|
|
 |
|
 |
Értelmiségi nagygyülés kaposvárott(Pozsgay Imre) (1. rész)
|
1989. január 9., hétfő - Mintegy kétezer szellemi dolgozó részvételével értelmiségi nagygyülést tartottak hétfőn Kaposvárott. A városi sportcsarnokban rendezett politikai fórum szervezői - az MSZMP és a Hazafias Népfront városi bizottsága, a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete és az értelmiségiek társadalmi szervezetei - Pozsgay Imre államinisztert kérték fel, hogy közállapotainkról, a társadalomban végbemenő folyamatokról, a stabilizáció és kibontakozás lehetséges utjairól és módjairól - ezen belül az értelmiség helyzetéről és szerepéről - fejtse ki gondolatait, s válaszoljon a résztvevők kérdéseire.
Pozsgay Imre előadásának bevezetőjében a hétfőn életbe lépett
áremelésekről beszélt. Elmondta, hogy ebben a helyzetben nem éppen
előnyös egy olyan kormány tagjaként szólni, amely - noha a
konszolidációt és a kibontakozást tekinti céljának - nem először, és
a dolgok józan mérlegelése szerint nem is utoljára volt kénytelen az
áremelés eszközéhez nyulni. A párbeszéd és az együttgondolkodás
azonban éppen azért is fontos, hogy a jövőben minél kevesebbszer
kerüljön sor ilyen, az életmódunkat rontó, dühünket kiváltó, az
elégedetlenséget növelő intézkedésekre. Ebben elengedhetetlen, sok
tekintetben meghatározó szerepe van - kell, hogy legyen - az
értelmiségnek. Annak a társadalmi rétegnek, amely ,,ünnepnapokon,,,
szavakban sorra-rendre megkapta az elismerést, hétköznapi
megbecsülését azonban okkal és joggal hiányolja. S nem csupán
személyes anyagi kérdésekről, hanem a tudás, a szakértelem
társadalmi hasznositásának alacsony fokáról van szó, amely
felmérhetetlen veszteséget okozott az egész nemzetnek. Ezt tudomásul
véve aligha hihető, hogy ujabb szembenállás, társadalmi rétegek és
osztályok közti feszültségek forrása lehet, ha a szellemi munka - az
értelmiség tényleges megbecsülése által - elfoglalja méltó helyét uj
értékrendünkben. Néhány ország példája már a gyakorlatban is
bizonyitja - mondta Pozsgay Imre -, hogy a szellemi munka részaránya
az egész emberiség tevékenységében rohamosan növekszik, s a jövő
társadalmának munkássága a szellemi munkásság lesz. Ebben az
értelemben az értelmiséget nem a diplomája fogja megkülönböztetni a
többi társadalmi rétegtől, hanem az, hogy a mindennapokon
tultekintő, szintetizáló képességgel a jövőt is bele tudja
kalkulálni cselekedeteibe. Ehhez azonban olyan lét- és társadalmi
feltételek szükségesek, amelyben a szaktudás és a politika nem
egymással szemben álló tényezők.(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 20:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Értelmiségi nagygyülés...(2.rész)
|
Az államminiszter a továbbiakban a bizalmi válság okairól és
megszüntetésének lehetőségéről szólva arra hivott fel, hogy
próbáljunk meg országos méretü párbeszédben hozzálátni
tapasztalataink tisztázásához, az önsajnálat és az összeomlás
letargikus gondolata helyett valamiféle felemelkedési program
kidolgozásán fáradozni. Az elmult négy évtized valós eredményeit nem
tagadva, a figyelmet néhány nagyon is sulyos mulasztás
felszámolására kell összpontositani.
A Magyar Demokrata Fórum lakitelki felhivására hivatkozva
Pozsgay Imre egyetértően szólt egy katasztrófaellenes program
kidolgozásáról. Tudatositani kell, hogy a válság önmagában nem
azonos a katasztrófával, olyan információnak kell felfogni, amely
jelzi, hogy a dolgok a régi módon nem menetnek tovább. A társadalom
demokratikus megujitásához szükség van uj intézményekre,
szervezetekre, a Magyar Szocialista Munkáspárt megerősitésére, a
politikai nyiltságra és nyilvánosságra. A nyilt politikai küzdőtéren
elengedhetetlen a sajtószabadság, mert enélkül nem alakulhat ki a
reformpárti közvélemény. Nagyobb általánosságban: nemzeti
felemelkedésünkhöz a szabadságon át vezet az ut, de, mint
hangsúlyozta, ennek keserves élményeit is vállalni kell.
Mondanivalóját összegezve Pozsgay Imre kijelentette: olyan
társadalmi-politikai feltételeket kell teremteni, hogy többé ne
lehessen a nép jóváhagyása és beleegyezése nélkül kormányozni.
Az előadás után tizenöt felszólalás és kérdés hangzott el.
Egyebek közt szóvá tették, hogy a jelenlegi helyzetért felelős
személyek még mindig kivételezett helyzetben vannak, magas
nyugdijaikat inkább a két és félmillió szegény ember helyzetének
javitására kellene felhasználni. Mások arra intettek - s ezt
válaszában Pozsgay Imre is megerősitette - hogy pusztán indulatoktól
vezérelve, megfontoltság és körültekintés nélkül csak tovább
sulyosbodna az ország helyzete. Az egyik felszólaló
elégedetlenségének adott hangot az előadás tartalmát és visszafogott
hangvételét illetően, mások viszont éppen annak nyiltságát
méltatták.(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 20:18
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Értelmiségi nagygyülés Kaposvárott ((Pozsgay Imre) (3. rész)
|
A korrupciós jelenségeket szóvá tevő és a személy szerinti
felelősségrevonást követelő felszólalások kapcsán Pozsgay Imre
kifejtette, hogy az okok a rendszer müködésében keresendők. Mint
mondotta, tanulságos a jövőre nézve, hogy a korrupcióra minden olyan
hatalom esélyt teremt, amely hiányhelyzetben, ellenőrzés és
társadalmi kontroll nélkül müködik.
Az egy vagy többpártrendszerrel kapcsolatos kérdésekre
válaszolva ezuttal is azt a meggyőződését hangoztatta az
államiniszter, hogy nem elvi kérdésről van szó. A szocializmus
elmélete, sőt némely szocialista ország gyakorlata sem zárja ki több
párt müködését. Hazánkban azonban nem tekinthetünk el attól - s
annak következményeitől-, hogy négy évtizeden át egy párt gyakorolta
a hatalmat. Társadalmunk politikai gyakorlatából hiányoznak - s csak
fokozatos fejlődés utján teremtődhetnek meg - a többpártrendszer
müködésének feltételei. Ez a belátás tükröződik egyébként az
alternativ szervezetek többségének mértéktartó magatartásában is.
(MTI)
1989. január 9., hétfő 20:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (1. rész)
|
1989. január 10. kedd - A szerkesztőségek rendelkezésére bocsátjuk Kulcsár Kálmán igazságügyminiszternek az Országgyűlés január 10-i, keddi ülésén elhangzó expozéját. Az anyag elhangzásig
s z i g o r ú a n e m b a r g ó s
Ezt követően Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter tartotta meg
expozéját.
Elöljáróban hangsúlyozta: a politikai rendszer változását nem
csak a gazdasági reform sikeres kibontakoztatása teszi
elkerülhetetlenné; a most beterjesztett törvényjavaslatok az új
alkotmány megalkotásának részét alkotják, de nem helyettesítik az új
alkotmányt.
A továbbiakban kifejtette: a politikai rendszer átalakulásának
indokai azonban még két másik folyamathoz is elvezetnek. Egyrészt a
magyar társadalom modernizációja nem fejlődhet tovább egy
autoritatív jellegű politikai rendszer keretei között. A nemzetközi
tapasztalatok is jelzik, de logikai alapon is könnyen belátható,
hogy a modernizáció második, tehát az automatikus továbbfejlődésre
épülő, az egységes gazdasági-politikai világrendszerbe sikeresen
beilleszkedő folyamata olyan kreativitást, az energiák mozgósítását,
az egyének és csoportok innovatív erejének felhasználását, a tudás
minden területén való alkalmazását igényli, amely csak minden
részében demokratikusan felépített és működő, tehát a társadalom
energiáinak kibontakozást engedő politikai rendszerben lehetséges.
Másrészt: a szocialista politikai rendszer korábbi meghatározott
történeti körülmények között kialakult modellje nem képes a
politikai mozgásoknak, folyamatoknak, felszültségeknek,
konfliktusoknak a társadalom fejlődése érdekében való további
kezelésére. A társadalom megváltozott, sok tekintetben kinőtt nem
csupán az elmúlt négy évtized viszonyaiból, hanem halványulnak azok
a történeti múltba vezető összefüggések is, amelyek közepette ez a
politikai rendszer működhetett, ha diszfunkcionális
következményekkel is.
Mit jelent a második megállapítás? - tette fel a kérdést. A
politikai rendszer átalakítása alapvetően olyan új alkotmánnyal
teljesülhet ki, amely képes társadalmunk átalakulását úgy kifejezni
és a korábbi folyamatoknak olyan keretet adni, amely egyúttal
beintegrál az európai alkotmányfejlődés fő vonalába és reintegrál a
magyar alkotmányfejlődés folyamatába. Kontinuitást őriz meg tehát
történeti múltunkkal is. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (2. rész)
|
Ez az alkotmány készül; az Országgyűlés Alkotmányozó Bizottsága
megkapta már az első, nyers koncepcióját. Ha a munka gyorsul is, az
Országgyűlés novemberi ülésszakán elhangzottaknak megfelelően, a
társadalmi vitában is tökéletesedett szöveg legkorábban 1989 végén
kerülhet az Országgyűlés elé.
Sem a változó politikai rendszer igényei, sem a társadalom
politikai folyamatai - amelyek egyébként sok tekintetben
összefüggenek - nem engedik meg azonban, hogy az alkotmányos
problémákkal összefüggő jogalkotást elhalasszuk az új alkotmányt
követő időszakra. Valósággá kell változtatni például az egyesülésre
és a gyülekezésre vonatkozó alapvető emberi jogokat, biztosítani,
hogy konkrétan élhessünk velük. Ez azonban eleve azt kívánja, hogy
elimináljunk az alkotmány szövegéből olyan rendelkezéseket, amelyek
ma ésszerűtlenül korlátozzák őket. Meg kell teremteni az
alkotmánybíróság intézményét, mert a politikai életünk alakulása, a
kitermelődő problémák, jogrendszerünk hiányosságai, ,,hézagai,,
döntéseket, éspedig alkotmányos szempontból vitathatatlan döntéseket
igényelnek. Olyan szervezetünk, amely kellő szakismerettel és
függetlenséggel, tagjainak szakismeretéből, függetlenségéből
származó méltósággal és ebből adódó tekintéllyel, az új alkotmány
törekvéseinek megfelelő szellemiséggel dönthetne ilyen kérdésekben,
ma nincs.
- Ha most az Alkotmány módosítását kérem a Tisztelt
Országgyűléstől, ezzel nem kívánom megzavarni az új alkotmány
előkészítését; még kevésbé gondolok arra,, hogy ezekkel a
módosításokkal helyettesítsük az új alkotmányt. Azt azonban ki kell
jelentenem, hogy a módosításokat a kidolgozandó alkotmány
szellemében kérem, s azokban az elemekben, amelyekre előterjesztést
teszek, már az új Alkotmány képe rajzolódik fel. Hozzáteszem,
Tisztelt Országgyűlés, hogy az új alkotmány elfogadásáig a kormány
nem kívánja már kérni a jelenlegi alkotmány további módosítását. Egy
eset kivételével. Az új választójogi törvény kidolgozását megelőzően
- különös tekintettel a társadalmi vita tanulságaira is - határoznia
kell a Tisztelt Háznak egy-két olyan kérdésben, amelynek eldöntése
nélkül ez a törvény nem dolgozható ki. Márpedig a választójogi
törvény elkészítése nem halasztható az Alkotmány elfogadása utáni
időre, mert a választások előkészítésének időigénye ezt engedi meg.
