|
|
 |
|
 |
Nyakig a régi rendszerben 3. rész
|
A hagyományos kapitalizmus időszakában az emberek meghatározott
árukat /élelmiszert, ruhát, stb./ kaptak egymástól, amelynek
minőségét azonnal tudták ellenőrizni, így a bizalomnak egész más
szerepe volt, mint a modernizációs folyamat jelenlegi szakaszában.
Most, amikor a régi csereformák persze továbbra is érvényben
vannak, egyre nagyobb jelentőségűvé válnak az úgynevezett
tudásiparok, s ennek nyomán a helyzet gyorsan változik. Az emberek,
a vállalatok mind nagyobb mennyiségben kapnak egymástól
információkat, amelyeknek a megbizhatáságát csak rendkívül nehezn
vagy egyáltalán nem tudják ellenőrizni. Itt tehát a bizalomnak
hallatlanul megnő a szerepe. Vagyis a tudás speciális termékeivel
/például a szoftverekkel/ természetüknél fogva csak a bizalom
alapján lehet cserét lebonyolítani. Ebben az értelemben beszélnek
arról a közgazdászok és szociológusok, hogy a bizalom és a
hozzátapadó szolidaritás termelőerővé válik a modern társadalmakban.
Alcím: Korszakos folyamat
Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi politikai renszerváltás igen jó
esélyeket kínál arra, hogy megszülessenek azok a gazdasági
intézmények, mechanizmusok, amelyek által Magyarország elkerülhet
a jelenlegi gazdasági mélypontról. Ha ugyanis létrejönnek a
szóbanforgó intézmények és mechanizmusok, akkor kialakulhat az, a
gazdasági életen belül funkcionáló bizalom is, amelynek hiányát ma
olyannyira szenvedjük. Ebben az esetben lehetőség lesz rá, hogy
megteremtődjenek azok a gazdasági-emberi magatartásformák és
normák, amelyek egy modern gazdaság normális működéséhez
elengedhetetlenül szükségesek. A gazdaság szereplői /egyének,
vállalatok, gazdasági egységek, stb./ ráébrednek, hogy a
"szabálytkövető" magatartással nagyobb eredményt lehet elérni,
messzebbre lehet jutni, mint a "szabályszegővel".
Amikor az Európához való felzárkózásról beszélünk, valójában
arra gondolunk, hogy végre rálépünk arra a sikeres modernizációs
útra, amelyre annyi kisérlet ellenére mostanáig nem sikerült. Ennél
talán legfontosabb feltétel pedig éppen az, hogy a politikai és a
gazdasági intézményrendszer az imént említett "szabálytkövető"
gazdasági magatartásnak a minél gyorsabb és erőteljesebb
kifejlődését serkentse és mielőbb helyettesítse azt a rendszert,
amelyben még mindig "nyakig vagyunk", s amelynek viszonylagos
biztonsága nagyon is sok bizonytalansággal "szabályszegéssel",
magyarán szólva átveréssel működött-működik úgy, hogy paradox módon
épp e "szabályszegések" lehetetlenítik el. (folyt.)
1990. július 17., kedd 13:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|