|
 |
 |
 |

Summa (1. rész)
|

1990. július 10. kedd (MTI-tud) - A 14. labdarugó világbajnokság döntője után az MTI sportszerkesztősége a földkerekség több fővárosából gyűjtött híreket, összefoglalókat. A hírügynökség állandó tudósítói szedték csokorba azt, hogy ,,állomáshelyükön,,, a különféle országokban miként fogadták az olaszországi futballshow történéseit.
Lengyelország: nosztalgia a régi döntők iránt
---------------------------------------------
Bár futballistáik nem jutottak el a világbajnokságra, Lengyelország életét az utóbbi egy hónapban alaposan ,,befolyásolta,, a Mondiale. A televízió nemcsak hogy élőben közvetített csaknem valamennyi mérkőzést, de - amire emberemlékezet óta nem volt példa - a szokott 19.30 órás kezdési időpontról rendre elcsúsztatták a megszokott esti hiradót. A programok teljesen felborultak, mert a közben kialakult belpolitikai, sőt kormányválságot sem hagyhatták figyelmen kivül. Így azután a nézők szinte mást sem láttak heteken át, mint focit és vitatkozó politikusokat, felváltva.
A nagy labdarugó-küzdelemből kimaradt lengyelek szimpátiája alapvetően Kamerun csapata felé fordult. A szurkolókat egyszerűen elbűvölte az afrikaiak játékstílusa és az a nemtörődöm bátorság, ahogyan nekirontottak legnevesebb ellenfeleiknek is.
A szakértők egyébként nemegyszer már a labdarugás halálát jósolgatták az unalmas taktikázásban kimerülő találkozók láttán, és nosztalgiával emlékeztettek a régi világbajnokságok nagy döntőire. A Slowo Powszechne című lap egyenesen azt írta a német - argentin mérkőzésről, hogy a legjobb lesz erről mielőbb elfeledkezni, ha a sportok rangsorában csúcson akar maradni a labdarúgás.
A lengyel játékosoknak hasonló volt a véleményük. Roman Kosecki az argentinoknak szurkolt, de elismerte, rosszul játszottak, azaz Franz Beckenbauer szövetségi kapitány (akinek sikerült csapata játékstílusát megváltoztatnia) fiai megérdemelten győztek. Ryszard Koncewicz ,,kedvenc,, mérkőzése a harmadik helyért vívott olasz - angol 90 perc volt. Ő is a vesztesnek drukkolt, mert jobban szereti az angolok stilusát. A kérdésre, miért kellett az olaszoknak a harmadik hellyel beérniük, Koncewicz így válaszolt: Azeglio Vicini szövetségi kapitánynak túl sok jó játékosa volt, nem tudta őket igazán kézbentartani. Az állandó - és gyakran indokolatlan - cserékkel ugyan több játékos villoghatott a nézők előtt, de a sok változtatás szétzilálta a csapatmunkát. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 10:04
|

