azt biztosítsa, hogy minden választó gondosan
mérlegelhesse, majd szabadon és titkosan eldönthesse, ki, illetve
milyen irányzat által kívánja képviseltetni érdekeit és politikai
akaratát. Másfelől gondoskodjék a megegyezésen alapuló új választási
rendszer arról, hogy minden, a képviseleti demokrácia alapelveinek
sérthetetlenségét vállaló, egyben a választások erőszakos vagy
csalárd befolyásolását megtagadó politikai párt és szervezet azonos,
demokratikus feltételekkel állíthasson jelölteket, és törvényes
eszközökkel azonos feltételekkel küzdhessenek megválasztásukért.
(folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Szabad György (9. rész)
|
Gondoskodjék a javaslat a választások lefolytatásának, a szavazatok
összeszámlálásának, az eredmények közzétételének demokratikus
rendjéről és tisztaságáról.
A szabad választások is feltételezik a jelenlegi alkotmány
módosításának Szűrös Mátyás által jelzett szükségességét. Többek
között elkerülhetetlennek tartjuk, hogy egy, a most kezdett
tárgyalások keretében kidolgozandó törvényjavaslat rendelkezései
értelmében felcseréltessék a jelenlegi alkotmánynak az egypárti
hegemóniát megállapító tétele a többpártrendszer működésének
törvényesítésével. Itt jegyezzük meg, hogy a köztársasági elnöki
intézmény bevezetéséről és egy alkotmánybíróság felállításáról
rendelkező törvények megalkotását is a szabad választások
eredményeként összeülő új parlamenttől várjuk. Ez azonban korántsem
jelenti azt, hogy ne lennénk készek a mostani pártközi tárgyalásokon
olyan közös alapelvek kidolgozására, amelyek - befejezett tények
teremtése nélkül - elősegíthetnék a megválasztandó országgyűlés
majdani törvényalkotó munkáját e téren is.
Harmadikként azt tartjuk szükségesnek, hogy a
többpártrendszernek államjogunkba való újra beiktatásával járjon
együtt a pártok megalapításának, működésük politikai, jogi és anyagi
feltételeinek törvényes szabályozása, oly módon, hogy az általa
biztosított lehetőségekkel a kitűzendő választások előtt az
érdekeltek már legalább három hónapon át zavartalanul élhessenek.
Annak is, hogy a választásokig és a választásokon minden
honpolgárunk, illetve minden törvényesen működő politikai szervezet
szabadon élhessen jogaival, feltétele és biztosítéka kell, hogy
legyen a Büntető Törvénykönyv és a büntetőeljárási jog megfelelő,
azaz a politikai jogok kiterjesztésével összhangban álló reformja,
amelynek szükséges kitérnie az úgynevezett rendőri
kényszerintézkedések megszüntetésére és a fennálló szabálysértési
jog revíziójára.
Nélkülözhetetlennek tartjuk új tájékoztatási, illetve
információs törvény megalkotását annak érdekében is, hogy a
választók ne vaktában, hanem a demagóg befolyásolási kísérletekkel
szemben is a lehetséges mértékig felvérteződve, felismert érdekeik
tényleges képviselőire szavazhassanak. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Szabad György (10. rész)
|
Indokolt tehát, hogy egy további törvényjavaslat, amikor a
tudatformálás teljes eszköztárának használatát a demokrácia, a
szabadság és a közerkölcs követelményeinek szem előtt tartásával
újraszabályozza, gondoskodjék arról, hogy a választásokon induló
valamennyi politikai szervezet körültekintően kialakítandó módon és
mértékben élhessen, de lehetőleg egyikük se élhessen vissza a
hírközlés, a sajtó, a rádió és televízió által nyújtott
lehetőségekkel. Itt említjük meg, hogy szükségesnek tartjuk a
személyes jogok fokozottabb védelmét a modern információs
rendszerekre is időben kiterjeszteni.
Végül, de nem utolsó sorban, a választások szabadságának és
demokratizmusának biztosítása szempontjából is mellőzhetetlennek
tartjuk olyan törvények megalkotását, amelyek az erőszak
alkalmazásának még a lehetőségét is kizárják a közéletből. Ennek
biztosítékait látjuk minden fegyveres testület, különösképpen az
állambiztonsági szervezet feladat- és hatáskörének pontos
rögzítésében, működésük hézagtalan alkotmányos ellenőrzési
rendszerének megteremtésében és minden fegyveres erő pártpolitikai
semlegesítésében. Indokoltnak tartjuk a megegyezést, a munkásőrség
és más fegyveres segédalakulatok feloszlatásának kérdésében.
Felülvizsgálandónak és szükség szerint módosítandónak tartjuk a
fegyverviselési jogot, a fegyveres testületek szolgálati
szabályzatait és a katonai büntetőjogot.
Mindezt az 1989. június 10-én kötött előkészítő megállapodás II.
részének 2. és 3. pontja értelmében megalakítandó politikai
munkabizottság elé utalandónak tekintjük. Célszerűnek azt véljük, ha
a fentiekkel összhangban megállapítandó feladatok ellátásának
munkarendjét - összhangban elnökünk által elmondottakkal - maga az
érdekelt bizottság készíti el, figyelemmel az idézett megállapodás
azon pontjára is, miszerint az egyes munkabizottságok szakértők
bevonásával albizottságokat is létrehozhatnak. Értelemszerűen
érvényesítendőnek tekintjük mindezt, a gazdasági munkabizottság
kívánatos munkamódszerére is, jelezve, hogy annak, felfogásunk
szerint, a megszerzendő információk birtokában, mindenekelőtt olyan,
eddig nélkülözött átfogó és realizálható gazdasági koncepció
kialakítására kell törekednie, amely tényleges és megbízható alapja
lehet majdani törvényhozási kezdeményezéseknek. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:16
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Szabad György (11. rész)
|
Az Ellenzéki Kerekasztal megelégedéssel veszi tudomásul, hogy -
Pozsgay Imre államminiszter mostani bejelentésének tanúsága szerint
- a kormányzat kész eleget tenni a június 10-i pártközi megállapodás
azon követelményének, miszerint idézem a megállapodás szövegéből:
,,a tanácskozás ideje alatt a felek tartózkodnak minden olyan
egyoldalú lépéstől, amely meghiúsítaná a tárgyalás célját, a
törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megállapodásokat
tehát,,. Annál is inkább örülünk ennek a mostani bejelentésnek,
hiszen a nemzet túlnyomó többségéhez hasonlóan az Ellenzéki
Kerekasztal szervezetei és jelenlévő képviselői nagyon fontosnak
tartják e tárgyalások sikerét, feltétlenül elhárítandónak tartanak
tehát minden esetleges gáncsoskodást, úgy gondoljuk népünk
többségének akaratával megegyezően - mondotta végezetül Szabd
György. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:19
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Kukorelli István (12. rész)
|
Kokorelli István a harmadik oldal képviseletében kijelentette:
elfogadják az előkészületek során kialakított és Szűrös Mátyás által
ismertetett tárgyalási témákat, kiegészítést nem kívánnak
hozzátenni. Ezután így folytatta: különösen fontosnak érezzük a 6.
pontban megfogalmazott gondolatot az erőszakos megoldásokról, a
direkt politikai harc eszközeiről való lemondást. Ennek át kell
hatnia közéleti magatartásunkat és megalkotandó törvényeinket
egyaránt. Örömmel hallottuk Pozsgay Imre bejelentését, hogy az MSZMP
nem javasolja a törvények idő előtti napirendre tűzését. A
törvényjavaslatoknak a döntéshozatalról való levétele politikai
győzelem, nem politikai vereség, hanem a józan politikai belátás
eredménye.
- A békés és demokratikus politikiai átmenet folyamatában
kiemelkedő jelentősége van a választásoknak, amely a törvényalkotás
ütemezésének beszámítási pontja. Erre az időpontra figyelve ki kell
cövekelnünk a sebességkorlátok alsó- és felső táblahatárait.
- A hat tárgyalási témából mi valósítható meg a választásokig és
mi az, amit feltétlenül el kell halasztani? A nyitó plenáris ülésen
egyetértés volt közöttünk, hogy az új alkotmányról a választások
után összeülő Országgyűlésnek kell döntenie, s addig lényeges
alkotmánymódosítások ne legyenek. 1949 óta így is a 21.
alkotmánymódosításnál tartunk, ebben az évben már három jelentős
alkotmánymódosítás volt. Augusztus 20-án egységes szerkezetű
alkotmányszöveg hiányában nehéz lesz eldönteni, milyen hatályos
alkotmányt ünnepelünk. Kezdeményezzük legyen ez az ünnep a magyar
államiságnak az államalapításig visszamutató nemzeti ünnepe.
- Javasoljuk, hogy az alkotmánybíróságról szóló törvény -
amelyet a párttörvény napi aktualitása tett sürgetővé - az új
alkotmánnyal együtt alkossa meg az Országgyűlés, és csak ezt
követően jöjjön létre a jogállamiságnak ez a hatalommegosztás elvein
és a pártatlanságon alapuló nagyon fontos intézménye.
- A köztársasági elnökről szóló törvényjavaslat elhalasztása
mellett érvek sorolhatók, amelyeket kompromisszumként hajlandók
vagyunk elfogadni. Mégis, gondoljuk meg jól közösen: ezzel a
törvénnyel nem kellene-e kivételt tenni. Ezt az új intézményt
mindenképpen a választásokkal összefüggésben érdemes megítélni, és
nem csak a választások utáni erőviszonyok tükrében. Ezek
pártpolitikai megfontolások, amelyeket alá kell rendelni az ország
érdekeinek. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Kukorelli István (13. rész)
|
Reálisan fel kell készülnünk integrációs erővonalak hiányában az
ország kormányozhatatlansági helyzetére, és éppen ezért
stabilizátorokra van szükség. Ki fogja például a választások
eredményének közzététele után a koalíciós kormányalakítási
tárgyalásokat lebonyolítani? A köztársasági elnök ebben az átmeneti
időben - mint ahogy a legtöbb országban is az egyik funkciója - a
magyar nemzet egységének a szimbóluma lesz.
Nem kívánok érveket felhozni a párttörvény mellett. Ennek a
törvénynek az igénye még az egypárti politikai berendezkedésben
fogalmazódott meg - jól emlékszünk az egyesülési törvény vitájára.
Nem a pártok szabályozhatóságának kérdését vetjük el, azokat
funkcionálisan, más-más törvényekben lehet és kell is szabályozni.
Az egyesülési törvényben ismert közhatalmi korlátok elegendőek,
külön regisztrációs párttörvényre nincs szükség; a nyilvántartásba
vételt végezze el a rendes bíróság.
- A pártok gazdasági tevékenységét csak megmérettetésük után
lenne célszerű szabályozni. Itt és most a gazdasági infrastruktúra
megteremtésére van szükség, amely két- és többoldalú alku eredménye
lehet. Ezt valamennyi újonnan létrejött független politikai
szervezet viszonylatában sürgetjük és támogatjuk. Végrehajtása
állami feladat.
- A politikai reformlépések közül kiemelkedő jelentősége van a
választásoknak - ebben Szabad Györggyel egyetértünk. Nézetünk
szerint helyi önkormányzati választásokra - az erről szóló külön
törvény alapján - az alkotmány és az önkormányzati törvény
megalkotása után kerülhet sor.
- Az országgyűlési választásokról szóló törvény mielőbbi
kidolgozása közös érdekünk, a tárgyalási témák közül legyen ez a
soron következő plenáris ülések első napirendje.
- A harmadik tárgyalófél az egykamarás politikai képviselet
híve. Leszögezhető: a jelölési rendszer pártpolitikai legyen, de
megőrizve a választások komolyságát, ne zárja ki az állampolgárokat
és a közösségeiket megszervezni képes társadalmi szervezeteket és
mozgalmakat. A választókerületi rendszer az ország valós
településszerkezetén alapuló vegyes, átmeneti megoldás legyen. A
vidéki Magyarországon, ahol a politikai tagoltság még mindig
érezhető, maradjon meg a többségi elvet felhasználható egymandátumos
választókerületi rendszer. A lényeg; ki kell egyensúlyozni a két
választási rendszer hátrányait. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások (14. rész)
|
- Kiemelt jelentősége van a választási agitációnak, amelynek
etikai kódexét és az esélyegyenlőség elvét a törvénynek tartalmaznia
kell. A választások törvényességének biztosítéka a választási
bíráskodás, és a választást lebonyolító szervezetek politikai
kiegyensúlyozottsága legyen. A választásokról folytatandó vitában
nem lesz könnyű a politikai egyeztetés, mert kialakulatlan, nem
stabizálódott politikai környezetre kell optimális megoldást
találni. Illúzió olyan törvényi technikákban bízni, amelyek minden
politikai erőnek és a kormányzatnak egyaránt megfelelnek. Még
egyszer hangsúlyozzuk: a pártpolitikai megfontolásokat rendeljük alá
az ország érdekeinek.
