 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyilatkozat
"A Magyar Néppárt szombati országos gyűlése nem legitim módon
lett összehíva, a manipulációk nem tették lehetővé, hogy bármiféle
változtatásban bízva az országos gyűlésen részt vegyünk. Az ott
résztvevő 127 fő az országos gyűlés megválasztott küldötteinek csak
54 százaléka, ez a párt alapszabálya értelmében döntésképtelen. Így
az ott elfogadott határozatok eleve érvénytelenek, az ott
megválasztott vezetés sem legitim."
SZER, Világhíradó:
Új elvárásokkal szerveződik a Magyarok Világszövetsége
"A XX. század nagy történelmi viharai minden harmadik magyart
elsodorták hazájából, s noha javarészük a szülőföldjén maradt, mégis
idegen állam polgára lett. Így érthető, hogy 1938-ban majd kereken
30 évvel később 1968-ban meg, illetve újjászervezeték a
magyar-magyar kapcsolatokkal foglalkozó szövetséget, ám a célok,
módszerek között összehasonlíthatatlan volt, és maradt mind máig a
különbség.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A szóvivő a kormányfő útjáról
|
-----------------------------
München, 1990. június 23. (SZER, Világhíradó) - Szalai Tamás
munkatársunk még csütörtökön Bonnban hosszabb interjút készített
László Balázs kormányszóvivővel Antall József nyugat-németországi
útjáról, a magyar-német kapcsolatokról és általában a külföldi tőke
magyarországi beruházásairól. Ime az interjú:
- Miben látja a müncheni tárgyalásoknak, megbeszéléseknek a
jelentőségét?
- Münchenben és Stuttgartban Bajorország, illetve
Baden-Württemberg tartományok fővárosára azért szánt ugyanúgy
egy-egy napot a magyar miniszterelnök, mint a szövetségi fővárosra,
Bonnra, mert ezzel a két tartománnyal alakult ki immár évek óta
Magyarországnak a legsokoldalúbb és a legmélyrehatóbb gazdasági,
kulturális, pénzügyi és egyéb sokrétű kapcsolatrendszere. Ez a két
tartomány, amelyik az egyébként is nagyon jelentős nyugatnémet és
most már hamarosan össznémet reláción belül a legnagyobb jelentőségű
Magyarország számára.
- Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy kik a tagjai Antall
miniszterelnök úr küldöttségének?
- A kiséret is kifejezi, hogy milyen sokoldalú módon és
mélységben igyekszik fölvetni a magyar-német kapcsolatok
továbbfejlesztését ez a látogatás. Négy államtitkár vesz részt a
miniszterelnök mellett. Egyrészt itt van Matolcsy György, a
miniszterelnöki hivatal gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó
államtitkára, azonkívül vele tart Somogyi Ferenc, Martonyi János és
Manhercz Károly, sorrendben a Külügyminisztérium, a Nemzetközi
Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Művelődési Minisztérium
államtitkára, továbbá ugyancsak a küldöttség tagja még Hárshegyi
Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 1. folyt.
|
- Ez kidomborítja a kereskedelmi és gazdasági jellegét ennek a
látogatásnak, ami teljesen érthető a jelenlegi körülmények között.
Említette az előbb, hogy kulturális téren is a kapcsolatok
elmélyítésére törekszik Magyarország, ezt említette a miniszterelnök
úr is, amikor a bonni magyar nagykövetségen beszélt a vendégekhez.
Ez miben mutatkozott meg eddig?
- Abban, hogy Stuttgartban is nyílik egy magyar kulturális
intézet, sőt konzulátus is. Ennek egyik oka, hogy a dunai svábok,
akiket a háború után nagy tömegben kitelepítettek Magyarországról,
igen erős érzelmi kötelékekkel kapcsolódnak az óhazához. Ennek a
köteléknek az ápolására, a Magyarországra való rendszeres
hazajárásukra, az egykori szülőhellyel, lakóhellyel való
kapcsolatuknak a fenntartására és egyáltalán a magyarság és a
németség közti kapcsolat fenntartására most már indokoltnak látszik
egy ilyen stuttgarti főkonzulátus létesítése is, azonkívül pedig a
kulturális intézeté.
- Mindabból, amit az ember a német sajtóban, de a magyar
sajtóban is olvasott és amit hallott, s amit Antall miniszterelnök
úr is megerősített a német-magyar kapcsolatok kitűnőek.
Tulajdonképpen mind a ketten hálásak. Magyarország azért, mert
Németország oly sokat tett a múltban a magyar menekültekért és tesz
gazdaságilag - bizonyára a jövőben is tesz -, Németország pedig mint
tudjuk és sokat emlegették, a határ megnyitásával a keletnémet
menekültek előtt. Vannak-e mégis árnyoldalai a kapcsolatnak, illetve
van-e olyan része ennek a viszonynak, ahol még lehetne javítani
rajta? (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 2. folyt.
|
- Nyilván lehetne sokoldalúbb. Minket most elsősorban a
gazdasági kérdések foglalkoztatnak, mert ez a több mint 40 év után
először választott demokratikus magyar kormány olyan mélyreható
rendszerváltást hajt végre, nemcsak a politikai szférában a
demokratikus jogállam megteremtésében, hanem a gazdaságban is, hogy
ahhoz saját erőforrásaink ehhez a mélységű átalakuláshoz kevesek.
Itt két kérdés merül fel talán legközvetlenebbül. Először is az
előbbiekben említett két nyugatnémet tartomány: Bajorország és
Baden-Württemberg nemrég felajánlott egyenként 250-250 millió márkás
hitelkeretet ahhoz, hogy ebből vegyes vállalatokat hozzanak létre az
eddig is elég jól működő gazdasági együttműködés és kooperáció
kiteljesítésére.
Magyar részről a látogatás során fölvetettük, kértük, hogy
tegyék lehetővé egyrészt ezeknek a hitelkereteknek esetleges
bővítését, másrészt a felhasználás kiterjesztését kizárólag vagy
színtisztán magyar alapítású kis- és középvállalatok létrehozására
is, mert ettől a nagyságrendtől, a kis- és középvállalatoktól várjuk
a gazdaság felélénkítésének a legdinamizálóbb erejét.
Másrészt Genscher külügyminiszterrel folytatott megbeszélésében
Antall József felvetette azt is, hogy bizonyos gondokat okoz nekünk
gazdasági vonatkozásban a német újraegyesülés, tekintve, hogy az NDK
harmadik legjelentősebb kereskedelmi partnerünk volt, a régebbi
szocialista világban a második helyet foglalta el a Szovjetunió
után; árucsere-forgalmunk évi volumene 2 milliárd dollár, és ha most
a német egyesülés, illetve a valutaunió kapcsán olyan változások
állnak be, hogy ez a volumen, ez az árucsere-forgalom jelentősen
csökkenne, nagyon érzékenyen érintené a magyar gazdaságot, és ehhez
is kértük a szövetségi kormány segítségét. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 3. folyt.
|
Genscher külügyminiszter jelezte, hogy megértik és tudomásuk van
természetesen erről a magyar aggodalomról és igényről, más
tárgyalópartnerektől viszont kaptunk olyan tanácsot, illetve
jellemzést is, hogy most, amikor immár csak napokra vagyunk a német
valutauniótó megvalósításától, mihelyt ez beáll, olyan elképesztő
csata, valóságos háború fog indulni az eddigi keletnémet gazdaság
birtoklásáért, átalakításáért, hogy igen kétségesnek látszik, hogy a
régi NDK vonatkozásában lehet-e még irányítani és befolyásolni a
közeljövőben bármit is.
- Magyarországi magyarokkal folytatott magánbeszélgetésekből is
az a benyomás alakult ki bennem, hogy sokan félnek ettől a nagy
nyugati nyitástól, nem politikailag természetesen, hanem
gazdaságilag úgymond kiárusítási veszély, hogy ez ellen valószínűleg
ez a kormány legalább annyira tisztában van, mint én és azok, akik
nekem ezt mondták, de van-e erre valami fékező, hiszen hogyha
felszabadul minden, akkor az ember azzal üzletel, akivel akar.
- Nem, a kormány ezeket a véleményeket tulajdonképpen egyfajta
ilyen nemzeti romantikus és gazdaságilag kellően át nem gondolt
véleményeknek tartja, tudniillik, ami ezzel szemben fennáll és ami a
meghatározó, hogy a magyar gazdaságot piacgazdasági alapokra kell
áthelyezni. A ma körülbelül 90 százalékos nagyságú részesedésű
állami szektort néhány éven belül 25-30 százalékra visszaszorítani a
külföldi tőke bevonása, nagyon jelentős részvétele nélkül
lehetetlen. Márpedig a magyar gazdaság nem fog újra a fejlődési
pályára állni, hogyha ez a privatizálás, a piacgazdaságra való
átállás nem történik meg. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 4. folyt.
|
Ami pedig a külföldi részvétel arányát illeti, akár egyes magyar
vállalatokban, akár az egész magyar gazdaságban ezt kimondottan
százalékszámokhoz, arányokhoz nem kötöttük, de ismerve a magyar
vállalatok pillanatnyi gazdasági helyzetét, az embernek egyébként is
van egy olyan érzése, hogy ha alaposan megvizsgálják majd a külföldi
érdeklődők a vállalataink helyzetét, nem feltétlenül fognak nagyon
tolongani a felvásárlásoknál. Várhatólag nagyobb reményeket
fűzhetünk új alapításokhoz, esetleg vegyes vállalati formában és
ilyen módon való szerepjátszásukhoz a gazdasági talpraállásban.
- Bár Németországban vagyunk pillanatnyilag, áll ez Japánra is?
- Azt hiszem, Japánra is el lehet mondani, hiszen az a forma,
ahogyan eddig a japán tőke megjelent Magyarországon, hogy a Szuzuki
összeszerelő üzemnek a létrehozása, ez vadonatúj tőkebefektetés és
tudomásom szerint japán felvásárlásokról, magyar vállalatok japán
felvásárlásáról még nemigen beszélhetünk.
- Interjút hallottak, amelyet még csütörtökön készített Szalai
Tamás munkatársunk Bonnban a magyar kormány szóvivőjével, László
Balázzsal, aki Antall József miniszterelnök kíséretének egyik tagja
volt. +++
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|