(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (3. rész)
|
- Az alkotmánymódosításról szóló most benyújtott
törvényjavaslat az Alkotmánybíróság létrehozásához, a népszavazás
törvényi szintű szabályozásához elengendhetetlen, valamint az
Országgyűlés ügyrendjének korszerűsítése, az egyesülési jogról és a
gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatok előkészítése során
felmerült és szükségessé vált, illetőleg a honvédelmi
kötelezettségen alapuló alternatív polgári szolgálat bevezetését
lehetővé tevő módosításokat tartalmazza. E mellett a Javaslat a
gyakorlatban felmerülő igényeknek megfelelően az Alkotmány
módosításával lehetőséget kíván adni arra, hogy város és község is
létrehozhasson közös tanácsot - mondotta Kulcsár Kálmán, majd
részletesen indokolta a módosításokat.
- Az alkotmányosság és a törvényesség védelmére vonatkozó
szabályozás továbbfejlesztésének társadalmi igényéből, az
alkotmányos jogállam kialakítására irányuló alapvető célkitűzéséből
következik az Alkotmánybíróság létrehozása. Az Alkotmánybíróságnak
az új Alkotmány megalkotása előtt való létrehozását pedig az
indokolja, hogy az új Alkotmány elfogadásáig várhatóan, a jelenlegi
szabályozás számos meglévő és várhatóan kialakuló ellentmondását
kell feloldani. Továbbá: olyan közjogi és politikai szempontból
kiemelkedő jelentőségű törvényeket alkot az Országgyűlés, amelyek
tartalma és gyakorlati alkalmazása az alkotmányosság szempontjából
vita tárgyává tehető. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság
hatásköre szélesebb lesz a jelenleg működő Alkotmányjogi Tanács
normakontrollt magában foglaló jelenlegi hatáskörénél. Így például
az Alkotmánybíróság hatásköre nagy valószínűséggel kiterjed a
választásokkal összefüggő egyes panaszok elbírálására, valamint az
emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos jogviták egy részére. Ez
utóbbiak megjelenése már csak abból következően is várható, hogy a
Magyar Népköztársaság 1988. szeptember 7-én ratifikálta a Polgári és
Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 41. cikkéhez
kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyv aláírását, amellyel 1988. december
7-től elismeri az Emberi Jogok Bizottságának azt a hatáskörét, hogy
más részes államok vagy a Magyar Népköztársaság joghatósága alá
tartozó személyek panasza alapján az Egyezségokmányban rögzített
jogok megsértése esetén ténymegállapító bizottságként járjon el,
illetőleg állampolgáraink - ha a belső jogorvoslati lehetőséget
kimeerítették - panasszal fordulhassanak az ENSZ Emberi Jogok
Bizottságához. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (4. rész)
|
- A Javaslat mindezeknek megfelelően rögzíti az Alkotmánybíróság
szervezetére és feladataira vonatkozó alapvető szabályokat, utalva
arra, hogy az Alkotmánybíróság szervezetéről és működéséről külön
törvény rendelkezik. Kérdés lehet természetesen, hogy az
alkotmánybíráskodást miért nem oldjuk meg a rendes bíráskodás
keretei között, ahogyan ezt a közigazgatási bíráskodással tervezzük.
Az előkészítő munka során elemeztük a különböző megoldások
összefüggését a jogrendszeri sajátosságokkal, tradíciókkal és az
egyes társadalmak jogi és politikai kultúrájával. Ennek alapján
jutottunk arra a következtetésre, hogy a magyar jogrendszer
sajátosságainak, jogi és politikai kultúrájának - amelyben a bíróság
sohasem működött a hatalom másik két ágához fogható társadalmi
súllyal és tekintéllyel, olyan megoldás tűnik követhetőnek, amely
sok tekintetben hasonló vonásokkal rendelkező jogi és politikai
kultúrát kifejlesztő társadalmakban már igazoltan jól működik. Ez
pedig az önálló, az igazságügyi szervezetrendszertől is független
alkotmánybíróság. Az Alkotmányba természetesen ennek az intézménynek
csak az alapvető elvei kívánkoznak, a részleteket külön törvény
szabályozza majd.
- A lelkiismereti és vallásszabadság maradéktalan
érvényesülésének előmozdítása érdekében indokolt az Alkotmány
honvédelmi kötelezettségre vonatkozó rendelkezésének módosítása. A
fegyveres, illetőleg a katonai szolgálatot lelkiismereti, vallási
okból nem vállaló állampolgárok számára szükséges megteremteni annak
lehetőségét, hogy honvédelmi kötelezettségüket polgári szolgálattal
teljesítsék.
- Az Alkotmánybíróság létrehozásához, illetőleg az alternatív
katonai szolgálat bevezetéséhez az Alkotmány módosítása mellett
természetesen külön törvény megalkotása, illetve a honvédelmi
törvény módosítása is szükséges. Ezért a rájuk vonatkozó
rendelkezések hatálybaléptetését a Javaslat külön törvényre bízza.
Ez egyebek közt azt is jelenti, hogy ennek a törvénynek a
hatálybalépéséig az Alkotmányjogi Tanács továbbra is működik. A
részleteket meghatározó és egyúttal az említett módosításokat
hatályba léptető törvények benyújtása legkésőbb a nyári ülésszakon
várható - mondotta az igazságügyminiszter.
Ezután az egyesülési jogról szóló törvényjavaslatot taglalta.
Mint mondotta: ez a javaslat a gyülekezési jogról beterjesztett
törvényjavaslattal együtt a politikai rendszer reformjában, ezen
belül jogállamiság kiteljesítésében az első konkrét jogalkotási
lépésnek tekinthető.(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (5. rész)
|
Szimbolikus értékű, hogy az e célok elérése érdekében tervezett
jogalkotási folyamat kezdetét ez a két, mindenképpen a legalapvetőbb
emberi szabadságjogok közé tartozó jog, az egyesülési és a
gyülekezési jog szabályozása jelenti.
A továbbiakban így folytatta: megújuló közéletünknek jelentős
eseménye volt a törvénytervezetek helyenként éles, de termékeny
társadalmi vitája. Aligha szorul bizonyításra - az Országgyűlés elé
eterjesztett törvényjavaslatok ismeretében -, hogy a társadalmi
vita tapasztalatait, eredményeit hasznosítottuk, a beterjesztett
törvényjavaslatok a társadalmi vitára bocsátott tervezetektől
jelentősen eltérnek. A társadalmi vita hatására egyszerűsödött, sőt
a benyújtott szöveghez képest a bizottsági viták alapján - ahogyan
ezt a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság jelentésében foglalt
javaslatok jelzik - tovább egyszerűsödött a szabályozás, konkrétabbá
és egyértelműbbé vált e két szabadságjog gyakorlásának lehetősége.