- Az állam elleni bűncselekmények szabályozásának
felülvizsgálatával ne várjuk meg az új alkotmányt. A békés átmenet
nézőpontjából át kell gondolni a Büntető Törvénykönyv minden egyes
paragrafusát. A büntetőeljárási törvényben a védelem joga legyen
egyensúlyban a közvád szerepével, és a kényszerintézkedésekből
tünjenek el a diszkrecionális (kizárólagosságot fenntartó) normák. A
szabálysértési jog hosszabb távon ne az államigazgatási igazság
szolgáltatásban valósuljon meg.
Ami az ötödik témát, a tájékoztatás és az információ kérdését
illeti: a valóság fejleményeihez képest a jogi szabályozás jelentős
lemaradásban van. Magyarországon a tömegkommunikáció hatalmi
tényező; politikai nyílvánosság van; látjuk azt is, hogy a tényleges
hatalom az információ birtoklásában rejlik. Az 1986. évi II. törvény
,,újságírótörvényre,, sikeredett, lényeges koncepcionális kérdéseket
nem szabályoz. Így például az állampolgárt egyetlen egy esetben sem
említi. E törvények megalkotását sürgetjük, s javasoljuk: ne csak a
közvetítő rendszert szabályozzák, hanem jelenjen meg az állampolgár,
és védjük a személyiség jogait. Sürget az idő a választások és a
nyilvánosság összefüggéseinek tisztázása miatt is.
- Végezetül szeretnénk leszögezni: ma törvényeinket olyan
világpolitikai helyzetben alkothatjuk meg, amikor nincs
modellkényszer. Rendkívül nagy a mozgástér, mert mindenkitől
tanulhatunk. Vigyázzunk arra, nehogy a szerves fejlődéstől idegen
lépéseket tegyünk. Nézetünk szerint Európának több történetileg
kialakult régiója van, és nem lehet csak két modellben gondolkodni.
Esélyünk van a jelzők nélküli magyar útra való újbóli visszatérésre,
arra, hogy ne legyen zsákutcás ismét a magyar történelem - mondotta
végezetül Kukorelli István. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:44
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tanácskozások (15. rész)
|
A gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai
feladataival kapcsolatos nyilatkozatok következtek ezután. Iványi
Pál, az MSZMP szóvivőjeként kifejtette:
- Az MSZMP-nek az a szándéka, hogy e tárgyalások során a
résztvevők törekvéseinek világos kifejtése alapján valamennyi
nemzeti sorskérdésben megegyezés jöjjön létre. Meggyőződésünk, hogy
a gazdaság válsága, a szociális problémák felhalmozódása olyan
destabilizációs tényezővé válhat, amely a demokratikus
többpártrendszeren nyugvó jogállamiságra való békés átmenetet
veszélyeztetheti. Ezért tartjuk fontosnak, elengedhetetlennek, hogy
a tárgyalások témái között a gazdasági és a szociálpolitikai
kérdések is szerepeljenek. Az MSZMP viseli a kialakult helyzetért a
felelősséget, a tárgyalásokon nem ebben kíván osztozni.
- A jövőépítést szolgáló sürgető tennivalók és a nemzet sorsa
iránti felelősség azonban megkívánja, hogy a feladatok megoldásában
együttműködés jöjjön létre. Az MSZMP-nek van programja a politikai
intézményrendszer reformjára, a népakarat érvényesítését kiteljesítő
demokratikus szocialista jogállam megteremtésére, de ezzel
egyenrangú célnak tekinti egy működőképes, a világgazdaság
folyamatait integrálni tudó, az életszínvonal csökkentését
megállító, a racionális döntések elvén működő vegyes tulajdonú
piacgazdaság megteremtését.
- Ez a jogállamiság elvének megfelelően a gazdaság területén
gazdasági alkotmányosságot jelent, a kettő kiegészíti és feltételezi
egymást. Nemzetközi fizetési kötelezettségeink teljesítése, a
struktúraváltás előttünk álló nagy horderejű feladatai - a
nemzetközi tapasztalatok szerint - a társadalmak politikai erőinek
koncentrálását igénylik. Az elmúlt 15-20 évben hasonló feladatokat
más országokban diktatúrák vagy széles körű pártkoalíciók tudtak
sikeresen megvalósítani. Mindkettőre vannak jól ismert példák.
Hangsúlyozzuk: mi a demokratikus megoldást látjuk egyedül
elfogadhatónak.
- A gazdaság jelenlegi helyzetében az MSZMP megítélése szerint
kilábalást egy külgazdaságra nyitott, kínálatépítő, csak a hatékony
termelést ösztönző gazdaságpolitika hozhat. Ezen az alapon kívánjuk
megoldani külső és belső egyensúlyi feladatainkat. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:50
|
Vissza »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások (16. rész)
|
A szükséges és lehetséges fejlesztés stratégia csak a világgazdasági
nyitásra alapozott, olyan növekedési pálya lehet, amelynek
feltételeit már nem további eladósodással, hanem a belső
erőforrások, tevékenységek erőteljes átcsoportosításával, s az ezt
kiegészítő külföldi működőtőke bevonásával lehet megteremteni.
Az elkövetett hibákat nem menti, hogy országunk nem egyedül
esett bele az adósságcsapdába, maradt le a gazdasági alkalmazkodás
folyamatában az elmúlt másfél évtized során. Ma az adósságválság
világprobléma, s túlnyomórészt olyan országokat sújt, amelyek a
tőkés világgazdaság részét képezték és képezik ma is. Ne feledjük,
hogy a világ kisebb részének sikerei részben a világ nagyobbik
felének gazdasági kudarcaiból táplálkoznak. Az adósságterheken felül
hazánkat a technológiai embargó is sújtja, e történelmi
lemaradottságunkat súlyosbító tényező mindmáig létezik. Ugyanakkor a
szocializmus eddig érvényes gazdasági modellje belső erőforrásokból
nem volt képes megújulni. Ez a régi, és most meghaladni szándékozott
modell elhanyagolta az alkotó embert, nem épített a közösségek
autonómiájára, öntevékenységére és nem adott teret a versenynek.
