|
|
 |
|
 |
Summa (1. rész)
|
1990. július 10. kedd (MTI-tud) - A 14. labdarugó világbajnokság
döntője után az MTI sportszerkesztősége a földkerekség több
fővárosából gyűjtött híreket, összefoglalókat. A hírügynökség
állandó tudósítói szedték csokorba azt, hogy ,,állomáshelyükön,,, a
különféle országokban miként fogadták az olaszországi futballshow
történéseit.
Lengyelország: nosztalgia a régi döntők iránt
---------------------------------------------
Bár futballistáik nem jutottak el a világbajnokságra,
Lengyelország életét az utóbbi egy hónapban alaposan
,,befolyásolta,, a Mondiale. A televízió nemcsak hogy élőben
közvetített csaknem valamennyi mérkőzést, de - amire emberemlékezet
óta nem volt példa - a szokott 19.30 órás kezdési időpontról rendre
elcsúsztatták a megszokott esti hiradót. A programok teljesen
felborultak, mert a közben kialakult belpolitikai, sőt
kormányválságot sem hagyhatták figyelmen kivül. Így azután a nézők
szinte mást sem láttak heteken át, mint focit és vitatkozó
politikusokat, felváltva.
A nagy labdarugó-küzdelemből kimaradt lengyelek szimpátiája
alapvetően Kamerun csapata felé fordult. A szurkolókat egyszerűen
elbűvölte az afrikaiak játékstílusa és az a nemtörődöm bátorság,
ahogyan nekirontottak legnevesebb ellenfeleiknek is.
A szakértők egyébként nemegyszer már a labdarugás halálát
jósolgatták az unalmas taktikázásban kimerülő találkozók láttán, és
nosztalgiával emlékeztettek a régi világbajnokságok nagy döntőire. A
Slowo Powszechne című lap egyenesen azt írta a német - argentin
mérkőzésről, hogy a legjobb lesz erről mielőbb elfeledkezni, ha a
sportok rangsorában csúcson akar maradni a labdarúgás.
A lengyel játékosoknak hasonló volt a véleményük. Roman Kosecki
az argentinoknak szurkolt, de elismerte, rosszul játszottak, azaz
Franz Beckenbauer szövetségi kapitány (akinek sikerült csapata
játékstílusát megváltoztatnia) fiai megérdemelten győztek. Ryszard
Koncewicz ,,kedvenc,, mérkőzése a harmadik helyért vívott olasz -
angol 90 perc volt. Ő is a vesztesnek drukkolt, mert jobban szereti
az angolok stilusát. A kérdésre, miért kellett az olaszoknak a
harmadik hellyel beérniük, Koncewicz így válaszolt: Azeglio Vicini
szövetségi kapitánynak túl sok jó játékosa volt, nem tudta őket
igazán kézbentartani. Az állandó - és gyakran indokolatlan -
cserékkel ugyan több játékos villoghatott a nézők előtt, de a sok
változtatás szétzilálta a csapatmunkát.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 10:04
|
Vissza »
|
|
Summa (2. rész)
|
Moszkva: majd 1994-ben
----------------------
Érthetően vegyes érzelmek jellemezték a szovjet sajtót és a
sportközvéleményt az olaszországi világbajnokság eseményeit
illetően.
Protaszovék minden várakozásnál korábbi és szégyenletes búcsúja
máig fáj, de a lapok, a televízió vasárnapig azért Olaszországra és
nem a vert seregként hazatértekre figyelt. A sportág kedvelői
végigkövethették az eseményeket, minden mérkőzést láthattak.
Közben Lobanovszkij volt szövetségi kapitánnyal készült
önkritikus hangokat is hallató interjúk egész sora. A szovjet
mester, aki már a vb előtt bejelentette távozását a válogatott
éléről, az első interjújában még jobbára csak a játékvezetés
silányságában jelölte meg a kiesés okait. (A tévéfelvételek tanúsága
szerint nem is alaptalanul bírálta a bírókat.) Később - már
lehiggadva - azért feltárt több komoly szakmai hibát, taktikai
következetlenséget is. A szovjet sajtó nem követel fejeket, nem
keres bűnbakokat. Úgy tűnik, hogy továbbra is számítanak
Lobanovszkij szakmai tanácsaira, de egyértelműen egy új, a következő
EB-re ütőképes csapat kialakulására számítanak. (A Szovjetunió a
magyarokkal egy csoportban küzd az 1992-es EB-fináléba jutásért. - A
szerk.)
