|
|
 |
|
 |
Hegek a lábon, tüskék a szivben... (1. rész)
|
1990. julius 17. kedd (MTI) - A Ferencváros labdarugói
kiélezett, óriási csatában harcolták ki a legutóbbi NB I-es
bajnokság bronzérmét. Ezzel egyszersmind kivivták a jogot az UEFA
Kupában való szereplésre is. Számos élvonalbeli gárdánál igencsak
elismerték volna ezért az edző müködését. Az Üllői uton ez egészen
másként alakult. Rákosi Gyula megkapta az utilaput. Mehetett, amerre
akart...
Az 52 éves szakember most gyakorlatilag az ,,utcán van,,.
Juliusban, s talán még augusztusban is abból az összegből lesz
kénytelen megélni, amit láboperációja után, betegállományban
lábadozóként felvehet. Lábszárán számos vágás éktelenkedik, de nem
is ez sajog igazán...
- Nem tudom, mihez kezdek - mondta el kedden az MTI
munkatársának Rákosi Gyula. - Az fáj a legjobban, hogy az utolsó
utáni pillanatban bocsátott el szeretett egyesületem, ahol - ugy
tünik - mitsem számit, hogy évtizedeket töltöttem el. Játékosként és
edzőként egyaránt csakis a zöld-fehér szinek tudtak felvillanyozni
Végül is miért alakult igy a sorsa?
- Hosszan lehetne elemezni az eseményeket. Talán tulzottan
makacs, önfejü ember vagyok...? Én azonban inkább következetesnek
tartom magam. Ugy tünik, a ilyesmi nem éppen ,,modern,, viselkedés.
A törleszkedés, a vezetők elvtelen kiszolgálása többre vezet. A klub
elnöke nyugtatgatott, hogy szakemberek cseréje után biztositanak
helyet nekem az utánpótláscsapatok valamelyikénél. Ezért egy
mozdulatot sem tettem azért, hogy uj kenyéradó után nézzek. Ez
megbosszulta magát. Dehát ki gondolta volna, hogy az, aki igért,
elfelejti, mi az adott szó?
Nem is keresték más klubok ajánlataikkal?
- Annak ellenére, hogy világosnak tünt, maradok az Üllői uton, a
Haladás VSE és a Szeged SC vezetői felajánlották, esetleg náluk,
tehát továbbra is az élvonalban dolgozhassam. Ha ez talán vonzott
volna is, kicsit későn döbbentem rá arra, hogy mégsem maradhatok a
ferencvárosiak kötelékében. Az igazsághoz tartozik: talán nem is
mentem volna szivesen vidékre, mert leányom, Réka, akit egyedül
nevelek, immár nyolcadikos lesz. Éppen az utolsó évben iskolát
változtatni, ez kellemetlen lehetett volna számára. (folyt.köv.)
1990. július 17., kedd 13:22
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|