Ezért köteleztük el magunkat a gyökeres változások mellett.
Meggyőződésünk, hogy ha mindazt megtesszük, ami rajtunk múlik, és
következetesen folytatjuk reformjainkat, a világ együttműködésre
kész országai meg fogják adni az esélyt a felzárkózáshoz. Ebben
mindannyiunknak közös a felelőssége.
- Gazdaságunk modernizációja új modell kialakítását kívánja. A
kulcsfontosságú kérdések közül mindössze négyet szeretnék kiemelni.
A gazdaság piaci elven való működéséhez olyan tulajdonosokra van
szükség, akik képesek racionális döntések meghozatalára, akik
közvetlenül érzékelik döntésük következményeit. Célunk ezért az
elszemélytelenedett, bürokratikusan működtetett állami tulajdon
megszemélyesítése. Egyenrangúnak ismerjük el a tulajdon valamennyi
formáját. Az állami tulajdon mai dominanciája elképzeléseink szerint
megszűnik; helyébe nem a magántulajdon, hanem a köztulajdon új
formái lépnek, amelyekben tulajdonosként megjelenhet az állampolgár
is. Biztosítani kívánjuk az egyéb tulajdonformák szabad, szerves
fejlődését. Egyedül egy sokszereplős, a különféle tulajdonformák
szervezett együttműködésére alapított piac képes megszüntetni a
monopolhelyzetet, megteremteni a vállalkozói szabadságot,
magatartást, a hosszú távú vagyonérdekeltséget. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 21:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások (17. rész)
|
Mielőbb indokolt megteremteni ennek törvényi garanciáit is.
- Célunk a hatékonyan működő belső piac fejlesztése, a piaci
hatások érvényesítése. A piacot tekintjük a gazdaságot integráló
elsődleges intézménynek. Ahol ez társadalmilag nem bizonyul
hatékonynak, ott engedhető meg nem piaci mechanizmusok alkalmazása.
A piacépítés szándéka a piac értékítéletének mint általános
gazdasági rendezőelvnek az elfogadását jelenti, s az államtól is a
piackomform eszközök alkalmazását kívánja meg.
A piaci elven működő gazdaság azonban kedvezőtlen társadalmi
hatásokat is kivált. Megjelent a munkanélküliség. Mi a minél
teljesebb foglalkoztatásra, a munkahelyteremtésre, az átképzésre
helyezzük a hangsúlyt. A foglalkoztatásból átmenetileg kiszorulók
számára szociális garanciákat, szolgáltatásokat kell kialakítani. A
hátrányba kerülők védelmét a szociális intézményrendszer
garanciáinak megerősítésével akarjuk megoldani. Szociálpolitikánk
tartóoszlopa marad az állam. Hatásosabb működése érdekében ésszerű
munkamegosztást indokolt kialakítani a központi és helyi szervek
között. A szolidaritást kifejező, egymást segítő öntevékeny
szervezeteket a szociális védőháló fontos elemének tekintjük. Külön
figyelmet kell fordítani a fiatalok, a pályakezdők, a
nagycsaládosok, a nyugdíjasok, a rokkant, fogyatékos emberek, a
többoldalúan hátrányos helyzetűek életkörülményeinek javítására.
Az infláció mértékének fokozatos csökkentésére törekszünk, s
ennek érdekében az antiinflációs politika teljes közgazdasági
eszköztárát igénybe kívánjuk venni. Az áremelkedéseknek tartósan
csak maga a kínálatbővítés, a jövedelmező termelés és az
indokolatlan költségeket el nem ismerő piac tud hatékonyan gátat
vetni és nem az adminisztratív korlátozás. A sikeres antiinflációs
politika sikeres struktúrapolitikát követel és feltételez.
- Az államnak a megváltozott szerepben olyan központi szervező
erőként kell működni, amely gondoskodik a gazdálkodási és
versenyfeltételek kialakításáról, az állami kassza feletti
társadalmi ellenőrzésről, annak megszervezéséről, s arról, hogy a
társadalom maga dönthessen igényei és szükségletei kielégítéséről.
Újra akarjuk rendezni az állam gazdasági, társadalmi, szociális
kötelezettségvállalásait úgy, hogy a költségvetés túlzott mértékű
jövedelemközpontosító és újraelosztó szerepe jelentősen csökkenjen.
(folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 21:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások - második forduló (18. rész)
|
Szükséges az államháztartással kapcsolatos jogosítványoknak a
parlament és a kormány közötti újrarendezése, a költségvetési
intézmények gazdálkodásának korszerűsítése, a helyi önkormányzatok
gazdasági önállóságának megteremtése. S egyetértek azzal, hogy ki
kell alakítani egy új, átfogó gazdaságpolitikai koncepciót.
Politikailag az adja a helyzet hallatlan nehézségét, hogy
egyszerre kell egy következetes reformprogram kidolgozásán és egy
immár akut gazdasági, politikai krízis elhárításán dolgozni. Ebben a
helyzetben alapkérdéssé vált, hogy a gazdasági kitörés mely
jövedelemtulajdonosok kárára és melyek előnyére valósítható meg. A
gazdasági és szociális megfontolások egyértelműen azt követelik,
hogy a terheket ne a szociálisan máris nehéz helyzetben lévő
rétegekre hárítsuk. Ugyanakkor azt is igénylik, hogy a vállalkozók,
az új értéket teremtők, a többet teljesítők életkörülményei is
tükrözzék teljesítményeiket. Ha a feszültségeket pártpolitikai
érdekek miatt gazdaságilag megalapozhatatlan igények hangoztatásával
vagy ellenkezőleg: a jövedelemkülönbségek irreális növelésének
követelésével nem élezi senki, akkor az egyéni kilátástalanságok
elkerülhetők, a társadalmi értékek jobban megőrizhetők.