Ami a vb egyéb eseményeit illeti: az első visszhangok az
aranyérmes német csapatban a világbajnokság legegyenletesebb,
legjobb teljesítményt nyújtó válogatottját köszöntötték. A televízió
kommentátorai azt emelték ki, hogy ez a vb elsősorban a védelmek
versenye volt. Ez magyarázza a vészes gólszegénységet. A másik téma
a játékvezetők átlagon aluli ténykedése volt. Ez sok esetben
meghatározó módon hatott a mérkőzések eredményeire.
Mindent egybevetve az érződik, hogy a szovjet futballbarátok is
hamarosan már csak a szépre emlékeznek, és 1994 felé fordítják
figyelmüket. Talán az Egyesült Államokban sorra kerülő 15. fináléban
jobban sikerül a szereplés. Feltéve, ha eljut oda a ,,Szbornaja,,.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 10:09
|
Vissza »
|
|
Summa (3. rész)
|
Bécs: a büntetők b-je
----------------------
Az olaszországi labdarugó világbajnokságon az NSZK csapatának
győzelmét az osztrák lapok igazságosnak, megérdemeltnek
minősitették, bár rámutattak a döntő mérkőzés egyetlen góljának
vitatható ,,születési hibájára,, is.
Ausztria legnépszerübb napilapja, a milliós példányszámu Neue
Kronen Zeitung sajnálatosnak tartja, hogy a vb-finálét egy ,,viccnek
tekinthető,, tizenegyes döntötte el. Mint az ujság sportkommentátora
rámutat, a németek méltán lettek elsők, hiszen övék volt a
legállóképesebb csapat a világbajnokságon. Több szép játékot
mutattak Völlerék, és a döntő mérkőzésen is fölényben voltak. Ezért
is nagy kár, hogy birói segédlettel nyerték el a bajnoki cimet.
Mindez azonban jól illett e világbajnoksághoz, amely bizonyára nem
sorolható a labdarugás történetének legszinvonalasabb eseményei
közé. Igaz, a szervezése körül minden a legnagyobb rendben volt -
jegyezte meg a bécsi lap.
A Kurier a vb tanulságait összegezve nem kevés iróniával vonta
le azt a következtetést, hogy ezen a nagy versenysorozaton főként a
tizenegyesrugások váltottak ki igazi feszültséget. Ezért - a
kommentátor szerint - legjobb lenne a szünetek előtt, alatt és után
büntetőkkel szórakoztatni a közönséget. Egyik-másik mérkőzés
voltaképpen el is maradhatna...
Ugyancsak a Kurier, az osztrák válogatott vb-szereplésére
visszatérve nyilatkozatot kért Josef Hickersberger szövetségi
kapitánytól. A szakember elmondta: véleménye szerint együttese azért
vallott kudarcot, mert gyengének bizonyult a labdakezelési
technikában. Elárulta azt is, a közeljövőben hat változást kiván
eszközölni a nemzeti tizenegy felállításában.
Más osztrák ujságok elsősorban a Mondiale zárómérkőzésének
értékelésével foglalkoztak. Méltatták a német csapat irányitójának,
Beckenbauernek a bajnoki cim kivivásában szerzett érdemeit. Az
Arbeiter Zeitung szerint a ,,labdarugócsászár,,, aki most átadni
készül a helyét a válogatott élén, ezzel a döntő-mérkőzéssel
diadalmasan bucsuzhat. Mint ő maga nyilatkozta, nem kell
szégyenkeznie hatéves munkájának eredményeivel, mert sikerült
elérnie, hogy Németországban végre ismét mindenki csak jót mond az
ország labdarugósportjáról.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 10:22
|
Vissza »
|
|
A sportszerkesztőségek figyelmébe
----------------------------------
|
1990. július 10. kedd (MTI) - A mai mtis2003-as hírünk (Summa/3.
rész) alcíme helyesen:
Bécs: a büntetők vb-je
--
+++
1990. július 10., kedd 10:33
|
Vissza »
|
|
Summa (4. rész)
|
Belgrád: új korszak kezdete (?)
