Rendszerváltás és az MTI

	Felcím: Mi várható az energiapolitikában?
Főcím: Olaj-sokk Budapest, 1990. július 23. Hétfő (MTI-Press) A bejelentés, amely szerint a Szovjetunió az év hátralevő részében kevesebb olajat szállít, ismét a közérdeklődés homlokterébe állította az energiagazdálkodást. Ahogyan az már lenni szokott: erre az ágazatra leginkább akkor figyelünk, amikor hiányzik. Nem mintha valóságos hiány fenyegetne - az elhatározás, hogy megvesszük a kieső olajat, már megszületett. /Hogy miből, az más kérdés, a vásárlás a költségvetés egyensúlyát könnyen felboríthatja, hiszen a világpiacról megvett olaj drágább./ Lesz tehát üzemanyag az autósoknak - a szovjet szállítások bizonytalanná válása azonban KIKÉNYSZERÍTHETI EGÉSZ ENERGIAPOLITIKÁNK ÚJRAGONDOLÁSÁT. Az olajszállítások csökkenése ugyanis nyomatékossá tette azt a szakemberek körében már korábban is megfogalmazódott felismerést, hogy milyen sebezhetővé tesz bennünket az energiaellátás erős függősége. A MAGYAR ENERGIAFELHASZNÁLÁSNAK KÖRÜLBELÜL FELE UGYANIS IMPORTBÓL SZÁRMAZIK. Az arányok persze nem egyformák. Szénből szerény mértékű a behozatal. A nem egészen 2 millió tonnás hazai kőolajtermeléshez mintegy 6,5 millió tonna import járul. A 4 milliárd köbméter körüli földgáztermelés 6 milliárdos importtal egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fogyasztásnak nagyjából a harmadrészét fedezi. Az import aránya tehát eleve magas, ráadásul az importált energia majdnem teljes egészében egyetlen országból, a Szovjetunióból származik. Ez az egyoldalú függőség hosszú ideig még előnyösnek is mutatkozott. Már ha azt nem vesszük figyelembe, hogy az olcsó energiáért cserébe hogyan torzult, s mekkor károkat okozott hosszú távon a magyar iparszerkezet. A több oldalú függőség szóba sem jöhetett, amíg tökéletes biztonsággal működtek az országainkat összekötő vezetékrendszerek, s az import mögött ott volt fedezetül a szilárdnak mutatkozó szovjet gazdaság. Csakhogy ez a biztonság tovatünt. Nem kell ehhez politikai megfontolás, a terhelést fizikailag nehezen bíró villamos távvezeték szétesése, az egyre nehezebb olajkitermelés, egy bányászsztrájk, a számos sebből vérző szovjet gazdaság szükségképpen pocsékoló energiafelhasználása gyorsan szétfújja az energiaellátás korábbi biztonságát. Mindez pedig alapvetően megváltoztatja a magyar energiagazdálkodással szemben támasztott követelményeket. (folyt.) 1990. július 23., hétfő 13:20
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »