|
 |
 |
 |

Kulcsár Kálmán expozéja (12. rész)
|

A demonstráció, a tüntetés természeténél fogva nagyobb teret ad a demagógiának, mint a megfontolásnak, ezért esetleg felületesen közvetítheti a politikai ,,üzenetet,,, ha mindenképpen figyelmeztetésnek is értékelhető. Az is világos azonban, hogy ha hosszabb szünet után nyílik meg a lehetőség a gyülekezésre, a demonstrációra, természetszerűen válik, legalábbis egy időre, a végső eszköz helyett kézenfekvő, szinte meggondolás nélkül alkamazott eszközzé. Mindezzel nem kívánnám lefokozni a jelentőségét, hiszen említettem már, hogy egyik legfontosabb szabadságjognak tartom, csak éppen érzékeltetni szeretném a szabályozása körül kialakult vita mélyebb összfüggéseit. - Így merült fel a kérdés: vajon szükséges-e egyáltalán szabályozni a gyülekezési jogot, nem elegendő-e csak az Alkotmányban történtő rögzítése? - Vannak államok, amelyek ezt az utat követik. Ilyen például az Egyesült Államok, amelynek az alkotmányához fűzött első kiegészítés megtiltotta a Kongresszusnak, hogy törvényt hozzon egyebek közt a polgárok békés gyülekezésével kapcsolatban. Nem lehetséges tehát további törvényi szabályozás, ezért a hatóságok, ha ezt szükségesnek látják, belátásuk szerint próbálják különféle módon szabályozni a gyülekezést. Ezeket a kísérleteket - néhány kivétellel - a Legfelsőbb Bíróság sorra-rendre alkotmányellenesnek nyilvánította. A lényeg az, hogy ilyen szabályozáshiányos jogrendszerben az alkotmánybíráskodási gyakorlat alakítja ki a szükséges korlátokat. Más államok azonban szabályoznak, éspedig részletesen szabályoznak. Hivatkozhatnék például a Német Szövetségi Köztársaságra, éspedig az 1953. július 24-én kelt szövetségi törvényre ,,A gyülekezésről és felvonulásról,,, amely a most benyújtott javaslathoz képest jóval részletesebb, s hadd tegyem hozzá: sok tekintetben nagyobb megszorításokat jelentő rendelkezéseket tartalmaz; vagy hivatkozhatnék a hasonló, 1953-ban kelt és 1968. október 23-án módosított osztrák szövetségi törvényre. - Vannak államok továbbá, amelyekben a szabályozás részletei a törvényi szinten kívül másutt is megjelennek, ahol a belügyminiszter, illetőleg a rendőrség kiterjedt hatáskörben jogosult intézkedni. Ilyen - tudomásom szerint - a francia szabályozás. Szeretném azonban világossá tenni: most sem, ahogyan korábban sem a beterjesztett javaslatban választott szabályozási módszer indokaként, hanem összehasonlító példázás miatt utaltam az említett országokra. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:12
|

Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
 |
|
|