-------------------------------
A jugoszláv fővárosban tulajdonképpen elégedettek a ,,plavi,,
válogatott olaszországi szereplésével, bár a vb idején sokszor
igazságtalan támadások érték a csapatot és vezetőit. Ivica Oszim, a
szövetségi kapitány tárgyilagosan ezt szögezte le: játékosai tudásuk
legtöbbjét nyujtották, de ez minden, ezen felül álmodozni már nem
lett volna reális várakozás.
Eleve rossz hangulatban érkezett a csapat a vb-re. Az utolsó
edzőmérkőzésen is kikapott, s korábban súlyos vereséget szenvedett
az NSZK-tól. Úgy tünt, összeroppan a válogatott. A kevésbé nehéz
edzőpartnereknek köszönhetően azonban lassan összeszokott a gárda. A
spanyolok elleni előkészületi csatán aratott győzelem volt a
csucspont. Belgrád, s talán egész Jugoszlávia örömmámorban uszott,
autós győzelmi menetek járták a várost. Zászlókat lengetve,
autódudákkal tülkölve a fiatalok boldogan éltették a győzteseket. Az
argentinok ellen, a negyeddöntőben a mérkőzés nagy részét 10
emberrel játszották végig a jugoszlávok. Többen azt tanácsolták,
hogy ne a játékvezetőt, hanem más tényezőket hibáztassanak a
kudarcért. A sajtó feleleveniti, döntő fontosságú mérkőzéseken -
olimpiai selejtezőn, vb-csatákon - hányszor állitottak ki
kulcsembert a jugoszláv csapatból
1960-ban, Rómában Galicsot,
1966-ban, Brüsszelben Dzsajicsot, 1989-ben Bazdarovicsot, s most
Szabanadzsovicsot. Talán mégsem mindig a birókban van a hiba -
emlegetik fel Belgrádban.
Maga a világbajnokság is elnyerte a belgrádi sajtó és a
közvélemény tetszését. Az egyik elődöntő kapcsán megértik a
bronzérmes azzurrik bánatát, de elismerik az argentinok igazát is: a
labdarugást mégiscsak gólra játsszák... Felfigyeltek arra is, hogy
uj korszak kezdetét jelentheti a világ labdarugásában Costa Rica,
Kamerun, Kolumbia és Irország szereplése. Számolni kell az afrikai
országokon kivül az ázsiaiakkal. Csak egyedül az Egyesült Államok
labdarugó-sportja nem tud lábrakapni. Talán épp ezért kapta meg a
következő vb rendezési jogát a tengerentúli ország...? - teszik fel
a kérdést nem is minden alap nélkül Belgrádban.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 11:17
|
Vissza »
|
|
Summa (5. rész)
|
Buenos Aires: Maradona ,,bundáról,, beszél (1. rész)
----------------------------------------------------
Aludt rá ugyan kettőt, de még mindig nem tudta megemészteni a
vereségét Argentina. A Buenos Aires-iek szemében Codesal mexikói
biró fekete bárány, neki tulajdonitják a rájuk mért utolsó, végzetes
csapást.
Carlos Saul Menem argentin köztársasági elnök annak a
véleményének adott hangot, Codesal jobban teszi, ha otthon maradt
volna gyógyitani (ugyanis nőgyógyász orvos), hiszen annyit ért a
futballhoz, mint hajdu a harangöntéshez. Menem elnök nemcsak a
tizenegyes jogosságát vonta kétségbe, de Monzon kiállitását is.
Elismerte ugyan, az NSZK megérdemelten győzött, de a birónak
tulajdonitotta, hogy furcsa véget ért a döntő.
Menemnek a tv által is sugárzott nyilatkozata hatására Buenos
Aires-en kisebb tömeghisztéria lett urrá. Felerősödött a normális
körülmények között is igen magas foku nemzeti gőg, továbbá rasszista
megnyilvánulásokat is tapasztalni lehet
Az MTI dél-amerikai tudósitója személyesen tapasztalta, hogyan
inzultáltak hétfőre virradóra fekete bőrü brazil embereket Buenos
Aires utcáin a ,,bajnok Argentinát,, éltető fiatal huligánok.