Vissza »
|
 |

Summa (2. rész)
|

Moszkva: majd 1994-ben ---------------------- Érthetően vegyes érzelmek jellemezték a szovjet sajtót és a sportközvéleményt az olaszországi világbajnokság eseményeit illetően.
Protaszovék minden várakozásnál korábbi és szégyenletes búcsúja máig fáj, de a lapok, a televízió vasárnapig azért Olaszországra és nem a vert seregként hazatértekre figyelt. A sportág kedvelői végigkövethették az eseményeket, minden mérkőzést láthattak.
Közben Lobanovszkij volt szövetségi kapitánnyal készült önkritikus hangokat is hallató interjúk egész sora. A szovjet mester, aki már a vb előtt bejelentette távozását a válogatott éléről, az első interjújában még jobbára csak a játékvezetés silányságában jelölte meg a kiesés okait. (A tévéfelvételek tanúsága szerint nem is alaptalanul bírálta a bírókat.) Később - már lehiggadva - azért feltárt több komoly szakmai hibát, taktikai következetlenséget is. A szovjet sajtó nem követel fejeket, nem keres bűnbakokat. Úgy tűnik, hogy továbbra is számítanak Lobanovszkij szakmai tanácsaira, de egyértelműen egy új, a következő EB-re ütőképes csapat kialakulására számítanak. (A Szovjetunió a magyarokkal egy csoportban küzd az 1992-es EB-fináléba jutásért. - A szerk.)
Ami a vb egyéb eseményeit illeti: az első visszhangok az aranyérmes német csapatban a világbajnokság legegyenletesebb, legjobb teljesítményt nyújtó válogatottját köszöntötték. A televízió kommentátorai azt emelték ki, hogy ez a vb elsősorban a védelmek versenye volt. Ez magyarázza a vészes gólszegénységet. A másik téma a játékvezetők átlagon aluli ténykedése volt. Ez sok esetben meghatározó módon hatott a mérkőzések eredményeire.
Mindent egybevetve az érződik, hogy a szovjet futballbarátok is hamarosan már csak a szépre emlékeznek, és 1994 felé fordítják figyelmüket. Talán az Egyesült Államokban sorra kerülő 15. fináléban jobban sikerül a szereplés. Feltéve, ha eljut oda a ,,Szbornaja,,. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 10:09
|

Vissza »
|
 |

Summa (3. rész)
|

Bécs: a büntetők b-je ----------------------
Az olaszországi labdarugó világbajnokságon az NSZK csapatának győzelmét az osztrák lapok igazságosnak, megérdemeltnek minősitették, bár rámutattak a döntő mérkőzés egyetlen góljának vitatható ,,születési hibájára,, is.
Ausztria legnépszerübb napilapja, a milliós példányszámu Neue Kronen Zeitung sajnálatosnak tartja, hogy a vb-finálét egy ,,viccnek tekinthető,, tizenegyes döntötte el. Mint az ujság sportkommentátora rámutat, a németek méltán lettek elsők, hiszen övék volt a legállóképesebb csapat a világbajnokságon. Több szép játékot mutattak Völlerék, és a döntő mérkőzésen is fölényben voltak. Ezért is nagy kár, hogy birói segédlettel nyerték el a bajnoki cimet. Mindez azonban jól illett e világbajnoksághoz, amely bizonyára nem sorolható a labdarugás történetének legszinvonalasabb eseményei közé. Igaz, a szervezése körül minden a legnagyobb rendben volt - jegyezte meg a bécsi lap.
A Kurier a vb tanulságait összegezve nem kevés iróniával vonta le azt a következtetést, hogy ezen a nagy versenysorozaton főként a tizenegyesrugások váltottak ki igazi feszültséget. Ezért - a kommentátor szerint - legjobb lenne a szünetek előtt, alatt és után büntetőkkel szórakoztatni a közönséget. Egyik-másik mérkőzés voltaképpen el is maradhatna...
Ugyancsak a Kurier, az osztrák válogatott vb-szereplésére visszatérve nyilatkozatot kért Josef Hickersberger szövetségi kapitánytól. A szakember elmondta: véleménye szerint együttese azért vallott kudarcot, mert gyengének bizonyult a labdakezelési technikában. Elárulta azt is, a közeljövőben hat változást kiván eszközölni a nemzeti tizenegy felállításában.
Más osztrák ujságok elsősorban a Mondiale zárómérkőzésének értékelésével foglalkoztak. Méltatták a német csapat irányitójának, Beckenbauernek a bajnoki cim kivivásában szerzett érdemeit. Az Arbeiter Zeitung szerint a ,,labdarugócsászár,,, aki most átadni készül a helyét a válogatott élén, ezzel a döntő-mérkőzéssel diadalmasan bucsuzhat. Mint ő maga nyilatkozta, nem kell szégyenkeznie hatéves munkájának eredményeivel, mert sikerült elérnie, hogy Németországban végre ismét mindenki csak jót mond az ország labdarugósportjáról. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 10:22
|

Vissza »
|
 |

A sportszerkesztőségek figyelmébe
----------------------------------
|

1990. július 10. kedd (MTI) - A mai mtis2003-as hírünk (Summa/3. rész) alcíme helyesen:
Bécs: a büntetők vb-je -- +++
1990. július 10., kedd 10:33
|

