|
|
 |
|
 |
Summa (1. rész)
|
1990. július 10. kedd (MTI-tud) - A 14. labdarugó világbajnokság
döntője után az MTI sportszerkesztősége a földkerekség több
fővárosából gyűjtött híreket, összefoglalókat. A hírügynökség
állandó tudósítói szedték csokorba azt, hogy ,,állomáshelyükön,,, a
különféle országokban miként fogadták az olaszországi futballshow
történéseit.
Lengyelország: nosztalgia a régi döntők iránt
---------------------------------------------
Bár futballistáik nem jutottak el a világbajnokságra,
Lengyelország életét az utóbbi egy hónapban alaposan
,,befolyásolta,, a Mondiale. A televízió nemcsak hogy élőben
közvetített csaknem valamennyi mérkőzést, de - amire emberemlékezet
óta nem volt példa - a szokott 19.30 órás kezdési időpontról rendre
elcsúsztatták a megszokott esti hiradót. A programok teljesen
felborultak, mert a közben kialakult belpolitikai, sőt
kormányválságot sem hagyhatták figyelmen kivül. Így azután a nézők
szinte mást sem láttak heteken át, mint focit és vitatkozó
politikusokat, felváltva.
A nagy labdarugó-küzdelemből kimaradt lengyelek szimpátiája
alapvetően Kamerun csapata felé fordult. A szurkolókat egyszerűen
elbűvölte az afrikaiak játékstílusa és az a nemtörődöm bátorság,
ahogyan nekirontottak legnevesebb ellenfeleiknek is.
A szakértők egyébként nemegyszer már a labdarugás halálát
jósolgatták az unalmas taktikázásban kimerülő találkozók láttán, és
nosztalgiával emlékeztettek a régi világbajnokságok nagy döntőire. A
Slowo Powszechne című lap egyenesen azt írta a német - argentin
mérkőzésről, hogy a legjobb lesz erről mielőbb elfeledkezni, ha a
sportok rangsorában csúcson akar maradni a labdarúgás.
A lengyel játékosoknak hasonló volt a véleményük. Roman Kosecki
az argentinoknak szurkolt, de elismerte, rosszul játszottak, azaz
Franz Beckenbauer szövetségi kapitány (akinek sikerült csapata
játékstílusát megváltoztatnia) fiai megérdemelten győztek. Ryszard
Koncewicz ,,kedvenc,, mérkőzése a harmadik helyért vívott olasz -
angol 90 perc volt. Ő is a vesztesnek drukkolt, mert jobban szereti
az angolok stilusát. A kérdésre, miért kellett az olaszoknak a
harmadik hellyel beérniük, Koncewicz így válaszolt: Azeglio Vicini
szövetségi kapitánynak túl sok jó játékosa volt, nem tudta őket
igazán kézbentartani. Az állandó - és gyakran indokolatlan -
cserékkel ugyan több játékos villoghatott a nézők előtt, de a sok
változtatás szétzilálta a csapatmunkát.
x x x
(folyt.köv.)
1990. július 10., kedd 10:04
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|