Menem arra szólitotta fel nemzetét, hogy ugy fogadja a hétfőn
hazaérkező válogatottat, mintha Maradonáék világbajnokságot nyertek
volna.
A Buenos Aires-i Clarin című lap józanabb, visszafogottabb,
objektivebb hangot ütött meg, és tartózkodott a nemkivánatos
hangulatkeltéstől. Az NSZK bajnoki ciméhez nem férhet kétség, mert
jobb volt, függetlenül a biró által megitélt tizenegyestől - irta. A
lap szerint Argentinának nagyon meg kell becsülnie az ezüstérmet,
hiszen igazán jól csak egyszer játszott - az olaszok ellen. ,,Ne
feledjük Kamerunt,, - emlékeztetett az újságíró.
A Clarin római különtudósitói Jose Basualdót idézve azt irták,
hogy ,,fájdalmas igy bukni,,, Juan Simon pedig ugy nyilatkozott,
hogy ,,sok furcsaság történt a pályán,,. Carlos Bilardo szövetségi
kapitány újra bejelentette, visszavonul a válogatott éléről, és
egyetlen csapatnál sem vállal megbizatást. Hozzáfűzte: büszke a
válogatottjára. (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 11:39
|
Vissza »
|
|
Summa (6. rész)
|
Buenos Aires: Maradona ,,bundáról,, beszél (2. rész)
----------------------------------------------------
Diego Maradona az argentin tv-nek adott nyilatkozatában is
tudatta: ez volt az utolsó világbajnoki szereplése. Maradona vitatta
az ellenük megitélt büntetőrugás jogosságát. Úgy vélekedett,
,,bundázás,, történt
Előre eldöntötték, hogy a vb-aranyéremnek
Európába kell kerülnie: Olaszországba vagy Németországba.
A fővárosi sajtó kiemelt helyen ismertette Pierre Littbarskinak
azt a nyilatkozatát, amely szerint Codesal indokolatlanul itélt
büntetőrugást az argentinok ellen. Littbarski kijelentette:
,,Győzelmünk egyértelmű és megérdemelt, de szerintem Codesal a
nekünk itélt tizenegyessel inkább elégtételt akart szolgáltatni
azért a szabálytalanságért, amelyet pár perccel azelőtt
Augenthalerrel szemben követtek el. (Littbarski Goycochea kapus és a
német hátvéd összeütközésére célzott. - A szerk.)
Carlos Fernando Navarro Montoya, a Boca Juniors kapusa ezzel
szemben helyesnek itélte a birói döntést. Szerinte a tizenegyes
jogos volt.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 11:46
|
Vissza »
|
|
Summa (7. rész)
|
Washington: ,,Ferenc császár,, 10 millió dollárja
-------------------------------------------------
Aki azt hinné, hogy a vb az Egyesült Államokban sokat segitett a
labdarugás népszerűsítésében, az téved. Az amerikaiak túlnyomó
többsége ugyanis nem látta a mérkőzéseket, nem is tudott róluk. A
nagy, országos tv-hálózatok legfeljebb az elődöntők idején adtak -
igen röviden - hírt arról, hogy egyáltalán Mondiale van Itáliában.
Igaz, aki nagyon kíváncsi volt, az két kábel-tv hálózat jóvoltából
élőben láthatta a meccseket - ha ráért: az időeltolódás miatt
ugyanis a mérkőzések felét reggel, vagy délelőtt, munkaidőben
sugározták. Természetesen az elmaradhatatlan hirdetésekkel, amelyek
akkor is megszakították a közvetítést, ha éppen gólhelyzetben volt a
csatár, vagy a sárga lapot húzta elő a játékvezető. A teljességhez
tartozik, hogy az egyik tv-csatorna spanyol nyelven közvetítette a
vb-t, az Egyesült Államokban élő sokmillió dél-amerikai bevándorló
számára - akik történetesen értik és szeretik a focit -, de ez még
kevés, a nézettség ezzel együtt is csak 4 százalékos volt. Miután az
amerikai sport jelentős részben a tv-közvetítési jogdíjakból él,
ezúttal is szüntelenül hallható volt a vélemény: az 1994-es amerikai
vb eleve halálra lesz ítélve - mert ki kíváncsi rá...? Az amerikaiak
ugyanis a náluk hagyományos sportágak iránt érdeklődnek, amelyekben
sikeresek is: kosárlabda, baseball, amerikai futball, jégkorong. Ki
nézi majd a vb-mérkőzéseket, ahol a hazai csapat minden, csak nem
esélyes
Az elterjedt előítélet szerint az európai futball nem is
látványos, nem elég mozgalmas, kevés a gól, és így tovább.