A gazdaság gondjai összetettek, sokrétűek. Nyíltan, őszintén
kell azokról beszélni. A népért, de nem a nép feje fölött kell
megegyezést találnunk. Nincsenek illúzióink. Keskeny a palló,
könnyen leeshetünk róla. De van palló, éljünk az átkelés
lehetőségével - mondotta befejezésül Iványi Pál (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Második forduló (19. rész) Az Ellenzéki Kerekasztal megbízásából Pető Iván emelkedett szólásra:
|
- Az Ellenzéki Kerekasztal eredeti szándéka szerint a jelen
tárgyalásokon csak a békés átmenet politikai feltételeivel kívánt
foglalkozni. Nem azért kívántuk mellőzni a gazdasági témákat, mintha
a meglévő rendszert jónak vagy akár csak kisebb-nagyobb
korrekciókkal megjavíthatónak tartanánk. Sőt, hisszük: ez a
gazdasági rendszer még csak nem is igazán működőképes. A
termelőeszközök állami tulajdonán nyugvó gazdaságokban ugyanis a
tulajdonviszonyokból szükségszerűen következik a nemtörődöm
gazdálkodás és általános pazarlás. Ez valamennyi központosított
gazdaságirányítású országban súlyos válsághoz vezetett.
Az ok végső soron az, hogy a vállalatok elkényelmesednek,
döntéseikben háttérbe szorulnak a józan gazdasági megfontolások.
Ráadásul kivételes leleményességgel képesek a közérdekre hivatkozva
zsarolni tulajdonosukat, végső soron az állami költségvetést, hanyag
gazdálkodásuk következményeinek eltüntetésére. A veszteségek
fedezésére felhalmozódott horribilis összegű állami támogatások
terhét ebben a rendszerben az egész társadalom viseli. Veszélyben
van tehát az állami és a szövetkezeti jellegű tulajdon, mert
kezelőik tulajdonosi kontroll nélkül gyakorolnak rendelkezési
jogokat. Állandó veszélyben van a magántulajdon is, mert a vagyonát
vesztő állam csak minden tulajdon megcsapolásával tudja veszteségét
pótolni. Az általános pazarlás nemcsak a gazdaságot ássa alá, de
felőrli a közszolgáltatásokat: az oktatást, az egészségügyet és a
népjóléti intézményeket is.
Az úgynevezett szocialista vívmányok közül ma már csak azok
élnek, amelyek a pazarló rendszer müködésének maradékai, vagy pedig
egy-egy befolyásos réteget részesítenek előnyben. Azok a nagyszabású
kísérletek, amelyek a gazdasági rendszer működési hibáit az állami
tulajdon talaján próbálták kiküszöbölni, csak átmeneti és részleges
eredményeket vagy még ilyeneket sem hoztak.
Az Ellenzéki Kerekasztal mindennek ismerete ellenére azért nem
kívánt a gazdaságról tárgyalni, mert:
- egyrészről abból indult ki, hogy mindaddig nincsenek
biztosítékok az esetleges megállapodások betartására, ameddig a
politikai garanciák - részben éppen az itt folyó tárgyalásokon - nem
teremtődnek meg;
(folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Második forduló (20. rész)
|
- másrészről a gazdaságban nehezen elválaszthatóak a kormányzat napi
feladatai a stratégiaiaktól, márpedig az Ellenzéki Kerekasztal
tagjai nem tartanak igényt a választások előtt kormányzati
funkciókra és kormányzati hatalom nélkül nem kívánják magukra venni
a gazdasági csőd következményeiért a felelősséget.
Az Ellenzéki Kerekasztal mindennek ellenére elfogadta, hogy a
gazdaság stratégiai kérdéseiről is folyjanak tárgyalások. Ezt nem
egyszerűen kompromisszumként, a békés átmenethez nélkülözhetetlen
politikai tárgyalások megkezdése érdekében tette. Elfogadta ezt
elsősorban azért, mert tapasztalnia kellett, hogy az MSZMP, illetve
kormánya olyan törvényeket terjeszt a Parlament elé és fogadtat el,
amelyek a gazdaság intézményrendszerét, hatalmi viszonyait érintik,
és kész helyzetet teremtenek a demokratikus választások utáni
időszakra. A tulajdonreform jegyében az Országgyűlés utolsó ülésén
elfogadott átalakulási törvény lényege az, hogy ingyenesen
szétoszthatják a társadalmi vagyon feletti rendelkezési jogokat a
vállalati tanácsokat és más vállalati irányító posztokat kézben
tartó vezetők között. E folyamatokat éppen a közvetlenül érintettek
nem ellenőrizhetik, s nem befolyásolhatják. Az átalakulási törvény
nyomán kialakuló tulajdonszerkezet a véglegesség szándékával rögzíti
a mai monopóliumokat, a piacellenes és versenyt kizáró vagy torzító
összefonódásokat, akadályozza meg a valódi tőkepiac létrejöttét. E
törvény mindezeken túlmenően lehetővé teszi az eddig jórészt
politikai alapon megszerzett pozíciók gazdasági hatalommá történő
átváltoztatását.
A kormányzat törvényalkotó kedve készteti arra az Ellenzéki
Kerekasztalt, hogy bekapcsolódjon a gazdaság alapvető intézményeit,
a tulajdonviszonyokat érintő törvénytervezetek előkészítésébe. A tét
ugyanis nem más a következő hónapokban, minthogy kié lesz a föld, a
gyár, s egyáltalán, alkalmas lesz-e az új tulajdonosi rendszer a
hatékony jövedelemtermelésre. Tárgyalni e kérdésekről azonban csak
akkor érdemes, ha a most kezdődő megbeszélések a gazdaság
kérdéseiben, a gazdasági törvényalkotásban is megelőzik a kormányzat
parlamenti előterjesztéseit - miként abban az egy héttel ezelőtti
megállapodásokban az itt ülő felek már megegyeztek.
De elfogadta az Ellenzéki Kerekasztal a gazdasági tárgyalások
szükségességét azért is, mert bár a válság következményeiért nem
kíván felelősséget vállalni, a következmények mégis
elkerülhetetlenül a lakosságra hárulnak, és úgy érezzük: minden
lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy az elszegényedést
megállítsuk, következményeit enyhítsük. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:05
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Második forduló (21. rész)
|
Különösen nagy figyelmet kell fordítani azoknak a hatásoknak a
kivédésére, amelyek a leginkább rombolják a kialakult életformákat,
és a megszokott életkeretek szétesésével a gyors deklasszálódás vagy
a teljes egzisztenciális összeomlás veszélyeivel fenyegetnek. A
szűkös erőforrásokat elosztó állami szociálpolitika elidegenedett
intézményrendszere erre nem képes garanciát nyújtani, és a
kormányzat, a helyi tanácsok és a gazdasági szervezetek önkényes,
kapkodó döntései következtében az élet tervezhetőségének az esélyei
minimálisra csökkentek, ugyanakkor a helyzet napról napra romlik.