Vissza »
|
 |

Summa (4. rész)
|

Belgrád: új korszak kezdete (?) -------------------------------
A jugoszláv fővárosban tulajdonképpen elégedettek a ,,plavi,, válogatott olaszországi szereplésével, bár a vb idején sokszor igazságtalan támadások érték a csapatot és vezetőit. Ivica Oszim, a szövetségi kapitány tárgyilagosan ezt szögezte le: játékosai tudásuk legtöbbjét nyujtották, de ez minden, ezen felül álmodozni már nem lett volna reális várakozás.
Eleve rossz hangulatban érkezett a csapat a vb-re. Az utolsó edzőmérkőzésen is kikapott, s korábban súlyos vereséget szenvedett az NSZK-tól. Úgy tünt, összeroppan a válogatott. A kevésbé nehéz edzőpartnereknek köszönhetően azonban lassan összeszokott a gárda. A spanyolok elleni előkészületi csatán aratott győzelem volt a csucspont. Belgrád, s talán egész Jugoszlávia örömmámorban uszott, autós győzelmi menetek járták a várost. Zászlókat lengetve, autódudákkal tülkölve a fiatalok boldogan éltették a győzteseket. Az argentinok ellen, a negyeddöntőben a mérkőzés nagy részét 10 emberrel játszották végig a jugoszlávok. Többen azt tanácsolták, hogy ne a játékvezetőt, hanem más tényezőket hibáztassanak a kudarcért. A sajtó feleleveniti, döntő fontosságú mérkőzéseken - olimpiai selejtezőn, vb-csatákon - hányszor állitottak ki kulcsembert a jugoszláv csapatból 1960-ban, Rómában Galicsot, 1966-ban, Brüsszelben Dzsajicsot, 1989-ben Bazdarovicsot, s most Szabanadzsovicsot. Talán mégsem mindig a birókban van a hiba - emlegetik fel Belgrádban.
Maga a világbajnokság is elnyerte a belgrádi sajtó és a közvélemény tetszését. Az egyik elődöntő kapcsán megértik a bronzérmes azzurrik bánatát, de elismerik az argentinok igazát is: a labdarugást mégiscsak gólra játsszák... Felfigyeltek arra is, hogy uj korszak kezdetét jelentheti a világ labdarugásában Costa Rica, Kamerun, Kolumbia és Irország szereplése. Számolni kell az afrikai országokon kivül az ázsiaiakkal. Csak egyedül az Egyesült Államok labdarugó-sportja nem tud lábrakapni. Talán épp ezért kapta meg a következő vb rendezési jogát a tengerentúli ország...? - teszik fel a kérdést nem is minden alap nélkül Belgrádban. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 11:17
|

