|
|
 |
|
 |
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (1. rész)
|
1989. április 3., hétfő - Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, hétfőn délelőtt részt vett Záhony városavató ünnepségén, ezután pedig a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására Kárpátaljára látogatott.
Záhony városavató
A vendéget Záhony határában Csősz Béla, a település
MSZMP-bizottságának titkára, Borbély Károly tanácselnök és Koi
Tibor, a Központi Bizottság tagja fogadták.
Grósz Károly rövid sétát tett a főtéren, majd részt vett a
kibővített városavató ünnepi tanácsülésen. A MÁV vontatási főnökség
szerelőcsarnokában megtartott ünnepségen ott volt Gyuricsku Kálmán,
az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára, Bánóczi
Gyula, a megyei tanács elnöke, valamint a megye lengyel, szovjet és
román testvérterületeinek küldöttsége. Az ünnepi tanácsülést Borbély
Károly nyitotta meg, majd Grósz Károly mondott beszédet.
(folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 14:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (2. rész)
|
A főtitkár beszéde
Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága
nevében köszöntötte a jelenlévőket, emlékeztetve arra, hogy
nemrégiben Letenyén vehetett részt hasonló ünnepségen, most pedig
Záhonyban szintén egy határ menti települést avatunk várossá. Ez is
jelképezi azt az eltökélt szándékunkat, hogy minden irányban a
lehető legteljesebb nyitásra, magas színvonalú, korszerű
együttműködésre törekszünk - jelentette ki, majd így folytatta:
- A világ minden országával, köztük szomszédainkkal a sokoldalú
kapcsolatok olyan fejlesztésén fáradozunk, amely kölcsönös
előnyökön, közös érdekeltségen alapul. Külpolitikai törekvéseink,
lépéseink pontosan mutatják ezt a szándékunkat. Szándékunk tiszta és
egyértelmű. Annak megvalósulását akarjuk politikai eszközökkel
elősegíteni, amit a Duna-medence legnemesebb, legtávlatosabban
gondolkodó szellemei - függetlenül nemzeti hovatartozásuktól - célul
tűztek népeink elé.
A népek testvérré válásának bartóki eszméjét felidézve
rámutatott: az álom megvalósulásáig hosszú és küzdelmes út vezet. De
létezik ilyen út, és a Duna mentén, a Kárpát-medencében élő népek
számára nincs másik út. Még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a harcot,
amelyet őseink vívtak, még nem oldotta békévé az emlékezés. Az
emlékezésen túl nélkülözhetetlen ehhez a kölcsönös megismerés és a
megértés képessége. Csakis az egymás érdekeire és értékeire
kölcsönös tisztelettel figyelő együttműködés eredményezhet tartós és
érdemi megoldást. Ezt az elemi igazságot itt, Záhonyban a történelmi
tanulságok különösen megerősítik.
- Nemcsak Magyarországot és a Szovjetuniót köti össze ez a
határállomás, hanem olyan helyen fekszik, amelyhez igen közel van
Csehszlovákia, Lengyelország, Románia határa is. Több ország számos
nemzete élt itt egymás mellett, hol többségi, hol kisebbségi
helyzetben az évszázadok során. Élnek ma is, és élni fognak a
jövőben is együtt, egymás közelében. A határok többször is változtak
közben, de a közelség megmaradt. Reméljük, hogy az országhatárok a
jövőben Európának ezen a táján is abban az értelemben tűnnek majd el
- mert feleslegessé válnak -, hogy nem elválasztanak, hanem egyre
inkább összekötnek. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (3. rész)
|
Bármilyen távolinak is látszik ez időben, minden alapunk megvan
arra, hogy reális, járható útnak tekintsük. Mindannyiunk közös
kötelessége, az itt élő népek közös érdeke, hogy a földrajzi
közelség szellemi értelemben és az együttműködés sokszínűségében,
gazdagságában is eredményes legyen. Ezt annak a tudatában
hangsúlyozom, hogy magam is meg vagyok győződve az együttműködés
gyökeres korszerűsítésének időszerűségéről.
- Reményünk szerint belátható időn belül minőségi változás
következhet be Magyarország és a Szovjetunió közötti
elszámolásokban, hozzásegítve mindkét országot a tisztább
árviszonyok, és ezáltal a korszerű áruszerkezet kialakításához.
Politikai együttműködésünk a Szovjetunióval problémamentes. Egyaránt
támogatást kapunk nemzetközi kezdeményezéseinkhez, és hazai
törekvéseinket is megértéssel figyelik. A szovjet vezetők tudják,
hogy közös múltunk néhány eleme még átértékelésre szorul, ettől sem
zárkóznak el. Ha a kapcsolatainkat a kor színvonalára tudjuk emelni,
semmi mással nem pótolható erőforrásokhoz jutunk valamennyien. Ehhez
a mi felfogásunk szerint a kétoldalú kapcsolatok minőségi
megújításán át vezet az út. Nagy örömmel szólhatok arról, hogy a
Gorbacsov elvtárssal közelmúltban lezajlott találkozónkon ebben is
teljes volt az egyetértés közöttünk. Hiszem, hogy ami a
magyar-szovjet viszonylatban már most reális lehetőségnek látszik,
az távlatilag a többi szocialista országgal, minden más
szomszédunkkal is megteremthető.
A közös európai házban külön-külön csak ideiglenesen
tartózkodhatunk. Teljes jogú, állandó lakói azonban csak együtt
lehetünk. Szívből kívánom, hogy az önök fiatal városa és egész
Szabolcs-Szatmár megye mielőbb így is élvezhesse az országaink
közötti együttműködés előnyeit. E térség gyorsabb fejlődésének ez az
egyik nagy lehetősége.
- Mélységesen örülök annak, hogy ezen az ünnepen a nemzeti színű
és a vörös zászlók együtt, egymással békésen megférve lengenek -
folytatta Grósz Károly. - Együtt, néhány nappal március 15-e és
március 21-e után, közvetlenül hazánk felszabadulásának előestéjén.
Olyan pártot képviselek, amelyik mind a három ünnepet magától
értetődően, eszével és szívével egyaránt vállalja. Azok közé
tartozom, akiknek mind a két zászló egyformán kedves. Azok közé,
akiket fájdalmasan érint, ha a két zászló közül valamelyik hiányzik,
mert az általuk képviselt eszmék, a hazafiság és a nemzetköziség, a
haza szeretete és a népek testvérisége számomra elválaszthatatlanul
összetartoznak. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (4. rész)
|
Egymás nélkül hiányosak és csonkák. Csakis együtt hordoznak teljes
és minden korban jó lelkiismerettel vállalható tartalmat. Rendkívül
veszélyes lenne, ha nemzeti érzéseink, magyarságtudatunk örvendetes
kiteljesítése közben nem törődnénk azzal, hogy hazáját minden népnek
joga van szeretnie, hogy a mi nemzeti érzékenységünk semmivel sem
alacsonyabb rendű, de nem is jogosultabb, mint a másoké. Tiszteljük
hát kölcsönösen egymást, egymás múltját, értékeit, hagyományait.
Vallom, nincs más utunk.
1848-49; 1918-19; 1944-45; - történelmünk három kiemelkedően
fontos dátuma. Nemzeti ügyeket jelképeznek ezek az évszámok a szó
legnemesebb értelmében. Olyanokét, amelyek egyúttal nemzetközi
folyamatok szerves részét is képezik. Lehetetlen elválasztani, és
hamisítás lenne szembeállítani ezt a bennük rejlő két mondanivalót.
Sajnos, nemcsak felemelő voltukban kapcsolódnak össze, hanem
megvalósulatlan reményeikben is, és megvalósítatlan lehetőségeikben
is nemzetiek és nemzetköziek egyszerre. Mind a három alkalommal
rövid ideig a fejlődés nemzetközi élvonalába kerültünk, de ott
tartósan megkapaszkodni, felzárkózni mindeddig nem tudtunk. Most
abban a szakaszban vagyunk, amikor a tartós felzárkózás, vagy a
beláthatatlanul hosszú ideig tartó leszakadás között kell
választanunk. Mind a kettő további áldozatokkal, sok-sok feszültség
tudatos vállalásával jár, de vállalni csak a jövőbe mutatót érdemes.
Különösen, ha azt is világosan látjuk, hogy a felzárkózáshoz, a
gazdasági-társadalmi, politikai és kulturális modernizációhoz
történelmünk során a mostanihoz hasonló kedvező nemzetközi háttérrel
még nem rendelkeztünk. Most a velünk kapcsolatban álló minden
országnak és népnek ahhoz fűződik érdeke, hogy törekvéseink sikerrel
járjanak. Ezzel a lehetőséggel élni kötelező, de visszaélni nem
szabad.
Az 1848-49-es szabadságharc idejétől szinte mindmáig a
nemzetiségi ellentétek, a nemzetiségi politika torzulásai is
akadályozták az érdemi együttműködést. Éppen ezért kell üdvözölnünk
a legutóbbi időben ezen a téren is tapasztalható biztató jeleket.
Abban a meggyőződésben, hogy a távlatokban az itt élő népek
egyikének sincs másik útja a jövőbeni együttműködéshez, mint a
kölcsönös tiszteleten és méltányosságon alapuló kapcsolatok
folyamatos gazdagítása. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:17
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (5. rész)
|
Az elmúlt rövid időszakban rendkívül fontos intézkedések
születtek a kárpátaljai magyarság helyzetének javításáért. Őszinte
örömünkre szolgál, hogy a szovjet testvérpárt vezető személyiségei
nem a magyarországi nacionalizmus mesterséges felkorbácsolásának
tekintik azokat az állásfoglalásainkat, amelyekben a határainkon
túli magyarság iránti érdeklődésünket fogalmazzuk meg. Úgy gondolom,
példaértékű az, ahogyan a magyar-szovjet kishatárforgalom fejlődik.
Az emberek közötti szabad érintkezés, az egymáshoz való átjárás a
szó legnemesebb értelmében gazdagít bennünket.
A korábbi évekhez képest javult a magyar nemzetiség lehetősége
kulturális hagyományainak ápolására, önálló arculata és értékei
megőrzésére. Meggyőződésem, hogy ez érdekében áll a Szovjetunió e
vidéken élő más nemzetiségű közösségeinek is. Nekünk, magyaroknak
pedig azért megnyugtató mindez, mert hazánk történelmének fontos
fejezetei íródtak errefelé, kultúránk elidegeníthetetlen része, ami
évszázadok alatt is teremtődött itt.
Bevallom, nemcsak mint politikusnak, hanem személy szerint is
nagy örömet jelent, hogy nem sokkal e városavató ünnepséget követően
ellátogathatok Ungvárra, Munkácsra és Beregszászra. Izgalommal várom
ezeket a találkozásokat, s biztos vagyok benne, hogy országaink,
népeink javát szolgálja ez a rövid látogatás is.
Hazánk felszabadulásáról szólva a főtitkár szilárd meggyőződését
fejezte ki: a lényeget, az akkori kétségtelen tényeket nem tehetik
kérdésessé sem a később történtek, sem a lehetséges, de
kihasználatlan esélyek, s a napjainkban folyó viták sem.
- Együtt ünnepelni nem kötelező. De a történelmi eseményeket
eltagadni ma már nem lehet. Azt a tényt, hogy hazánk felszabadult,
semmi sem teheti kétségessé. Felszabadult a magyar nép, mert
megszabadult a fasizmus béklyóitól. Ezzel egyidejűleg levethette
magáról a feudálkapitalista úri Magyarország bénító maradványait.
Tartozunk magunknak ebből az alkalomból azzal is, hogy emlékezünk
1944. március 19-ére, a nemzeti tragédia és szégyen napjára. Hiszen
Magyarország hitleri megszállása tette végül is gyakorlatilag
lehetetlenné a leszakadást a fasizmusról, több mint egy évvel
meghosszabbítva az értelmetlen pusztulást és szenvedést; magyar
katonák, zsidó és cigány honfitársaink tízezreinek életét kioltva.
Azt is tudatosítani kell, mert helyettünk ezt senki nem teszi
meg, hogy a közvetlen előzményeket nagyvonalúan elfelejtve, egyedül
a magyar népet ültették a vádlottak padjára Hitler utolsó
csatlósaként, pedig kollaboráns kormány a német fasiszták által
megszállt minden országban működött, a Szovjetunió ellen nemcsak
magyar katonák kényszerültek emiatt hadba lépni. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (6. rész)
|
x x x
Ezután a párt főtitkára átadta az Elnöki Tanács városalapító
oklevelét Borbély Károly tanácselnöknek, aki a település 4500 lakója
nevében mondott köszönetet a városi rangért. Hangsúlyozta, hogy
Záhony fejlődésének meghatározója a MÁV: Európa egyik legnagyobb
szárazföldi kikötőjében évente 13-15 millió tonna árut raknak át.
Záhonyban és a vonzáskörzetében lévő településeken 7500 lakosnak
biztosít munkalehetőséget a vasút.
A történelem során most első ízben kapott városi rangot Záhony
polgárait a település legidősebb lakói nevében Pokol Miklós
nyugdíjas vasutas, a társközségek nevében Szűcs Dezső,
tiszaszentmártoni előljáró, a tanuló ifjúság nevében Takács Anikó
szakközépiskolai diák, valamint Balázs Krisztina és Beresnyák
Sándor, illetve Beresnyák Antal általános iskolások köszöntötték.
Végezetül Vlagyimir Szulima, Csap tanácselnöke tolmácsolta
Záhony Szovjetunióbeli testvérvárosa lakóinak üdvözletét.
A városavató ünnepi tanácsülés után Grósz Károly, az MSZMP
főtitkára vonatra szállt és a Szovjetunió Kárpáton túli területére
utazott.
Kun Erzsébet és Stuber Sándor, az MTI kiküldött tudósítói
jelentik:
A különvonatról Csap városban leszálló magyar vezetőt Henrik
Bandrovszkij, az Ukrán Kommunista Párt Kárpátontúli Területi
Bizottságának első titkára, Valerij Muszatov, az SZKP KB nemzetközi
osztályának helyettes vezetője és Mihail Malevanyik, a területi
tanács elnöke fogadta. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió
budapesti nagykövete és Páldi András, a Magyar Népköztársaság kijevi
főkonzulja.
Grósz Károly útja először Ungvárra vezetett. A megyei
pártbizottság székházában a megye vezetői adtak tájékoztatást a
kárpátontúliak életéről, munkájáról. Elmondták, hogy a látogatást
első lépésnek tekintik a Mihail Gorbacsov és Grósz Károly
találkozóján elhatározott feladatok végrehajtásának útján.
Grósz Károly köszönetet mondott a meghívásért, majd röviden
beszámolt a magyarországi politikai, társadalmi folyamatokról, az
MSZMP törekvéseiről. Elmondta, hogy a magyar-szovjet kapcsolatok
területén nemcsak a politikai szintű, hanem az emberek közötti
kontaktusok fejlesztésén, a gazdasági, politikai, társadalmi
kapcsolatok kiszélesítésén munkálkodik az MSZMP. Ezt a célt is
szolgálja a mostani látogatás, amely értékes hagyományok,
kézzelfogható eredmények számba vételére is alkalmat ad.
(folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 14:22
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (6. rész)
|
Minden más nép lehetett áldozat, bűnösök csak mi lettünk e torz
mérce szerint. A magyar nép nem hajlandó elismerni ezt az
igazságtalan ítéletet.
Felszabadulásunkkal az ország számára véget értek a háborús
gyötrelmek. Népünk felegyenesedhetett, és nyomban hozzákezdett az
újjáépítéshez, az új társadalom megteremtéséhez, elindult a
szocializmus építésének útján. Soha nem látott energiák törtek fel
belőle, hihetetlen tettekre volt képes ez a felszabadult nép.
Történelmi jelentőségű feladatokat oldott meg sikerrel, közben és
később azonban vezetőinek bűneiből és hibáiból - ma már azt is
tudjuk, hogy egy elhibázott modell szolgai másolásából követően is -
a magyar nép nagy lehetőségeket szalasztott el.
- Éppen az a mi mostani feladatunk és kötelességünk, hogy
felkutassunk és kiaknázzunk mindent, ami a felszabadulás kínálta
lehetőségekből ma is életre kelthető. Napi gondjaink között gyakran
elfelejtkezünk megtett utunk értékeiről. Egyoldalúságunkkal
önmagunkat és saját munkánkat minősítjük, értékeljük le. Márpedig az
önbecsülését vesztett ember gyermekére, országára nem várhat biztató
jövő - mondotta, a fejlődés egyik szemmel látható példájaként éppen
a várossá vált Záhonyt említve.
- Ne essünk az egyoldalúság hibájába - mondtam az imént. Magamat
is óvom ettől, nem hallgathatom hát el: óriási az országra nehezedő
nyomás. Szándékainkat meghaladóan és számottevően növekszik a
konvertibilis adósságállomány. Közel vagyunk ahhoz a határhoz,
amikor már az adósságtömeg kezelhetetlenné válik. A gazdasági
vezetés a következő hónapokban kénytelen minden egyebet alárendelni
annak a célnak, hogy megakadályozza az ingatag egyensúlyi helyzet
felborulását. Nem kerülhetők el újabb közérzetrontó intézkedések
sem. Ráadásul a gazdasági reformfolyamat üteme, de főként az
értéktermelés nagysága és hatékonysága elmaradt a kívánatostól.
A termelés megújítása módozatainak ideológiai akadálya nincs. De
a maradi szemlélet, a pénzínség, a külgazdasági környezetünk
bizonytalansága, az emberi következményektől való félelem, az
elmaradott infrastruktúra mind-mind gátat szab a gazdasági reformok
határozottabb kibontakozásának. A felsorolt tényezők külön-külön is
óriási fékező erővel hatnak, összegeződve pedig hatásuk alig-alig
enged némi mozgásszabadságot számunkra. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:34
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly beszéde - Záhony (7. rész)
|
S erre nem jelent gyógyírt a politikai intézményrendszer semmiféle
reformja, legyen az mégoly merész léptékű is, mint amit nálunk ma
tapasztalni lehet. Kedvező az lenne, ha a gazdasági és a politikai
reformfolyamat egymást kiegészítve, egymáshoz szervesen kapcsolódva
és hatva haladna előre, bár nyilvánvaló, hogy összhangjuk csak
roppant nehezen valósítható meg.
Divat mostanában címkéket aggatni másokra. Én mégis vállalom, ha
konzervatívnak neveznek, de hangot adok annak a meggyőződésemnek,
hogy az anyagi termelés az alap, életünk csak erre épülhet, ez a
meghatározó, és ennek rendbetételétől függhet minden más. Jó
érzéssel mondom: nő azoknak a száma, akik hasonlóan vélekednek. Csak
a munka vezethet el a fellendüléshez, a demokráciához, a
szocializmushoz. Csoóri Sándor 1953 elején vetette papírra máig igaz
sorait: ,,Fárad a nép, mint gyorsröptű madárnak nagy útja közben,
szárnya hanyatlóban. Örülni szépnek se tud igazán, kinek kevés
kenyér van az asztalán. Jövőbe, hinni népem is csupán úgy tud, ha
kedvez és biztatja az élet.,, De a költő még abban a nehéz korban is
képes volt hittel biztatni. Ezt írja: ,,Tudom, nem könnyű felépíteni
az új hazát, amelyről álmodunk. Tudom, a célunk szándék, szó marad,
ha gondot tűrni érte nem tudunk.,, Ilyen biztató szavaknak ma híján
vagyunk. Az új haza ígéretét csak mi magunk válthatjuk valóra,
nemzeti egységben, összefogásban
A párt főtitkára arról szólt ezután, hogy ez az ünnep a jövőbe
tekintésre is kötelez. - Az a tét áll előttünk, hogy kétszeri,
csupán részleges eredményeket hozó kísérlet után sikerül-e elérni
célunkat: egy korszerű, hatékonyan működő szocialista rendszer
kialakítását. Feladataink összetorlódtak, és a korábbi késlekedés és
a hibás döntések következményeinek terheit is viselnünk kell. Ezért
gyökeres és mélyreható változásokra van szükség.
Ehhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a legutóbbi másfél
évtized hibás gyakorlatától elhatároljuk magunkat. A középszerűség
eluralkodása, a teljesítmények becsületének megcsappanása, a
szellemi munka leértékelődése, a politikában a szubjektivizmus
elterjedése, több vezetőnél az erkölcsi normák fellazulása súlyosan
kompromittálta pártunkat. Ha nem szabadulunk meg e terhektől, akkor
nem tudjuk egyértelművé és vonzóvá tenni céljainkat. Azokat a
célokat, amelyeket a tavaly májusi pártértekezlet óta eltelt időszak
tapasztalatait is felhasználva a ,,Fellendülést, demokráciát,
szocializmust,, alcímet viselő programunk világosan és egyértelműen
tartalmaz. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (8. rész)
|
Nem titkoljuk, hogy - immár a többpártrendszerből fakadó
versenyhelyzettel is számolva - győztes, a választásokon
megerősödött pártként szeretnénk látni a Magyar Szocialista
Munkáspártot. Ez a jelszó tömörségű program abból a célból készült,
hogy mind pártunk tagja, mind a szélesebb közvélemény világosan
láthassák, hogy mire törekszik az MSZMP.
Fellendülést akarunk - mint írjuk -, de nagyon jól tudjuk, hogy
ennek kulcsát alapvetően a gazdaság jelenti, bár a fellendülést
nemcsak a gazdaságban akarjuk. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a
fellendülés vállalásába egy súlyos, feszültségekkel teli átmeneti
szakasz elfogadása is beletartozik. Népünk jövője múlik azon, hogy a
társadalom képes-e elég türelmet tanúsítani a máris megjelenő
keserves következmények iránt, a kormány ellent tud-e állni a
sokoldalú nyomásnak, és a párt be tudja-e tölteni szerepét a
politikai mozgások befolyásolásában.
Újraformáljuk a gazdaságpolitikánkat. Megőrizzük, majd
megszilárdítjuk a ma még törékeny fizetőképességünket. Fokozatosan
kiépítjük a belső piacot. Határozottan keressük az együttműködést a
világgazdaság legfeljettebb térségeivel. Következetesen
érvényesíteni kívánjuk a teljesítmény elvét, támogatjuk és
elismerjük a vállalkozást, a kezdeményezést, a tudást, a
hatékonyságot. Megteremtjük a szociális gondoskodás anyagi
feltételeit. Csökkentjük az inflációt, és a minél magasabb szintű
foglalkoztatás biztosítására törekszünk.
Demokráciát akarunk, ami azt jelenti, hogy fel akarunk használni
minden olyan vívmányt, amit korábbi társadalmi rendszerek, más
országok ezen a téren elértek. De ennél többre is törekszünk,
amennyiben - ahol ez csak lehetséges - túl is akarunk lépni az
eddigi eredményeken, megőrizve azokat. Ebben az értelemben nemcsak a
jelző nélküli, hanem a szocialista demokrácia elérése is
programunkban szerepel.
Számunkra tehát nem kérdés az, hogy a szocializmus vagy
valamiféle harmadik út követhető-e Magyarország számára. A
szocializmus útját választjuk
És az igazi feladatot annak eldöntése
jelenti, hogy milyen szocializmust, milyen úton, milyen eszközökkel
és módszerekkel kívánunk építeni. Mi ma reformkommunistának valljuk
magunkat, abban a hitben, hogy nemsokára ismét eljön az az idő,
amikor a kommunista elkötelezettség jelző nélkül is következetes
reformmagatartást jelent. Ez jelzi azt a gyakorlatot is, amit a
szocializmus építésére választottunk. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (9. rész)
|
Nem elveink, alapvető történelmi céljaink megtagadását, hanem a
kialakult rendszer elmélyült megreformálását akarjuk.
Mi az akadálya annak, hogy a jelenleginél határozottabban
haladjunk előre? Állandóan szem előtt kell tartanunk a lakosság
teherbíró képességét. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a
társadalmi, szociális feszültségek nem csökkentek az elmúlt években,
miközben vannak rétegek, amelyek esetenként nem valós
teljesítményeik alapján, hivalkodó fogyasztással, indokolatlan magas
jövedelmekkel teszik próbára a társadalom türelmét. Ugyanakkor a
gazdasági racionalizmus nagyobb követelményeket támaszt, a munkaerő,
az anyagi eszközök gyorsabb átcsoportosítását igényli. Ez az
ellentét csak a társadalom együttes összefogásával oldható fel.
Ennek érdekében kell - még ha átmeneti időre is - egy új nemzeti
közmegegyezést létrehozni.
A Magyar Szocialista Munkáspárt rövid programja körül, amint az
várható volt, bizonyos polarizálódás indult meg. A benne foglalt
útról koncepcionálisan eltérő vélemények is felszínre kerültek a
közélet és a pártmozgalom minden szintjén. Maga a vita természetes.
Soha politikai mozgalom nem számíthatott tartós sikerre és tényleges
tömegtámogatásra, ha a programja nem érdemi viták sodrában
formálódott. A viták azonban mindig akkor voltak termékenyek, ha az
ügy állott az előterükben, nem pedig a résztvevők különböző
szubjektív eredetű motívációi. Ma már világosan látható, hogy sok
helyen ezek a viták nemcsak a közügyet szolgálják. Nem a helyes,
érvényes válasz megtalálása a cél egyesek részéről, hanem az egyéni
érdekek érvényesítése. A politika ma legnehezebb, leghálátlanabb
területeinek képviseletét egyesek éppen azért nem vállalják
tudatosan, mert nem akarják személyes presztizsüket ezzel
megterhelni. Megszaporodtak emellett a partnerek tudatos
lejáratására irányuló törekvések is. Vannak, akik nyilvános
megszólalásuk alkalmából az előkelő, hűvös kívülálló pozíciójából
figyelik az országunkban végbemenő változásokat, mintha semmi közük
nem lenne ahhoz, ami ma itt történik. Vannak olyanok is, akik nem
egyszer látványosan tagadják meg múltjukat, abban reménykedve, így
nem kell vállalni az erkölcsi felelősséget esetleges korábbi
magatartásukért. Ezek a párt programja, politikai irányvonala körüli
vitáknak olyan melléktermékei, amelyektől sürgősen meg kell
szabadulni, mert a pártunk cselekvőképességét, hitelét nagyon
komolyan veszélyeztetik
(folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:48
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (10. rész)
|
A múlt hibáinak konstruktív számba vételére, a létrehozott
értékek becsületére, világos programra, nyílt, őszinte beszédre,
színvallásra, sandaságmentes közösségi viszonyokra, alkotó légkörre,
egységes cselekedetre van szükség.