A válság gazdasági és szociális következményeiről akkor és csak
akkor lehet tágyalni, ha a hatalommal, intézményekkel nem rendelkező
Ellenzéki Kerekasztal képviselői hozzájutnak az ehhez
nélkülözhetetlen, elégséges, pontos és eddig jórészt hatalmi
monopóliumként kezelt információkhoz.
Ma nem az a probléma, hogy a kormányzat nem látja:
elengedhetetlen a tulajdonviszonyok átalakítása, a gazdaság
szerkezetváltása, az adósság kezelése, az infláció fékezése, a
válság lakosságra háruló következményeinek lehetséges mérséklése,
hanem az, hogy a kormányzat az MSZMP, az államapparátus és a
gazdaság egyes területeit uraló érdekcsoportok foglyaként csak ezen,
mozgásterét meghatározó erők szándékait és érdekeit tudja
érvényesíteni. Az utóbbi hónapok törvénykezése is megmutatta: a mai
parlament, mivel benne éppen az említett érdekcsoportok rendelkeznek
túlsúllyal, nem alkalmas arra, hogy valóban ellenőrizze a kormányt.
Amikor az Ellenzéki Kerekasztal gazdaságról tárgyal, természetesen
nem kívánja felhatalmazás nélkül helyettesíteni az Országgyűlést.
Ellenkezőleg, kötelességének azt tartja, hogy megakadályozza a
választásokig a szűk csoportok érdekeinek megfelelő, a távolabbi
jövőt is meghatározó döntések meghozatalát.
Nincsenek és nem is lehetnek illúzióink: míg a politika
sarkalatos kérdéseiben ha itt megállapodunk, akár már a közeli
jövőben is érzékelhetővé válnak az eredmények; a gazdasági
tárgyalásokkal azonban legjobb esetben is csak a zuhanás, a
leszakadás megállításának intézményi feltételeit teremthetjük meg. A
politikai megállapodások nyomán, a szabad választásokkal már
jelenünket is megnyerhetjük, a gazdaságiakkal csak jövőnket
biztosíthatjuk. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A politikai egyeztető tárgyalások - második forduló (22. rész)
|
A harmadik oldal üdvözli, egyúttal kiemelt fontosságot tulajdonít
annak, hogy a gazdasági válság társadalmi következményeinek kezelése
és a gazdasági válság elhárításának stratégiai kérdései méltó
szerepet kaptak a politikai egyeztető tárgyalások témái között.
Hisszük, hogy e kérdések megvitatása nélkül a politikai konszenzust
célzó tárgyalások sem nyugodhatnak szilárd alapokon. A két tárgykörű
tárgyalásokat indokolja az a körülmény is, hogy a politikai, a
gazdasági és a társadalmi reformfolyamat nem választható el
egymástól - erre történelmi tapasztalatok is figyelmeztetnek -,
azoknak összehangoltan kell előrehaladniuk. Meggyőződésem, hogy a
társadalom nagyobb része e két téma közös megoldásában együttesen
érdekelt, és bizalma is csak a két téma együttes megoldásával
állítható vissza.
- Bevezető gondolataim lezárásaként szeretném jelezni, hogy a
harmadik oldal üdvözli és nagyra értékeli a tárgyalópartnereknek már
a tárgyalások e korai szakaszában azt a toleranciáját, azt a
felelősségérzetét, hogy a második témakört is fölvették a tárgyalás
napirendjére.
- A harmadik tárgyalófél képviselői a legsürgetőbb feladatnak
azt tartják, hogy az általuk képviselt társadalmi rétegek - a bérből
és fizetésből élők, a nyugdíjasok, fiatalok, nők, a helyi közösségek
- fokozott védelemben részesüljenek a gazdasági válság
következményeivel: az inflációval, a munkahelyek elvesztésével, a
költségvetés szociális célú szerepvállalásának visszaszorulásával
szemben. A szociális biztonság erősítése, az időskorúak, a
többgyerekes családok, a családot alapító fiatalok, a munkahelyüket
elvesztők, illetve a munkaképességükben korlátozottak körében
intézményes garanciák megszilárdítását igényli. Az állampolgári
létbiztonság intézményes garanciáinak kiépítésénél nem a létező -
más történelmi, társadalmi feltételek között kialakult - modelleket
kell lemásolni, hanem a tapasztalatok fölhasználásával sajátos, a
magyar helyzetnek megfelelő megoldásokra van szükség. Ezek elveinek
és egyes konkrét megoldási módjainak kimunkálását a tárgyalások
megkerülhetetlen feladatának tekintjük. Talán nem felesleges
emlékeztetni arra, hogy éppen a szakszervezetek által igényelt és
kidolgozott bérreform bevezetésére a szociális védő háló
megteremtésére utalunk ezekben a gondolatokban. (folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 22:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Politikai egyeztető tárgyalások - második forduló (23. rész)
|
- A harmadik tárgyalófél sürgetően szükségesnek tartja a
válságelhárítás és a gazdasági fejlődés stratégiájának kimunkálását.
Természetesen azt tartjuk, hogy ez alapvetően kormányzati feladat,
de úgy gondoljuk: biztosítani kell minden koncepcióval rendelkező
szervezetnek, szervnek, hogy elgondolásait nyilvánosságra hozhassa,
a nyilvánosság előtt megütköztesse és ennek bázisán jöjjön létre
társadalmi konszenzus.
- Úgy gondoljuk, hogy a gazdasági kibontakozás feladatait nem
lenne helyes kizárólag távlati stratégiai kérdésnek tekinteni. Azt
valljuk, hogy a hosszú távú fejlődést szolgáló és az azonnali
katasztrófaelhárítás szükséges, azaz a stratégiai és a taktikai
lépések együttes vizsgálatára van szükség.
