"A XXVIII. szovjet pártkongresszus - Gorbacsov szavaival élve - nem ment egészen simán. Eleinte úgy tünt: a pártfőtitkár számára semmi jót nem hozhat a tanácskozás. A beszédekből egyre világosabbá vált, hogy a küldöttek között a konzervatívok vannak többségben. A felszólalók élesen bírálták Gorbacsovot és több befolyásos tanácsadóját is. A kongresszus vége felé pedig a legnépszerűbb és legtehetségesebb radikálisok - akiket Gorbacsov foggal-körömmel a szervezetben próbál tartani -, mégis kiléptek a szovjet kommunista pártból. De a szovjet elnököt és pártfőtitkárt kemény fából faragták, és erős jellemének, politikai érzékének - no meg egy kis valódi, régimódi manipulációnak köszönhetően - a kongresszus végén győztesként került ki néhány döntő jelentőségü csatából. Hiszen az új központi bizottságban végül mégsem a keményvonalasok lesznek többségben, pedig korábban ez látszott valószínűbbnek. "