A negatív jelenségek hatását az is felerősítheti, hogy a
gazdasági, politikai helyzet rosszabbodása következtében nyíltabban
jelentkeznek az ellenséges erők. Ma már a hatalom nyílt támadásától
sem riadnak vissza, egyre félreérthetetlenebbé teszik, hogy a
szocializmust mint rendszert akarják felszámolni. S ahogy az már
ilyenkor lenni szokott, ezen a terepen nem lehet kizárni a
rendszerellenes erők és egyes, párton belüli törekvések - szándéktól
független - találkozását sem. Emiatt az elbizonytalanodás
tapasztalható a párttagság derékhadában, a pártmozgalom azon
erőiben, akik a válságos heyzetből való kiutat keresik. Ez nem
tartható sokáig. A párt legfelsőbb vezetőségétől kezdve az egyes
párttagokig a rendet, a nyugalmat, az alkotó emberi életet akaró
pártonkívüliek támogatásával kell vállania a harcot e nézetek ellen.
Az aggodalomra és ellenlépésekre okot adó jelenségek közül
szeretném külön is felhívni a figyelmet a fajgyűlölet, a
nacionalizmus terjedésére. A fajgyűlölet ma elsősorban az
antiszemitizmus és a cigányellenesség formájában jelentkezik. A
nacionalizmus - ebben az országban rengeteg történelmi példa van rá
- különösen képes alantas indulatok, érzelmek felkorbácsolására. Ez
ellen fellépni mindnyájunk közös kötelessége, tudva persze azt is,
hogy ma nálunk a nacionalizmus ellen fellépőket nagyon hamar éri a
magyarság elárulásának a vádja. Ez a hamisítás azt a tényt igyekszik
elpalástolni, hogy aki a nacionalizmussal játszik, az tudatosan
teszi ezt, de akiknek a hangulatát ennek a révén befolyásolják, az
többnyire nincs ezzel tisztában.
Miközben Európához akarunk felzárkózni, nem engedhetjük meg,
hogy ilyen jelenségek hazánk hírnevén a legkisebb foltot is ejtsék.
Ezért is nagyon fontos erőink számbavétele, összefogása és a
feladatok közös vállalása. Hiszem, hogy pártunk rövid távú programja
megvalósítható, és nem csupán óhajokat fogalmaz meg. Számomra ez a
program a párt zászlóbontását jelenti, azt mutatja, hogy
céltudatosan készülünk a jövőre. E program köré tömörülve
önmagunkkal és másokkal folytatott vitában formálódik az az új
egység, amely kibontakozásunk záloga. A fellendülés, a demokrácia, a
szocializmus magától nem jön el. Tudjuk: eltökéltség, merészség és
határozott cselekvés egyaránt szükséges céljaink valóra váltásához.
(folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (11. rész)
|
Tisztában vagyunk vele, hogy másoknak is van programjuk. Az ő
helyzetük talán könnyebb: nem hatalmon lévő pártként írták meg
elképzeléseiket, a múlt terhét meghagyták nekünk. A kihívást azonban
vállaljuk. Határozottan ki merem jelenteni: a mi programunk
egyetemes és nemzeti értékeket egyaránt képvisel. Ezért ajánljuk fel
együttműködésünket a többi politikai erőnek a nemzeti sorskérdések
megoldásában, ajánljuk, közösen keressük a legjobb megoldásokat, a
teljes egyenjogúság alapján - mondotta végezetül Grósz Károly, majd
átadta az Elnöki Tanács okmányát Záhony várossá nyilvánításáról
Borbély Károly tanácselnöknek. (folyt. köv.)
1989. április 3., hétfő 14:51
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (13. rész)
|
Genrih Bandrovszkij a Szovjetunió legfiatalabb megyéjének
helyzetéről adott tájékoztatást. Elmondta: egymillió-kétszázezren
élnek itt, negyven nemzetiség talált otthont Kárpátalján, s a
lakosság 14 százaléka magyarajkú. A közelmúltban megtartott
választások tapasztalatainak összegzése után a területi
pártbizottság első titkára arról szólt, hogy a megye termelése az
elmúlt öt évben csaknem 25 százalékkal nőtt. Ma már évi kétmilliárd
rubel értékű ipari terméket állítanak elő, s 500 milliós a
mezőgazdasági termelés. Hozzátette: igaz, hogy az
élelmiszerüzletekben nem elég gazdag a kínálat, de az egy lakosra
jutó évi húsfogyasztás így is meghaladja az 50 kilót. A kárpátaljai
üzemek több mint negyven magyar, elsősorban Szabolcs-Szatmár megyei
vállalattal tartanak fenn kapcsolatokat, s tavaly 300 itteni
mezőgazdasági szakembert képeztek ki Magyarországon. A kishatár
menti forgalom megnyitása nyomán most várhatóan új lendületet kapnak
a kölcsönös érdekeken alapuló kapcsolatok.
Ungvár, eszmecsere az egyetemen
Grósz Károly ezután az Ungvári Állami Egyetemet kereste fel. A
magyar tanszék vezetője Petro Lizanyec professzor beszámolt arról,
hogy 25 éves fennállásuk alatt 400-an szereztek diplomát a
tanszéken, s jelenleg 48-an tanulnak a nappali, 78-an a levelező
tagozaton. A tanszék gondozásában magyar népmesékből,
népballadákból, irodalmi alkotásokból összeállított kötetek,
antológiák láttak napvilágot. Elkészítették a Szovjetunió Kárpáton
túli területének nyelvjárás-atlaszát is; ez az Akadémiai Kiadó és a
Kárpátia Kiadó gondozásában jelent meg. Jelenleg egy kétkötetes
magyar nyelvjárási szótár összeállításán dolgoznak.
A Szovjetunióban folyó hungarológiai kutatásokat koordinálja
majd a most létrejött Hungarológiai Központ, amely segíti az itt élő
más népekkel kialakult kapcsolattartást is. Augusztusban 21 ország
tudósainak, kutatóinak részvételével nagyszabású hungarológiai
konferenciát rendeznek. Magának a központnak az ünnepélyes
megnyitására meghívták Grósz Károlyt, aki rövid válaszbeszédében
meleg szavakkal köszönte meg a magyar nyelv, kultúra kárpátaljai
ápolóinak munkáját. Gratulált az eredményekhez, és ajándékként egy
videokészüléket, valamint tizenkét, a magyar történelemmel, zenével,
tájegységekkel foglalkozó videokazettát nyújtott át vendéglátóinak.