E nézeteken az sem változtat, hogy George Bush elnök a houstoni
csúcstalálkozón ünnepélyesen közölte Helmut Kohl bonni kancellárral:
ha hiszi, ha nem, futball-szakértővel van dolga
Bush diákként a
Yale egyetem csapatának tagja volt... Hozzátehető még, hogy Henry
Kissinger, a volt amerikai külügyminiszter büszkén nyilatkozta
Rómában, soha akkora érdeklődést nem tapasztalt személye iránt, mint
most. Ő ugyanis az 1994-es World Cup szervezőbizottságának alelnöke.
A mégis reménytelennek tűnő helyzetben az amerikai labdarugásnak
egy ígérete van: Beckenbauer, aki profiként maga is játszott egy
ideig az Egyesült Államokban. A hirek szerint a német ex-kapitány -
ha nem is hajlandó hasonló szerepet vállalni az amerikai
válogatottnál -, de körülbelül tízmillió dollár fejében kész
egyfajta irányító menedzserként segíteni az amerikai csapat
felkeszülését 1994-re.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 12:40
|
Vissza »
|
|
Summa (8. rész)
|
London: Gascoigne, mindenki kedvence
------------------------------------
Régi hagyomány, hogy a németek mindig a legtöbbet hozzák ki az
angolokból: olyan játékkal rukkoltak ki az elődöntőben, hogy a
szigetország népe - az elpuskázott tizenegyesek szívtépő fajdalmat
és a veterán kapus orra elől elcsent bronzérmet is feledve - nemzeti
hősökként ünnepelte hazatérő fiait.
- Mi lett volna itt, ha a Fair Play dij mellé még a Világ Kupát
is hazahozzuk? - kérdezgették egymást boldogan a játékosok az
utcákat, erkélyeket, párkányokat, háztetőket ellepő százezres tömeg
szünni nem akaró, önfeledt ünneplése láttán.
Az angol labdarugás magára talált, a nemzet visszafogadta
szívébe csapatát. Egyöntetű az a vélemény, hogy az 1966-ban hazai
földön kivívott vb-cím óta most nyújtotta legjobb teljesítményét
nemzeti tizenegyük. Majd negyedszázad minden keserüségét
megbocsátották a szurkolók és még a legkritikusabb sportszerkesztők
is szokatlan gyöngédséggel búcsúztatták a válogatott éléről nyolc év
után távozó Bobby Robson szövetségi kapitányt. Ő mindenesetre azt
tanácsolta utódjának, hogy tegyen szert valahogy - rinocéroszbőrre.
Az ünneplésből bőségesen kijut Peter Shiltonnak is. A 41 éves
válogatott-világrekorder kapuvédő Bariban a 125. alkalommal - egyben
utoljára - öltötte magára a nemzeti mezt. Mindenki kedvencévé vált
Paul Gascoigne. A 23 éves csupamosoly fiút egy egész nemzet zárta
szívébe. Nemcsak káprázatos játékáért. Milliók könnyeztek vele,
amikor sírásra görbült szájjal engedett utat ,,nem angolos,,
érzelemkitörésének a nagy álom szertefoszlása láttán...
Az argentin - német döntő után kiváltképpen jóleső érzéssel
nyugtázza Anglia a világbajnokság Fair Play diját. Nem titkolt
elégtétellel állapítják meg, hogy a Mondiale szellemét
magatartásával ,,megszégyenítő,, argentin csapatot végre
megfosztották ,,érdemtelenül megszerzett,, világbajnoki címétől.