Úgy vélem, e két törvényjavaslat és előkészítésük demokratikus
módszere erősítheti a bizalmat, és elősegítheti a társadalmi
közmegegyezés kialakulását.
- Az egyesülési és a gyülekezési jog két olyan egymáshoz
szorosan kapcsolódó szabadságjog, amelynek szabályozása alapvetően
meghatározza az állampolgároknak a közéletben való részvételét,
szabályozásuk tartalma pedig a társadalom demokratizmusának fontos
mércéje. Az egyesülési jog és a gyülekezési jog az emberek
elidegeníthetetlen joga, amelyek demokratikus társadalomban csak
olyan ésszerű korlátozásoknak vethetők alá, amelyek a társadalom és
tagjai védelme érdekében szükségesek. Ebből következően a
szabályozás alapeszméje az, hogy e szabadságjogok sem tekinthetők
abszolút, vagyis korlátozhatatlan jognak, ám gyakorlásukat csak a
büntetőjog által védett érdekek, illetőleg mások jogai és szabadsága
korlátozhatja.
- Az egyesülési jogról szóló törvényjavaslat mindezekre
figyelemmel határozza meg e jog tartalmát, gyakorlásának módját,
garanciáit és törvényes korlátait. Általános végrehajtási jogszabály
alkotására vonatkozó felhatalmazás hiányában ezek a meghatározások
kizárólagosak, más jogszabályok által nem módosíthatók. A javaslat
terjedelme pedig azt mutatja, hogy az előkészítés során -
figyelemmel a társadalmi vitákra is - arra törekedtünk, hogy
elkerüljük a túlszabályozást, az egyesülési jog gyakorlásába való
indokolatlan állami beavatkozást. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (6. rész)
|
- A törvényjavaslat abból az alapelvből indul ki, hogy az
egyesülési jog alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam
,,adományoz,,, hanem a népszuverenitásból következően mindenkit -
bármilyen feltétel és megkülönböztetés nélkül - megillet. Tartalmát
a javaslat úgy határozza meg, hogy az egyesülési jog alapján
mindenkinek joga van ahhoz, hogy másokkal szervezeteket, a szervezet
szervezettségi szintjét el nem érő közösségeket hozzon létre,
illetőleg azok tevékenységében részt vegyen. E tekintetben a
tervezett szabályozás nem ír elő semmiféle szervezeti
formakényszert, az alapítókra bízza, hogy milyen típusú szervezetet
kívánnak létrehozni.
- E szervezetek minden olyan tevékenység végzése céljából
létrehozhatók, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet
törvény nem tilt. E tekintetben a Javaslat mindössze két konkrét
korlátot állít fel: az egyik, hoy az egyesülési jog alapján
fegyveres szervezet nem hozható létre. Ez aligha szorul részletesebb
magyarázatra. A másik, hogy társadalmi szervezet elsődlegesen
gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható.
Ennek indoka az, hogy az ilyen célú személyegyesülések a gazdasági
társaságokról szóló törvény alapján jöhetnek létre.
A korábbi szabályozáshoz képest a Javaslat lényegesen
egyszerűbben szabályozza az egyesülési jog alapján létrejövő
szervezet megalakítását. Mindössze három feltételt ír elő a
megalakuláshoz; ezek a következők: legalább tíz alapító tag mondja
ki a szervezet megalakítását, állapítsa meg az alapszabályát,
válassza meg ügyintéző és képviseleti szerveit. Ezt követően kérhető
a társadalmi szervezet nyilvántartásba vétele. A nyilvántartásba
vétel azonban nem a megalakulás, hanem a jogi személlyé válás
feltétele. A bíróság által történő nyilvántartásba vétel ebből
következően nem tagadható meg, ha az alapítók a törvényben előírt
feltételeknek eleget tettek.
- A társadalmi szervezet alapszabályával, a tagok jogaival és
kötelességeivel, a társadalmi szervezet szervezeti rendjével
kapcsolatban a javaslat csak azokat a minimális követelményeket
határozza meg, mindössze két paragrafusban, amelyek
elengedhetetlenek a jogi személlyé váláshoz, illetőleg amelyek a
társadalmi szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló belső
működésének a garanciái. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:09
|
Vissza »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (7. rész)
|
Az igazságügyminiszter kitért arra is, hogy a javaslat
vitájában, de benyújtása óta is vitatott a társadalmi szervezet
belső életével kapcsolatos szabályozás mértéke és mélysége. Utalt
arra: megjelent olyan nézet is, miszerint a javaslat eme szabályai
,,gyámkodó,, jellegűek, mert ,,az ilyen típusú szabályra a polgári
jogban van szükség; ha a szerződő felek megfeledkeznek valami
lényeges kérdésben megállapodni, akkor a vitát a törvény
rendelkezése dönti el. Egy társadalmi szervezetnek azonban nincsen
szüksége ilyen mankóra
,, - idézett a Magyar Hírlap, 1988. december
14-i számából. - Kétségtelen, hogy - jóllehet az egyesülési jog
szabályozása, még inkább vitája során alapvetően a közjogi
megközelítés dominált - nem minden társadalmi szervezet közjogi
jellegű. Sőt, az egyesületek túlnyomó részében éppen a polgári jogi
viszonyok a jelentősebbek. Egységes szabályozás készült, éppen
azért, hogy ne ,,diszkrimináljunk,, az egyes formák között,
igyekezve megragadni azt, ami közös bennük; s úgy hiszem, a jogi
személyiség minimális feltételéül adott szabályozás aligha
tekinthető ,,gyámkodásnak,,. Annál is kevésbé, mert e szabályok egy
része akkor lép előtérbe, ha a szervezet alapszabályai másként nem
(vagy egyáltalán nem) rendelkeznek az adott kérdésben - mondotta.
- A javaslat a korábbi szabályozáshoz viszonyítva új elvekből
vezeti le az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek feletti
állami felügyelet szabályozását. Megszünteti annak a lehetőségét,
hogy az államigazgatási szervek a társadalmi szervezetek felett
bármiféle általános jellegű törvényességi vagy szakmai felügyeletet
gyakoroljanak.
