Rendszerváltás és az MTI

	Edberg világelső akar lenni (1. rész)
1990. július 9. hétfő (AP, Reuter, AFP) - Vasárnap délután 178 percnyi játék után eldőlt, hogy egy évig ismét a 24 éves svéd Stefan Edbergé a wimbledoni trón, ő nyerte ugyanis a 104. nem hivatalos füvespályás tenisz világbajnokságot. A harmadik helyen kiemelt, Londonban élő Edbergnek a fináléban a háromszoros wimbledoni bajnok nyugatnémet Boris Beckerrel, a második helyen rangsorolt játékossal kellett felvenni a versenyt, ugyanugy mint az elmúlt két évben. (Erre a triplázásra az angol nemzetközi bajnokságok történetében ebben az évszázadban még nem volt példa ) Döntőbeli mérlegük eddig döntetlenre állt, előbb Edberg, majd Becker diadalmaskodott. Egyébként egymás elleni mérlegük sokkal kedvezőbb volt a nyugatnémet sportoló szempontjából, 15 mérkőzést megnyert, s csak nyolcat veszített el. Ezzel mitsem tőrödött Edberg, aki olyan magabiztosan kezdett, hogy már-már úgy tűnt, megalázó vereséget mér nagynevű ellenfelére. Becker azonban összeszedte magát, s 0:2-es játszmaállásról is csaknem fordítani tudott. Ám nem tudta megismételnie azt a bravúrt, amely a wimbledoni döntőben utoljára, 1927-ben, a ,,Négy Muskétás,, egyikének, a francia Henri Cochet-nek sikerült honfitársa, Jean Borotra ellen, ő ugyanis 4:6, 4:6 után 6:3, 6:4, 7:5-re nyert. Ráadásul a mindent eldöntő ötödik játszmában Becker 3:1-es előnyhöz jutott, de nem tudott élni a lehetőséggel, végül is 6:2, 6:2, 3:6, 3:6, 6:4 arányban alulmaradt a skandináv teniszezővel szemben. A nyugatnémet sztárral másodszor fordult elő pályafutása során, hogy 0:2-ről egyenlített, s utána mégis veszített - tavaly a francia nemzetközi bajnokságon szintén Edbergtől kapott ki ilyen módon, 6:3, 6:4, 5:7, 3:6, 6:2 arányban. - Már a reggeli ébredéskor gondoltam, hogy nem lesz jó napom, mert nagyon fáradtnak éreztem magam - nyilatkozta Becker, aki 1985-ben, 1986-ban és 1989-ben győzött Wimbledonban. - Az első két játszma igazolta balsejtelmeim, sokat hibáztam, lassú voltam, rosszul mozogtam. Persze, ezen nem is nagyon lepődtem meg, hiszen tudtam, hogy az előző hat mérkőzés rengeteget kivett belőlem. Különösen fárasztó volt az Ivanisevics elleni pénteki elődöntő. Ezzel szemben Edberg jóval könnyebben vette az akadályokat, s a legjobb négy között Lendl sem késztette teljes erőbedobásra. A gyorsan elveszített első két szett után már csak az járt a fejemben, hogy legalább egy játszmát nyerjek. Szerencsére utána magamra találtam, az viszont nagyon bosszant, hogy a döntő szettben, 3:1-es állás után elszalasztottam a nagy lehetőséget. Ha 4:1-re módosult volna az eredmény, akkor szerintem minden másképpen alakul... (folyt. köv.) 1990. július 9., hétfő 12:58
Vissza » Folytatásokkal »