|
|
 |
|
 |
Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásüg (OS)
|
Az Országgyűlés Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi
Bizottságának levele a Romániai Magyar Demokrata Szövetséghez (1.
rész)
1990. július 10., kedd -
Tisztelt Barátaink
A demokratikusan választott magyar Parlament minden tagja
alapvető fontosságúnak tartja az emberi jogok, valamint a nemzeti és
etnikai kisebbségek kollektív jogainak pontos megfogalmazását és
maradéktalan érvényesülését hazánkban az alkotmány-módosítás
kapcsán. Felelősségünket e téren ráadásul csak növeli az a tény,
hogy nagyszámú magyar él a környező államokban, s tudjuk, hogy sokan
figyelik döntéseinket. Meggyőződésünk szerint a magyarországi
nemzetiségek és etnikumok jogainak megteremtésénél és
érvényesítésénél a nemzetközi egyezményekből és az emberi jogokból
kell kiindulnunk, nem pedig a szomszédos országok kisebbségekkel
szemben tanúsított magatartásából. Alapvető jogok megtartása nem
lehet kölcsönösség kérdése, hiszen ez természetes, elemi
követelmény.
Állásfoglalásukból, amely meglepett minket, úgy érezzük, hogy
egy nagyon összetett kérdést egyetlen, kiragadott szempont szerint,
feltehetően nem elég pontos értesülések alapján vizsgálnak és
értelmeznek.
Ha csupán látszatmegoldásra törekednénk, megtehettük volna, hogy
minden nemzetiségből egy-egy képviselőt beültetünk a képviselői
padsorokba, megmutatva ,,országnak-világnak,,: nálunk a nemzetiségek
jogait illetően minden rendben van. Az előző Parlamentnek valóban ez
volt a felfogása. Azon túl, hogy így ők maguk bármikor leszavazhatók
lennének, ez megbontotta volna a kizárólag politikai pártokra,
programokra épülő egykamarás Parlamentünk egyensúlyát. A
választásokon nálunk politikai pártok mérkőztek meg: a liberális, a
kereszténydemokrata, a konzervatív, a szocialista és más egyéb
eszmei áramlatokhoz kötödő pártok számára elemi érdek volt, hogy jó
kapcsolatot alakítsanak ki (jelöltnek megnyeréssel, listára
felvétellel) mindazokkal, akik például nemzetiségiek, lelkészek,
szakszervezeti aktivisták vagy más érdekcsoporthoz tartozónak
vallották magukat, és egyetértettek az adott párt programjával. A
nemzeti kisebbségek nem maradtak képviselet nélkül: az Országgyűlés
tagjai közül mintegy 15-20-an vallják magukat valamelyik nemzeti,
vagy etnikai kisebbséghez tartozónak, azaz többen mint ahányan
bekerülhettek volna közülük, ha a lakosság nyilvántartott létszámuk
arányának megfelelően juttatja őket mandátumhoz. Hazánkban
folyamatban van a nemzeti és etnikai kisebbségek parlamenti biztosa
(ombudsman) intézményének létrehozása. (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 18:10
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|