 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Mátyás király úti óvoda felhívása
"Budapesten a XII. kerületi Mátyás
király úti óvodát a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma
kiadta bérbe a Francia Intézetnek, kizárva ezzel évente 150 magyar
gyermeket abból, hogy napjait jó levegőn, egészséges környezetben
töltse.
"
SZER, Világhíradó:
A német valutaunió és a Szovjetunió
"Július 1-jén csak a nem kereskedelmi fizetési forgalmat kell
átállítania konvertibilis valutára, ami azt jelenti, hogy az NDK-ban
állomásozó katonáknak, szovjet diplomatáknak, mérnököknek, vagy
turistáknak nyugatnémet márkával kell fizetniök mondjuk a sörért,
villamosjegyért, szállásért. Ehhez egyedül a szovjet hadseregnek a
következő félévre másfél milliárd kemény márkára van szüksége."
|
|
|
|
|
|
 |
Privatizáció 2. rész
|
Már csak azért sem, mert jellegénél fogva másfajta privatizációs
technika kell az IBUSZ vagy egy fűszerüzlet, és más mondjuk az
Ikarus magánkézbe adásához.
De hogy mi a jó módszer az iparban, arra egyelőre nincsenek
tapasztalataink. Részben azért nincsenek, mert az eddig végbement
spontán privatizációnak nevezett folyamatok során legnagyobb
arányban nem privatizáció, inkább csak államtalanítás történt:
vállalatok és bankok szereztek tulajdont más vállalatok és bankok
vagyonából. Másfelől pedig nem a polgárosodás, a kisbefektetők
tulajdonszerzése játszotta a főszerepet, hanem inkább a külföldi
tőke nagyobb részesedése.
Alcím: Jó ár és elkótyavetyélés
Mit tekinthetünk jó árnak, s mit az állami vagyon
elkótyavetyélésének? A kérdést nemcsak azért nehéz megválaszolni,
mert nincs reális mérce a vagyon értékelésére - bár persze, hogy ez
is közrejátszik - hanem azért is, mert nincs igazi viszonyítási
alap. Miközben ugyanis elkezdődött, s lendületesen folytatódott a
vállalatok privatizálása, jónéhány elvi kérdés tisztázatlan maradt.
Jóideig nem dőlt például el, hogy milyen mértékű és ütemű legyen a
privatizálás. A gyors lépések a magánvállalkozók erőteljesebb
támogatását, gyorsabb gazdagodást, másfelől viszont a sok
magántulajdonos megjelenése a vállalatoknál racionálisabb
munkaszervezést, tehát esetenként munkanélküliséget - azaz növekvő
társadalmi feszültségeket jelent, mégpedig olyanokat, amelyek
kezelésére egyelőre nincsenek kiforrott eszközeink. Viszont a
gazdaság fejlődése mégiscsak a gyors lépéseket kívánná meg - hogy
mihamarabb kihasználhassuk azt a lendületet, amit a magántulajdon
elterjedése jelenthet. A gyors privatizáció azonban másfajta
áldozatokat is kíván: nehéz helyzetben levő vállalatokat gyorsan
eladni nyilvánvalóan csak olcsóbban lehet, mint ha van idő és mód
először rendbetenni, s csak utána értékesíteni az adott vállalatot.
De az elvi tisztázatlanság mellett a vagyon elkótyavetyélésével
kapcsolatos vádaknak van egy nagyon is gyakorlati magyarázata: a
menedzserekkel szembeni bizalmatlanság. Nem csupán az a baj
ugyanis, hogy egy vállalatnál alacsony befektetéssel szerezhet a
külföldi cég részesedést, hanem az is, hogy ennek révén megmarad
pozíciójában az igazgató, tehát a korábbi hatalmát át tudja menteni.
Ez a bizalmatlanság azután számos más területen is konfliktusokat
okoz - újra és újra felvetődik például az az ötlet, hogy újra
kellene választani valamennyi menedzsert. (folyt.)
1990. június 27., szerda 15:08
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|