|
|
|
|
Moldova és a függetlenség (2.)
|
Szovjet Moldávia csak tavaly kapott engedélyt arra, hogy latin betűkkel írja saját nyelvét, amely a románnal azonos. Most szombaton pedig már a köztársaság szuverenitási nyilatkozata azt rögzítette, hogy a saját törvényhozása által elfogadott törvények ereje nagyobb, mint a "szovjet" törvényeké: más szavakkal a jelenlegi szovjet Moldávia akkor bírálja felül a szovjet törvényeket saját területén, amikor csak óhajtja - ha demokrácia játékszabályai szerint saját parlamentje így dönt. A szovjet moldovai (immár nem ,,moldáviai,,) parlament azt is kimondta, hogy a köztársaság földje, természeti kincsei felett maga a köztársaság rendelkezik, ahogy ez már a szuverenitási deklarációból következik.
A vasárnapi ,,egyesülésnek,, azonban végeszakadt, egyelőre. A szovjet határőrök apránként visszaküldték a román ünneplőket a túloldalra. De a nemzeti érzelmek a határ mindkét oldalán buzognak - hiába igyekszik azokat mederben tartani a jelenlegi moldovai vezetés.
A Ceausescu utáni bukaresti vezetés a lehető legteljesebb kétértelműséggel kezelte eddig a moldovai ügyet, különös tekintettel a májusi választásokra és Moszkvára: kerülte, hogy állást foglaljon a Besszarábia jövőjével kapcsolatos, akárcsak találgatásnak minősülő kérdésekben - ugyanakkor soha nem nyilvánította ki, hogy lezártnak tekinti az ügyet, nem törekszik határmódosításra, vagy Besszarábia visszacsatolására.
Ami Moszkvát illeti, a probléma lényegében azonos azzal, amellyel a Baltikumban kell szembenéznie: Sztálin és Hitler paktumát törvényesnek minősíteni nemigen lehet - s ebből le kell, le lehet vonni a következtetéseket.
Románia - pontosabban a jelenlegi vezetés - zavarban van. Területén magyar, német és sok más nezetiség él, és területgyarapodásának módját, például Trianont, nemzetközi jogi alapokon bármikor kétségbe lehet vonni. Előáll a képtelen helyzet, amikor Bukarest szeparatizmussal vádol nemzetiségeket, beavatkozással külső erőket - s közben nem nyiltakozik Moldováról, sőt, ,,beavatkozik,,.
Megoldás azért kínálkozik, ahogy Budapest is javasolja: van egy Helsinki Záróokmány - nem paktum, nem titokban született, hanem kifejezetten azért, hogy az aláírók közös akaratából azt mindenki be is tartsa. Ha így lesz, akkor nincs gond vízumokkal, határokkal, cirill betűkkel, nemzeti kultúrával és történelemkönyvekkel. +++
1990. június 25., hétfő 13:42
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|