|
|
 |
|
 |
Visszhang (1. rész)
|
1990. június 25. hétfő (Reuter, AFP, APA, dpa, ANSA, UPI, MTI)
Nyolcaddöntő: NSZK - Hollandia
------------------------------
A milánói Giuseppe Meazza-stadionban a végső győzelemre is
esélyesnek tartott két európai élcsapat, a korábbi kétszeres
világbajnok NSZK és az 1988-as Európa-bajnok Hollandia válogatottja
csapott össze a nyolcaddöntő vasárnap esti programjában. A
pontosztozkodás ki volt zárva, legfeljebb az lehetett kérdés, hogy
ha a rendes játékidőben nem bírnak egymással a csapatok, a
hosszabbítás, avagy netán csak a büntetőrugások hoznak döntést. A
,,tulipános legénység,, híveinek őszinte bánatára, 90 perc is
elegendő volt Mattha:uséknak, hogy bebizonyítsák: ezúttal ők a
jobbak.
Az persze örökre talány marad, hogy mi lett volna, ha a sajátos
felfogásban bíráskodó argentin Loustau, akit a legjobb dél-amerikai
játékvezetőnek tartanak, nem állítja ki az első félidő derekán a
nyugatnémetek csatárkiválóságát, az AS Romában ,,idegenlégióskodó,,
Rudi Völlert és ,,társtettesként,, a holland védelem oszlopát, a
Milánóban vendégjátékos, tehát vasárnap majdhogynem hazai
környezetben fellépő Frank Rijkaardot. Utóbbi egyébiránt teljes
mértékben rászolgált a büntetésre, és sportszerűtlenkedését még
tetézte is azzal, hogy kiállítása után alpári módon leköpte Völlert,
aki viszont ,,érdemtelenül,, jutott a piros laphoz. (folyt.köv.)
1990. június 25., hétfő 10:25
|
Vissza »
|
|
Visszhang (2. rész)
|
Mindenesetre a 21. perctől egyformán 10 fősre csökkent csapatok
kényszerűen felforgatott hadrendben folytatták a mérkőzést, amelynek
a ,,létszámcsökkentés,, után Jürgen Klinsmann adott új fordulatot.
Az Internazionale-t erősítő szőke csatár valósággal a hátára vette a
nyugatnémet együttest, és afféle egyszemélyes támadósorként többször
is lehetetlen helyzetbe hozta a holland védelmet. Mintaszerű
perdítése után itáliai klubtársa, Andreas Brehme egyébként ugyancsak
szépségdíjas gólja már csak a kegyelemdöfést jelentette. Ugyanakkor
a hollandoknál a pályán maradt világsztárok jobbára csak
,,pislákoltak,,, s azon kívül, hogy Ronald Koeman az utolsó előtti
percben értékesített egy 11-est, adósok maradtak nem csupán az
eredményes, de a mutatós játékkal is. Gullit keveset vállalt magára,
aranylabdás társa, van Basten pedig még nála is jobban eltűnt a
mezőnyben.
Leo Beenhakker, a hollandok szövetségi kapitánya, akinek ez volt
a búcsúmérkőzése a válogatott kispadján, reálisan értékelte a
látottakat.
- Kiesésünk logikus következménye teljesítményünknek - mondta. -
Ezen a világbajnokságon sajnos nem tudtuk megmutatni igazi erőnket,
azt, hogy valójában mire is vagyunk képesek. Egyúttal számomra azt
is igazolta az NSZK elleni mérkőzés, hogy milyen kevésen múlik a
győzelem vagy a vereség, mint ahogy példa volt erre a délutáni
argentin - brazil összecsapás is. Nagyon megviselt bennünket
Rijkaard kiesése, addig mi voltunk a jobbak. Sajnálom, hogy így
kellett befejeznem munkámat a holland válogatott élén.
Franz Beckenbauer is józanul fogalmazott, amikor boldogságát nem
titkolva, így fogalmazott:
- Nemcsak jobbak, szerencsésebbek is voltunk
A vb után a válogatottól Beenhakkerhez hasonlóan búcsút vevő
egykori labdarugó kiválóság hosszasan méltatta Klinsmann heroikus
teljesítményét, majd így folytatta:
- A szünetben azt mondtam a játékosoknak, hogy a második
félidőben immár a jogtalanul kiállított Rudi Völlerért is harcolniuk
kell. Ennek megfelelően űztük-hajtottuk a hollandokat, akik
véleményem szerint, a végére kondicionálisan teljesen összeomlottak.
Nem mehetek el szó nélkül ugyanakkor a bírók működése mellett.
Hihetetlen, hogy mit művelnek, ha így folytatják, nevetségbe fullad
a világbajnokság.
x x x
(folyt.köv.)