- Megítélésünk szerint mai helyzetünkben nem elegendő a hosszú
távú célok felvázolása, meg kell jelölni az elérésükhöz vezető út
főbb jelzőoszlopait is. Mi abból indulunk ki, hogy a gazdasági
válság leküzdéséhez - hosszabb és rövidebb távon egyaránt -
kulcskérdés a gazdaság növekedése. Ennek forrásai között pedig
meghatározó jelentőséget tulajdonítunk az emberi erőforrások
mozgósításának. Ezért halaszthatatlan feladatnak tekintjük az emberi
erőforrások fejlesztését megalapozó infrastrukturális, oktatási,
egészségügyi, lakásellátási hálózat további leromlásának
megakadályozását, korszerűsítésének mielőbbi elkezdését. Az emberi
alkotóerő és kezdeményezés hasznosítását is szolgálja, véleményünk
szerint, a termelői önigazgatás kibontakoztatása, a munkavállalók
vezetésben való részvétele, mindezeknek konkrét intézményi formái.
Hasonlóan fontos ügynek tekintjük a helyi közösségek fejlődését
megalapozó gazdasági erőforrások megteremtését és azok autonóm
felhasználásának biztosítását.
- A gazdasági kibontakozás feltételei között szintén
elengedhetetlennek véljük, hogy a gazdasági válság egyik döntő
elemét képező eladósodási folyamat összetevőit pontosan föltárjuk,
az öngerjesztő mechanizmust bemutassuk és ennek megfékezésére
kézzelfogható lépéseket tegyünk. Itt nem tarthatjuk figyelmen kívűl
levő tényezőnek a nemzetközi gazdasági diplomáciában rejlő
lehetőségek kihasználását. Természetesen alapkérdés, hogy kéréseket
tegyünk a sürgető feladatok megoldására a gazdasági szerkezet
átalakítására, hajtóerejének és finanszírozási forrásainak
megteremtsük a feltételeit. (folyt. köv.)
1989. június 21., szerda 22:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Politikai egyeztető tárgyalások - második forduló (24. rész)
|
- Ezzel összefüggésben újra kell rendeznünk külgazdasági
kapcsolataink eddigi súlypontjait és jellegét. Ez azonban nem
vezethet sem a nyugati, sem a keleti relációjú gazdasági kapcsolatok
újabb egyoldalúságaihoz, nemzeti érdekeink lebecsüléséhez. A
szerkezetátalakítás sikerének alapfeltétele a dolgozók foglalkozási
mobilitásának, alkalmazkodóképességének fokozása. A szakmai képzési,
átképzési feladatok javítása véleményünk szerint kiemelt
jelentőséggel bír mind a munkavállalók foglalkoztatási biztonságának
megszilárdítása, mind a foglalkoztatás hatékonysá ga szempontjából.
- Hangsúlyozni kívánjuk végül, hogy a gazdasági
szerkezetátalakítás ökológiai összefüggését sem téveszthetjük
szemünk elől. Nem egyszerűen a környezetvédelem oldaláról, hanem a
környezeti gazdaság, a környezetvédelmi ipar húzóágazat szerepet
betöltő lehetőségét is figyelembe kell venni.
- A harmadik tárgyalófél a most induló tárgyalássorozat
minimális céljának tekinti a fenti kérdésekről folytatott kölcsönös
információ- és gondolatcserét. A társadalmi nyilvánosság, az
állampolgárok tájékozódásának elősegítésén túl azonban a
tárgyalásoknak el kell vezetniük oda, hogy a társadalmat sújtó
legalapvetőbb gazdasági, szociális problémákban megfogható
intézkedésekben is testet öltő megállapodások szülessenek. A
gazdasági és szociálpolitikai kérdések kapcsán sem tudom elhallgatni
azt a véleményünket, hogy alapvető törvények meghozatala, vagy a
folyamat determinálása ne előzze meg a sarkalatos politikai
megállapodásokat.
- Végezetül egy javaslatot szeretnék tenni: valamennyiünk
számára igen nagy próbatétel ez a politikai egyeztető
tárgyalássorozat. Azt gondoljuk, önmérsékletet, toleranciát igényel
valamennyiünktől. Mi úgy gondoljuk, hogy most félre kellene tenni a
taktikázást, a lehetséges döntések meghozatalának elodázását -
teljes energiával a társadalom problémáinak megoldását kellene
szolgálni munkánknak. Ennek eléréséhez elengedhetetlen, hogy a
tárgyalófelek részéről a kölcsönös belátáson, konstruktív
együttműködési szándékon alapuló kompromisszumkészség nyilvánuljon
meg. A magunk részéről erre készek vagyunk, igyekszünk mindent
elkövetni a tárgyalások eredményes folytatása érdekében.
Sándor László nyilatkozata után rövid szünet következett, majd
megkezdődött a válaszadás az elhangzott szándéknyilatkozatokra.
(folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Vitaösszefoglaló (25. rész)
|
A szünetet követően az elnöklő Szűrös Mátyás lehetőséget adott a
résztvevőknek, hogy reflektáljanak a plenáris ülésen elhangzott
nyilatkozatokra.
Elsőként Iványi Pál (MSZMP) kapott szót. Elmondta: elismeri,
hogy a magyar gazdaság rendkívül jelentős zavarokkal küzd, ezért van
szükség az MSZMP megítélése szerint is modellváltásra. Ugyanakkor
túlzásnak minősítette, hogy ez a gazdaság működésképtelen. Szerinte
ennek ellentmond az, hogy továbbra is teljesítjük nemzetközi
kötelezettségeinket, márpedig egy működésképtelen gazdasággal nem
lehetnénk partnerek a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban.
Egyetértett azzal: a gazdasági témákkal kapcsolatos
eszmecserékhez szükség van arra, hogy minden tárgyalófél számára
megfelelő információk álljanak rendelkezésre. Elmondta: az MSZMP az
első lépést már megtette, amikor kezdeményezte a Központi
Statisztikai Hivatalnál, hogy az ott készülő információkat juttassák
el az Ellenzéki Kerekasztalnak is. Végül az átalakulási törvénnyel
kapcsolatban elhangzottakhoz fűzött néhány megjegyzést. Rámutatott:
szerinte is igaz az, hogy a tulajdonreform teljes körű
végiggondolásának hiánya ennek a törvénynek a megalkotására is
rányomta a bélyegét. Ezért is volt szükség az átalakulási törvény
elfogadásánál arra a megszorításra, hogy ezt a törvényt az alkotmány
elfogadása után újra kell gondolni és újra kell alkotni. Jóllehet,
az átalakulási törvény közgazdaságilag nem végiggondolt, ám a
társulási törvény elfogadása miatt olyan joghézag keletkezett, amely
indokolttá tette az átalakulási törvény átmeneti jelleggel történő
elfogadását.