Elismerik, hogy Beckenbauer együttese volt a jobb, de úgy vélik, a
német válogatott ,,gépies hatékonysága,, sem volt éppen alkalomhoz
illő.
,,A világbajnoki döntő egyetlen jó mozzanata az argentinok
elleni büntetőrugás volt, amely egymilliárdnyi nézőt mentett meg a
hosszabbítás, netán tizenegyes-párviadal gyötrelmeitől,, - irta a
The Times.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 12:48
|
Vissza »
|
|
Summa (9. rész)
|
Brüsszel: Blatter Scifóra szavaz
--------------------------------
A belga lapok római különtudósításai szerint a világbajnoki
döntőben kétségtelenül a jobbik csapat diadalmaskodott. Csak a
németek voltak a pályán - írja a La Libre Belgique, ám a Le Soir
szerint a ,,németek csak makacsságukkal és ádáz küzdeni tudásukkal
kerekedtek felül, miközben senkire sem voltak meggyőző hatással,,.
Az előbbi lap az argentinokról alkot lesújtó véleményt, s
anti-játéknak minősíti azt, amit a dél-amerikai csapat produkált.
,,Mit gondoljunk egy csapatról, amely láthatóan kerüli a
támadásokat, s a mérkőzés kezdetétől a tizenegyesekre gondol, mert
még ezt tekinti a legjobb lehetőségnek? Ez a csapat a rendes
játékidő alatt csak két mérkőzésen tudott diadalmaskodni a hétből a
Mondialén. Ez az együttes, az olaszok elleni teljesítményén kívül,
nem mutatott olyan szinvonalat, amely elvárható a címvédőtől,
illetve az újabb cím várományosától,, - írja a belga lap.
A belga értékelések kétségbe vonják a sorsdöntő tizenegyes
jogosságát. A Le Soir szerint Sensini közbelépése nem érdemelt
büntetőt, mivel az argentin védő egyértelműen a labdát célozta meg,
és nem Völler lábát.
A Le Soir - érthető módon - idézte Sepp Blatternek, a FIFA
főtitkárának a véleményét, aki szerint a belgák kiválósága, Enzo
Scifo volt a világbajnokság legnagyobb játékosegyénisége.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 13:13
|
Vissza »
|
|
Summa (10. rész)
|
Bonn: pecsét a barátságon (1. rész)
-----------------------------------
A németség legnagyobbjai számára Itália volt mindig a szépség, a
vágyak beteljesülése. Maradandó bizonyítéka ennek Goethe naplója
itáliai utazásáról. Most az olaszországi vb a klasszikus német
irodalom és művészet kedvelőin kívül is rengeteg újabb német barátot
szereztek Itáliának. Nemcsak a Rómához fűződő és világra szóló
győzelem okán, hanem elsősorban azért, mert milliók számára vált
egyértelmüvé: az olasz csapat kiválása után az olaszok
Németországnak szorítottak, sőt: a közönség olasz háromszínű nemzeti
zászlókat lengetett a nemzetek buzdításaként.
A sajtó is észrevette: a világbajnok csapat és a kiséretében
érkezett szurkolók ezrei viszont sok új barátot szereztek
Németországnak is Itáliában. Persze az olaszok a németek iránti
elfogultságának, újsütetű németpártiságának nem elhanyagolandó oka,
hogy a csapatból legalább heten itáliai egyesületekben játszanak, és
úgy hírlik, hogy Párma és Firenze is szemet vetett Buchwaldra,
illetve Beinre. Ezért jogos az a feltételezés, hogy Berti Vogts új
szövetségi kapitánynak, ha valóban lelkiismeretesen akarja
ellenőrizni a Franz Beckenbauer távozása nyomán gondjaira bízott
nemzeti tizenegy fejlődését, akkor még kis olaszországi lakást is
kell bérelnie...
Vogtsnak egyébiránt - ahogy ezt valaki Frankfurtban megjegyezte
- a ,,Franzi, a német császár,, bizony kemény diót hagyott örökül
azzal a kijelentésével: a német csapat évekig legyőzhetetlen lesz,
bármennyire sajnálatos is ez a dolog a világ többi országa számára.