Látogatásának emlékeként az MSZMP főtitkára baráti szavakat jegyzett
be a tanszék vendégkönyvébe. (folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 22:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (14. rész)
|
Az egyetemi tanács tagjaival és a magyar tanszék tanáraival
folytatott kötetlen beszélgetésen Grósz Károly jónéhány kérdésre
válaszolt, kielégítve a többségükben magyar nyelven érdeklődők
kiváncsiságát a magyarországi politikai, gazdasági folyamatok iránt.
Egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy a történészek között ma nem
az 1919-es tanácsköztársaság, hanem egyes vezetői - elsősorban Kun
Béla - tevékenységének újraértékelése van napirenden. Az 1956-os
eseményeket is azok közé az időszakok közé sorolta, amelynek
tudományos kutatását, tanulságainak számbavételét folytatni kell, de
hangsúlyozta: több más, történelmileg fontos időszak dokumentumait
át kell tekinteni, például az 1945-46-os évekét is. E kérdés kapcsán
kifejtette: Magyarországon nagy a hajlam arra, hogy a tudomány
pillanatnyi politikai érdekek szolgálatában tevékenykedjék. S míg
régebben a politika volt hajlamos ,,megrendelést,, adni bizonyos
elgondolások alátámasztására, most előfordul, hogy a tudomány próbál
olyan megállapításokat tenni, amelyek egyesek személyes politikai
ambícióit szolgálják.
A magyar tanszék egyik tanára hangsúlyozta: a Kárpátalján élők
örömmel tapasztalják, hogy időben egybeesik a Szovjetunióban folyó
átalakítás és a magyar reformfolyamat. (Balla László író a
találkozón ezt a tényt a kárpátaljai magyarság óriási, történelmi
esélyének nevezte.) A két országban végbemenő változások, a
demokratizálódás, a nyíltság, hozzájárultak ahhoz, hogy Kárpátalján
az iskolákban már magyar történelmet is tanítanak, a magyar nyelvű
sajtó pedig néhány napja immár magyarul írhatja nemcsak a község-,
hanem a városneveket is.
Nagygyűlés
Helyi idő szerint már 17 óra is elmúlt, amikor Grósz Károly
megérkezett a területi pártbizottság politikai képzési központjába,
ahol nagygyűlésen találkozott a terület járásai, Beregszász,
Nagyszőlős, Munkács és Ungvár munkásainak, szövetkezeti dolgozóinak
és ifjúsági szervezeteinek mintegy 700 képviselőjével.
A területi pártbizottság első titkárának megnyitója után Grósz
Károly mondott beszédet.
Elöljáróban köszönetet mondott az SZKP Központi Bizottságának a
meghívásért, az Ukrán Kommunista Párt megyei szerveinek, Kárpátalja
egész lakosságának a szívélyes fogadtatásért. Egyúttal átadta a
Magyar Szocialista Munkáspárt üdvözletét és jókívánságait.
(folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 23:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (15. rész)
|
- Szomszédokhoz, barátokhoz jöttünk. Számunkra nagyon fontos,
ami Önöknél a Szovjetunióban, Ukrajnában, Kárpátalján történik. Az
átalakítás nehéz, de sokat ígérő időszakát nagy figyelemmel és
rokonszenvvel kísérik a Magyar Népköztársaságban is. Számunkra is
történelmi jelentősége van annak, hogy a Szovjetunió Kommunista
Pártja felismerte: a szocializmus értékeit megőrizni és
kibontakoztatni, a kor új kihívásaira válaszolni, a társadalmat a
XXI. századra felkészíteni csak a gyökeres megújítás révén lehet.
Meggyőződésem, hogy a szovjet társadalom vezető erejének politikai
és gazdasági reformprogramja nemcsak a szovjet emberek millióinak
számára jelenti az alkotó munka, a szebb és gazdagabb jövő
biztosítékát, de ez a magyar nép érdeke is. Szívből kívánunk Önöknek
nagy sikereket a megvalósításához.
- Kárpátalján évszázadok óta élnek együtt magyarok, ukránok,
oroszok, szlovákok, románok és más nemzetek fiai. Viszonyukat
gyakran rontotta a nemzeti önzés, az előítéletek, a környező
országok uralkodó köreinek nacionalista politikája. A szocializmus
történelmi lehetőséget teremtett a nemzetiségi problémák
megoldására, hiszen megszüntette a kizsákmányolást,
esélyegyenlőséget hirdetett a nemzetiségeknek és egyéneknek
egyaránt. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy e folyamat hosszú és
nehéz. Négy évtized kevés volt ahhoz, hogy évszázados viszonyokat
gyökeresen megváltoztasson. A fejlődés maga is új politikai,
gazdasági, szociális kérdéseket vet fel, amire a ma élőknek kell
saját erőfeszítéseik alapján választ találni, hiszen nincs, nem is
lehet kész recept. A lenini nemzetiségi politika tudatos és
következetes alkalmazása ma nyit igazán utat a népek és nemzetek
előtt, hogy szellemi értékeiket, sajátos arculatukat egymás
gazdagítása és megbecsülése jegyében megőrizzék a jövő számára is.
Az átalakítás egyik fontos eredményének tartjuk, hogy a nemzetiségi
kisebbségek egyéni és kollektív jogai a gyakorlatban is egyre inkább
igazi tartalmat kapnak. A barátság alapjait így az önálló,
egyenjogú, saját fejlődésükben magabiztos nemzetiségek önkéntes
együttműködése képezi.
A nemzetiségi kisebbségek védelme az európai politika egyik
alapvető kérdése - mutatott rá Grósz Károly. - Érdemi és tartós
megoldásuk azonban csak az érintett népek feladata lehet. Ezt
helyettük senki nem végezheti el. Ezért is értékeljük nagyra, hogy a
szovjet politika a nemzetek közötti viszony korszerű, európai
kezelésére kíván meggyőző példát adni, bizonyítani, hogy a
nemzetiségi kérdés megoldását demokratikusan, alkotó módon kell és
lehet megközelíteni. (folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 23:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (16. rész)
|
A Szovjetunió - deklarációk mellett és helyett - így kapcsolódik e
téren is Európához, az európai folyamatokhoz, erősítve tekintélyét
és megbecsülését az egész világban.
Kárpátalja az Önök, az itt élő nemzetiségek hazája, nekünk,
magyaroknak is drága. A magyar történelem nagyszerű időszakai
fűződnek hozzá. Itt nevelkedett Rákóczi Ferenc, itt védte Munkács
várát Zrínyi Ilona. Itt küzdött a szabadságért Esze Tamás.
Megfordult itt Petőfi Sándor is, s előtte a huszti vár romjaitól
küldte üzenetét a hazának Kölcsey Ferenc: ,,Hass, alkoss, gyarapíts,
s a haza fényre derül,,.