- A javaslat értelmében a társadalmi szervezet működésének
törvényességét az ügyészség ellenőrzi, ám az ügyészség jogköre az
ellenőrzésen túlmenően csak arra terjed ki, hogy felhívja a
társadalmi szervezetet a törvényes állapot helyreállítására,
illetőleg, ha ez nem következik be, a törvényesség helyreállítása
céljából a bírósághoz fordulhat.
- A törvényesség betartása érdekében a társadalmi szervezetre
nézve kötelező döntést - az ügyész keresete alapján - kizárólag a
bíróság hozhat. A bíróság döntési jogköre - a törvénysértés
jellegétől függően - széles skálán mozog, a társadalmi szervezet
törvénysértő határozatának megsemmisítésétől a társadalmi szervezet
feloszlatásáig terjed. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:09
|
Vissza »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (8. rész)
|
- Meg kell azonban jegyezni, hoy a társadalmi szervezetek is
végezhetnek olyan tevékenységet, amelyet jogszabály feltételhez köt
vagy egyébként szabályoz. Természetesen ezek a jogszabályok - más
jogi személyekhez és magánszemélyekhez hasonlóan - a társadalmi
szervezetekre is irányadóak. Ezért rögzíti a javaslat, hogy a
társadami szervezetek ilyen tevékenysége felett értelemszerűen az
illetékes állami szervek a hatósági ellenőrzésre vonatkozó szabályok
alkalmazásával felügyeletet gyakorolnak.
- A törvényjavaslat a társadalmi szervezetek gazdálkodásával
kapcsolatban a legalapvetőbb szabályokat határozza meg: a társadalmi
szervezet korlátolt felelősségét, vagyonának forrásait, illetőleg
azt a lehetőséget, hogy a társadalmi szervezet - a célja
megvalósításához szükséges gazdasági feltételek megteremtése
érdekében - gazdasági vállalkozási tevékenységet is végezhet. Az e
tevékenységre vonatkozó részletes, főleg pénzügyi szabályokat a
Minisztertanács állapítja meg. Ez az egyetlen eset egyébként, amidőn
a javaslat végrehajtó rendelkezésre ad felhatalmazást.
- A társadalmi szervezet megszűnése esetére a javaslat a
társadalmi szervezet kizárólagos hatáskörébe utalja a vagyonáról
való rendelkezést. A vagyon kizárólag abban az esetben kerül állami
tulajdonba, ha a vagyon hovafordításáról a társadalmi szervezet a
megszűnése előtt nem rendelkezett. Az így állami tulajdonba került
társadalmi szervezeti vagyont közérdekű célra kell fordítani és a
felhasználás módját nyilvánosságra kell hozni - mondotta Kulcsár
Kálmán, s a továbbiakban a politikai pártokra vonatkozó
szabályozásról szólt. Emlékeztetett arra, hogy a javaslat nem
határozza meg a kizárólagosság igényével az egyesülési jog alapján
létrejövő szervezetek fajtáit, csupán - példálózó jelleggel -
felsorol néhányat. Ebből következik, hogy a javaslat rendelkezései
minden, az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetre vonatkoznak.
Hangsúlyozta: az egységes és egyenlő szabályozásra törekvés azonban
nem hagyhatja figyelmen kívül azt a társadalmi realitást, hogy e
szervezetek között társadalmi jelentőségüket, funkcióikat, politikai
súlyukat tekintve jelentős különbségek vannak. Ez teszi indokolttá a
politikai pártra és a szakszervezetre vonatkozóan részben eltérő
szabályok megállapítását. A javaslat deklarálja, hogy az egyesülési
jog alapján politikai párt is létrehozható. A politikai párt az
egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek kiemelkedő fontosságú,
számos sajátos jegyet magán hordozó típusa. E sajátosságok egyike,
hogy a politikai pártra vonatkozó részletes szabályozás tartalmát a
politikai rendszerben betöltött szerepe, a képviseleti rendszer és a
választási rendszer szabályozása alapvetően befolyásolja.
(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:10
|
Vissza »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (9. rész)
|
Ezért a politikai pártokra vonatkozó teljes szabályozás kialakítása
nem ragadható ki a politikai rendszernek az új Alkotmány keretében
történő komplex újraszabályozásából. Mindezekre figyelemmel a
javaslat szerint a politikai pártnak a társadalomban betöltött
szerepére az alkotmány rendelkezései lesznek az irányadók, s ezzel
összhangban lehetséges néhány, a jelenlegi javaslattól eltérő
rendelkezés, a politikai párt megalakulásának, nyilvántartásba
vételének, felügyeletének, valamint megszűnésének szabályait
tartalmazó külön törvény megalkotására. E törvény kimunkálása
megkezdődött. Elkészülte után a szokásos törvényalkotási folyamatban
társadalmi vitára bocsátják, s a vita tanulságai alapján kialakított
végső változatot a kormány benyújtja az Országgyűlésnek.
- A vita során megjelent olyan álláspont is, amely szerint ilyen
külön törvény felesleges, illetőleg jogtalan. Felesleges, mert
jogtalan, mert olyan diszkriminációt jelent ez, amelyet az általunk
is aláírt nemzetközi szerződések, nevezetesen és főleg a Polgári és
Politikai Jogok Egyezségokmányának 2. cikkelye, s 22. cikkelyének 2.
pontja tiltanak. Hogy szükség van rá, ezt már megindokoltam -
mondotta az igazságügyminiszter, majd felolvasta a szerződés idézett
fejezeteit.
2. cikkely ,,1. Az Egyezségokmányban részes valamennyi állam
kötelezi magát, hogy tiszteletben tartja és biztosítja a területén
tartózkodó és joghatósága alá tartozó minden személy számára az
Egyezségokmányban elismert jogokat, minden megkülönböztetés,
nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más
vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési,
vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
2. Az Egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat arra,
hogy alkotmányos eljárásukkal és az Egyezségokmány rendelkezéseivel
összhangban gondoskodnak olyan törvényhozási vagy egyéb intézkedések
meghozataláról, amelyek az Egyezségokmányban elismert jogok
érvényesüléséhez szükségesek, amennyiben ilyenek még nem volnának
hatályban.,,
22. cikkely ,,1. Mindenkinek joga van a másokkal való szabad
társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából
szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon.