Vissza »
|
 |

Summa (5. rész)
|

Buenos Aires: Maradona ,,bundáról,, beszél (1. rész) ----------------------------------------------------
Aludt rá ugyan kettőt, de még mindig nem tudta megemészteni a vereségét Argentina. A Buenos Aires-iek szemében Codesal mexikói biró fekete bárány, neki tulajdonitják a rájuk mért utolsó, végzetes csapást.
Carlos Saul Menem argentin köztársasági elnök annak a véleményének adott hangot, Codesal jobban teszi, ha otthon maradt volna gyógyitani (ugyanis nőgyógyász orvos), hiszen annyit ért a futballhoz, mint hajdu a harangöntéshez. Menem elnök nemcsak a tizenegyes jogosságát vonta kétségbe, de Monzon kiállitását is. Elismerte ugyan, az NSZK megérdemelten győzött, de a birónak tulajdonitotta, hogy furcsa véget ért a döntő.
Menemnek a tv által is sugárzott nyilatkozata hatására Buenos Aires-en kisebb tömeghisztéria lett urrá. Felerősödött a normális körülmények között is igen magas foku nemzeti gőg, továbbá rasszista megnyilvánulásokat is tapasztalni lehet
Az MTI dél-amerikai tudósitója személyesen tapasztalta, hogyan inzultáltak hétfőre virradóra fekete bőrü brazil embereket Buenos Aires utcáin a ,,bajnok Argentinát,, éltető fiatal huligánok.
Menem arra szólitotta fel nemzetét, hogy ugy fogadja a hétfőn hazaérkező válogatottat, mintha Maradonáék világbajnokságot nyertek volna.
A Buenos Aires-i Clarin című lap józanabb, visszafogottabb, objektivebb hangot ütött meg, és tartózkodott a nemkivánatos hangulatkeltéstől. Az NSZK bajnoki ciméhez nem férhet kétség, mert jobb volt, függetlenül a biró által megitélt tizenegyestől - irta. A lap szerint Argentinának nagyon meg kell becsülnie az ezüstérmet, hiszen igazán jól csak egyszer játszott - az olaszok ellen. ,,Ne feledjük Kamerunt,, - emlékeztetett az újságíró.
A Clarin római különtudósitói Jose Basualdót idézve azt irták, hogy ,,fájdalmas igy bukni,,, Juan Simon pedig ugy nyilatkozott, hogy ,,sok furcsaság történt a pályán,,. Carlos Bilardo szövetségi kapitány újra bejelentette, visszavonul a válogatott éléről, és egyetlen csapatnál sem vállal megbizatást. Hozzáfűzte: büszke a válogatottjára. (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 11:39
|

Vissza »
|
 |

Summa (6. rész)
|

Buenos Aires: Maradona ,,bundáról,, beszél (2. rész) ----------------------------------------------------
Diego Maradona az argentin tv-nek adott nyilatkozatában is tudatta: ez volt az utolsó világbajnoki szereplése. Maradona vitatta az ellenük megitélt büntetőrugás jogosságát. Úgy vélekedett, ,,bundázás,, történt Előre eldöntötték, hogy a vb-aranyéremnek Európába kell kerülnie: Olaszországba vagy Németországba.
A fővárosi sajtó kiemelt helyen ismertette Pierre Littbarskinak azt a nyilatkozatát, amely szerint Codesal indokolatlanul itélt büntetőrugást az argentinok ellen. Littbarski kijelentette: ,,Győzelmünk egyértelmű és megérdemelt, de szerintem Codesal a nekünk itélt tizenegyessel inkább elégtételt akart szolgáltatni azért a szabálytalanságért, amelyet pár perccel azelőtt Augenthalerrel szemben követtek el. (Littbarski Goycochea kapus és a német hátvéd összeütközésére célzott. - A szerk.)
Carlos Fernando Navarro Montoya, a Boca Juniors kapusa ezzel szemben helyesnek itélte a birói döntést. Szerinte a tizenegyes jogos volt. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 11:46
|