Az itt élő mintegy 170 ezer magyar sorsa fontos számunkra. Elvi
politikánk alapján valljuk: nekünk is segíteni kell a hazánk
határain kívül élő honfitársaink magyarságának ,,újratermelését,,,
érdekeinek érvényesítését. Meggyőződésünk, hogy a nemzetiségek olyan
stabil híd szilárd pilléreit jelentik, amelyek a népek, nemzetek
közeledését könnyítik. Ebben a szellemben folytatjuk elvi
politikánkat, ennek jegyében segítjük a hazánkban élő nemzetiségek
nemzeti létéhez szükséges minden feltétel megteremtését. Ebben a
hitben utasítjuk el a nacionalizmus, a magyarság értékeivel való
kérkedés minden formáját, s támogatjuk a népek barátságának ügyét.
Kétségtelen, hogy évtizedeken keresztül hallgatás, indokolatlan
szemérmesség vette körül a kárpátaljai magyarság sorsát. Ma örömmel
tapasztaljuk, hogy az itteni magyarok a Szovjetunió egyenjogú
állampolgáraiként élnek, becsülettel dolgoznak, s meg vagyunk róla
győződve: megtalálják boldogulásukat, ők is jól kamatoztatják
tudásukat és szülőföldjük gazdagságát. Az is konkrét bizonyíték
erre, hogy az elmúlt időszakban jelentősen bővültek a kulturális
kapcsolódási lehetőségek, a nemzeti arculat megőrzésének anyagi és
szervezeti feltételei.
A múlthoz képest összehasonlíthatatlanul több a magyar szó a
sajtóban, a könyvkiadásban. Korszerűsödik és bővül a Kárpáti Igaz
Szó arculata, nő befolyása. Annak is nagyon örülünk, hogy hosszú
évtizedek erőfeszítése nyomán megalakult a Szovjetunióbeli Magyarok
Kulturális Szövetsége. Hungarológiai Központ jött létre, s az
ungvári egyetemen most már magyarul is lehet felvételi vizsgát tenni
- hogy csak néhányat említsek az elmúlt időszak fontos
fejleményeiből. Egyszerűbbé vált a kapcsolattartás Magyarországgal.
A kishatárforgalom keretében például az elmúlt időszakban naponta
mintegy háromezer szovjet állampolgár látogatott el hazánkba.
(folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 23:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (17. rész)
|
A Magyar Televízió, a magyar sajtó ma már gyakori vendég itt, így a
magyar közvélemény közvetlenül is tapasztalatokat szerezhet
szomszédaink életéről. Ezek jelentős, tiszteletre méltó eredmények,
s meggyőződésünk, hogy ez az út további lehetőségeket jelent
mindenki számára.
Mindebben meghatározó jelentősége van az átalakítás
politikájának - szögezte le Grósz Károly. - Ugyanakkor elismeréssel
kell szólni arról, hogy semmivel sem pótolható történelmi szerepe
van a kárpátaljai magyar értelmiségnek: az íróknak, úságíróknak,
művészeknek, akik következetesen kiálltak magyarságuk mellett, akik
a jövő nemzedékeinek is megőrizték a magyar nyelvet. Magyarként,
kommunistaként, emberként csak annyit mondhatok: köszönjük áldozatos
munkájukat. Nem feledhetjük ugyanakkor azt sem, hogy a nemzetiségi
kultúra, így a magyar kultúra megőrzését és gyarapítását sürgetők
között a legnehezebb időszakban is ott volt a kárpátaljai politikai
és társadalmi élet sok kiváló személyisége, a megyében élő többi
nemzetiség képviselőivel együtt.
A fiataloknak, a magyarság felnövekvő nemzedékeinek azt kívánom:
munkájukkal, meggyőződésükkel segítsék az átalakítást, a
szocializmus megújulását, mert azé a jövő. Tanúsítsanak tiszteletet
és megértést minden más nemzet érdekei és értékei iránt. Apáikhoz
méltó türelemmel és kitartással gazdagítsák a magyar kultúrát.
Ápolják anyanyelvünket, segítsék népeink barátságának erősítését. A
magyarságnak itt is és mindenütt a világon nem más népek ellenében,
hanem velük együtt kell boldogulnia. Abban a biztos tudatban
cselekedhetnek, hogy az Önök munkáját a jövőben sem nélkülözheti a
magyarság nagyobb családja.
Hazánk viszonya szomszédaihoz tiszta és egyértelmű. Önök jól
tudják: a Magyar Népköztársaságnak nincs területi követelése
egyetlen szomszéd országgal szemben sem - jelentette ki a főtitkár.
- Az összekötő elemeket és nem a különbségeket, az együttműködést és
nem a szembenállást keressük, a jószomszédi viszony, a baráti
együttműködés a célunk. Közös érdekünk, hogy Európa e részén ne
legyenek konfliktusok, népeink békében, biztonságban, jólétben
éljenek. A szomszédos népek értik szándékainkat, azok viszonzásra
találnak a Szovjetunió és Csehszlovákia, Jugoszlávia és Ausztria
vezetésében egyaránt. (folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 23:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (18. rész)
|
Hazánk holnap ünnepli a felszabadulás 44. évfordulóját.
Tisztelettel emlékezünk a Magyarország szabadságáért elesett szovjet
katonákra, a román, a jugoszláv, a bolgár és a többi nép fiaira.
Kegyelettel gondolunk a fasizmus és a háború magyar és minden más
nemzetiségű áldozataira, az ellenállási mozgalom harcosaira.
A felszabadulás után új szakasz kezdődött hazánk és a
Szovjetunió viszonyában is - emlékeztetett Grósz Károly. - Népeink
az elmúlt négy évtized alatt jobban megismerték egymást, a
magyar-szovjet együttműködés széles körű kapcsolatrendszerré vált,
ami ma is jól szolgálja a két nép, a szocializmus, a béke érdekeit,
és biztos alapját képezi az együttműködés korszerűsítésének.
A Mihail Gorbacsov elvtárssal legutóbb Moszkvában folytatott
megbeszélésen megelégedéssel állapítottuk meg: az MSZMP és az SZKP,
Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatát nem terhelik politikai
problémák. Adottak a feltételek a korrekt baráti viszony, szövetség
és együttműködés megőrzésére és fejlesztésére.
