|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az Országos Választási Iroda felhívása
"Az
Országgyűlés 1990. július 29-ére, vasárnapra népszavazást rendelt el
az alábbi kérdésben:
,,Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon
válasszák meg?,,
(Igenlő válasszal elutasítja, nemleges válasszal megerősíti..."
Amerika Hangja, Esti híradó:
Magyar sajtószabadság
"Csurka István
nyilatkozik a Népszabadságban, a sajtóprivatizációs bizottság elnöke
a 168 órában - abban a rádiós hetilapban, amelyről Csurka egyébként
kijelentette, hogy több interjút újságíróinak nem ad, mert
elfogultnak tartja. A televízió heti politikai összefoglalójában az
MDF-hez közel álló főszerkesztő hevesen kikel az újságírók
függetlensége és szabadsága ellen, mivel ez - ahogy ő mondja: "nem
létezik". "
|
|
|
|
|
|
|
Vita a hittanoktatásról (1. rész)
|
1990. július 4., szerda - Ne legyen kötelező a részvétel a
hittanoktatásban, a szülő döntsön arról, hogy gyermeke tanulja-e a
fakultatív tantárgy ismereteit - így foglalt állást az Országyűlés
oktatási és tudományos albizottsága szerdai ülésén, amelyen a
hittan- és vallásoktatás kérdéseit vitatta meg.
Az albizottság ugyan - miként arra Haraszti Miklós (SZDSZ) külön is felhívta a figyelmet - nem hozhat döntést, sem határozatot, tíz, a témához kapcsolódó fontos kérdésben alakított ki véleményt. Először azt tisztázták, hogy a hittan a hivő tanulók vallásos nevelésének tantárgya és ettől alapvetően különbözik a vallástan, amely a különböző vallások történeti, kultúrális, erkölcsi ismereteit dolgozza fel. Az ülésen sokszor egymásnak élesen ellentmondó nézetek ütköztek az MDF, a KDNP, valamint az SZDSZ és a Fidesz képviselői között. Az első ilyen vita a körül bontakozott ki, hogy egyházi vagy állami feladat-e a hittanoktatás megszervezése. Mielőtt kialakították volna azt az álláspontot miszerint az egyház a személyi, az iskola pedig a tárgyi feltételekről gondoskodik, több koncepcionális vélemény hangzott el. Az SZDSZ-es képviselők azt fogalmazták meg, hogy a hittanoktatás egyértelműen az egyház feladata. Ha az iskolákban egyik napról a másikra bevezetik a hittant, ellenérzést váltana ki a tanulók között, hogy újabb órákkal terhelik őket. Kétségesnek vélték az iskolák, a tantestületek befogadó képességét, készségét is. Ugyancsak kérdésként fogalmazódott meg, hogy az egyházak képesek e kiképezni annyi hitoktatót, amennyire 3000 iskolában szükség lenne. A papság felkészült-e erre a feladatra? A KDNP képviselők a kételyekre válaszként elmondták, hogy az egyház igényli a hitoktatást és felkészül a személyi feltételek megteremtésére.
Ugyancsak heves vitát kavart, hogy helyileg hol oktassák a hittant. A Fidesz képviselőjének véleménye szerint az átmeneti időszakban a templomokban, plébániákon, közösségi-, kultúrházakban lenne célszerű az oktatásnak helyt adni és később erre a célra esetleg egy önálló hálózatot lehetne kialakítani. Az SZDSZ véleménye szerint is az iskolán kívüli hittanoktatás lenne a célszerűbb. Ehhez hozzátették: központilag felesleges előírni a helyszínt, az egyházak döntsenek erről. Ha viszont az iskolában kívánnak hittant oktatni, akkor az intézmény ez elől nem zárkozhat el.
Könnyebben egyetértésre jutottak abban, hogy az oktatás költségeinek fedezését vagy az iskolai költség terhére, vagy egyházi keretből kell megoldani, de ehhez a költségvetés nyújtson támogatást. (folyt.köv.)
1990. július 4., szerda 14:00
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|