Vissza »
|
 |

Summa (7. rész)
|

Washington: ,,Ferenc császár,, 10 millió dollárja -------------------------------------------------
Aki azt hinné, hogy a vb az Egyesült Államokban sokat segitett a labdarugás népszerűsítésében, az téved. Az amerikaiak túlnyomó többsége ugyanis nem látta a mérkőzéseket, nem is tudott róluk. A nagy, országos tv-hálózatok legfeljebb az elődöntők idején adtak - igen röviden - hírt arról, hogy egyáltalán Mondiale van Itáliában. Igaz, aki nagyon kíváncsi volt, az két kábel-tv hálózat jóvoltából élőben láthatta a meccseket - ha ráért: az időeltolódás miatt ugyanis a mérkőzések felét reggel, vagy délelőtt, munkaidőben sugározták. Természetesen az elmaradhatatlan hirdetésekkel, amelyek akkor is megszakították a közvetítést, ha éppen gólhelyzetben volt a csatár, vagy a sárga lapot húzta elő a játékvezető. A teljességhez tartozik, hogy az egyik tv-csatorna spanyol nyelven közvetítette a vb-t, az Egyesült Államokban élő sokmillió dél-amerikai bevándorló számára - akik történetesen értik és szeretik a focit -, de ez még kevés, a nézettség ezzel együtt is csak 4 százalékos volt. Miután az amerikai sport jelentős részben a tv-közvetítési jogdíjakból él, ezúttal is szüntelenül hallható volt a vélemény: az 1994-es amerikai vb eleve halálra lesz ítélve - mert ki kíváncsi rá...? Az amerikaiak ugyanis a náluk hagyományos sportágak iránt érdeklődnek, amelyekben sikeresek is: kosárlabda, baseball, amerikai futball, jégkorong. Ki nézi majd a vb-mérkőzéseket, ahol a hazai csapat minden, csak nem esélyes Az elterjedt előítélet szerint az európai futball nem is látványos, nem elég mozgalmas, kevés a gól, és így tovább.
E nézeteken az sem változtat, hogy George Bush elnök a houstoni csúcstalálkozón ünnepélyesen közölte Helmut Kohl bonni kancellárral: ha hiszi, ha nem, futball-szakértővel van dolga Bush diákként a Yale egyetem csapatának tagja volt... Hozzátehető még, hogy Henry Kissinger, a volt amerikai külügyminiszter büszkén nyilatkozta Rómában, soha akkora érdeklődést nem tapasztalt személye iránt, mint most. Ő ugyanis az 1994-es World Cup szervezőbizottságának alelnöke.
A mégis reménytelennek tűnő helyzetben az amerikai labdarugásnak egy ígérete van: Beckenbauer, aki profiként maga is játszott egy ideig az Egyesült Államokban. A hirek szerint a német ex-kapitány - ha nem is hajlandó hasonló szerepet vállalni az amerikai válogatottnál -, de körülbelül tízmillió dollár fejében kész egyfajta irányító menedzserként segíteni az amerikai csapat felkeszülését 1994-re. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 12:40
|

Vissza »
|
 |

Summa (8. rész)
|

London: Gascoigne, mindenki kedvence ------------------------------------
Régi hagyomány, hogy a németek mindig a legtöbbet hozzák ki az angolokból: olyan játékkal rukkoltak ki az elődöntőben, hogy a szigetország népe - az elpuskázott tizenegyesek szívtépő fajdalmat és a veterán kapus orra elől elcsent bronzérmet is feledve - nemzeti hősökként ünnepelte hazatérő fiait.
- Mi lett volna itt, ha a Fair Play dij mellé még a Világ Kupát is hazahozzuk? - kérdezgették egymást boldogan a játékosok az utcákat, erkélyeket, párkányokat, háztetőket ellepő százezres tömeg szünni nem akaró, önfeledt ünneplése láttán.
Az angol labdarugás magára talált, a nemzet visszafogadta szívébe csapatát. Egyöntetű az a vélemény, hogy az 1966-ban hazai földön kivívott vb-cím óta most nyújtotta legjobb teljesítményét nemzeti tizenegyük. Majd negyedszázad minden keserüségét megbocsátották a szurkolók és még a legkritikusabb sportszerkesztők is szokatlan gyöngédséggel búcsúztatták a válogatott éléről nyolc év után távozó Bobby Robson szövetségi kapitányt. Ő mindenesetre azt tanácsolta utódjának, hogy tegyen szert valahogy - rinocéroszbőrre.
Az ünneplésből bőségesen kijut Peter Shiltonnak is. A 41 éves válogatott-világrekorder kapuvédő Bariban a 125. alkalommal - egyben utoljára - öltötte magára a nemzeti mezt. Mindenki kedvencévé vált Paul Gascoigne. A 23 éves csupamosoly fiút egy egész nemzet zárta szívébe. Nemcsak káprázatos játékáért. Milliók könnyeztek vele, amikor sírásra görbült szájjal engedett utat ,,nem angolos,, érzelemkitörésének a nagy álom szertefoszlása láttán...
Az argentin - német döntő után kiváltképpen jóleső érzéssel nyugtázza Anglia a világbajnokság Fair Play diját. Nem titkolt elégtétellel állapítják meg, hogy a Mondiale szellemét magatartásával ,,megszégyenítő,, argentin csapatot végre megfosztották ,,érdemtelenül megszerzett,, világbajnoki címétől. Elismerik, hogy Beckenbauer együttese volt a jobb, de úgy vélik, a német válogatott ,,gépies hatékonysága,, sem volt éppen alkalomhoz illő.
,,A világbajnoki döntő egyetlen jó mozzanata az argentinok elleni büntetőrugás volt, amely egymilliárdnyi nézőt mentett meg a hosszabbítás, netán tizenegyes-párviadal gyötrelmeitől,, - irta a The Times. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 12:48
|