Az új kapitányt azonban már most minden igyekezetükkel támogatják a
játékosok. Már csak azért is, mert nagy szerénységről tesz
tanuságot. Kijelentette: szerdától kezdve a vb minden játékos
számára a múlté, és senki nem nyugodhat babérjain. ,,Az én
irányításom alatt is elvesztünk majd mérkőzéseket, de ettől még nem
következik be a világvége...,, - jelezte Vogts. (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 13:20
|
Vissza »
|
|
Summa (11. rész)
|
Bonn: pecsét a barátságon (2. rész)
-----------------------------------
De visszatérve olasz földre: egy lap még hiányolta is, hogy
Beckenbauer valahogyan elmulasztott külön is köszönetet mondani a
rendezésért, meg mindenért az olaszoknak... Mert például a
világbajnokság alatt a németek azt is igencsak a javára írták az
olasz rendezőségnek és a rendőrségnek, hogy gondosan felkészült
minden rendbontásra, és amikor kellett, határozottan cselekedett.
Gyorsított eljárással, illetve el- és kiutasította az országból a
veszélyes rendbontókat. S közöttük nemcsak angol ,,nehézfiuk,,,
hanem egyáltalán nem könnyebb német legények is akadtak. Igaz, néha
tévedésből miattuk ártatlan német szurkolóknak is kijutott a
rendőrségi erélyből... A megbilincselt csavargók szégyenteljes
kiebrudalását mindenesetre megkönnyebbülten fogadták a németek.
Itália összegezése tehát: minden vonalon teljes német és olasz
siker
Így pecsételődött meg a két nép barátsága.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 13:26
|
Vissza »
|
|
Summa (12. rész)
|
Bukarest: ,,csodálatos kaland,,
-------------------------------
A labdarugó világbajnokság Romániában is nagy érdeklődést
váltott ki. A lapok mindenekelőtt ezt emelik ki: hála 1989. december
22-ének, a forradalom győzelmének, mert a diktatúra bukásával vált
lehetővé, hogy a román szurkolók a televízióban láthatták a vb
mérkőzéseit. Korábban ugyanis gyakorlattá vált, hogy csak elvétve
közvetítettek nemzetközi eseményeket, mérkőzéseket, sőt, a különféle
Ceausescu-programok miatt esetleges mérkőzésidő hosszabbításokra -
volt rá példa
- már nem is jutott közvetítési idő.
A figyelem előterében természetesen a román válogatott
szereplése állt. Általános a megállapítás: Románia válogatottja
,,szebb lóról is leeshetett volna,,, azaz kezében volt a továbbjutás
lehetősége. A Gazeta Sporturilor még mindig azt vitatja, hogy az
írek ellen miért rugta az utolsó tizenegyest a viszonylag
tapasztalatlan Timofte - el is hibázta... Ez pedig Románia számára a
kiesést jelentette. A korai búcsú ellenére a politikai napilapok
sportrovatai is elismeréssel írnak a román válogatott
teljesítményéről, amely végül is a legsikeresebb vb-szereplésnek
számít.
A lezajlott sorozatmérkőzésekről azt írják, hogy a ,,labdarugás
csodálatos kalandja,, zajlott le Olaszországban. Dicsérik a csapatok
teljesítményeit, a nagy küzdelmeket, viszont a játékvezetés
színvonalával elégedetlenek a román szaksajtó Olaszországból
tudósító képviselői. Felsorolják a durva hibát elkövetőket. Íme a
lista mutatóba: Cardellino (Uruguay), Soriano Aladren
(Spanyolország), Wright (Brazilia), Fredriksson (Svédország),
Quiniou (Franciaország). Természetesen a döntő mérkőzés
játékvezetője, Eduardo Codesal Mendez mexikói bíró sem maradt ki a
felsorolásból. Ő különösen sok hibájával elrontotta a vb befejező 90
percét.
A lapok olasz - NSZK döntőt láttak volna a legszívesebben. Úgy
értékelik: a látottak alapján ez lett volna a legszínvonalasabb
mérkőzés. Viszont abban teljes az egyetértés, hogy az NSZK a
harmadik világbajnoki címét megérdemelten szerezte meg.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 14:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|