Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Koppenhágában az emberi dimenziókról (2.rész)
- Ha nem is ment minden zökkenő nélkül, de úgy tűnik, péntekre, a találkozó utolsó napjára sikerül tisztázni a záródokumentumot. Örültem annak, hogy már-már elfogadott gyakorlattá vált a nyugat-európai stílusú, finom diplomácia Koppenhágában. Remélhetőleg a ,,nyugati,, jelzőt lassacskán elhagyhatjuk. Mondom ezt azért is, mert ma már a Keletről jött politikusok is kulturáltan lépnek fel, igaz néha súlyos vádakkal illetik a másik felet. (Példa erre a magyar-román vita, vagy a jugoszláv és a görög nézeteltérés Macedónia ügyében.) Ennek ellenére mindezt indulatok nélkül teszik. A legtöbb delegátus már annyira felkészült - Helsinki, Bécs vagy Belgrád állanak a háttérben -, hogy elég egy-egy jól elhelyezett utalás, egy közvetett jelzés, áttétel, és célba ér: értenek belőle a címzettek. Jó volt látni a korrekt kapcsolattartást és fellépést, bár szomorúan konstatáltam magamban, hogy odahaza a magyar parlamentben ez még csak nyomokban található meg. A közös szöveg kialakítását sajnos néhány küldöttség (francia, román, bolgár) a korábbi időkre emlékeztető tárgyalási stílusa, konoksága gátolta. Itt elsősorban a bennünket nagyon közelről érintő nemzeti kisebbségek ügyére gondolok. A többség azt akarta, hogy Bécset, az ottani határozatokat ne ismételjük meg, hanem újabb, az időközben bekövetkezett kelet-európai fejleményeket jobban figyelembe vevő alapelveket és ajánlásokat dolgozzunk ki. Románia esetében egészen furcsa magatartásról van szó. A román diplomácia arra törekszik, hogy a nemzetközi fórumokat is kihasználja saját történelem-szemléletének és hatalmi érdekeinek érvényesítésére. Érdekes módon többen is megjegyezték, hogy mintha a tavalyi, párizsi emberi jogi tanácskozáson elhangzott román felszólalások hangneme ,,köszönne vissza,, - mintha azóta semmi sem változott volna. - Magyarországról hogyan vélekedtek? - Nemcsak mint országgyűlési képviselő, hanem mint küldött is dolgozhattam. Lépten-nyomon érezhettem, hogy Magyarország iránt rendkívül nagy a szimpátia - ez, valamint a magánképviseleti formák valutaértékűek. Nemcsak arról van szó, hogy Magyarország mellé felsorakoznak a nyugati országok, hanem arról is, hogy Magyarország tekintélye megnövekedett, ami egyben növeli a partnerek kompromisszumkészségét is. Szerintem ez igazi siker.+++ Mester Nándor (Koppenhága) MTI-Panoráma 1990. június 27., szerda 12:01
Vissza » Folytatásokkal »