Szabad György (Ellenzéki Kerekasztal) elöljáróban hangsúlyozta:
a tárgyalások során sok vita várható, éppen ezért úgy gondolja, hogy
most megengedhető a szembesülés az egyetértés gondolataival.
Kiemelte: messzemenően méltányolja mindazt, amit Pozsgay Imre az
eljövendő választások szabadságáról és tisztaságáról kifejtett. Az
EK képviseletében örömmel nyugtázta, hogy a kormány - mint azt
Pozsgay Imre államminiszter bejelentette - összhangot igyekszik
teremteni a törvényhozói munka és a mostani egyeztető tárgyalások
között. A politikai tisztesség lépésének minősítette, hogy a kormány
lehetővé teszi: a mostani tanácskozás eredményei a majdani
törvényalkotó munkában is érvényesüljenek. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Vitaösszefoglaló (26. rész)
|
Jó reményt ígér, hogy a harmadik oldalt képviselő társadalmi
szervezetek nyilatkozatában is számos olyan elem van, amely a
nézetek összehangolódására utal - mondta Szabad György. Külön
kiemelte, hogy mennyire közel áll az Ellenzéki Kerekasztal és a
harmadik oldal képviselőinek álláspontja az alkotmánybíróság és a
párttörvény megítélésében. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: ha jól
értette Kukorelli István szavait, nekik is az az elképzelésük, hogy
a pártok bejegyzését nem kell feltétlenül az alkotmánybíróság
intézményéhez kötni. Ugyancsak egyetértés mutatkozik abban is, hogy
a pártok alakulásával és működésével kapcsolatos szabályozás
megoldható az egyesületi törvény kiegészítésével, illetve
módosításával. Szabad György ugyanakkor rámutatott: az összhang
jelentkezése ellenére korai lenne még egy döntés lehetőségéről
beszélni. Úgy vélte, hogy szakértői szinten kell megvizsgálni, mi a
célszerű: új törvényt alkotni, vagy a meglévőt módosítani, illetőleg
kiegészíteni.
Szabad György ismételten hangsúlyozta: az új alkotmányt már az
új parlamentnek kell megalkotnia. Felhívta azonban a figyelmet egy
joghézagra, amelyet szerinte addig is rendezni kell. Ez pedig az,
hogy a jelenlegi alkotmány az egypártrendszert, pontosabban az egy
párt hegemóniáját deklarálja. Márpedig az lehetetlen, hogy egy
módosítás erejéig az alkotmányt ne hozzuk összhangba a
többpártrendszer törvényesítésével.
Végül a plenáris ülésen szerzett tapasztalatait így összegezte:
a mai tanácskozás bátorít annak kimondására, hogy valamennyien olyan
tárgyalófelek vagyunk, akik a láthatatlan, ám a legfontosabb félre
gondolunk. Nevezetesen arra, hogy népünk nyerje a legtöbbet, amit
neki legjobb akaratunkból valamennyien juttatni tudunk.
Pető Iván (Ellenzéki Kerekasztal) szerint is a tárgyalásokhoz
szükséges készség jócskán jelen van. Egyúttal felhívta a figyelmet:
nem esett szó elég hangsúlyosan arról, hogy technikailag érdemes
lenne a gazdasági és a politikai tárgyalásokat különválasztani.
Szerinte erre azért lenne szükség, hogy az egyik tárgyalási folyamat
ne hátráltassa a másikat. Ez különösen a gazdasági tárgyalásokra
való tekintettel megfontolandó, hiszen a gazdaságnál csak a
törvényalkotással lezárható tézisekről, témákról lehet viszonylag
záros határidőn belül megállapodni, és számos olyan téma van,
amelynek végső megoldása a választásokig nem valószínűsíthető.
Márpedig alapvető, hogy az elhúzódó gazdasági megbeszélések ne
akadályozzák a politikai jellegű eszmecserét. (folyt.köv.)
1989. június 21., szerda 22:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Politikai egyeztető tárgyalások - Vitaösszefoglaló (27. rész)
|
Nagy Imre (Harmadik Oldal) úgy foglalt állást, hogy az elmúlt
napok és az elmúlt órák vitáinak eredményei, valamint a plenáris
ülésen elhangzott nyilatkozatok bizonyították: mindhárom fél
részéről megalapozott a deklarált szándék, az őszinte
kompromisszumkeresés. Hangsúlyozta: a tárgyalóasztaloknál helyet
foglaló felek túljutottak az első csapdákon, a kezdeti akadályok
elhárításán, és megszülettek az első józan, bizalomerősítő
engedmények. Ezek között említette, hogy az egyeztető tárgyalásokon
napirendre kerülnek gazdasági témák is, továbbá, hogy az
Országgyűlés következő ülésszakáról leveszik azokat a
törvénytervezeteket, amelyek tartalmi kérdéseit előzőleg a magas
szintű politikai tárgyalásokon kell megvitatni. Szerinte mindez
alapot ad arra, hogy a meglévő vitás kérdéseket érdemben lehessen
megbeszélni és a nemzet számára a legjobb megoldásokat megtalálni.
Szűrös Mátyás a második plenáris ülést lezárva megjegyezte: a
szerdán elhangzott nyilatkozatokból, válaszokból a kölcsönös
jószándékot, az együttműködésre irányuló törekvést, az alkotó
szellemiséget érezte ki. Üdvözölte Szabad György megfogalmazását,
miszerint valamennyi tárgyaló fél végső soron akkor jár el helyesen,
ha úgy munkálkodik, hogy ezeknek a megbeszéléseknek a nép, a magyar
nemzet legyen a nyertese. Bejelentette azt is, hogy a legközelebbi
plenáris ülés időpontjának kitüzéséről a szakértők döntenek.
Végezetül az Országgyűlés nevében ígéretet tett arra, hogy a
tárgyalásokhoz biztosítják a megfelelő technikai és egyéb
feltételeket. (MTI)
1989. június 21., szerda 22:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|