(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (10. rész)
|
2. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan
korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus
társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend,
illetőleg a közerkölcs vagy mások jogai és szabadságai védelme
érdekében szükségesek. E cikk nem akadályozza, hogy e jogoknak a
fegyveres erők és a rendőrség tagjai által történő gyakorlását
törvényes korlátozásnak vessék alá.,,
Ezután így folytatta: - Nem látom e szövegekben a vitában
emlegetett diszkriminációra utaló rendelkezést. A konvenció
szövegében található megkülönböztetési tilalom ugyanis teljesen
világosan az egyesülési jogokat gyakorló személyekre, s nem a
kialakítandó szervezetek típusára vonatkozik. A politikai párt súlya
azonban megkövetelheti például, hogy 10 tagnál többen hozzák létre,
vagy hogy az ország legmagasabb alkotmányjogi fóruma, az
Alkotmánybíróság végezze el a regisztrációs eljárást, s ítélje meg a
beterjesztett program alapján - minden esetleges befolyást kizárva,
kételytől mentesen - azt, hogy a párttá alakult szervezet az
Alkotmány keretei között kíván-e működni. S valószínűleg a
felügyelet ellátása keretében a döntést is az Alkotmánybíróság
hozhatja meg. Nem hiszem, hogy ez ,,diszkrimináció,, az idézett
cikkelyek értelmében, legfeljebb ,,pozitív,, diszkrimináció, amit
egy párt társadalmi súlya, politikai sebezhetősége, így fokozottabb
jogi védelme indokol. S csak épppen megemlítem: a Német Szövetségi
Köztársaság 1964. augusztus 5-én kelt törvénye az egyesületekről,
21. pragrafusával kifejezetten kiveszi a törvény hatálya alól a
politikai pártokat. Ennyit a diszkriminációról.
- Felmerült a vitában, s hadd térjek ki erre is, hogy a javaslat
éppen a politikai pártra vonatkozó rendelkezéseivel politikai
problémát old meg vagy kísérel megoldani jogi szabályozással.
Politikai problémák jogi kezelése persze nem idegen a közjogtól a
legdemokratikusabbnak tekintett társadalmakban sem, lévén, hogy a
közjog szabályai politikai viszonyokat szabályoznak. Képmutatás
lenne erről megfeledkezni. S a jogállam nem is azt jelenti, hogy a
jog nem szabályoz politikai folyamatokat, pontosabban nem ad
számukra keretet. Az azonban igaz - s erre már rámutatott a
politikatudomány -, hogy minden politikai viszony nem oldható fel a
jogban, mert ugyan feltehető, de valójában illúzió, hogy a politika
joggá való oldásával eltávolítható a kockázat a politikából.
(folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:11
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (11. rész)
|
Vannak folyamatok, amelyek politikai megoldást kívánnak, ám - és ez
a jog szerepe már - a jognak megfelelő kereteket, jogi megoldásokat
kell teremteni, hogy a társadalom folyamatai és következményei
rendezett módon, a jogrend sérelme nélkül bonyolódjanak le, s az így
keletkező ellentmondások és feszültségek kezelhetők legyenek.
Véleményem szerint a javaslat ezt az utat követi. Nem old meg a
politika helyett semmit, de megadja a szükséges jogi keretet a
megoldásra.
A szakszervezetekre vonatkozó kivételek indoka a szakszervezeti
autonómiának - a nemzetközi egyezségokmányban is elismert -
feltétlen garantálása.
A továbbiakban a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatban
foglaltakat indokolta meg Kulcsár Kálmán.
- Hatályos jogrendszerünkben a gyülekezési szabadsággal
kapcsolatos jogi szabályozás szűk körű, kizárólag a gyülekezési
szabadsággal foglalkozó jogszabályunk egy 1945-ben kiadott
belügyminiszteri rendeleten kívül - nincs. Ez a belügyminiszteri
rendelet is elavult rendelkezéseket, jogrendszerünkben ma már
ismeretlen jogi fogalmakat tartalmaz, ezért a javaslat hatályon
kívül helyezi.
- A gyülekezés jogi szabályozásának megoldatlansága
nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a gyülekezés, a tüntetés, a
felvonulás ugyan a politika ,,kezdetlegesebb,, eszközei közé
tartozik - egyik neves külföldi politikakutató szerint az utcai
demonstráció nagyjából ugyanazzá vált a polgárok számára, mint a
sztrájk a munkások számára, végső eszköz tehát, amely akkor veendő
igénybe, ha már más lehetőségek kimerültek -, mégis bizonyos
politikai kultúrákban, amelyek sajátos fejlődésük miatt több teret
adnak a hangulatoknak, adott esetben az erőszaknak, amelyekben nem
alakultak ki a politika fejlettebb ,,csatornái,, és a racionális
politikai cselekvésre való készség társadalmi alapjai kevéssé
fejlettek, éppen mert ezen a fokon könnyen erőszakossá fajulhatnak,
a politikai cselekvés e formáit a hatóságok gyanakvással fogadják,
igyekszenek eliminálni, így gyakorlati jelentőségük is túlnő a
politikai kifejezés más lehetőségeihez képest. Fejlettebb, vagy
mondjuk inkább: más politikai kultúrában is inkább a politikában az
érdekérvényesítést tekintve hátrányos helyzetben lévők folyamodnak
ehhez az eszközhöz. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:12
|
Vissza »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (12. rész)
|
A demonstráció, a tüntetés természeténél fogva nagyobb teret ad a
demagógiának, mint a megfontolásnak, ezért esetleg felületesen
közvetítheti a politikai ,,üzenetet,,, ha mindenképpen
figyelmeztetésnek is értékelhető. Az is világos azonban, hogy ha
hosszabb szünet után nyílik meg a lehetőség a gyülekezésre, a
demonstrációra, természetszerűen válik, legalábbis egy időre, a
végső eszköz helyett kézenfekvő, szinte meggondolás nélkül
alkamazott eszközzé. Mindezzel nem kívánnám lefokozni a
jelentőségét, hiszen említettem már, hogy egyik legfontosabb
szabadságjognak tartom, csak éppen érzékeltetni szeretném a
szabályozása körül kialakult vita mélyebb összfüggéseit.
