Rendszerváltás és az MTI

	Vélemények a tőkés csúcsról - 1.
Párizs A francia sajtó jelentős része kompromisszumként értékeli a csúcstalálkozón létrejött megállapodásokat. A Les Echos, az üzleti körök lapja szerint ez volt a kulcsszó a találkozón, a Libération szerint Houstonban az Egyesült Államok lényegében elvesztette vezető szerepét. Elsősorban ,,az ellentétek barátságos megállapítása,, nyilvánult meg, - írja a lap - s ez lehetővé teszi, hogy a résztvevők mindegyike a jövőben is a saját útját járja, egyebek között a Szovjetunió gazdasági segélyezése kérdésében is. A lapok megírják ugyanakkor, hogy Mitterrand elnök csalódottan fogadta a szovjet segélyre vonatkozó nyugatnémet-francia tervek elutasítását. Tokió Japán presztizs győzelemként könyvelheti el a csúcstalálkozót. Kaifu Tosiki kormányfőnek sikerült elérnie, hogy nemzetközi rangra emelkedett az északi területek ügye, és a Hetek támogatják a mielőbbi rendezést, s ez rendkívül fontos lépés lenne a japán-szovjet viszony normalizálása szempontjából. További eredmény, hogy sikerült hallgatólagos támogatást szerezni ahhoz a japán törekvéshez, hogy feloldják a pekingi véres események után felfüggesztett 5 milliárd dollárnyi hitel folyósítására vonatkozó tilalmat Kínával szemben. Az is megelégedéssel töltheti el a japánokat, hogy érvényesült javaslatuk: a Szovjetuniónak nem nagyszabású gazdasági segítséget nyújtanak a Hetek, hanem előbb a gazdasági környezetet tanulmányozzák. Brüsszel A brüsszeli kommentárok többsége - érthető módon - elsősorban az Európai Közösség szemszögéből értékelt. A hidegháború ugyan a múlté, ám egy új követi azt - a kereskedelmi háború, amely máris élesen szembeállítja egymással az Egyesült Államokat, Japánt és az európai közösségeket. A Le Soir ,,három rivalizáló hatalmi pólusról,, ír. Szerinte Washington partnerei megosztásával törekedett hegemóniájának megtartására. Az amerikaiak valóságos offenzívát indíottak az EK egységes agrárpolitikája ellen, de hevesen támadták a Szovjetunió azonnali segélyezését javasoló franciákat és nyugatnémeteket. A csúcs résztvevői a konfrontáció ellenére is természetesen kompromisszumra törekedtek, bár az csak amolyan látszategyezség lehetett. Nem jutottak közös nevezőre több kulcsfontosságú kérdésben, így a Szovjetunió és Kína belső helyzetének megitélésében sem - írja a belga lap.+++ MTI-Panoráma 1990. július 12., csütörtök 13:12
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »