|
|
|
|
A SZOT ülése (3. rész)
|
Rományi Béla, az előkészítő bizottság tagja rámutatott, hogy a bizottság által készített tervezet, illetve az annak alapján kidolgozott elnökségi javaslat között néhány pontban jelentős eltérés van; például az egyének tagdíját és az egyes szervezetek szövetségi tagdíjának mértékét illetően. A bizottság anyagában az egyik lehetőségként az szerepel, hogy saját tagjaik körében a tagsági díjról maguk az érintett szakszervezetek döntsenek. Az elnökség ezzel szemben egységes tagdíjfizetési gyakorlatot ajánl minden tagszervezet számára. A vitában többen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy mind a két tervezetet bocsássák tagsági vitára, hiszen a bizottság arra kapott megbizatást az országos tanácskozástól, hogy dolgozza ki, s majd nyújtsa be a kongresszusnak az új alapokmány-tervezet szövegét. Mások viszont amellett szóltak, hogy csak az elnökség anyagát terjesszék a tagság elé, mert az országos tanácskozás sem az elnökséget, sem pedig a szaktanácsot nem mentette fel feladatai, felőssége alól, ííy ebből következik, hogy ezért a dokumentum-tervezetért is e két testületnek kell vállalnia a felelősséget. Ezt az álláspontot erősííette meg Kósáné Kovács Magda is, aki idézte az országos tanácskozás ide vonatkozó állásfoglalását. Ez azonban nem jelenti azt - mondta -, hogy a szakértői bizottság javaslatát nem kellene megismertetni a tagsággal. Élesen vetődött fel a hozzászólásokban a területi, megyei szakszervezeti szervek helye, szerepe az új szervezeti formában. Többen felvetették, hogy ezek a területi szervek, miért ne lehetnének önálló tagszervezetei az országos szövetségnek. Mások szerint viszont a szmt-knek megyei szövetségi funkciókat kell ellátniuk, ezért nem indokolt önálló képviseletük az országos szövetségben. A szervezeti kérdésekkel kapcsolatban hangzott el az a bírálat, hogy a szakszervezeteket annyira lekötik saját, belső ügyeik, hogy az események elhaladnak mellettük. A felszólaló, Kőhalmi Vilmos ezzel összefüggésben utalt a forint újabb leértékelésére, a péntek reggel bejelentett áremelésekre, amelyek egyben a dolgozók munkájának, bérének leértékelését is jelentik. A felszólalók egy része kitért arra is, hogy valamilyen reális határt kellene szabni a különféle testületek, így az elnökség és a szaktanács létszámának, mert ha túl sokan dolgoznak bennük, működésképtelenné válnak. A tagdíjak kérdése is sok hozzászólásban felmerült. Nagy Sándor, a SZOT titkára ezzel kapcsolatban kifejtette: a tagsági díjak mértékéről egyedül a tagság határozhat. Arra viszont ügyelni kell, hogy a szövetségi tagság sehol se jelentsen kétszeres tagdíjfizetést. (folyt.köv.)
1989. március 31., péntek 17:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|