- Így merült fel a kérdés: vajon szükséges-e egyáltalán
szabályozni a gyülekezési jogot, nem elegendő-e csak az Alkotmányban
történtő rögzítése?
- Vannak államok, amelyek ezt az utat követik. Ilyen például az
Egyesült Államok, amelynek az alkotmányához fűzött első kiegészítés
megtiltotta a Kongresszusnak, hogy törvényt hozzon egyebek közt a
polgárok békés gyülekezésével kapcsolatban. Nem lehetséges tehát
további törvényi szabályozás, ezért a hatóságok, ha ezt szükségesnek
látják, belátásuk szerint próbálják különféle módon szabályozni a
gyülekezést. Ezeket a kísérleteket - néhány kivétellel - a
Legfelsőbb Bíróság sorra-rendre alkotmányellenesnek nyilvánította. A
lényeg az, hogy ilyen szabályozáshiányos jogrendszerben az
alkotmánybíráskodási gyakorlat alakítja ki a szükséges korlátokat.
Más államok azonban szabályoznak, éspedig részletesen szabályoznak.
Hivatkozhatnék például a Német Szövetségi Köztársaságra, éspedig az
1953. július 24-én kelt szövetségi törvényre ,,A gyülekezésről és
felvonulásról,,, amely a most benyújtott javaslathoz képest jóval
részletesebb, s hadd tegyem hozzá: sok tekintetben nagyobb
megszorításokat jelentő rendelkezéseket tartalmaz; vagy
hivatkozhatnék a hasonló, 1953-ban kelt és 1968. október 23-án
módosított osztrák szövetségi törvényre.
- Vannak államok továbbá, amelyekben a szabályozás részletei a
törvényi szinten kívül másutt is megjelennek, ahol a
belügyminiszter, illetőleg a rendőrség kiterjedt hatáskörben
jogosult intézkedni. Ilyen - tudomásom szerint - a francia
szabályozás. Szeretném azonban világossá tenni: most sem, ahogyan
korábban sem a beterjesztett javaslatban választott szabályozási
módszer indokaként, hanem összehasonlító példázás miatt utaltam az
említett országokra. (folyt.köv.)
1989. január 9., hétfő 22:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (13. rész)
|
A szabályozás szükséglete egyrészt a már hivatkozott
Egyezségokmányból következik, másrészt és nyilvánvalóan pedig az
eddigi, nem problémamentes gyakorlatból.
- Általánosságban megállapítható, hogy napjainkban az alapvető
emberi jogok - köztük a gyülekezési jog - gyakorlásának
korlátozhatatlansága sehol a világon maradéktalanul nem érvényesül.
Nem érvényesülhet már csak azért sem, mert a legfontosabb társadalmi
és állami érdekek, nemkülönben mások jogainak és szabadságának
védelméről egy állam sem mondhat le.
A szabályozatlanság ellen szól, hogy a szabályozatlanság sem a
gyülekezési jog gyakorlásának oldaláról, sem az állami szervek
feladatai szempontjából nem megnyugtató. A szabályozatlanság ugyanis
nem nyújt biztonságot az állampolgár számára, hiszen tisztázatlan,
hogy a gyülekezési jogát hogyan, milyen feltételek mellett
gyakorolhatja. Ugyanakkor ez a helyzet a hatóságoknak sem kedvez,
mert egyértelmű jogi előírások nem rögzítik azt, hogy mikor
jogosultak e jog gyakorlását esetleg korlátozni. A fentiek alapján
úgy érzem, nyugodtan állítható, hogy a jogbiztonság érdekében
feltétlenül szükség van a gyülekezési szabadság, mint alapvető
szabadságjog törvényi szintű szabályozásra.
A gyülekezési jog - mint ahogy az egyesülési jogról szólva már
utaltam rá - sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető
szabadságjog, amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek,
felvonulások és tüntetések (együttesen: rendezvények) tarthatók,
amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A
rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított
álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből következik az,
hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan
kapcsolatban van a szólásszabadsággal és az úgynevezett petíciós
joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem is beszélhetünk
ténylegesen a gyülekezési szabadságról. Miután azonban a javaslat
tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülnek részletezésre sem a
szólásszabadság, sem a petíciós jog gyakorlásának más, a
gyülekezéssel nem kapcsolatos szabályai. (folyt. köv.)
1989. január 9., hétfő 22:13
|
Vissza »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (14. rész)
|
- A társadalmi vitákon a törvénytervezetet az a kritika érte,
hogy egyrészt túlságosan korlátozó jellegű, másrészt pedig túlzottan
is liberális. Ez a kritikai észrevétel mindkét formájában
értelmezhetetlen. Értelmezhetetlen két okból - mondotta Kulcsár
Kálmán. Kifejtette: egyrészt a szabályozás azt az elvet követi, hogy
amit a törvény nem tilt, azt szabad. Ennek megfelelően minden
félreértés elkerülése végett a javaslat kifejezetten kiveszi a hatálya
alól azokat a rendezvényeket, amelyekre még ez a szabályozás sem
vonatkozik. Másrészt értelmezhetetlen, mert a ,,túlságosan
korlátozó,, vagy éppen ,,liberális,, jelleg megállapítása
szubjektív. Felhívta a figyelmet arra, hogy a már említett német
szövetségi törvény jóval több korlátot állít fel, nem is szólva a
francia gyakorlatról. Sőt az Egyezségokmányban is több, valóban
szubjektíve értelmezhető korlát szerepel. Vannak viszont
liberálisabb szabályok is, amelyekkel összefüggésben azonban nagy
lehet az önkényes értelmezés veszélye.
