|
|
 |
|
 |
Katonai hírmagyarázónk írja: Fegyverzetcsökkentési kilátások 1.
|
1989. június 20. kedd (MTI-Press) - Nyár lévén a politikai-diplomáciai "frontokon" hamarosan beáll az ilyenkor szokásos átmeneti és vizonylagos szélcsend, az uborkaszezon. A néhány hetes szünetben a kelet-nyugati párbeszédben résztvevő delegációk tagjai pihennek ugyan, de azért közben - kormányaikkal konzultálva - készülnek az őszi fordulóra, amely hosszú távra meghatározhatja földrészünk jövőjét.
A rendezésre váró legfőbb probléma a NATO és a Varsói Szerződés
hagyományos fegyveres erőinek, fegyverzetének a közös felső
"plafonok" alá szorítása, a ténylegesen meglévő egyensúlyi
különbségek, az úgynevezett aszimmetriák fokozatos megszüntetéséhez
vezető utak-módok felkutatása. Megegyezés esetén egyik szövetségi
rendszernek sem lehetne nagyobb katonai ereje a másikénál,
természetesen gondosan számba véve a hadviselési képesség valamennyi
összetevőjét. Vélhetően egy hosszabb periódusra elnyúló fejlődési
szakaszban olyan, kizárólag védelmi funkciókra alkalmas
haderőstruktúrát kellene kialakítaniuk, amely mindkét oldalon
oszlatná a váratlan rajtaütéstől való félelemérzetet, s kölcsönösen
lehetetlenné tenné a támadó harci cselekmények kezdeményezését, vagy
folytatását. E struktúra létrejöttének alapvető előfeltétele a
nukleáris fenyegetés megszüntetése, annak megbízható kizárása, hogy
Európában bármikor is tömegpusztító harceszközöket vethessenek be.
Ha a tárgyaló felek a legáltalánosabb európai biztonsági
érdekeket tartják szem előtt, akkor nem lehet megállni a "kettős
nulla megoldást" eredményező 1987-es szovjet-amerikai INF-szerződés
határainál (mint ismeretes, ennek értelmében a jövő év végéig
megsemmisítik az európai telepítésű 500-1000, valamint az 1000-5500
kilométerig célba juttatható nukleáris hordozókat, s értelemszerűen
leszerelik robbanótölteteiket is.)
A legveszélyesebb két fegyverzeti kategória felszámolásának
logikájából eredően tovább kell lépni az 500 kilométeres
hatótávolságon aluli nukleáris eszközök számának csökkentése, sőt -
bizonyos "minimalizálásuk" után - teljes felszámolásuk felé. Ezzel
merőben ellentétes lenne a NATO korszerűsítési programjának
végrehajtása ami - ha nem sikerülne megakadályozni - az
akció-reakció folyamatában bizonyosan a fegyverkezési verseny újabb
hullámát indítaná el. A VSZ erre időben felhívta a figyelmet és
javasolta: kezdjenek mielőbb külön tárgyalásokat, addig is azonban
mindkét fél tartózkodjék a harcászati atomfegyverek
továbbfejlesztésétől, mennyiségük növelésétől. (folyt)
1989. június 20., kedd 14:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Katonai hírmagyarázat (2.rész)
|
Ezt az ésszerű ajánlatot, már csak a gorbacsovi "effektus" és az
általános közhangulat miatt sem lehetett jégre tenni. A NATO
lépéskényszerbe került. A csúcsértekezleten - főképpen az NSZK
ellenállása miatt - végül is amellett voksoltak, hogy 1992-ig ugyan
elhalasztják a végleges döntést az európai nukleáris arzenál
felújításáról, a további intézkedések megtételét viszont attól
teszik függővé, milyen megállapodás születik a jövő év végéig a
konvencionális erők és fegyverzetek csökkentéséről Bécsben. Ha -
mint mondják - a NATO-nak tetsző egyezség irányába sikerülne
áttörést elérni, szó lehet az európai harcászati atomfegyverek
részleges felszámolásáról, ám semmiképpen a teljes megsemmisítésüket
kimondó harmadik nulla-változatról.
Az utóbbi legfőbb ellenzője Nagy-Britannia és Franciaország
(persze, ezt az Egyesült Államok sem kívánja), mondván, az
INF-szerződéssel meggyengült nyugat-európai "atomernyő" elrettentő
képességének hitelessége a szovjet hadsereg hagyományos
erőfölényével szemben másként nem őrízhető meg, mint a brit és a
francia atompotenciál "készenlétének" biztosításával. A két
nyugat-európai középhatalom - saját atomfegyvereit állami-nemzeti
szimbólumnak, s egyúttal a "nagypolitikai" játszma eszközeinek is
tekintve - végeredményben nem adta fel eredeti álláspontját. Bár a
NATO-egység látszatának megőrzése érdekében elfogadta Bush amerikai
elnök kompromisszumos javaslatát, Margaret Thatcher brit kormányfő
és Mitterrand francia köztársasági elnök egyformán ragaszkodott
előzetes fenntartásaihoz, más szóval a nukleáris "elrettentés"
hadászati koncepciójához, az Európa atomfegyvermentesítését még jó
ideig utópiának minősítő nézeteihez.
Korántsem jutott még nyugvópontra az Atlanti Szövetségben a
rakéta-vita. Emögött rejtőznek olyan ellentmondások is, amelyek
talán az 1992-től kialakuló egységes nyugat-európai piac bázisán egy
sajátos, az Egyesült Államoktól viszonylag függetlenebb katonai
integráció irányába mutathatnak. Alighanem befolyásolja majd ez az
ősszel kezdődő tárgyalási forduló kimenetelét is. +++
Serfőző László MTI-PRESS
1989. június 20., kedd 14:06
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|