A Szovjetunió a jövőben is fontos szerepet játszik a magyar
gazdaságban - szögezte le az MSZMP főtitkára. - Tudnunk kell azonban
azt is, hogy a négy évtized alatt kialakult együttműködési modell ma
már nem elégíti ki azokat a megnövekedett igényeket, amelyeket a
műszaki-tudományos haladás, a világgazdasági folyamatok támasztanak
országainkkal szemben. Olyan hatékony együttműködési rendszert kell
kialakítanunk, amelyben a magyar és a szovjet vállalatok kölcsönösen
érdekeltek a jó minőségű áruk szállításában, a
gazdasági-műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésében. A magyar
és a szovjet fogyasztók közös érdeke, hogy olyan világszínvonalú
termékeket szállítsunk egymásnak, amire mindannyiunknak szüksége
van, és ami mindenütt a világon megállja a helyét. A Mihail
Gorbacsov elvtárssal folytatott megbeszélésen elvi egyetértés
alakult ki egy korszerű pénzügyi elszámolási rendszer kialakításának
szükségességéről. Őszintén reméljük, hogy közös erőfeszítéssel
megőrizzük együttműködésünk minden értékét, és megalapozzuk a jövő
évtized korszerű kapcsolatrendszerét.
Nagy lehetőségek rejlenek a határ menti megyék együttműködésében
is. Kárpátalja és Szabolcs-Szatmár megye áruházainak közvetlen
árucseréje is jó példa, de említhetném a szovjet kolhozok és a
magyar termelőszövetkezetek, s az ipari vállalatok együttműködését
is. A jövő azonban ennél többet kínál, sőt igényel. Kárpátalját
közös erővel bekapcsolhatnánk a szélesebb nemzetközi turizmusba. A
jól képzett munkaerő és a viszonylag olcsó nyersanyagok jelenléte a
térségben szélesebb nemzetközi kooperáció fejlesztését is lehetővé
tenné. (folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 23:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (19. rész)
|
A testvérmegyék együttműködése jobban szolgálhatná a tudás, az
ismeretek áramlását, a nyelvoktatás fejlesztését, egymás
gazdagodását. Nem szabad engedni, hogy az elmúlt évtizedek
formalitásai, a rossz beidegződések megakadályozzák az új
lehetőségek feltárását. A szomszédság páratlan kincset jelent,
amivel lehet és kell is élnünk.
Önök itt, Ungváron napról napra figyelemmel kísérhetik: mi
történik Magyarországon. Hazánk fejlődése fontos fordulóponthoz
érkezett. Ha korszerűbbé tesszük a gazdaságot, a társadalmat, akkor
sikerül felzárkóznunk a világ élvonalához. Ha nem, úgy konzerválnánk
örökölt gondjainkat, lemaradnánk a nemzetközi gazdasági,
műszaki-tudományos versenyben. A tét nagy. Annak tudatában kell
cselekednünk, hogy nemcsak a magyar nemzet jövőjéről van szó, de
eredményeinkkel barátaink, a szomszédos népek sorsának alakulására
is befolyást gyakorolunk.
A Magyar Szocialista Munkáspárt programja egyértelműen kimondja:
Magyarország jövője a szocializmus, s az ahhoz vezető út a
stabilitás megteremtésén, a politikai és gazdasági reformok
dinamikus folytatásán át vezet. A párt programja reális. Az egész
nép érdekeit fejezi ki. A párt képes a társadalmi átalakulások élén
haladni. Nyitott a kritikára, kész befogadni minden új gondolatot,
amely hazánk sorsát jobbra fordíthatja. Meggyőződésünk, hogy vezető
társadalmi és politikai erő leszünk a jövőben is. A garancia erre a
munkások, a parasztok, az értelmiség túlnyomó többségének
támogatása, az MSZMP sok évtizedes tapasztalatai, a párt megújulása.
Támaszkodhatunk mindazokra az eredményekre, amelyeket hazánk, népünk
az elmúlt évtizedekben minden gond és probléma ellenére elért, s
amire jogosan lehet büszke - mondta végezetül, majd a találkozó
emlékéül átadta vendéglátóinak Petőfi Sándor szobrát. (folyt.köv.)
1989. április 3., hétfő 23:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (20. rész)
|
A nagygyűlést követően Grósz Károly interjút adott az ungvári
magyar nyelvű televízió számára, amely hazánk felszabadulásának
évfordulóján, április 4-én kezdi meg adásainak sugárzását.
Munkács, Beregszász
Az MSZMP főtitkára ezután II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona
egykori lakóhelyét, Munkács várát kereste fel. A mintegy 50
kilométeres autóút közben gyakran lehetett találkozni ukrán és
magyar nyelvű feliratokkal, s a 60-70 százalékban magyarok lakta
falvak, községek lakosai integetve köszöntötték az MSZMP vezetőjét.
A program utolsó állomása Beregszász volt. A nagy múltú
település központjában több ezer helyi lakos várta, köszöntötte
Grósz Károlyt, aki ezután Veress Gábornak, a járási pártbizottság
első titkárának tájékoztatóját meghallgatva ismerkedett a
soknemzetiségű járás életével, lakóinak helyzetével. Elhangzott,
hogy a járás 52 iskolája közül 43-ban magyarul is tanítanak. Az idei
tanévben - kísérletként - már Magyarország történelmét is tanulják a
diákok. A hatékonyabb oktatás érdekében tervezik a pedagógusok
magyarországi továbbképzését. Beregszászon hetente háromszor jelenik
meg a kétnyelvű, Vörös Zászló elnevezésű újság, s ugyancsak
kétnyelvű rádióstúdió is működik. A Népszínházban magyar és ukrán
társulat lép fel rendszeresen, s tervezik az önálló magyar színház
létrehozását.
Szóba került a tájékoztatón a három évvel ezelőtt megkezdett
kórház- és rendelőintézet-építés is: a várhatóan jövő év
novemberében elkészülő létesítményt nyíregyházi és salgótarjáni
vállalatok munkásai építik.
Grósz Károly - elhagyva a járási pártbizottság épületét -
üdvözölte a rá várakozó több ezres sokaságot, beszélgetett a
beregszásziakkal, a magyar nemzetiség képviselőivel. (folyt.köv.)
1989. április 4., kedd 00:06
|
Vissza »
|
|
Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (21. rész)
|
Az emberek alig akarták továbbengedni, s újra és újra el kellett
mondania látogatásának célját: ,,Azért jöttem, hogy köszöntsem,
üdvözöljem Önöket, s hogy ezzel is segítsem határaink mind
nyitottabbá tételét. Kérem, jöjjenek Önök is minél gyakrabban,
kezdjük meg az emberi kapcsolatok diplomáciáját. A mai szovjet
politika mindehhez támogatást nyújt.,, Szavait mindenütt éljenzés és
taps kísérte.
A főtitkár a magyar nemzetiségű értelmiségiekkel közösen
elfogyasztott vacsora után hazaindult.
Grósz Károly - akinek kíséretében volt Major László, a KB
Irodájának vezetője, Thürmer Gyula, a főtitkár külpolitikai
tanácsadója és Kimmel Emil, a KB Iroda helyettes vezetője - este tíz
órakor, a nemrégiben átadott beregsurányi közúti határátkelőhelyen
lépte át a szovjet-magyar határt. (MTI)
1989. április 4., kedd 00:08
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|