Ezt követően így folytatta: a gyülekezési jog gyakorlásának
korlátja a javaslat szerint az, hogy nem valósíthat meg
bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást,
valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. E
jog gyakorlásának szinte minden alkotmányban és a nemzetközi jog
által is rögzített további alapfeltétele a békés jelleg. A vitában
megjelent az a számomra, a jogász számára furcsán hangzó érv,
miszerint ez a ,,mások jogaira és szabadságára,, való hivatkozás már
csak azért is értelmetlen, mert a gyülekezési jog eleve csak mások
sérelmével valósítható meg. Hiszen például az utcai közlekedést, az
embereknek ama ,,jogát,,, hogy közlekedjenek, kivétel nélkül minden
demonstráció zavarja. Az ilyen érvelés számomra keveset mond. Arról
nem szólok, hogy ez a kitétel ugyanabban az Egyezségokmányban
szerepel, amelynek más cikkelyeit egyetértően hivatkozzák az előbbi
nézetet hangoztatók; hiszen vagy elfogadunk egy okmányt vagy nem. De
üres az érvelés, mert ennek alapján csupán egyetlen jog lenne, mások
jogai sérelmére tekintet nélkül gyakorolható: a gyülekezés. S mi
indokolná ezt? Miért kellene elviselni a nyilvánvaló többségnek az
aránytalan jogsérelmet? Mert, ha már a vitában a közlekedésre
hivatkoztak, hadd idézzem fel a javaslat 6. paragrafusának (1)
bekezdését, amely éppen ,,a közlekedés rendjének aránytalan
sérelmével járó,, gyülekezésről szól. De általánosabban: minden
joggal lehet élni, és lehet visszaélni. (folyt. köv.)
1989. január 9., hétfő 22:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (15. rész)
|
S itt nyilvánvalóan az arányokról, a különböző jogok egyeztetéséről,
s adott esetben a joggal való visszaélésről van szó. Utaltam már a
gyülekezésnek, a demonstrációnak társadalmi és politikai kulturális
összefüggéseire, s arra, hogy ez a jog esetleg éppen a politikai
érdekkifejezés szempontjából hátrányos helyzetűek eszköze, s
olyankor válik igazán jelentőssé, ha az adott időben, politikai
kulturában vagy a probléma természetéből fakadóan kevés a lehetőség
más politikai eszközök használatára. A ,,mások jogainak és
szabadságának sérelme,, kitételt ebben a kontextusban értelmezve az
arányok kérdése jogilag kielégítően kezelhető. S ha az arányok
megítélésében viták lesznek, mert lehetnek, a bírói gyakorlat
kialakítja majd a megfelelő mértéket.
- Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényesen és
rendeltetésszerűen gyakorolható legyen, a javaslat a gyülekezési jog
gyakorlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentéshez
köti. Ennek a bejelentésnek azonban nem az a célja, hogy az
államigazgatási szerv a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési
jognak, mint alapvető szabadságjognak a gyakorlása ugyanis nem
igényel előzetes állami hozzájárulást. A bejelentés azonban
lehetőséget ad arra, hogy az államigazgatási szervek - elsősorban a
rendőrség - felkészüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg
a közrend, a közlekedés zavartalanságának a biztosítására.
- A bejelentéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a
javaslat - szűk körben és kivételesen - lehetőséget ad arra, hogy a
rendőrség a meghatározott feltételek esetén a rendezvénynek a
bejelentésben megjelölt helyszínen, illetőleg időben való
megtartását megtiltsa. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném,
hogy ez a tiltás nem általában a gyülekezési jog gyakorlása,
illetőleg a tervezett rendezvény megtartása elé állít korlátot,
hiszen az adott rendezvény nem a bejelentésben megjelölt helyszínen
és időben megtartható lenne. A tiltás tehát kifejezetten csak arra
irányul, hogy a rendezvényt ne ott, vagy ne akkor tartsák meg.
- A javaslat megfelelő garanciát nyújt a gyülekezési jog szabad
gyakorlásának védelme érdekében, ugyanis a rendezvény megtartását
megtiltó határozat ellen közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni.
- Egy rendezvény megszervezése és annak megtartása a szervezők
részéről fokozott figyelmet, gondosságot és ezzel együtt felelősséget
igényel. Ennek megfelelően a rendezvény rendjének megteremtése
elsősorban a szervező feladata, ebben azonban kérésére a rendőrség,
és más arra illetékes szervek is közreműködnek. (folyt. köv.)
1989. január 9., hétfő 22:14
|
Vissza »
|
|
Kulcsár Kálmán expozéja (16. rész)
|
Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban arra a figyelmet, hogy a
rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alapvetően nem a rendezvény
feloszlatására irányul, hanem a gyülekezési jog szabad, külső
behatásoktól mentes gyakorlásának biztosítására. Ennek érdekében
történik például a forgalomelterelés, illetőleg egy ellentüntetés
során az esetleges atrocitások megelőzése.
- A javaslat lehetőség ad arra, hogy a rendezvény résztvevői,
amennyiben a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét
bíróság előtt vitathassák.
Végezetül azokról a javaslatokról szólt Kulcsár Kálmán,
amelyeket mérlegeltek ugyan, de végül is elvetésük tűnt célszerűnek.
Ilyen például a zárt helyiségben tartott nyilvános gyűlésekre
vonatkozó bejelentés. Vannak országok, amelyekben ez is bejelentési
kötelezettség alá esik, például a Német Szövetségi Köztársaságban. A
kormány mégis úgy döntött, hogy a bejelentés kötelezettségét csak a
közterületeken szervezett rendezvény esetében írja elő a javaslat.
Az általános szabályok szerint természetesen zárt helyiségben sem
szabad bűncselekményt elkövetni vagy erre felhívni, hiszen az
általában a büntetőtörvény erejénél fogva tilos, és ilyen esetben ha a
hatóság tudomására jut, amúgy is köteles eljárni. Gyakorlatilag
nagyon nehéz lenne azonban itt az esetleges törvényes korlátozáshoz
szükséges feltételeket megállapítani, egyáltalán a határokat
megvonni - hangsúlyozta. Hasonlóan problematikus lenne a külföldiek
részvételét vagy magatartását a gyülekezés során szabályozni. El nem
utasítható, hiszen a gyülekezés nem állampolgári, hanem emberi jog,
a szabályozás pedig - a magyar állampolgárokra is érvényes
szabályokon túl, jóllehet például az osztrák törvény tartalmaz
speciális rendelkezéseket - gyakorlatilag szinte megoldhatatlan
problémákkal járna - mondotta.
Úgy vélekedett, hogy a javaslat a demokrácia érvényesülését, a
véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítását, a közéleti
aktivitás széles körű kibontakozásának elősegítését szolgálja. Ennek
alapján kérte, hogy az Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatokat
fogadja el. (MTI)
1989. január 9., hétfő 22:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|