Rendszerváltás és az MTI

	Bankár óvatosság Kelet-Európa irányában
Frankfurt, 1990. június 27. szerda (AP-DJ) - A nemzetközi kereskedelmi bankok Latin-Amerika, a ,,kölcsönfaló gigász,, példáján okulva, óvatosabban tervezik kelet-európai hitelpolitikájukat - állapítják meg nyugati bankkörök. Hozzáteszik azonban, hogy jobbnak ítélik a kelet-európai térséget a latin-amerikainál, főképp mert az előbbiben a munkaerő képzettebb. A bankárok különbséget tesznek a kelet-európai országok között. A hitelezési kockázat alapján a legjobbnak az NDK-t tekintik, mivel az NSZK tőke beáramlása jókora lökést ad a fejlődésnek. A ,,gazdag kuzint,, nélkülöző országok közül Csehszlovákiát értékelik a nyugati kereskedelmi bankok a legjobbnak, majd pedig Magyarország és Lengyelország a sorrend. Mindhárom ország jelentős reformokat hajtott végre, de az utóbbi kettő hatalmas adósságteher alatt görnyed. Bulgária és Románia esetében a bankörök szerint a politikai és a gazdasági reformok még mindig kétségesek, s Bulgária megítélését az sem javította, hogy az év elején felfüggesztette külföldi adósságának tőketörlesztését. A Szovjetuniót elkülönítve kezelik a bankok, de mindenképpen a kockázatosabb országok közé sorolják. A nagymérvű tőkebeáramlást a bankok több előfeltételhez kötik, így törvényadta tulajdoni jogvédelemhez, a szerződések tiszteletben tartásához, részvénytőzsdéhez. Londoni bankárok elmondták, hogy nem a klasszikus kapitalizmust, a ,,laissez-faire,, politikát szeretnék Kelet-Európában, de az üzleti élet biztonságát, áttekinthetőségét mindenképpen. A privatizálást könnyű deklarálni, ám jóval nehezebb keresztül vinni a törvényhozásban és megvalósítani - jegyzik meg Londonban. Nem fog tőke áramlani olyan országba, amelynek kormánya képtelen kialakítani nemzeti konszenzust. A demokrácia önmagában nem elegendő a tőke csábításáthoz, összetartás is kell - mondja egy londoni bankár. Példaként felidézi, hogy a II. világháború után az NSZK területén hamar megszületett a nemzeti összefogás az újjáépítéshez, míg Franciaországban sokáig csak vitatkoztak, s egy De Gaulle kellett ahhoz, hogy egyesítse az erőket. A nyugati bankok a tőkeimporton belül főképp a részvényeken keresztülit javasolják Kelet-Európának. Megjegyzik, hogy a térség lakosságának részvényvásárlásaira túlzottan nem szabad építeni, hisz még az Egyesült Államokban is az állampolgároknak csak a 18 százaléka birtokol közvetlenül ilyen értékpapírt. +++ 1990. június 27., szerda 11:12
Vissza »