Vissza »
|
 |

Summa (9. rész)
|

Brüsszel: Blatter Scifóra szavaz --------------------------------
A belga lapok római különtudósításai szerint a világbajnoki döntőben kétségtelenül a jobbik csapat diadalmaskodott. Csak a németek voltak a pályán - írja a La Libre Belgique, ám a Le Soir szerint a ,,németek csak makacsságukkal és ádáz küzdeni tudásukkal kerekedtek felül, miközben senkire sem voltak meggyőző hatással,,. Az előbbi lap az argentinokról alkot lesújtó véleményt, s anti-játéknak minősíti azt, amit a dél-amerikai csapat produkált. ,,Mit gondoljunk egy csapatról, amely láthatóan kerüli a támadásokat, s a mérkőzés kezdetétől a tizenegyesekre gondol, mert még ezt tekinti a legjobb lehetőségnek? Ez a csapat a rendes játékidő alatt csak két mérkőzésen tudott diadalmaskodni a hétből a Mondialén. Ez az együttes, az olaszok elleni teljesítményén kívül, nem mutatott olyan szinvonalat, amely elvárható a címvédőtől, illetve az újabb cím várományosától,, - írja a belga lap.
A belga értékelések kétségbe vonják a sorsdöntő tizenegyes jogosságát. A Le Soir szerint Sensini közbelépése nem érdemelt büntetőt, mivel az argentin védő egyértelműen a labdát célozta meg, és nem Völler lábát.
A Le Soir - érthető módon - idézte Sepp Blatternek, a FIFA főtitkárának a véleményét, aki szerint a belgák kiválósága, Enzo Scifo volt a világbajnokság legnagyobb játékosegyénisége. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 13:13
|

Vissza »
|
 |

Summa (10. rész)
|

Bonn: pecsét a barátságon (1. rész) -----------------------------------
A németség legnagyobbjai számára Itália volt mindig a szépség, a vágyak beteljesülése. Maradandó bizonyítéka ennek Goethe naplója itáliai utazásáról. Most az olaszországi vb a klasszikus német irodalom és művészet kedvelőin kívül is rengeteg újabb német barátot szereztek Itáliának. Nemcsak a Rómához fűződő és világra szóló győzelem okán, hanem elsősorban azért, mert milliók számára vált egyértelmüvé: az olasz csapat kiválása után az olaszok Németországnak szorítottak, sőt: a közönség olasz háromszínű nemzeti zászlókat lengetett a nemzetek buzdításaként.
A sajtó is észrevette: a világbajnok csapat és a kiséretében érkezett szurkolók ezrei viszont sok új barátot szereztek Németországnak is Itáliában. Persze az olaszok a németek iránti elfogultságának, újsütetű németpártiságának nem elhanyagolandó oka, hogy a csapatból legalább heten itáliai egyesületekben játszanak, és úgy hírlik, hogy Párma és Firenze is szemet vetett Buchwaldra, illetve Beinre. Ezért jogos az a feltételezés, hogy Berti Vogts új szövetségi kapitánynak, ha valóban lelkiismeretesen akarja ellenőrizni a Franz Beckenbauer távozása nyomán gondjaira bízott nemzeti tizenegy fejlődését, akkor még kis olaszországi lakást is kell bérelnie...
Vogtsnak egyébiránt - ahogy ezt valaki Frankfurtban megjegyezte - a ,,Franzi, a német császár,, bizony kemény diót hagyott örökül azzal a kijelentésével: a német csapat évekig legyőzhetetlen lesz, bármennyire sajnálatos is ez a dolog a világ többi országa számára. Az új kapitányt azonban már most minden igyekezetükkel támogatják a játékosok. Már csak azért is, mert nagy szerénységről tesz tanuságot. Kijelentette: szerdától kezdve a vb minden játékos számára a múlté, és senki nem nyugodhat babérjain. ,,Az én irányításom alatt is elvesztünk majd mérkőzéseket, de ettől még nem következik be a világvége...,, - jelezte Vogts. (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 13:20
|