1990. június 25., hétfő 10:28
|
Vissza »
|
|
Visszhang (3. rész)
|
Nyolcaddöntő: Brazilia - Argentina
----------------------------------
Az első körben mutatott teljesítmények alapján nagyon sokan
biztosra vették, hogy a brazilok különösebb gond nélkül megbirkóznak
az újabb feladattal is, s legyőzik a világbajnoki címvédő
argentinokat. A bizakodás nem volt alaptalan, hiszen a Pelé-utódok
mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték, ezzel szemben Maradona és
társai bukdácsoltak, Kamerunnal szemben alul is maradtak, s
meglepetésre csak csoportharmadikként jutottak tovább.
S tulajdonképpen nem változott semmi a torinói nyolcaddöntőben
sem: a brazilok játszottak jobban, egyre-másra vezették
támadásaikat, ám ezúttal a jobbnál-jobb lehetőségeket is
elpuskázták. Igaz, a szerencse is elpártolt tőlük, mert három
próbálkozásuk kapufával végződött, az első félidőben Dunga, a
másodikban pedig Careca, majd Alemao labdája csattant a lécen.
- Azt hiszem, jól játszottunk, győzelmet érdemeltünk volna,
10-12 gólszerzési lehetőségünk is volt, de egyiket sem tudtuk
értékesíteni. Tudom, hogy sokan bírálnak a hagyományos brazil
stílustól eltérő, kétékes koncepcióm miatt, de én a jövőben is
kitartanék mellette - mondta Sebastiao Lazaroni, a brazilok
szövetségi kapitánya, aki nyilván azért használt feltételes módot,
mert hamarosan a Fiorentina szakvezetője lesz.
Az argentinok viszont jóformán az ellenfél kapujáig sem jutottak
el. A 80. percben azonban nem várt nagy fordulat következett: a
térd- és bokasérüléssel küszködő Maradona, aki a szünetben öt
fájdalomcsillapító injekciót kapott, megrázta magát. A
felezővonaltól meglódulva sorra csapta be a szabálytalanságtól sem
visszariadó védőket, majd olyan ,,forintos,, labdát tálalt Caniggia
elé, amit csak be kellett lőni az elfekvő Taffarel mellett.
- Maradona annyit kap a védőktől, hogy más az ő helyében már
régen elhagyta volna a játékteret, s mégis képes mérkőzéseket
eldönteni - jelentette ki Carlos Bilardo, az argentinok szövetségi
kapitánya. (folyt.köv.)
1990. június 25., hétfő 12:54
|
Vissza »
|
|
Visszhang (4. rész)
|
A brazilok mindent egy lapra feltéve rohamoztak, próbálták
menteni a menthetőt, ennek aztán az lett az eredménye, hogy
fellazult a védelmük, s újabb és újabb lehetőségek adódtak az
argentínok előtt. Egyik alkalommal Ricardo Gómez csak súlyos
szabólytalanság árán tudta megállítani a kiugró Basualdót, s nem is
úszta meg, a francia játékvezető kiállította, mehetett idő előtt
zuhanyozni. Ezzel kapcsolatban a szakírók emlékezettek a nyolc évvel
ezelőtti, 3:1-re végződött Brazilia - Argentina mérkőzésre, amelyen
szintén a vesztesek fejezték be 10 játékossal a mérkőzést, akkor
ugyanis éppen Maradonát küldték le a pályáról.
Egyébként a világbajnoki döntők keretében negyedszer csapott
össze a két dél-amerikai válogatott, s az argentinok most először
diadalmaskodtak. 1974-ben, az NSZK-ban a brazilok 2:1-re nyertek,
négy évvel később, Argentínában 0:0-ra végződött párharcuk, 1982-ben
Spanyolországban pedig ismét a brazilok győztek 3:1-re.
A brazil szurkolók rendkívül szomorúan vették tudomásul a csapat
korai búcsúját, jónéhányan még percekkel a lefújás után is magukba
roskadva, szótlanul ültek a nézőtéren, mások meg sírtak. Ezzel
szemben Diego Maradona, a sportág jelenlegi koronázatlan királya
boldog volt, s immár egy brazil mezben virított.
- Remekül érzem magam
Nagyon nagy siker, hogy egy ilyen jó
csapatot, mint a brazil, le tudtunk győzni. Nekik voltak
lehetőségeik, mégis mi rúgtuk a gólt, méghozzá a legjobb
pillanatban. Ilyen a futball... Ugyanaz volt a helyzet, mint amikor
mi játszottunk a kameruniak ellen - mondta, majd elújságolta, hogy
Carecától, aki vele együtt a Napolit erősíti, szerezte meg a
hagyományos sárga mezt.
- Nemcsak klubtársak, hanem nagyon jó barátok is vagyunk. S
kacsolatunkat miért is befolyásolná ez a 90 perc.+++
1990. június 25., hétfő 12:57
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|