|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az FKgP Pest Megyei Intéző Bizottságának állásfoglalása
"... megérti a
kormány kényszerhelyzetben hozott intézkedéseit, de
elfogadhatatlannak tartja, hogy az áremelkedések terheit csak a
kisemberek, a munkások, a parasztok viseljék."
SZER, Világhíradó:
A hazai ingyenkonyháról
"Tisztázni kellene, hogy kik járulhatnak a közös lábashoz, miféle
igazolványt vigyenek magukkal, mert az éhezésnek nincs kora, neme.
Nincs szándékunkban ünneprontónak lenni, mégkevésbé akarunk a kákán
is csomót keresni - de vajon hol tölthetik meg legalább naponta
egyszer meleg étellel a gyomrukat a munkát hiába kereső fiatalok
tízezrei, azok akik most kerültek ki az iskolák padjaiból,
érettségivel, vagy szakmunkás bizonyítvánnyal a zsebükben?"
|
|
|
|
|
|
|
A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt Budapesti
Szervezetének állásfoglalása (5. rész)
(OS)
|
A tulajdonviszonyokat a lehető leggyorsabban a Parlamentnek törvénybe kell iktatni. Az állam rossz gazadának bizonyult. Bebizonyosodott, hogy az úgynevezett ,,szocialista gazdálkodás,, a világ legpazarlóbb gazdálkodását hozta létre. Kitermelte az emberi közömbösséget, a lélektelen munkavégzést, a ,,Csáki szalmája,, szemléletet, és végső soron tönkretette a munka becsületét. ,,A munka a becsület és dicsőség dolga,, jelszava helyett a fasiszta jelmondat jutott érvényre: ,,a munka szabaddá tesz,,, csak dolgozz, verejtékezz, a hasznot mi majd bezsebeljük
Több mint 40 év alatt beigazolódott, hogy magántulajdon nélkül nincs igazi, eredményes gazdálkodás, nincs a munkának értelme és becsülete. Pedig ha a volt uralkodó osztály egy kicsit is ismerte volna az örök értelmű ,,Emberi gazdálkodás története,, című tanulmányt, amelyik a világon egyértelműen kimondja, hogy:,,Magántulajdon és egyéni kezdeményezés nélkül eredményes termelés a gazdaságtörténet eddigi tanulsága szerint huzamosabb ideig nem tartható fenn" Ezt nem ismerték, vagy elhallgatták a volt dicső marxista közgazdászaink.
Fel kell szólítani kormányunknak a volt politikai, gazdasági vezetőket, akik tehetnek arról, hogy az országot a tönk szélére vezették, hogy vállalják azt az áldozatot, amit egykor 1848-ban az akkori arisztokrácia és a nemesség is tett, amikor lemondott önként, kényszerítés nélkül a korábbi kiváltságairól, és visszaadta a népnek azt a vagyont, amivel a 19. század végi gazdasági és kulturális fellendülést elindította és amivel megteremtette azt a jóléti társadalmat, amelyet a nép ma is úgy emleget, hogy ,,békebeli boldog idők,,.
Ha ezek az ,,elvtársak,, őszintén óhajtják a piacgazdaság feltételeinek a megteremtését, a szerkezetváltást, a gazdasági fellendülést, ne késlekedjenek lemondani önként a kiváltságos helyzetükből adódott és szerzett vagyonukról vagy annak egy részéről. Ha ezt most megteszik kényszerítés nélkül, akkor nemcsak a politikában, de a gazdasági életben is megteremtődnek a békés átmenet feltételei. Nincs ma már más, mint a tehetősebb réteg, akitől a nemzet áldozatokat várhatna. Ha belátják a múlt hibáit, amit nem kevesen közülük maguk idéztek elő, és valóban akarják az elhibázott, rossz gazdálkodástól szenvedő nép felemelkedését, akkor béke lesz, és a nép vállalni fogja a reá váró nehézségeket is.
Adja Isten, hogy így legyen
(OS)
1990. július 8., vasárnap 17:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|