Vissza »
|
 |

Summa (11. rész)
|

Bonn: pecsét a barátságon (2. rész) -----------------------------------
De visszatérve olasz földre: egy lap még hiányolta is, hogy Beckenbauer valahogyan elmulasztott külön is köszönetet mondani a rendezésért, meg mindenért az olaszoknak... Mert például a világbajnokság alatt a németek azt is igencsak a javára írták az olasz rendezőségnek és a rendőrségnek, hogy gondosan felkészült minden rendbontásra, és amikor kellett, határozottan cselekedett. Gyorsított eljárással, illetve el- és kiutasította az országból a veszélyes rendbontókat. S közöttük nemcsak angol ,,nehézfiuk,,, hanem egyáltalán nem könnyebb német legények is akadtak. Igaz, néha tévedésből miattuk ártatlan német szurkolóknak is kijutott a rendőrségi erélyből... A megbilincselt csavargók szégyenteljes kiebrudalását mindenesetre megkönnyebbülten fogadták a németek. Itália összegezése tehát: minden vonalon teljes német és olasz siker Így pecsételődött meg a két nép barátsága. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 13:26
|

Vissza »
|
 |

Summa (12. rész)
|

Bukarest: ,,csodálatos kaland,, -------------------------------
A labdarugó világbajnokság Romániában is nagy érdeklődést váltott ki. A lapok mindenekelőtt ezt emelik ki: hála 1989. december 22-ének, a forradalom győzelmének, mert a diktatúra bukásával vált lehetővé, hogy a román szurkolók a televízióban láthatták a vb mérkőzéseit. Korábban ugyanis gyakorlattá vált, hogy csak elvétve közvetítettek nemzetközi eseményeket, mérkőzéseket, sőt, a különféle Ceausescu-programok miatt esetleges mérkőzésidő hosszabbításokra - volt rá példa - már nem is jutott közvetítési idő.
A figyelem előterében természetesen a román válogatott szereplése állt. Általános a megállapítás: Románia válogatottja ,,szebb lóról is leeshetett volna,,, azaz kezében volt a továbbjutás lehetősége. A Gazeta Sporturilor még mindig azt vitatja, hogy az írek ellen miért rugta az utolsó tizenegyest a viszonylag tapasztalatlan Timofte - el is hibázta... Ez pedig Románia számára a kiesést jelentette. A korai búcsú ellenére a politikai napilapok sportrovatai is elismeréssel írnak a román válogatott teljesítményéről, amely végül is a legsikeresebb vb-szereplésnek számít.
A lezajlott sorozatmérkőzésekről azt írják, hogy a ,,labdarugás csodálatos kalandja,, zajlott le Olaszországban. Dicsérik a csapatok teljesítményeit, a nagy küzdelmeket, viszont a játékvezetés színvonalával elégedetlenek a román szaksajtó Olaszországból tudósító képviselői. Felsorolják a durva hibát elkövetőket. Íme a lista mutatóba: Cardellino (Uruguay), Soriano Aladren (Spanyolország), Wright (Brazilia), Fredriksson (Svédország), Quiniou (Franciaország). Természetesen a döntő mérkőzés játékvezetője, Eduardo Codesal Mendez mexikói bíró sem maradt ki a felsorolásból. Ő különösen sok hibájával elrontotta a vb befejező 90 percét.
A lapok olasz - NSZK döntőt láttak volna a legszívesebben. Úgy értékelik: a látottak alapján ez lett volna a legszínvonalasabb mérkőzés. Viszont abban teljes az egyetértés, hogy az NSZK a harmadik világbajnoki címét megérdemelten szerezte meg. x x x (folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 14:14
|

Vissza »
|
|
|
 |
|
|